Esztergom és Vidéke, 1923

1923-03-25 / 24.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 720 K, félévre 360 K. negyedévre 180 K, egy hóra . 60 K. Egyes szám ára: hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Ünnepélyes beiktatás. Régen volt, amikor oly pártatlanul, közvetlen melegséggel, szeretettel ik­tatott Esztergom vármegye főispáni székébe főispánt, mint csütörtökön baráti dr. Huszár Aladárt. Nemcsak a hivatalos vármegye, a törvényhatósági bizottsági tagok, hanem a szomszéd, szintén csonkán vergődő törvényható­sági kiküldöttek, Esztergom vármegye és Esztergom város közönsége is ünnepelte az ujonan kinevezett főis­pánt. Szinte megérezte mindenki, hogy veszedelmekben megedzett, rombadőlt hazáját forrón szerető, erős keresz­tény és nemzeti érzelmekkel telt lelkű férfit ünnepel akkor, amikor a vár­megye szine előtt leteszi hivatalos esküjét baráti dr. Huszár Aladár. Jól mondják, az idegen embert a hire előzi meg. Ez a hír volt az, amely pezsgésbe hozta Esztergom vármegye közönségének vérét, megmozdította lelkét és szivét, lángragyujtotta ma­gyar, lelkesedő lelke szeretetének szikráját. És mi bizunk benne, hogy amilyen lelkesítő, közvetlen szerető, de kemény férfiúnak is mutatko­zott be baráti dr. Huszár Aladár, olyannak is fog maradni mindvégig, ameddig Esztergom vármegye főis­páni székében ülni fog. És igy van jól 1 Szerető, de keményen lesújtó férfiakra van ma szükség, mert majd­nem több a belső ellenségünk mint a külső és ha nem is több, de veszedelmesebb. Gyülekezés. Jóval 9 óra előtt ki fogaton, ki gyalogszerrel iparkodott a vármegye és a város székházába. Fényesre vasalt cilinderen, díszmagyar aranyán és fényesre kefélt csizmákon egyfor­mán játszottak a napsugarak. Oly harmonikus volt ez a háromféle vise­let, amilyen harmonikusnak kellene lennie az egész magyarságnak. A feldíszített vármegyei tanács­teremben az esztergomi notabilitáso­kon kivül megjelentek Komáromból: Asztalos Béla alispán, Karcsay Miklós főjegyő, Závody Albin II. főjegyző, Molnár lstán gazdasági felügyelő, Reviczky István főszolgabíró és Kiss Miklós árvaszéki ülnök. Hontmegyé­bŐl: Keve Károly főszolgabíró, dr. Madarassy Gyula márianosztrái plé­bános és Huszár Tibor nagybirtokos. Nógrád vármegyéből: Hanzély Gyula nagybirtokos és kormányfőtanácsos és Huszár Miklós nagybirtokos. Ünnepi szentmise. 9 óra 30 perckor megnyílt a vár­megyeház Deák Ferenc Utcai kapuja és a vármegye zászlajának elővíte­lével az egész ünneplő közönség hosszú sorban bevonult a belvárosi plébánia templomba, ahol Mátéffy Viktor prépost-plébános ünnepies „Veni Sancte" misét mondott. A mise alatt Hajnali Kálmán által ösz­szeállított és betanított vegyeskar énekelt. Rendkívüli közgyűlés. Senkvici Palkovics László alispán pontban 10 órakor megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, ismerteti a tárgyat és felhívja késmárki dr. Frey Vilmos főjegyzőt, hogy a főispáni kinevezést tudató leiratot, illetve ki-* nevezési okmányt olvassa fel. Majd felkéri dr. Kohl Medárd félsz, püs­pök, dr. Fehér Gyula praelátus-ka­nonok, Mátéffy Viktor prépost-plébá­nos, nemzetgyűlési képviselő, Vásár­helyi Zoltán birtokos, Schmidt Sán­dor bányafőtanácsos, Páncél István és Tóth János gazdálkodó törvény­hatósági bizottsági tagokat, akik meg­hívják a főispánt az ünnepélyes es­kütételre. \ A meghívás alatti időre felfüggesz­tett közgyűlést az alispán újból meg­nyitotta, amint a főispán az asztal­hoz lépett, hátamögött revisnyei Re­viczky Elemér diszmagyarba öltözött főszolgabíróval, aki a vármegye zász­laját tartotta. Mély csendben üdvö­zölte az alispán az új főispánt. Üd­vözlő beszédjében rámutatott a vár­megye felett elviharzott időkre, a vármegyeház csupasz falaira, melye­ken nem maradt más mint a kereszt és az eldugott két kép, amely az egykori királyi párt ábrázolja. Székfoglaló beszéd. Az éljenzéssel fogadott üdvözlő beszéd után baráti dr. Huszár Ala­dár letette az ünnepélyes esküt, el­foglalja az elnöki széket és ámbár kijelenti, hogy programmot adni nem tud és nem is akar, de székfoglaló beszédje mégis erős, faj szeretettől áthatott magyar férfinak követendő programmja volt. Székfoglaló beszédjében kijelen­tete, hogy ragaszkodik a nemzeti tradíciókhoz, melyek szemelőtt tartá­sával lehet csak a szétdarabolt, meg­csonkított, rombadöntött és megalá­zott hazát újra naggyá teremteni. Frenetikus taps között jelentette ki, hogy a jogfolytonosság hive és ra­gaszkodik az apostoli magyar király­ság eszméjéhez és a magyar Szt. Koronához, amely ezer esztendeje foglalta össze a nemzetet a királlyal. Az elfoglalt főispáni székből üdvözli hivatalosan távol levő Esztergom vármegye örökös főispánját: ár. Csernoch János bibornok hercegprí­mást. Köszönti hivatali közvetlen elődjét: dr. Czobor Imre volt főispánt, aki nagyon nehéz idők után foglalta el a főispáni széket és eredményes munkájával segített a vármegye taipraálitásában. Mély megilletődéssel köszönti nagy­bányai Horthy Miklós Kormányzó Ur őfőméltóságát és az általa meg­teremtett nemzeti hadsereget, melyet minden magyar embernek szeretnie és becsülnie kell, mert benne izzik a magyar jövendő. Szivből üdvözli gróf Bethlen István kormányát. Programmot nem ad, csak annyit mond: „Mindent megtenni, amit csak emj>er tehet q hazáért, az egységes nagy Magyarországért." Beszédje folyamán kijelenti, hogy a demokratikus gondolat hive,.mert meg­győződése, hogy demokratikus ala­pon, szociális megértéssel lehet csak biztosan haladni a jobb jövő felé. A szocializmus alatt azonban nem szociáldemokráciát és a szabadkőmi­ves páholyokból irányított áldemokra­tizmust érti, hanem azt, amelyik keresz­tény és magyar. Ezen eszme legyen az uralkodó, ne pedig proletárdiktatúra. A kereszténységet ugy jellemzi, mely nem lehet kurzus, nem külső poli­tikai irány, hanem a lélek belső tar­talma, alapos átalakulást jelent befelé és nagyszerű tettekben nyilvánul meg kifelé. Nem engedjük és nem enged­hetjük meg lerántani mégegyszer a keresztet a magyar égről, melynek helyébe nemzetietlen elemek a rom­boló Marxizmust tették. Nem tekinti a hazaszeretetet sem puszta szólamnak, hanem a hazájá­ért hozott folytonos áldozatok lán­colatát. Csak akkor tekinthetünk reménnyel jobb jövő elé, ha ezeket az áldozatokat meg is hozzuk és nem táncolunk őrjöngve az arany­borjú körül, nem vagyunk rabjai mások háttérbeszoritásával az egyéni érvényesülésnek, nem visszavonás és ellentéteket szitunk, hanem meg­értő, áldozatos lélek lakozik bennünk. Amig nincs meg nálunk a lelki integri­tás, addig területi integritás sincs. Ezeknek előrebocsájtásával, lelké­nek eme megnyilatkozásával kéri a törvényhatóság és a vármegye egész közönségének meleg, hazafias támogatását. Üdvözlések és kinevezések. Éljenzéssel és tapssal többször félbeszakított a végén tüntetően foga­dott beszéd után a törvényhatósági bizottság nevében dr. Lepold Antal prelátus kanonok remekül felépített, a múltba gazdag visszapillantást en­gedő beszédben üdvözölte a főispánt. Késmárki dr. Frey Vilmos vár­megyei főjegyző üdvözölte a vár­megyei tisztikar nevében a főispánt és azon kívánságának adott kifejezést, hogy bár az uj főispán alatt maradna el vármegyénk mellől a csonka jelző. Esztergom szab. kir. r. t. város nevében dr. Antóny Béla polgármester üdvözölte a főispánt. Majd senkviczi Palkovics László alispán felolvastatta a Kormányzó Ur, gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszterhez intézett üdvözlő sürgönyöket a beiktató közgyűlés alkalmából. Baráti dr. Huszár Aladár főispáni jogánál fogva dr. Kőmives László ügyvédet tiszteletbeli főügyésszé és dr. Schleiffer Józsefet tiszteletbeli árvaszéki ülnökké nevezte ki, akik az esküt nyomban le is tették. Ezen aktussal véget ért az instal­láló szép és tartalmas közgyűlés. Küldöttségek. A közgyűlés berekesztése után azonnal összeállottak a tisztelgő kül­döttségek. A főkáptalan és a kath. papságot dr. Walter Gyula c. püs­pök, nagyprépost vezette. Az ev. ref. hitközség küldöttsége Pályi Sán­dor református lelkész vezetése alatt tisztelgett. Az izraelita hitközséget Porgesz Béla vezette. A m. kir. hon­védség, csendőrség, révkapitányság és vámőrség tisztikarát dr. Szomor Aurél állomásparancsnok, alezredes mutatta be. Vitézi szék küldöttsége vitéz futásfalvi Pál Imre őrnagy ve­zetése alatt tisztelgett. Hanzéli János földbirtokos, kormányfőtanácsos a társtörvényhatóságok nevében üdvö­zölte a főispánt. Esztergom vármegye tisztikara, segéd- és kezelőszemély­zete, államépítészeti hivatal, nemzeti munkavédelem, népgondozó és test­nevelő hivatal senkvici Palkovics László alispán vezetésével jelent meg. Esztergom szab. kir. város tisztikara és közönsége dr. Antóny Béla pol­gármester, mezőgazdasági bizottság dr. Jármy István földbrtokos, Esz­tergom vármegye jegyzői kara és közs. elöljárósága Bellus Béla jegyző, kir. járásbíróság, kir. közjegyző és ügyvédek dr. Rudolf Béla táblabíró, államrendőrség dr. Perger Kálmán rendőrfőtanácsos, kir. pénzügyigaz­gatóság, állampénztár, számvevőségi kirendeltség, pénzügyi bizottság és pénzügyőrség Medich Károly buda­pestvidéki pénzügyigazgató, erdőfel­ügyelőség és gazd. felügyelőség Wink­ler Miklós kir. felügyelő, posta és közlekedés Sas Gyula póstafelügyelő, tantestületek dr. Molnár Szulpic fő­gimnáziumi igazgató, ipartestület és ker. munkásbiztositó Sztahovits Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents