Esztergom és Vidéke, 1924

1924-01-01 / 1.szám

Móric Majk-puszta 7,905.769, dr. gróf Zichy Ernő Ács 7,802.793, Erdélyi Mihály Budapest 3,567.231, Konkoly Thege Miklós Környe 3,554.936, Rosenthal Lajos Környe 3,180.960, Laczkó Gusztáv Dad 3,178.696, báró Herczel Pál Dad 3,178.696, Csanády László Tokod 2,109.150, Mihályi László Makkpuszta 2,074.134, Vida Jenő Budapest ,2,049.681, Schmidt Sándor Dorog 2,018.700, Lázár Benő FelsőGalla 1,933.650, Réhling Konrád Tatabánya 1,898.210, Ghiczy Dénes Kisigmánd 1,827.912, Leőke Károly Szórnod 1,778.766, Ghyczy Elemér P. Szt. Mihály 1,729.431, Valatin István Dorog 1,587.000, Fiedler János Komárom 1,544.237, Rach Ernő Almásfüzitő 1,496.410, gróf Dégenfeld Sehonburg Ottó Ács 1,489.476, gróf Gyürky Aladár Szőny 1,488.675, Mihályi Endre Kömlöd 1,466.967, Wagner Manó Tokod 1,294.850, Lóserth Kálmán Kisigmánd 1,232.246, Ott Béla Tatabánya 1,228.970, Bruck Aladár Naszály 1,200.000, dr. Paulovits Tibor Budapest 1,185.797, Gácser János Dorog 1,183.500, Mészáros Mihály Komárom 1,022.301, Blasek Aladár Felső Galla 997.750, dr. Vásárhelyi Zoltán Kirva 956.286, Grósz István Bánhida 931.882, Vigh Ferenc Tokod 916.950, Antal Lajos Epöl 900.34$, dr. Walt

er Gyu

ja Esztergom 892.598, Roszt Károly Dorog 884.750, dr. Garzuly József Tata 889.600, Bruch Ignác Ács 833 150, dr. Kohl Medárd Esztergom 821.356, dr. Virágh Gyula Tata 811.178, drJClindaJ^ofil Esztergom 897.398, Erdős Jenő Tokod 800.700, ifj.Posztoczky Károly Környe 799.590, Balogh Zigmond Csép 796.761, dr. Horváth^renc Esztergom 794.64^7^ScTmférFerenc Eszgom 782.886, Michl Géza Tata 778.031, Richter Frigyes Szend 777.500, Brühl József Esztergom 772.036, VassT^yldTTováros 767.400, >dr^Fehér Gyula Esztergom 761.990, NßcHovics^yula Esztergom 752.660, DeaeirCTTTajos Esztergom 747.422, drTnPaT^ír^Vilaór Bánhida 743.970, dr. Szőke Lajos P. Szt. Mihály 741.683, Sz. Kiss Károly Nagyigmánd 741.198, Adolf Ágoston Tát 740 606, Horváth Antal Mocsa ^736.920, Gyalókay Béla Dad 736V144, dr. Csárszky István Wien 735.868, dr. Haimos Ignác Esztergom 728.284, PéTHo

r

~~l?Tana

r

ór Kocs 719.550, dr, Szabó Ignác Tatabánya 708.620, Székely Lajos Tokod 697.500, Róth Kálmán Dorog 694.500, Kompolthy Ödön Dorog 667.000, dr. Mosonyi Albert Dorog 6*6.400, Schlézinger Adolf Tata 666.315, Boros Ferenc Ács 664.446, Süvegh István Kocs 650.214, Győrfy Imre Kömlőd 648.304, Cser Vendel Ács 647.160, Kemenczy Mihály Héreg 639.786, Klein Jakab Celldömölk 637.359, Klein Izidor Celldömölk 637.358, Klein Vilmos Celldömölk 637.358, Nikics János Felsőgalla 636.900, Scheirich Mátyás Felsőgalla 624.300, Klotz Ignác Tata 605.710, Noll Miklós Tóváros 592.189, Kelemen Béla Ács 571.956, dr. Metzger József Nyergesújfalu 568,026, Thaly Dezső Tarospuszta 567.676, dr. Pintér Nándor Tokod 566 800, dir^Jarmylstyán Kenyérmező 558 2607T^övacsSa1iabr Szend 556.976, Auspitz Vilmos Ács 552.230, Dutz Ferenc Kocs 526.064, I. Varga Sándor Ács 512.466, Schmidthauer Lajos Komárom 500.936, dr. Robitsek Ferenc Esztergom 5C0.774, Őálhy^László Esztergom 500.774, dr. Léjgjj^ntal Esztergom 500.774, dr. BreyeíTsTVá-fí Budapest 500.774, dr. Kjgmmer György Esztergom 500.774, Selényi v*ÍImos" Lábatlan 500.000, Galambos János Tata 499.006, dr. Földesy Tibor Dorog 498.030, Mészáros Sándor Kisharkály 492.620, Huszár Imre Nagyigmánd 489.300, Lengyel István Császár 488.322, Ray Lajos Tokod 479.000, I. Tóth Miklós Kocs 488.344, Varjú Pál Kömlőd 474.047, dr. Pálfy Elek Budapest 454.731, Pázmándy László Kömlőd 440.644, Pázmándy István Kömlőd 440.644, Katona Mihály Ete 437.832, dr. Rogrün Jenő Dorog 435 300, Mészáros József Nagyigmánd 427.302, őllős Kálmán Kocs 426.400, Kohn Márton Ács 422.643, Vados János Dad 419.652, Pálfy Elek Csép 418.520, dr. Kiss Ernő Tóváros 415.238, Stern Lipót Ács 414.495, Hollósy Károly Pilismarót 408.600, Nagy Mihály Felsőgalla 396.370, Harcsa István Dunaalmás 384.345, Kucsera István Dág 381.243, Stéfán Antal Dorog 379.250, László Dávid Kömlőd 367.314, Bajkó Andor Bánhida 367.050, Fritz Károly Bánhida 361.510, id. Karsay István Mocsa 360.147, Kiss Lajos Csép 356.988, Kornháber Samu Esztergom 351.500, ür?&mrm^Kci 351.162 K. Meghalt egy jó ember. (Imlékeiés Pirehala Imrére.) Az idegen, aki vasárnap délelőtt a belvárosi temetőbe tévedt, bizonyára azt hitte, hogy Esztergom közéletének egyik vezető férfia volt az, akinek koporsóját a város társadalma oly osztatlan részvéttel körülállja. Pedig Pirehala Imre, akit e város közönsége — osztálykülömbség nélkül — fájó szívvel s könnyező szemmel kisért utolsó útjára': nem tartozott a fórum bajvívói közé. Lelki szerénysége nem vágyott közéleti szereplésre, kétes értékű, manapság annyira népszerű címekre, kitüntetésekre; férfias önérzetét, czinte vérré vált lelki nobilitását visszariasztotta az a vásári hang, minden tisztességet feledni látszó modor, egymás -becsületének az a kíméletlen piszkolása, amely a mai beteg magyar közélet legtöbb fórumán uralkodik. Pirehala Imre az írás szerinti a jobbik részt választotta: élete a szeretetnek és a szépnek kultusza volt. Jóságos szive volt életének irányitója, a szeretet volt minden tettének rugója ; nemes lelke megértő élvezője s áldozatrakész támogatója volt a művészi szépnek minden formájában: képnek, könyvnek, szobornak egyaránt. Egyéniségének és egész életének alaptónusa a szeretet volt. Nem ismerhette igazán Pirehala Imrét, aki nem látta őt otthonában, családja körében I Az a boldog együttérzés, az a szerető melegség, amely ezt a kis családi kört összefűzte, mintha kiáltó felelet lett a Ma modern gyermekeinek, kik ideges kapkodásokban; hol elérhetetlen utópiákban, hol meg üres, a szivet lelket kinem elégíthető célok elérésében keresik az élet értékét és értelmét s csak amidőn már megtört, rokkant lélekkel földi pályájuk végére érnek, látják be tévedésüket s értik meg — későn már, — hogy az ember célja: szeretetet adni s szeretetet nyerni. A szeretet amelyet övéinek adott, s a szeretet, amelyet övéitől nyert, tette meleggé, napsugarassá, boldoggá Pirehala Imre otthonát, az a szeretet tette igaz emberivé, értékessé, széppé életét, s ez a szeretet fogja ápolni, őrizni emlékét is. Pirehala Imre nem élt ugyan szorosan vett társadalmi életet, azokhoz azonban, akiket barátságára méltatott, meleg szeretettel ragaszkodott. Mindazok, kik barátságában részesültek, nobilis, uri gondolkozását, jóságos szerető szivét ismerni, tisztelni s szeretni tanulták, emlékét igaz kegyelettel fogják őrizni. Hiányos volna ez a kis megemlékezésem, ha nem szólnék rrég Pirehala Imre jótékonyságáról, arról a jótékonyságáról, amely a jót azért tette, mert szive parancsolta, amely nem várt elismerést, köszönetet, mert jutalmát a jótettnek boldog öntudatában bőségesen megtalálta. Jótékony gyűjtés, vagy intézmény, nemes célokért küzdő egyesület, koldus, vagy szemérmes uri szegény mindig biztosan számithatott Pirehala Imre jótékony segítségére. Kevesen tudják csak talán, hogy nyilvános gyűjtéseink bőkezű „magát megnevezni nem akaró jótevő"-je, Vfl

gy »egy ismeretlen"-je, legtöbbször Pirehala Imre volt. A szerető családapa, lelkiismeretes hivatalnok, igaz jóbarát, bőkezű Mecénás s jótékony emberbarát nincs többé közöttünk, de mert szeretetet adott: szeretetet nyert s emléke élni fog ! Dr. M. Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyesitett vármegye első törvényhatósági bizottsági ülése. Két megtépett vármegye, Komárom és Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága december 29-én délelőtt 10 órakor tartotta első közgyűlését Esztergomban a vármegyeház üléstermében. Ezen történelmi nevezetességű közgyűlés ámbár ünnepélyes formában folyt le, magánviselte a keserűség minden nyomát, amiérihető is, hisz mindenki átérezte, hogy mennyit vesztett az elszakított területekkel. Csak egy vékony reménysugár adott némi fényt a lelki borúba: az „ideiglenes" szó, amely törvényes alapon iktattatott a két vármegye cimébe. Mintha a Vármegyeházára kitűzött három lobogó is ezt akarta volna kifejezni, amikor a fagyos szél öszszefonta Komárom és Esztergom vármegyék zászlait a nemzeti zászlóval, de csak néhány percre, mert csakhamar ismét külön-külön lengett mindegyik. Tiz óra után néhány perccel Reviczky Elemér főszolgabíró harsány hangon jelentette dr. Huszár Aladár főispán megérkezését, aki éljenzések között foglalta el az elnöki széket, üdvözölte a törvényhatósági bizottsági tagokat, de mielőtt megnyitotta volna a közgyűlést, a felkért Turista Dalárda elénekelte a „Magyar Hiszekegy "-et, melyet az egész közgyűlés állva hallgatott végig. Dr. Huszár Aladár főispán megnyitó beszédjében, midőn először van alkalma az ideiglenesen egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsági ülésén elnökölni, lelkének keserűségét önti ki, mert nem öröm, uj élet, nagy tettek, hanem gyász, fájdalom hozta létre az egyesülést. Mély tisztelettel hajlik meg a törvényhozás intézkedése előtt. Melegen érző magyar lelkével meg tudja érteni a törvényhatósági bizottság fájdalmát az elvesztett részek felett. Méltányolni tudja a keserűséget, a szégyent, hogy 1918-ban néhány fegyveres idegen rabolta el azokat tőlünk. Akkor még hittünk az ideiglenességben. Mindenben bíztunk csak, önmagunkban nem. A kommün bukása után örömmel látta a magyar lélek újraéledését, bízott benne, hogy kiveti magából a salakot és most kénytelen látni, hogy a magyar közönség hogyan züllik, mint rohan a pénz, egyéni érdekei után. Fájdalmának ad kifejezést, hogy Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának egy része megtagadta a megjelenést, mert nézete szerint törvénytelennek tartja a közgyűlést és ezért azon nem vesz részt. Kijelenti, hogy törvényes alapon áll és hivatkozik az idevágó belügyminiszteri rendelkezésekre és a közigazgatási bíróság döntvényeire. Tarthatatlannak és a törvény szellemével ellenkezőnek tartja, Komárom vármegye törvényhatósági bizottság egy részének magatartását és érthetetlennek tartja a megalakított alkotmányvédő bizottság megalakítását. Beszédjében kifejti, hogy mindenkinek meg tudunk bocsájtani, csak magunknak, testvéreinknek nem. Hangsúlyozza, hogy mennyire szükség van épen most a kölcsönös megértés, a szeretetre. Bízik a visszatérésben és a haldokló édesanya, a Haza ágyánál kéri, hogy szeressék egymást a törvényhatósági bizottság tagjai. m A főispán beszéde mély benyomást keltett és mindenki átérezte annak mély, hazafias lélekből fakadó eredetét. Általános éljenzés volt refrénje a beszédnek. Felhívja a törvényhatósági bizottság tagjait, mondják ki, hogy minden közgyűlésen elhelyeznek egy zöld posztóval borított, nemzetiszin, Komárom és Esztergom vármegye színeivel díszített asztalt, amelyen egy tábla a következő felirattal lesz elhelyezve: A közgyűlés ebben a szellemben határozott és az asztalt két hajdú behozta, melyen dr. Pázmándy István által készített, művésziesen ékített tábla állott. Ezen szép gondolat megvalósítása alkalmával a Turista Dalárda elénekelte a „Nem, nem, soha !" remek dalt, melyet szintén állva hallgatott végig a közgyűlés. Mivel dr. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző édesenyja halálos betegen fekszik és igy a főjegyző nem készülhetett el a közgyűlésre, a főispán felhívta dr. Reviczky Gábor II. főjegyzőt, hogy olvassa fel az egyesitésre vonatkozó rendeleteket, melyeket a közgyűlés felolvasottnak tekintett. A főispán felhívására senkvici Palkóvics László letette a hivatali esküt és most már mint KomáromEsztergom közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegye alispánja vette ki az összes tisztviselők és újból kinevezett- tb. tisztviselőktől az esküt. Az eskü elhangzása után senkviczi Palkovics László alispán a következő beszédet intézte az törvényhatósági bizottsághoz: Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! * i y Az eskü elhangzása után, mint immár az ideiglenesen egyesült vár megyék alispánja, mindenekelőtt én is üdvözölni óhajtom az egyesült Törvényhatósági Bizottságot s benne külön is a lestvér Komárom vármegye kiküldött s körünkben először megjelent Bizottsági Tagjait. Teszem pedig ezt igazán meleg őszinte szívvel és szóval és ha méE helyek fentartatnak nemes Komárom és Esztergom vármegyék, valamint Komárom sz. kir. város törv.hatósági bizottság tagjai számára, kiket egy dicsőségesen végigküzdött háború után a szégyenteljes forradalmakban összeomlott nemzetre kényszeritett béke szakított el az édes Hazától és törvényhatóságtól. Testvérek! visszavárunk azzal a nagy hittel, amint hiszünk a feltámadó nagy Magyarországban és ősi törvényhatóságainak kiváltságaiban, jogaiban és területi integritásában.