Esztergom és Vidéke, 1923

1923-03-18 / 22.szám

UM. évfolyam 22 szám. Keresztény magyar sajtó. vasárnap, 1923. március is. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős s LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 720 K, félévre . 360 K. negyedévre 180 K, egy hóra . 60 K. Egyes szám ára: hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Ünnepi beszéd. Mondotta: Nádler István tanitónőképzőintézeti igazgató az Esztergomi Polgári Egyesület március 15-én tartott ünnepélyes társasösszejövetelén. Mélyen tisztelt Uraim ! A magyar nemzet ezeréves kalendáriumában 1848 március 15 ike piros betűvel van jelezve. Egy piros betűs ünnep a sok gyásznap között. Egy nap, melyet ha lelkünk nem ünnepeltetne meg velünk, a jelen sivárságának, mondhatnám válságának vaskényszere szorítana rá bennünket, hogy politikai, társadalmi és gazdasági világunk ezer bajjal terhes, eszményi érzéseiből kifosztott szomorú jelenéből — végzetszerű megismétléssel — a múltnak sugárzó, dicsőséges világába menjünk vissza, nem merengeni, nem is vigasztalódni, hanem tanulni és erőt meríteni. Amikor azonban a Polgári Egyesület mélyen, megtisztelő meghívására ennek a pirosbetűs napnak általános és a mai magyarságot érdeklő jelentőségét ecsetelni szerencsém van, sietek kijelenteni, hogy március 15-ét — szakítva a mult hagyományaival — nem a pártpolitika szemszögéből tekintve akarom méltatni, hanem lehetőleg teljes tárgyilagossággal úgy szemléltetni, amint az történeti eszmévé finomodott. Tudom, hogy ez a sok évtizedes gyakorlattal való szakítás sokak szemében visszatetsző lesz, mert hisz a szélső baloldali felfogás a 48-as dolgokban még ma sem akar mást látni, mint Kossuth apotheozisát, melyben Kossuth valóságos mythológiai félistenné magasztosul föl — mig a régi 67-es alap hívei mindent elkövetnek, hogy azt a hallatlan népszerűséget, amely Kossuthot — főleg az alföldi magyarság szemében — még ma is örökzöld folyondárként Övezi, súlyos kritikájukkai megtépázzák, vagy legalább ellensúlyozzák; s a meggyőződés hangján hirdetik, hogy „Kossuth egész politikai élete a révedezések és lázálmok deliriumában telt el", mig Széchenyi munkássága a nemzet belső és külső viszonyaival számoló és a történelmi fejlődéssel is igazolt reális politika volt. , De kérdem, M. T. U., mi hasznunk belőle, ha a hazája boldogulását egyként óhajtó, csak különböző utakon kereső két hatalmas embert: a legnagyobb magyart és a legvérmesebb magyart még ma is szembeállítjuk. Hová tűntek el ők a nagy eszmei harcok mezejéről? Nem anyagtalanodtak-e ők maguk is magasztos eszmékké ? Miért keresnők ma : kinek volt igaza, mikor a tárgyilagos történelem ítéletével azt kell mondanunk: mindkettőnek, mert hisz mindketten ugyanazt akarták. Ma, amidőn a Kossuth-Széchenyi közjogi pör a magyar független államiság kiépítésével holtpontra jutott, amikor bennünk is legföllebb mint a közelmúlt viharos politikai harczainak emléke zsong vissza: márc. 15 ét és korszakos eszméinek diadalát nem hasznos, de már nem is időszerű a letűnt idők pártpolitikai szempontjai szerint megítélnünk. Március 15-ének nem a háttere, nem a története, hanem eszmei tartalma az, amely időtlen-időkig egyetemes nemzeti érdeklődésre számot tarthat. Az a fontos, hogy a 400 éves elnyomásban, jogfosztottságban, gazdasági és szellemi inferioritásban sínylődő magyar nemzet ezen a napon vette kezébe sorsának intézését, hogy a magyar fajban rejiő fizikai, erkölcsi és szellemi erőket virágzásra juttassa. Ez a nap a magyar faj erejéről, képességeiről és nagyrahivatottságáról táplált nagy illúzióknak a valóra-vá lása; az idők teljessége a hosszú magyar advent után; az öncélúság igéretföldjének megnyílása a sokszázados szenvedés, harc és vér után. Az a nap, amelyen — mintha Isten nekünk adta volna mindenhatóságát— teljesedésbe ment minden óhajunk. Az a varázslatos nap,'amely — egyedül állóan a magyar történelemben — a maga hóditóerejének bűvös hatalma alá fogta az egész nemzetet. A nagy magyar lelki összhangzásnak, a nagy magyar egységnek, a nagy lelki integritásnak ünnepe, amelyen qjncs széthúzás, nincs aknamunka, nincs irigység, hanem amelyen a kiváltságos osztály és fölszabadult jobbágyság, a gazdagok és szegények, az egész faj, az egész nép a haza és a nemzet összefogó, egységesítő gondolatában olvad össze. És büszke jelentősége még ennek a napnak, hogy e vívmányokat nem hagyta csupán hangulatnak és mámornak, hanem az újjáalakulást törvényhozásilag megerősítette és ezt a jelentős művet az egész nemzetnek, mint egy embernek, fegyverbeállásával a szabadságküzdelem nagy istenitéletében — annyi dicsőséggel a harc elején, szomorú, gyászos, de nem szégyenletes bukással a végén — az enyészettől megóvni képes volt. M. T. U. Március 15 ének a nemzeti életre kiható, szinte felbecsülhetetlen erkölcsi értéke ennek a lelni integritásnak és — Erdély uniója révén — a testi integritásnak s a benne és általa való nagy nemzeti erőnek, vérig halálig menő áldozatkészségnek hősi megnyilvánulása ban áll. A nemzetien vallásos kultusznak minden bensőségével, hitével és áhítatával hódolunk e teremtő nap nagy szellemének, amely mint a nemzeti aspirációknak, a nemzet lelkében élő eszményi vágyaknak testbe öltözött kifejezője, erőforrása lett a magyarnak, amelyből mindig, de főképen a nemzeti katasztrófák idején a faji összetartozandóságnak, a cél közösségének, a nemzeti életnek erejét merítheti. Ez a nemzet a márciusi eszmék hatása alatt megmutatta, hogy nemzeti eszményeiért nemcsak tűrni és lelkesedni tud, hanem egyetemes nemzeti felbuzdulásban, a hősök korának minden erényét ragyogtatva, csodás tettekre is képes. Ennek az egységes erőnek jegyében szállott szembe az elnyomó hatalommal, az erő jegyében mutatkozott be Európa nemzeti államai előtt s nyerte meg vele a nagy népek rokonszenvét és vívta ki boldogulását. És most kérdem, M. T. U., hogy ma, amidőn — nem tudom, a sors áldásaként-e, avagy átkaként — a szerencsétlen kimenetelű világháború és a gyászos emlékű őszirózsás forradalom kétséges értékű vívmányaként a régi programmból megvalósult szabad, független államiságunk, — de elvesztettük a régi országot, amelyen a szabadság, egyenlőség és testvériség lobogóit végighordozták, — vájjon ma ebben a csonka hazában meg van-e bennünk a belénk erőt sugárzó nagy márciusnak erkölcsi integritása. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez a nemzet vallási, politikai, társadalmi és gazdasági téren ennyire széttagolt talán sohasem volt; az emberi vak indulatok, a számító gonoszság, a céltalan marakodás soha igy nem garázdálkodtak. Nincs nekünk szükségünk arra, hogy idegen népek nyomjanak el; az Ős magyar átok: a versengés, a viszálykodás és gyűlölködés szelleme maga is meg tud bennünket ölnil Nem az átkos trianoni béke pusztít el bennünket, ezt még kibírtuk és ki fogjuk bírni. Olyan szívós ez a nemzet, hogy idegen meg nem ölheti ; csak egy ölheti meg a magyart: a magyar. Szomorú, de való kép. És M. T. U. ez a való kép mégsem kétségbeejtő, ha az elvakultság, gyűlölködés és a viszálykodás most uralkodó indulatai és szenvedélyei alól fel tudjuk szabadítani a mi jobb énünket, a magyarság szebb lelki tulajdonságait, ha a nemzeti ideálok szolgálatába tudjuk felsorakoztatni a szétforgácsolt erőket. És ezt meg lehet tenni, — mert a magyar nép lelke mélyén csak szunnyad, de nem halt meg a nemzeti eszmények iránti szeletet —: csak szűnjék meg végre az izgatás, a bujtogatás és emelje fel szavát mindenütt a józan meggondolás es bölcséség.] Ma a magyar társadalom minden egyes tagjának nagy apostoli feladata van: a lelki integritás kiépítése. Ma úgy kell szólnia a gazdagnak a szegényhez: testvérem vagy 1 — és eszerint cselekedjék is; a munkásságot a nemzetépítő munka nélkülözhetlen tényezőjének kell tartanunk, a nemzeti eszmének való megnyerésük elsőrangú feladat. Nem szabad tekintélyt rombolni; sorsunk intézőiről, állami, megyei, városi ügyeink intézőiről nem szabad könnyelműen, meggondolatlanul lekicsinylő, becsmérlő, bujtogató hangon szólani. Nem szabad szembeállítani a magyart a nemzetiségekkel, vallást a vallással, az osztályokat az osztályokkal. Minden faj és osztály érdeke egybeesik a magyar haza érdekével, mert hisz egyesek és osztályok a maguk boldogulását csak az öszszesség boldogulásában találhatják meg. M. T. U., hozzuk a társadalmi osztályok érdekeit megértéssel harmóniába az egyetlen lehetséges érdek ; a nemzet nem kockáztatható szent érdeke alá. Legyen úrrá lelkűnkön a nagy március 15-ének jogot, szabadságot, érvényesülést, a munka megbecsülését, a szétszórt erőket egységesítő, erős belső, lelki integritást biztosító szelleme, s ennek a belső egységnek és erőnek jegyében készüljünk fel a nagy feladatra: ennek az integer léleknek szerezzük vissza az integer testet, amelyben testi, szellemi és erkölcsi képességeit kifejtheti: az integer Magyarországot. A Kossuth-serleggel a kezemben, Kossuthnak e nemzet nagyrahivatottságáról való rendíthetetlen hitével a lelkemben, a nagy március szellemével töltekezve, kívánom: valósuljon meg az integer nemzeti lélek és álmaink álma: az integer Magyarország ! MOZAIK. Irja: Lynkeus* Harcias idusa. A legelső magyar-hajnal sejtelem és igéretteli pirkadásán, 1848 március idusán, a lelkes márciusi ifjúság 12 pontba szövegezte a nemzet életrekelésének fundamentumát. Bulyovszky Gyula, Fényes Elek, Irinyi József, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasváry Pál és az irógeneráció nesztora : Vörösmarty Mihály szövegezik meg. Mit kivan a nemzet? 1. A