Esztergom és Vidéke, 1924
1924-07-06 / 54.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK E IND ES VASÁBNAP ÉS CSÜTÖBTÖKÖR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Ismét egy példa. Saját bőrünkön tapasztaltuk már jóegynehányszor, hogy az összenemtartás, a széthúzás, pártoskodásnak mindig mi isszuk meg a levét. Mohácsi veszedelemtől kezdve egészen 1918—19-ig minden bajnak kútforrása a szétválás volt. Történelmi tényeket a múltból idézni nem akarunk most, mert itt van a közelmúlt, melynek minden veszedelmét, nyomorúságát és szomorú következmény eitmi, a most élő emberek éreztük és mégsem tanultunk. A nem tanulást, a nemtörődömség példáját és következményeit mutatja most itt, közvetlen szomszédságunkban Győr város Ifi kerületének nemzetgyűlési képviselőválasztása. Malatics Géza szociáldemokratát választották meg nemzetgyűlési képviselőül. Az ősrégi magyar Győr egyik kerülete nemzetközi szocialistát küld a parlamentbe. Ha vannak okozatok, kell lennie oknak is. Miért llell a magyar munkásnak mindenáron nemzetközi szociáldemokrata tábor szolgálatában lennie? Miért épen annak a szolgálatában, amely 1919-ben minden lelkiismeretfurdalás nélkül belevetette magát a kommunisták véres, romboló, rabló kisebbség ölelő karjaiba. Elvitázhatlan tény az, hogy szociális irányban kell haladnia ma mindenkinek. Ezt nem egyes emberek diktálják, nem apró vagy képzelt nagyságok követelik, hanem megköveteli maga a kor. Ez elől kitérni nem lehet, de az ország, a nép érdekében nem is szabad. Ha tehát a kor elmaradhatatlan követelménye, miért nem csináljuk meg ? Miért engedjük oda magyar véreinket eszközül, pusztító erőül a nemzetközi szociáldemokratáknak, akik lényegében nem respektálnak nemzeti tradíciót, országhatárt, államfőt, vallást és csak az alkalmat lesik, hogy amint már egy izben bebizonyították; a magántulajdon szentségét is megszüntessék. Miért kell egyáltalában egy megértő országban szocialista pártnak lennie, amikor mindenki annak vallja magát ? Sajnos, ma még a polgár és munkás elnevezés alatt mást-mást értünk. De ha már mást értünk, akkor mást is csináljon mindegyik. Az egyik nyúljon a gyengébb hóna alá, támogassa azt anyagi és erkölcsi erővel, a másik pedig fogadja szeretettel a gyámolítást és megértései a jót, a józanat. Hogy azonban ez megtörténhessék, akkor elsősorban a polgárságnak kellene megszervezve lennie. Megszervezve erősen, keményen — nem a magyar munkásság ellen, hanem a zsidójár szalagon vezetett szociáldemokraták ellen. Olyan hatalmas szervezetnek kellene ennek lennie, amelyben minden jogos igényének biztosítását látná a magyar munkás és bizalommal foglalhatna benne helyet. Angliában, ahol ma a munkáspárt vezetőszerephez jutott, semmi fennakadás nincs a kormányzásban csak azért, mert alig, vagy nagyon csekély eltérés van a polgári pártok és a munkáspárt között. Legyen már egyszer vége a hetvenhét féle pártnak. Majdnem azt mondhatnók, hogy a magyar közönség már torkig van a pártokkal, amelyek súrlódásába bele fulladt már annyi sok drága, jobbra is felhasználható idő. Magyarország mostani nyomorúságában meg nem engedhető lukszus a pártoskodás. Ide egy egységes polgári blokk kell, amely vegye be a magyar munkásságot is és minden erejével küzdjön a nemzetközi felforgatók ellen. Ne csak a választások alkalmával prédikáljunk és azt is szervezetlenül, hanem mindég, mindennap és szervezetten. A győri választás olyan élénken tárja elénk saját szégyenképünket, hogy belepirulhat minden magyar ember arca. Lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy Győr II. kerületében 4424 szervezett nemzetközi szavazó szociáldemokrata volna. Itt annak kellett megtörténnie, ami már másutt is mégtörtént, (dorogi kerületben is) hogy a szervezetlen polgári elem is tájékozatlanságból, vagy terror hatása alatt, szavazott a szociáldemokrata jelöltre. Szervezetlenségből olyan pár tot támogatott, amely mindennek halálos ellensége, ami nemzeti és polgári. Ha igy hagyjuk gondozatlanul a népet, akkor még több és keserűbb meglepetésre is számithatunk. Reáliskolánk ügye. I Szándékosán nem foglalkoztunk gyszerű híradáson kivül a főreáliskola ügyével addig, amig fenmaradás vagy megszűnésére biztos információnk nem volt. Most, hogy Mátéffy Viktor prépost plébános, nemzetgyűlési képviselőnek vezetésével dr. Huszár Aladár főispán, Palkovics László alispán, dr. Antóny Béla polgármester, Csanády Sándor bányaigazgató, Hegedűs Sándor főállatorvos, Bleszl Ferenc, dr. Berényi Zoltán, dr. Berényi Zsigmond, Draxler Alajos, Jakus János, Klein Sándor, Kornháber Samu, Körmendy Mihály, László István, Meizler János, Obermüller Ferenc, Pelczmann László, dr. Sántha József, Vas István és Vodicska István városi képviselők a kormánynál jártak, időszerűnek tartjuk, hogy a tényeknek megfelelően informáljuk közönségünket. A küldöttség csütörtökön reggel ment a fővárosba, ahol először a miniszterelnöknél tisztelgett, hol dr. Antóny Béla polgármester a következő beszéd kíséretében nyújtotta át a főreáliskola ügyében készített memorandumot : Nagym. Miniszterelnök Ur 1 Kegyelmes Urunk! A kereszténység, a magyar államiság szülőhelyének, az ős koronázó Esztergom szabad királyi város nemes közönségének küldöttsége tiszteleg ma itt a királyi kormány előtt. Nem azt jöttünk felpanaszolni, hogy az ország szivében lakunk és mégis a magyar vértől és könnytől oly sokszor kiáradt és annyi dicsőséget hirdető Dunának demarkációs vonalán fekszünk. Nem azért jöttünk, hogy a magyar gond, bú és bánat keserűségét tolmácsoliuk, mert hisz amikor az ezer év történetének patinájával bevont utcáikat járjuk, tekintetünk mindig és mindenütt arra a Dunára esik, melynek túlsó partján lakó millió magyar testvéreink idegen megszállás és járom alatt nyögnek. Nem azt jöttünk elsírni, hogy ebben a rémes világkatasztrófában a magyar nemzet részére jutott keserű sorsot mi érezzük csak igazán, mert hisz a magyar égési és pusztulást ott túl a demarkációs vonalon közvetlenül lát juk szemünkkel, halljuk fülünkkel. Nap-nap után sikolt át hozzánk a magyar jajjongás, nap-nap után szorul össze szivünk és telik meg lelkünk keserűséggel arra a hirre, hogy ott túl, a megszállott területen ismét összeomlott} a magyar kultúrának egy-egy bástyája, ismét elpusztult a magyar feltámadásnak, összetartózandóságnak és államiságnak egy egy intézménye. Eljöttünk, hogy az ihletszállta költőnőnek krédóját hirdessük: a ma gyar igazságot, a magyar feltámadást. Eljöttünk hirdetni, hogy a maradék Magyarország, ahol a magyar szó és gondolat szabad, ahol összeszorult egy ezer évnek minden intézménye, ahol az élni és tudniakarásnak minden feltétele megvan, biztositéka, zá loga a magyar feltámadásnak. Eljöttünk vallani, hogy ennek a csonka országnak több iskolára van szüksége. Nem nekünk, az apáknak, hanem gyermekeinknek, hogy megszerezhessék azt a kulturfölényt, mely őket a balkáni színvonal fölé emeli, hogy felvértezzük őket a tudásnak, az erkölcsnek, a gazdasági erőknek avval a fegyverével, mely képessé teszi őket ezt a szétdarabolt nemzetet ismét egységessé tenni. Eljöttünk a magyar királyi kormányhoz, akinek érzése, lelkülete a mieinkkel azonos, azt kérni, hogy az Orsz. Közoktatási Tanácsnak azt a javaslatát, mellyel az esztergomi községi reáliskola megszüntetését javasolja, elvetni méltóztassék. Az esztergomi reáliskolát az abszolutizmus idejének kormánya parancsolta a városra, oltárt emelvén benne a német kultúrának. A magyar földnek varázsos átalakító ereje, a magyar igazság, a magyar feltámadás ebből az intézetből az idők folyamán a nemzeti gondolatnak, érzésnek, tudásnak, a magyar kultúrának egy erős, hatalmas, dicséretre méltó intézményét teremtette meg. Nem akarjuk hinni, hogy a trianoni parancs ezt az iskolát némaságra képes ítélni. Tudatában vagyunk annak, hogy az összeomlásból vérrel, könnyel, munkával, áldozattal, kölcsönös szeretettel és megértéssel kell és lehet az újjáépítést megkezdeni. A város közönsége, amint a múltban, úgy a jelenben sem zárkózik el nagyobb áldozattól és amikor ezt teszi, arra kéri a Nagyméltóságú Kormányt, hogy ő rajta keresztül, rendelkezése folytán a nemzet egyeteme is vegye ki részét ezen iskola fenntartásának költségéből, Esztergom város a legnagyobb bánya és ipari centrum közepén fekszik. Ennek a gyár, bánya és ipavidéknek elsősorban a reáliskolára van szüksége. Nem akarunk egyebet és nem kérünk mást, mint ennek a célnak szolgálatát. De Esztergom város a maga kultúrintézményeivel és ezek között a községi reáliskolával itt a határszélen, a végváron védbástya, világitótorony. Nem akarjuk hinni, remélni, hogy ebben a világítótoronyban a magyar elhalásnak mécse fog égni. Kérjük Na gym éltóságodat és a magyar királyi kormányt, hogy segítsen bennünket e világító toronyban a hatalmas százkilométerekre bevilágító ivlámpának felgyújtására, hogy ennek a fényében szívódjék, itatódjék át a túlsó partra a magyar érzés, gondólat, hit és reménység, hogy lássák ott a túlparton lévők, hogy mit veszítettek bennünk, hogy lássák az erkölcsi, anyagi, kulturális erőknek itt a végváron egy olyan hatalmas várát, mely bennök is bizoA világhírű LUTZ-féle fehér és szines zománc!estékek. ÄrgimÄzoi; gyémántolaj, Bessemer rozsdavédői esték ÉbZ^á^'^^ 1 ^ MAROSI JÓZSEF és FIA vaskereskedők festékosztályában Esztergomban kaphatók. A legolcsóbb árajánlatokkal és mintákkal, mint a Lutz gyár Esztergom város és vármegye egyedüli megbízottai, készséggel szolgálunk 1 Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 15.000 korona. Egyes szám Ara : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.
