Esztergom és Vidéke, 1923

1923-03-11 / 20.szám

XLV. évfolyam 20 szám.

Keresztény magyar sajté

Vasárnap, 1923. március 11.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21.,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők.

A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs :

FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN.

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY KÁZMÉR.

Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési árak :

egy évre . 720 K, félévre 360 K. negyedévre 180 K, egy hóra . 60 K.

Egyes szám ára:

hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza.

KSH

í«S*5K«SSBS»WR

Sok az eszkimó és kevés a fóka

Szerencsétlen gazdasági viszonyok közé sodródott Csonka-Magyar- szág töméntelen bajjal küzd, mely bajoknak azonban nem kizárólag külpolitikai helyzetünk az oka, hanem ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy jó magunk is hozzájárultunk és járulunk még mindig. Gazdasági erőinek legnagyobb részétől megfosztott ország költségvetése olyan sötét perspektívát mutat, hogy önkéntelenül szemeink elé tárul az államcsőd szörnyű réme. Kállay pénzügyminiszter mikor elkészült a költségvetéssel, kellett, hogy megdöbbenjen attól a deficittől, amely elé állott. Mint pénzügyi szakember látva a lejtő végpontját, a legszigorúbb takarékosságot ajánlotta az országnak, amit minden józan ember el is fogad. Szerintünk azonban nem elég pusztán a takarékosság az ország költségvetésének helyreállításához, hanem újabb és nagyobb jövedelemnek biztosítására is szükség van.

Az ország sok olyan jövedelmi forrásától esett el, amelyek tekintélyes összegeket jelentettek költség- vetésében. Ezek pótlására és a háború, forradalmak által felmerült óriási arányú költségek fedezésére, fokozottabb adók kirovásával kellett megterhelni az adófizetőket. Ezek az adóemelések azonban részint már elérték tetőfokukat, részint pedig még nagyobb drágaságot idéztek elő. Ez utóbbi eredmény miatt célra nem vezettek. Vannak azonban még olyan adótárgyak amelyek nagyon is megbirnák a magasabb, sőt mondjuk ki nyíltan, a nagyon magas adót is. Csak egyre mutatunk rá és ez — a tőzsde.

A pénzügyminiszter takarékosság szempontjából a közalkalmazottak létszámának csökkentését kívánja. Mi, akik senki szájából kivenni a kenyeret nem akarjuk, be kell azonban látnunk azt, hogy tényleg sok a közalkalmazott. A megszállott területekről nagyszámmal vannak nálunk, akik Nagy-Magyarország ügyét szolgálták annakidején és most Csonka- Magyarország vékony karaj kenyerén kénytelenek tengődni keserű lélekkel, otthont vesztetten. A közalkalmazottak nagyszámának azonban nemcsak a fenti tény az oka, hanem úgy az állami mint a vármegyei és községi közigazgatás kuszáltsága és terjengős- sége. Ha a közigazgatásokat egyszerűsítenék, mindjárt nem kellene annyi tisztviselő ós segédszemélyzet. A közalkalmazottakkal tényleg lehetne takarékoskodni, ami maga után vonná az-, hogy a meglévőknek emberies

megélhetést biztosíthatna az állam. Sok mindenféle haszontalan irkafirkára nincs szükség, ami rengeteg időt rabol el és csak boszantására van a közönségnek. Meg kellene szigorúan vizsgálni az egyes hivatalokat és akkor nem fordulna elő olyan eset, hogy a vármegye népesebb fele megszállás alatt lévén, heten ülnek ugyanabban a hivatalban, amelyben békében és háború alatt 2, majd 3 munkaerő dolgozott és adminisztrálta az egész vármegyének ügykörébe tartozó dolgait. Az sem ártana, ha rosta alá vennék azokat akik 1918. előtt nem voltak magyar állampolgárok, de most állami fizetést, vagy nyugdijat húznak.

A közalkalmazottak takarékosságával azonban emberiesen kell bánni. Világért sem szabad egyetlen egy magyar családot is a kétségbeesésbe kergetni, vagy megérlelni benne a kivándorlás eszméjét. Helyet kell az elbocsájtandó közalkalmazottaknak biztosítani magánvállalatoknál elsősorban ott, ahol kevésbé intelligens és másutt is prosperáló embereket alkalmaznak. Hogy ezeknek a másfoglalkozásba kerülő embereknek megélhetésük bizlositva legyen, országos törvénnyel kellene megvédeni a magántisztviselők érdekeit.

Tudjuk, hogy a közalkalmazottak egy részének elbocsájtása nagyon fájó sebet üt az illetők lelkén, de mégis meg kell lennie. Hogy ez a seb ne fájjon olyan nagyon, mielőtt elbocsájtaná őket az állam, már is biztosítana számukra intelligenciájukhoz mért foglalkozást és akkor talán könnyebben belátnák, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka.

írja: Lynkeus,

Szent János bogarak.

Mondják a magunkközötti folytonos meghasonlás Turáni-átok; és az is, hogy mi csak mint más kezében anyag, de sohasem vezetők és kezdeményezők vagyunk. Erre elnémító cáfolat: őseinket Nagy iMagyarorszóg- ból nem vezette ide senki idegen és nem foglalta el ezt a földet más, csak ők. Bennünk lappangva, elnyomva, elfajulva meg van az ősi tulajdon. Ki kell bányászni és önérzettel gyakorlatba hozni és segíteni azt, aki arra hivatott nem elgáncsolni.

#

Az éleslevegő nem kényelmes, ám az éleslevegőben való munka után a

pihenés minden gyönyöre a dolgozóé, már csak azért is mert övé a holnap.

*

Mindenki a maga és a veletörté- nőknek oka. Hogy itt vagyunk ahol, mi vagyunk az okai, mert engedtünk magunkkal azt csinálni másoknak, ami a maguk érdekében jól esett. Az elmúlt okokat az okozattal együtt visszacsinálni már nem lehet, de a múlt okait egy a múltat megtorló és jövőnket biztositó okozata igen.

*

A legutolsó utcaseprőt is barátomnak, sőt testvéremnek tekintem a szó legszorosabb értelmében, ha nincs is egyébb javára irható tulajdona annál, hogy — magyar. Ne szégyeljünk senkit, — a gonosztevők kizárásával — aki fajtánkba tartozó. Miért van a munkás más karmaiban, miért menekült oda ? Kezet nyújtani nekik és visszamenteni magunkhoz, megtettük munkánk egyik legnagyobbját és elnémul a mardosó lelkiismeret kínja.

2 Hivatalos rész. 1|

457 ai. 91 kgy. 1923. szám.

Tárgy: Jegyzők országos árvaház egyesületének kérelme anyagi támogatás iránt.

Határozat.

Esztergom vm. törvényhatósági bizottsága fenti méltánylást érdemlő kérelem folytán, szűkös anyagi forrásaihoz mérten a vm. hadijótékonysági pótadó terhére a m. kir. belügyminiszter ur jóváhagyásától feltételezetten 3000 koronát azaz Háromezer koronát megszavaz azzal, hogy a Horthy inségakció javára begyült összegbőj annak elégedetlensége miatt fenti célra adomány kiutalását nem találta megengedhetőnek.

Mely határozatát a törvényhatósági kérelmező egyesülettel, a vm. alispánjával és a számvevőségi kirendeltséggel írásban közölni, egyben mint közérdekűt a Vm. Hiv. Lapban a megjelenés utáni 8-ik naptól számított 15 nap alatti felebbezési jogra való figyelmeztetéssel közzétenni, jogerő után pedig kormányhatóság jóváhagyásra felterjeszteni rendeli.

Kelt Esztergomban, a vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. évi február hó 27-én tartott rendes közgyűlésében.

Kiadta :

Reviczky s. k.

vm. II. főjegyző.

15564—1923, II—2. szám.

Hirdetmény.

Felhívom a tenyésztőket, kiknek saját nevelésű jó származású korukhoz képest jól fejlett, erős csontozatu, szabályos testalkatú, 1—3 éves eladó méncsikóik, illetve 3—10 éves ménjeik vannak, hogy azokat legkésőbb f. évi március hó 15-éig hozzám jelentsék be.

A beadvány szabályszerű okmánybélyeggel látandó el (Jelenleg húsz korona, illetve együttes bejelentések esetén annyiszor húsz korona ahány a bejelentők száma).

A beadványban pontosan feltüntetendő : 1. a hely (város, község,

puszta, utolsó posta, vármegye), ahol a méncsikók állanak, 2. a csikó fajtája. 3. származása (apa, anya), 4. kora, 5. színe, 6. magassága, 7. eladási ára.

Ezen feltételeknek meg nem feleiő bejelentések figyelembe nem vétetnek.

Budapest, 1923. február 10.

M. kir. Földmiveléstígyi Miniszter.

hírek.

m

Csaltak

a bankigazgató urak, legalább ez idő szerint minden jel arra mutat, mintha csaltak volna. Csaltak olyan méretekben, melyek fantáziánkat messze felül haladják. Avagy van-e földi halandó (s itt nem a 950 K-ás sifonoktól halálra rémülő szegény, u. n. fix jövedelműekre gondolok, hanem azokra, akiknek ma is módjukban áll, amire szükségük van, mindent a világon régi rendes polgári módon beszerezni), van-e, mondom, földön járó emberfia, aki lehetségesnek vélte volna, hogy négy összeszövetkezett bankigazgató egy év leforgása alatt 2100 millió koronával megkárosítsa saját intézetéti Jól megjegyzendő, ez nem 1922- ben, sem 1921-ben, hanem 1920-ban történt. Micsoda érték volt akkor az a 21 milliárd! És a bank kibírta és a bank ma is él És ez az, amiről mi itt röviden elmélkedni kívántunk. Minő üzletek köttethetnek ott a nagyközönség rovására, ahol az ilyesmi előfordulhat ? Mert minket nem a bank kára, hanem a nagyközönség, az ország millió kisemberének kára érdekel, mert nyilvánvaló, hogy a milliárdos hasznok csak ezek bőrére szerezhetők meg. Nagyon jól tudjuk, hogy ez nem minden banknál van egyformán. Sem bűnös, sem tisztes-