Esztergom és Vidéke, 1924

1924-07-13 / 56.szám

xrta Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért feleifis; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Magyar tisztviselő. Magyarországon soha s£n volt dédelgetett gyermek a tisztviselő. Mindég olyan valami szükségesnek tartották, aki mindenkinek szolgálatára állt, dolgozzék a nagy közönségnek, az államnak, hajtsa végre a legellenszenvesebb rendeleteket, hajtson alázatosan fejet, feletteseivel szemben véleménye ne legyen, más politikai meggyőződése, mint kormánypártinak lennie nem volt szabad és megélhetési igényei semmi körülmények közt sem legyenek. Ez igy volt a múltban és nem jobbak a viszonyai most sem. Amikor minden falusi krajzleros felcsapott hadiszállítónak, ezer meg ezer suszter és csizmadia szállította a többé-kevésbé jó vagy rossz bakancsot, csizmát, a termelő zsákszámra gyűjtötte a pénzt, a bankok pukkadásig híztak és a magyar kis tisztviselő kezdte eladogatni holmiját, akkor jutott az államnak eszébe, hogy némi segéllyel lassítva anyagi halódását a magyar köztisztviselőknek. Olyas valamiféle játékot űzött ezekkel a szerencsétlen páriákkal, mint az „adok-veszek" játék. Azok a bevonult tisztviselők, akik havidijasok voltak a katonaságnál, fizetésüknek csak bizonyos részét kapták, illetve kapta a családja. Akik itthon maradtak, dolgoztak 2—3 ember helyett és amellett nyomorogtak. Addig-addig tartott ez az állapot, amig a magyar tisztviselő teljesen lerongyolódott, szegénységénél fogva tekintélyt vesztett vagy meg nem engedett úton szerzett mások rovására megélhetési eszközöket és igy önkénytelenül is elősegítette azt a felfordulást, amelybe majdnem belepusztult az egész orszag. A nagy égés után csonkaországunk rónáin (bérceink sajnos nincsenek) végig zúgott egy biztató kiáltás, — az ország újjáépítésére. Ezt el is kezdték. Elsősorban rettenetes sok beszéddel és gorombáskodással a nemzetgyűlésen, időfecsérléssel. Akinek módjában állott, drágasággal és bizonyos faktorok sztrájkok rendezésével, izgatással, amibe ismét a magyar tisztviselő pusztult bele. Tagadhatatlan, az állam iparkodott gátat vetni a pusztulásnak, természetbeni dolgokkal jött a tisztviselők segítségére, de rendszertelenül megkésve, sőt nem egyszer olyan anyaggal, amivel becsapták az államot magát is és elkeserítették azokat, akik azt kénytelenek voltak jó helyett elfogadni. Amilyen jó volt az állam intenciója a természetbeni segéllyel, olyan ellenszenvet váltott ki a közönség egy részéből. A közönségnek az a része, amely a falócáról a bársonydiványra, a háromlábú székről selyem fotelbe került,4éptennyomon hangoztatta, hogy milyen jó dolguk van az „uraknak", mert zsirt, lisztet, cukrot, ruhát, fát, szenet kapnak, míg ők nem tudják számon tartani pénzöket. Bizonyos ellenszenv támadt, ami az ország békességes megértésének kárára van. A nagy nyomorúság sűrű sötétjébe lassan bele kezdett világítani az arany korona fénye. Azt vártuk, hogy majd ha aranyban számítunk, jobb lesz a tisztviselő helyzete. Hát bízvást elmondhatjuk, hogy „nem mind arany, ami fénylik." Békebeli fizetés csekély volt és most még azt sem adják meg. Arany koronát számítanak, de gyémánt árakat szabnak a piacokon. És egész csomó tisztviselő van, aki még eddig nem tudott hozzájutni a redukált békebeli aranykorona fizetéséhez sem. Az egyik csoportba nem szól a rendelet, a másik a birokratikus utalványozás miatt nem tud fizetéséhez jutni, vagy a pénzhiány miatt nem fizet az állampénztár. Természetbeni járandóságok megszűntek, fizetés késik, vagy egyáltalán nincs, a piac drága. Ez a tisztviselő visszás helyzete. Munkaidő meghosszabbítás, kevesebb fizetés, elbocsájtás jellemzik a mostani tisztviselő sorsát. Semmi körülmények között sem tartjuk meg engedhetőnek, hogy a magyar tisztviselő balra kanyarodjék, de viszont nem szabad számára ezt a kanyaró dást erkölcsileg könnyűvé tenni. N ... ó. Rnmy Lajos százados magas kitüntetése. A legmagasabb kitüntetés érte városunk egyik csendes munkábari, feltűnés nélkül élő fiatal lakóját, Rutny Lajos századost, a háborúban tanúsított kiváló vitéz magatartásáért. A kitüntető okirat szövege a következő: „A katonai Mária Teréziarend káptalanjától. Nagyságos Rumy Lajos százados úrnak Esztergom. A katonai Mária Terézia-rend káptalanja 1924. évi április hó 24 én hozott határozatával Nagyságodat az 1915. évi május hó 20-iki Bo lechowce melletti ütközetben tanúsított kiváló hősies magatartásának elismeréséül a tiszti arany vitézségi éremmel való kitüntetésre találta érdemesnek. »Wien, 1924. április 24. Kövess Hermann sk. tábornagy, a rendkáptalan elnöke. Konrád Ferenc sk. tábornagy rendkancellár." A fenti kitüntetés csak néhány tábornok és altábornagy, összesen alig 12 egyén mellét díszíti. Annál meglepőbb, hogy ezen magas kitüntetés most egy fiatal századost ért, ki eddig még a legszűkebb körben sem emlegette háborús élményeit, úgy, hogy az egész város őt eddig csak mint a háborúban egyszerűen résztvett tisztet ismerte. Rumy Lajos egyébként nem idegen Esztergom városában, mert dédapja rumi és rábaporoszlói dr. Rumy Károly György, a kiváló iró és' filozófus Esztergom város lakója volt és sirja itt domborul a szentgyörgymezei temetőben. Alkalomszerűnek találjuk, hogy ezen hires tanárember élettörténetét felújítsuk. Lapunk 1880. november hó 18 án megj-alent ás egészen Rumy emlékének szentelt számában a következőket találjuk: „Ki volt Rumy ? Irodalmunk egyik ritka szorgalmú közharcosa. Született Iglón, Szepes megyében ríémet nyelvű református szülőktől. Nyelvünket csak 19 éves korában sajátította el, midőn tanulmányainak folytatása végett az akkor tájban híres debreceni református kollégium tanítványai közé. lépett. Debrecenből Götingába ment, az öttani-hires egyetemen harmadfél évig bámulatra méltó szorgalommal tanult és terjedelmes tudományosságú encyklopaedistává képezte ki magát. 23 éves korában meghívták Késmárkra, hol 3 éven át tanította a mennyiségtant és német philologiát. Innen Teschenbe megy, s ez időtől kezdődnek viszontagságos vándorlásai. Mostoha sorsa és nyugtalan természete egyik helyről a másikra üldözte őt. Megfordult Iglón, Sopronban, Karláncán, Pozsonyban s tanítja a philologiát, történetet, statisztikát, természetrajzot, gazdaságtant. Majd Bécsbe megy, hol éveken át katedra nélkül tengődött s leckeórákból és soványan jutalmazott hírlapi cikkekből tartja fenn számos tagú családját. Bécsben töltött éveire esik a katholikus vallásra való áttérése is. Végre hosszas hányatás, nélkülözések és szenvedések után szerencsés fordulat állott be életében. Rudnay Sándor esztergomi érsek 1828-ban az esztergomi presbyteriumban a magyar törvények tanítására tanszéket állított fei s ezen tanszékre Rumy Károlyt hivta meg. Esztergomban töltötte Rumy életének legnyugalmasabb napjait és itt fejezte be hánytatott életét 1847. ápril 5 én." „Jelentékeny ez a szolgálat, melyet hazájának és a hazai irodalomnak jóurnalisztikai téren tett. Ebbeli tevékenysége bámulatos és majdnem hihetetlen : 107 német lapnak, 29 magyar lapnak, 12 latin, francia, olasz és szlávnak, összesen 146 folyóiratnak volt rendes munkatársa, azonkívül 6 német encyklopaediába ezer meg ezer cikket, főleg magyarországra vonatkozókat irt. Ha meggondoljuk, hogy csupán á „Hírnök" és „Századunk"-ban félév alatt 202 cikke és a bécsi „Wanderer" 11 évfolyamában nem kevesebb mint 1470 cikke jelent meg,, hajlandók leszünk elhinni, amit különben egy embertől elképzelni se tudnánk, hogy Rumy Összesen mintegy 100.000 cikket és értekezést irt. De ezzel nem elég. Életében 20 művet adott ki; hagyatékában pedig 280 műve találtatott, melyek részint csekély terjedelműek, részint pedig 60100 ivet foglalók. Tartalmuk a legkülönbözőbbek • adomák és népdalok gyűjteményétől, eredeti s fordított költemények s novelláktól kezdve a philozophiáigéstheologiáig, képviselve van itt az irodalom és tudomány minden szakmája és valóban zavarba jutnánk ha kiakarnánk jelölni oly szakmát, melyben legalább egy kötetet vagy értekezést nem irt volna, oly szakma pedig egyáltalában nem nevezhető, melyben legalább egy cikkecskét meg nem eresztett volna. lagyar munkások kiutasítása Romániából. A m kir. földmivelésügyi miniszter úr folyó évi május hó 26-án kelt 36.753 F. M. sz. kormányrendelete szerint a munkanélküliség következtében a román hatóságok a belföldi munkapiac védelme érdekében olyan rendszabályokat léptetnek életbe, mely az idegen munkások helyzetét nagyon megnehezíti. • A jelek szerint ez. az állapot tartósnak ígérkezik és arra lehet számítani, hogy s Romániába utazó munkásaink lefizetvén a vízum dijat, tartózkodási engedélyük lejárta előtt kiutasíttatnak, mielőtt annyit kereshetnének, mindt amennyi útiköltségük fedezésére szükséges. A kiutasítás egy rendelet alapján történik, melyszerint mindazon idegenek, kiknek Romániában tartózkodását állami érdek nem indokolja eltávolitandók az országból. — Az idegen munkások tartózkodási engedélyének meghoszszabbitása továbbá csak akkor engedélyeztetik, ha ottmaradásuk szügséA világhírű LCTZ-féle fehér és szines zoinancfestékek. ra^ÄoÄz^ gyémántolaj, Bessemer rozsdavódőfesték ÄSETSÄ MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedők festékosztályában Esztergomban kaphatók. A legolcsóbb árajánlatokkal és mintákkal, mint a Lutz gyár Esztergom város és vármegye egyedüli megbízottai, készséggel szolgálunk! POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.