Esztergom és Vidéke, 1923

1923-12-16 / 99.szám

ESZTERGOM VÁRMEGYE HITATALOS LAFIA. BEBIE1EHIK Uli)» V&SÁRÍAP Él CSÜTSBTSKÖS. A hiv. rész szerk: Főmunkatárs : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., FEKETE REZSŐ VITÁL ISTVÁN Előfizetési árak; egy évre 18000 K, félévre 9000 K, negyedhova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá Laptulajdonos és szerkesztésért felelős • évre 4500 K, egy hóra 1500 K. Egyes szám ára: hétköznap az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. LAIS ZK Y KÁZMÉR 200 K, vasárnap 250 K. — Kéziratot nem adunk vissza 40,000.000 korona azon összeg, melyet Esztergom sz. kir. város közönsége eldob magától, ha a halastavat nem létesit. Ez a tény és ezt a város mindennemű foglalkozású adófizető polgára kell hogy megérezze; és megérzi ugy a magánember, mint a város háztartása egyaránt, megérzi a termelő és a piacról élő fogyasztó. A közérdek tehát nemcsak megkívánja, de parancsoló kötelességgé teszi, hogy az e tárgyban megindult vitában tisztán lássunk. Jöjjenek tehát minden személyeskedéstől, demagógiától, kortéziától mentesen e száraz tények: Elsősorban is tény az, hogy Esztergom sz. kir. város közönségének tulajdonát képezte a 250 holdas halastó, melynek lecsapolása tagadhatatlan a közelmúlt zavarok idejében a lakosság egy töredékének nyomása alatt, kvázi terrorisztikus módon jött létre; tehát forradalmi tény jellegét viseli magán. Azóta a városi gazdaközönség körében ez a kérdés Achilles sarkát képezte mindennek. Ha akár választás, akár akármilyen közérdekű kérdés vetődött fel, mindenkit azon szempontból bíráltak meg: halastavat akar-e, vagy halastó ellenes. Lett légyen alapítva akármilyen közérdekű vállalkozás ; már gyanús volt, hogy ez biztosan halastó létesítését célozza. Vétkes, bűnös tény volt, egy városi jövedelmező törzsvagyont tönkretenni, de még nagyobb mulasztás (és ez szóljon a vezetőségnek is) megengedni, hogy a kérdés a demagógia posványába fulladva, egyesek, a külömben derék és értelmes gazdaközönség célzatos félrevezetésével, egyéni kortes célokra használják fel a Városi közvagyont azáltal, hogy a halastó kérdését, mint a gazdaközönség ellenes akciót vigyék bele a közéletbe. A város (tehát nemcsak a gazdák) közvagyonát képező legelő területe ma cca 1600 kat. hold. Ez tárgyilagos megállapítás szerint kivétel nélkül sivár, tüskés, vad gazokkal telenőtt, úgyszólván teljesen elhanyagolt állapotban van. A kezelésnek a karbantartásnak legkisebb nyoma sem látszik rajta. És ezért a városi tanácsot felelősségre vonni nem lehet, nem pedig azért, mert nincsen reá fedezet. Ezen 1600 kat. holdból 1400 hold olyan terület, melyet okszerű kezeléssel az 1913. X. tc. végrehajtáséval a már megalkotott és közgyűlési határozattal is elfogadott „Városi legeltetési szabályrendelet" betartásával, kitűnő legelővé lehet átalakítani, melyen nem cca 700 marha, de holdanként 2 drb. vagyis 2800 drb. marha legelhetne. Hogy tovább ne menjek és élőpéldáRat soroljak fel Hontujfalü, Baracska, Vaál, Ság, Nagydad községek hasonló talajú, füvesített legelőin 1 kat. holdra 3 marha esik a legeltetési idény alatt és bizony még szárazságos években is talál mit legelni, jó húsban van és a tehenek bőven tejelnek. De mi kell ehhez, eltekintve a szakismeretektől pénz, pénz és pénz, meg egy kis jóakarat a gazdaközönség iránt. Nevetséges állítás vojna meggyanúsítani a gazdaközönséget, hogy megakaszt minden haladást, hogy a halastavat nem akarja és azért nincsen pénz, hiszen a városi képviselőtestületben alig van a 90 képviselő között 30 gazda. Hát a nemzetgyűlésben vagyunk, hogy 20 ember terrorizálhat 60 képviselőt ? Esztergom városának gazdaközönsége sokkal érettebb ós józanabb gondolkozású, minthogy be ne látná a közérdeket, csak tessék veszedelemben szintén más agrár kérdésekben is belátással lenni. De most egyelőre maradjunk a legelőnél, lássuk végre mibe kerülne maximálisan a legelő restaurálása, füvesítése: 1 kat. holdat felszántok kétszer 80.000 K, fogasolás 10.000 K, fűmag ára, holdanként 20 kgr. annyi mint 150 000 K, ennek lefogasolása 10.000 K, összesen tehát 250.000 K, vegyünk még hozzá előre nem látott kiadásokra 50.000 koronát. Igy egy hold maximálisan 300.000 korona. Próbálja meg a város csak 50 holdon, melynek füvesítése 15,000.000 kerülne. Első évben lombhullás után, gyönge fagyon legeltethető, vagy ősszel lekaszálható; második évben igen jó kaszálót, de harmadik évtől olyan legelőt ád, hogy az 50 holdon minimálisan megél 150 tehén. És ha ezt évről-évre folytatjuk nemcsak príma legelőt, de minden évben 1 — 1 kijelölendő tilalmas részben elsőrangú kaszáló lesz. És végül a maximum 900 darabban felvett marhaállományt kitűnő állapotban eltarthatja a gazdaközönség 300—400 hold legelőn. Kétséget sem szenved, ha igy tárgyilagosan fogjuk fel a kérdést, nem fog akadni egy gazda sem, — hacsak saját hasznát nem tekinti, hacsak nem maga akar a zavarosba kaszálni a halastó területén, hacsak a fenti városi földeket el nem szántotta — aki ellene volna a fentiekhez, a befektetéshez jövedelmet adó halastó létesítésének. Ha igy fogjuk fel a kérdést, ha felhagyunk a gazdaellenes tendenciával, ha megszűnik a demagógia, akkor igenis lesz nyugalom, lesz halastó és nem kell félni a tisztelt közgyűlésnek és tanácsnak, hogy valóra válnak az ijesztgetések, .mert ha akadna is ember, ki még egyszer terrorizálni megpróbálkozna a halastó kérdésével, nem talál követőket. Az, hogy egy halastó a szomszéd területeket elázalgósitja, tisztán technikai kérdés, hiszen Debrecen városának 2300 kat. holdas halastavat épített és bérel ma is a Haltenyésztő és Halkereskedelmi r.-t. és dacára, hogy a víz nívója 120 cm.-el magasabb a tóban a föld színénél és nyoma sincsen átszivárgásnak. Mindez a kiviteltől és létesítendő vízművektől függ. Végül lássuk az érem másik oldalát. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a város képviselőtestülete nem szavazná meg a halastavat; honnan veszi a város közönsége a legelő reconstruálásához szükséges 15—20 milliót évenként? Mert ezt a befektetést az 1913. X. tc. vonatkozó rendelkezése szerint meg kell tenni, de sürgősen eleget kell tenni a földmiwelésügyi minisztérium 14288 V. G. f. o. 1921. intézkedésének is, mert ez továbbra el nem halasztható. Ma sem 35—40 milliót, a város közönsége javára jövedelmező halastó, sem legelő nincsen azon a 250 holdon, melyről szó van, mert ottan túlnyomólag csak káka és vizibürök terem és a jószág sem legel. Mindenkinek józan Ítéletére bízzuk tehát, mi a helyesebb: A halastó létesítésével 35—40 millió jövedelmet szerezni, ebből az összegből elsősorban jó legelőt létesíteni, vagy a gazdaköeönséget a legelőbérnek minimum 40 kgr. buzabérre emelésével, mint állattartó gazdát és ezenkívül úgy a gazdákat, mint minden mas adófizető polgárt újabb emelkedő pótadóval megterhelni. Agrárius, A karácsonyi vásár megnyitása. Az Esztergomi Stefánia Szövetség karácsonyi vására f. évi december hó 8-án ' nyílt meg a vármegyeház nagytermében. A hatalmas termet teljesen megtöltötte a közönség, midőn a Szövetség elnöke, dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost a következő nagyhatást keltett beszéddel nyitotta meg a vásárt: Mélyen Tisztelt Közönség! Munkásságának csendes falai közöl, tevékenységének zajtalan köréből kilépve, rövid időre a nyilvánosság színpadára vonul ma a StefániaSzövetség helybeli fiókja, hogy tanúságát szolgáltassa azon sokoldalú fáradozásnak, fogyatkozást nem ismerő odaadásnak, amelyet készségesen vállal, örömmel teljesít a fájdalmasan megcsonkított haza legifjabb nemzedéke javára. Azon tagadhatlanul helyes nézetnek hódol, hogy alig van a jelen szomorú viszonyok között sürgetőbb, érdemesebb, áldásosabb feladat, mint óvni, gondozni, ápolni a haza nagy kertjének nyiladozó bimbait, amelyek-állandó megújulásának, izmosodásának, emelkedésének virágaival kecsegtetnek. Becsülni, őrizni azokat a kincseket jelentő csemetéket, amelyek a nemzet legfontosabb érdekeinek megalapozására, előmozdítására, biztositására nézve örvendetes zálogokat nyújtanak. A gyöngédség aranyos edényéből kiönteni a segély enyhítő balzsamát azon drága lények számára, akik már első pillanataiktól kezdve kénytelenek az élet visszásságait tapasztalni, a legelemibb szükségletek hiányainak keserűségeit megízlelni. A szeretet meleg sugaraival körülárasztani a társadalom új tagjait, akik az értelem és tudás, a munka és erény, az akarat és jellem, a kötelesség és becsület áldozataival lesznek majdan hivatva leróni azokat a tartozásokat, amelyeket jogosan vár és igényel tőlük a szent rög, amelyen bölcsőjük ringott. Akik kisebb-nagyobb jelentőségű munkásai, tényezői lesznek annak az új hazának, amely a mai ezernemű szenvedések könyzáporával áztatott talajból Phoenix gyanánt diadalmasan fog életre kelni, feltámadni, kialakulni ! Nemes keblek, amelyek a gyermekvédelem honmentő vállalkozásának zászlaja alá tömörültek és áldozatkész bajnokainak seregeihez csatlakoztak : heteken, hónapokon keresztül lankadhatlan kezekkel, versenyezve serénykedtek oly tárgyak, játékok, szórakoztató eszközök készítése, előállítása körül, amelyek a kis kedvenceknél nem szokták téveszteni hatásukat. Felragyogtatják a várakozásteljes szemeket. Hevesebb dobogásba hozzák az ártatlan örömekre vágyakozó sziveket. Rózsapirt lopnak a gondtalan arcokra, amelyeken örökös vidámság, derű és mosoly játszadozik. Felvillanyozzák a drága kicsinyeket, akik epedve, sóvárogva tekintenek a sűrűen emlegetett és sokat igérő alkonyat azon mozzanatai elé, amelyek boldogító képeket varázsolnak édes álmaik szövedékeibe. Jogos önelégültséggel pillanthatnak a m. t. hölgyek a fáradozásokra, amelyek gazdag gyümölcsei szemeink előtt • pompáznak. Nyugodtan táplálhatják a felemelő tudatot, hogy nincs kebel, amely azok megtekintése után elzárkózhatnék a dúsan megérdemelt elismerés, köszönet és méltánylás érzelmei elől. E szilárd meggyőződésben, az egyesület részéről a széleskörű érSzombat és vasárnap december 15. és 16-án Izgalmas kalandortörténet 7 felvonásban. Főszereplők: FT?TTT?M T7PV T7T T 17W« A KORONA „ í\£á 11 EAFÍ JJLJT I JULJJJJIN IOZGÓBAN. HARRY PIEL, ALBERT PAULIG és EMMY STURM.