Esztergom és Vidéke, 1923

1923-12-23 / 101.szám

ESZTERGOM VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEM VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., FEKETE* REZSŐ VITTJTISTVÁN I Előfizetésí árak: e

£

y évre 18000 K

»

fé,évre 9000 K

> negyedhova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; évre 4500 K, egy hóra 1500 K. Egyes szám ára: hétköznap az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. L AI S Z K Y KÁZMÉR 200 K

» vasárnap 250 K. — Kéziratot nem adunk vissza. Karácsony estéjére. Irta: dr. Gróh József. A megélhetésért folytatott általános iramban karácsony estéjén ha többre nem, legalább fél órára mindenki kiáll a küzdelem sorából, akinek ünnep a karácsony és aki kereszténynek vallja magát. Ha nem állítaná meg a karácsonyfa elbűvölő fénye, megállítja az ünnepi csend és a többségnek az élet tülekedéseivel szemben egészen átváltozott érzés világa. Az érzésvilág, amit e napon kevésbé érdekel az élet sokféle gondja és ami ez órában csak a szeretet megnyilvánulására reagál. Karácsony estéjén, mielőtt beköszöntene a néma, szent csönd, mindenkiben megindulnak bizonyos érzésfolyamatok. Ki ki keresi mások szeretetét és azt, vájjon érdemes-e erre? Keresi azt vájjon sokféle irányú cselekedeteiből van-e olyan, amit a szeretet sugalmazott s amiért valaki hálával gondol reá. E pillanatban sokan nagy gazdagságuk vagy tekintélyük' mellett is szegénynek érzik magukat és nem alaptalanul. Nincs a múltjukban semmi, amiből ez ünnepen lelkük örömet merítsen. Amit elmulasztottak, azt az utolsó percben pótolni nem lehet, mert a szeretet órája bekövetkezett. És nem méltó ennek örömeire, aki hosszú idővel annak előtte nem melengette lelkében az áldozatkészség és a szeretet mécs„Esztergom és Vidéke" tárcája. SZENTIGAZSÁG. Világot az Isten teremt, Hazát szerez hősök karja: Véren szerzik, vérért adják: Nem azé aki akarja! . . . Nem veheti el a gyáva, Aki érte vért nem ontott, Ki a védtelen szomszédra: Orgyilokkal — lesből — rontott! Nem lesz azon Isten-áldás! Nem lesz abból Haza soha! Nem lesz abból hű-szerető Édes anya, csak: mostoha! Nem lesz abból: édes gyermek, Akit lánc köt az „örök

a-höz, Nem kell annak új „örök-rész

a

, Vissza sir az „ősi-röghőz

u

. Nem lehet azt megtiltani Se a napnak — se a szélnek -— Hogy: ne magyar-földre süssön, — Ne vigyen hirt a Testvérnek! Nem lehet a magyar-szivnek Megtiltani, hogy: ne fájjon! . . . A gyermekeknek, hogy: elszakadt Édesanyja után vágyjon! . . . világát. Boldog, akinek lelkét e napon betöltik az élet önzetlen érzései. Betölti a szeretet, amely egyedül alkalmas arra, hogy megszelídítse az ember eltévelyedett érzésvilágát, gyógyítson régi beteg sebeket és összekössön mindenkit, akiknek vallásuk ezen napon ünnepet parancsol. • De a karácsonyi hangulat igen rövid ideig tart. Utána az élet a régi marad, ha az ünnepélyes 'hangulatból nem sikerül valami értékeset átplántálni. És ez nem lehet egyéb, mipt a ma ünnepet ülő keresztények között az összetartozás és erő fokozása. Tüneményes, hogy pár év előtt mennyire fellángolt bennünk a lelkesedés alkotni és fejleszteni keresztény intézményeinket. Tele voltunk készséggel áldozatokat hozni a keresztény sajtóért, bankokért, vállalatokért, szövetkezetekért és egymásért és azt látjuk, hogy ez a megindult, erőkifejtés most 5—6 év után nem tudott igazi gyümölcsöket teremni. Csak a lelkesedés volt nagy, de hiányzott a kitartás és ma szomo rúan kell megállapítani, hogy ugyanaz az erőtlenség vesz rajtunk erőt, ami a múltban jellemzett. Institutiók, amiket megalkottunk, elvértelenedtek, elgyöngültek, mások elfajzottak vagy kiestek a kezünkből, ismét mások nem birják a társadalom bizalmát. A keresztény faj nagy száma, nagy intelligentiája dacára sem tud És, . . . hiába fojtják benne Erőszakkal el a vágyat, A viharzó lángtenger az Elfojtott szikrából támad És, . . . ha a láng onnan tör ki, Hol legjobban fogva tartják: — A keserű magyar szívből — Lángra gyúl az egész Kárpát! . . . Lángba borul a „ Nagy-Alföld

u És az egész világ látja, Hogy csap fel a magas-égig: A Hazaszeretet lángja! . . . És elhamvaszt minden élőt, Ki botorul útját állja, Nem irgalmaz, nem kegyelmez A Hazaszeretet lángja! ... Hiába verik majd félre Az árulók a harangot: Elnyomja a i „Talpra-magyar f A hitvány áruló hangot! . . . És, ha minden porrá égett, Ami szenny, rongy, . . . ami körság: Újra éled hamvaiból A „megtisztult Magyarország t Hajdú István. legfőképen gazdasági téren olyan erőt kifejteni, amely természetes túlsúlyával együtt járna. Hiába fogadkoztunk, hogy gazdasági és pénzügyi téren minden positiót tartani fogunk. Sajnálattal kell megállapítani, Tiogy szegények és fejletlenek vagyunk. A gazdasági élet számos jövedelmező terrénuma, legyen az akár dorogi-úti szatócsbolt, bánya vagy bank, a gazdasági élet mai nehéz kalkulációs számítása mellett egymásután siklik ki a keresztény faj kezéből. Sokszor az a beteges érzés fog el minket annak láttára, hogy ma itt, holnap ott kell feledni egy-egy gazdasági állomást, hogy mi keresztény faj csak szolgaságra és nem vezetésre vagyunk teremtve. A gazdasági élet annyi ezer és ezer nehézséggel — s közöttük az óriási adóterhekkel kell megküzdeni — amelynek viselésére mi keresztény faj mintha gyengének mutatkoznánk. Ezen természetesen nem segít az üres lelkesedés, sem a szólamok és ékes beszé dek, a gyülekezések és egyesületek, utcai verekedések és tüntetések, amiben mi keresztény magyarok oly bővelkedőek vagyunk. Ezeken csak mélyreható változások segíthetnek, amiknek első sorban az egyes embert kell az élet mai követelményeihez átformálni. És ezen átalakulásnak nem lehet más törvénye, minthogy a magyar keresztény faj többet dolgozzon, takarékosabban éljen és minden lépéTary Gida házassága. irta: Gidófalvi V. Tibor. A lázas, lüktető vérű nagyváros szivében látta meg a napvilágot. Olyanul, mint a kalitkában csipogó kis madárfióka. S mint annak, neki is vérében volt a vágy a szabadság, szabad lég, a természet után. Idegenül nőtt fel emberré. Mostoha volt neki a nagy, mulatós város minden gyönyörűségével, kinálkozásával, pedig mennyi Ígéretet tartogatott számára. Csak utánna kellett volna nyúlnia. A zajos, mindig üres társaságokat megszólás nélkül nem kerülhette, belevegyült olykor; bár mélyen utálta. Magába mélyedő, csendes ember kezdett lenni Tary Gida idő előtt. Mulatós, vidám barátai már mégsem kisérelték magukkal cipelni léha dáridóikba. Nem ment ő sohasem. Ahelyett félnapokat kószált kint a hegyekben, ilyenkor senki sem tudta, hol, merre jár. ,Még otthon sem tud ták. Nem is voltak kíváncsiak rá, nem akarták egyetlen csendes szórakozását megrontani. Eléggé megrontotta őt a város, gondolták. Könyvein kivül nem igen törődött semmisében, minden tényében és elhatározásában ismerje fel, ha kereszténynyel találkozik. A fokozott munka és takarékosság a gazdasági előhaladás legfontosabb rugói. Nines nép, amely ha gazdaságilag nagy eredményeket ért el, ezeket a tulajdonságokat nélkülözte volna. Nekünk is keresztény magyaroknak akár a határban, akár a műhelyben, akár az irodában sokkal többet kell dolgoznunk, mint azelőtt. A gazdagodásnak nem lehet útja sem a tőzsde, sem a kosztpénz, bármennyire is vezessenek ezek a mai életben, — a gazdasági élet erőforrása azért örökre a munka marad. És a népek és fajok örök harcában azok maradnak felül, akik legtöbbet tudnak dolgozni és a munka eredményéből a legtöbbet tudnak megtakarítani. Mi, keresztény magyarok, nem ismerjük a takarékosságot. Nem ismerjük a takarékosságnak azt a helyes mértékét, amely mindennap keresményéből belefektet valamit a családi házba, földbe, üzletbe, gyárba vagy vállalkozásba s amelynek révén 1—2 nemzedéken keresztül például az osztrák vagy német ember óriási értékű családi kereskedő házaknak vagy iparüzemeknek vetette meg alapját. Nálunk a takarékosság rendszerint csak egy nemzedékre szól, a második nemzedéken nem folytatódik, inkább visszaesik. E sorsunk mostohaságának nem kis része van abban, hogy nincs vei, senkivel. Azt az angyalszép szőke leánykát nem vette észre, akivel máskülönben elég gyakran találkozott bármerre megfordult. Nem vette észre az ő részéről történő apró kitüntetéseket, a lányka vonzódását hozzá. Ünnepelt, irigyelt szépség volt Csonkái Lonci; gazdag lány hírében állott. És még sem vette észre a csinos, férfiasan szép Tary Gida, mert zárkózott, modorát meghazudtoló csinos külseje nem egy fiatal lány szivét dobogtatta meg. Okos, beszédes arca mögött, mély tudás, gazdag lélek vonult meg szerényen. Senkisem tudott még olvasni róla. De Tary Gida másokéról igen. Hiszen nem olvasott le ő semmi rosszat ezekről a csintalan kis angyal arcokról, nem látott semmi makulát fehér bensejükön de . . . Házasságra nem gondolt még. Nem is lett volna kenyere hozzá. Tanult és dolgozott. Szárnyaló tervei és eszméi voltak. Mind teljesedtek. Két hatalmas művet alkotott. Az első „Visszatérés az ős természethez" bámulatot keltett a világsajtóban. Rousseau művei mellé helyezték, a második „Kultúrnépek faji hanyatlásai és annak regenerálása" nem kisebb Ara 400 korona.