Esztergom és Vidéke, 1923
1923-11-29 / 94.szám
XLV. évfolyam 94 szám KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ. Csütörtök, 1923. november 29, ESZTERGOM VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA BIEOIEREHIK BUNDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. A hív. rész szerk : Főmunkatárs : FEKETE BEZSŐ VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési árak ; egy évre 1800' K, félévre 9000 K, negyed évre 4500 K, egy hóra 1500 K. Egyes szám ára : hétköznap 200 K, vasárnap 250 K. — Kéziratot nem adunk vissza A halastóról. Igen lisztéit Szerkesztő Úr ! Kedves Barátom 1 A városi halastó újból felvetett kérdése, b. lapod legutóbbi számában Jakus János városi képviselő úr tollából oly értelmű megvilágitást nyert, melynél nemcsak személyem, de a város ügyeinek intéző hatósága is érintve lett s a megvilágitás nem alkalmas arra, hogy ezen közérdekű ügy a közvélemény részéről elfogulatlanul megbírálható legyen. Minthogy a jól végzett munka és a soha szem elől nem tévesztett becsületes kötelességteljesítés tiszta öntudata mellett sem szabad a fórumon levőknek a közvélemény irányításának mesterséges útjait figyelmen kívül hagyniok, különösen olyan kérdésekben, melynél nagyon is könnyű a tárgyilagosság tisztiló tüze mellett az[ indulatok lángját szítva a társadalom egyes osztályait szembehelyezni ; úgy vélem, kötelességem a cikk egyes megállapításaira válaszolni Ezúttal nem érintem azon megállapításokat, melyek a Corchus-féle halastó felduzzasztásával a szomszédos földtulajdonosokat ért károsodásokról számoltak be, mert nem hinném, hogy akadna városi tisztviselő vagy városi polgár, aki halastót akarna ismét létesíteni, úgy, hogy egyeseknek ismét fájjon, s hogy az polgártársainak kárt okozzon. Az érdekeltség által indított perről is csak annyiban teszek említést', hogy a per a város javára oly területeket Ítélt meg, melyeket az érdekeltség a közlegelőből évek óta elbirtokolt s amely területeknek visz- szabocsájtását a város vezetősége még most sem hajtotta végre. De leszögezem azon tapasztalati tényt, hogy a károsodásokat nemcsak a halastó, hanem igenis az elmúlt évek csapadékdús időjárásai s állandó árvizei okozták, amelyek a talajviszonyok miatt lehetetlenné tették, ezen tóközi mély őrületeknek a kiszáradását. S épen ezen tapasztalati és a halastó hatalmas iratkötegében szakértői nyilatkozatokkal, véleményekkel eléggé igazolt tény • kell, hogy támogassa a vezető körök azon törekvéseit, melyekre a halastó területéből a szomszédos érdekeltség és a gazdaközönség érdekeinek sérelme nélkül azt a jövedelmet akarják megteremteni, amit a város minden egyes társadalmi rétegének s adózó polgárának igényelnie lehet. S itt tiltakoznunk kell minden olyan megállapítás ellen, mintha a halastó kérdésének felszínre hozása osztályérdeket sértene, s nem szabad a hatóságot úgy oda állítani, mintha ezen kérdést az állattartó gazdaközönség kárára kívánná megoldani s az állattenyésztés rovására akarna a város közönségének nagy hasznot hajtó jövedelmet biztosítani. Hangsúlyozom, hogy a halastót csak egy esetben csinálhatjuk meg ismét, ha annak új viziművei lesznek, melyek a károsodásokat teljesen megszüntetik, ily műveket pedig a rendelkezésünkre álló műszakig vélemények szerint igenis lehet emelni s ez csak pénzkérdés. — S én, mint legjobb akarója a földművelési érdekeknek, ezen feltételek teljesítése után is csak akkor beszélnék a halastó létesítéséről, ha a múlt károsodásainak és jogosult panaszainak kiküszöbölésével a halastó számottevő jövedelméből egy tetemes részt a halastó létesítésével . csökkentett legelőnek javítására fordíthatnék. S ez utóbbi szándék, illetve feltételeknek a horderejét nem ismerik azok, akiknek az érdekét szolgaija. S itt kell rámutatnom annak a vádnak az alaptalanságára, mintha a városi legelők javításával nem foglalkoztunk volna. Tettünk annyit, amennyit a közönség a legelőjavitásra forditani jónak látott s amit a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök, fedezetek lehetővé tettek. De nem tehetünk felelősségünk tudatában költséges talaját művelési, befüvesitési munkát azon a területen, melynek jövő rendeltetése még eldöntve nem lett s amely műszaki rendezés hiá nyában a vadvizeknek lefolyás nélküli gyülhelye; vagyis a tapasztalati három év alatt a halastó területén nem tehettünk egyebet, minthogy a területet megtisztítottuk a nád, káka, sás és egyéb a legelő állatállományra káros hatású vizinövényzettől s lehetővé tettük nagy fáradsággal, hogy arról a folyó évben első alkalommal számottevő szénát kaszaltathattunk. A halastó területének a vadvíztől leendő mentesítése, lecsapolása a jobbára zsombákos talajnak fűmag vetésére való alkalmassá tétele, épugy mint a halastó esetleges létesítése nagyarányú és költséges vizi művek építését követeli s mindaddig mig nem határozzuk el, hogy a halastó melyebben fekvő területeiről a vizereket egyesítve egy lefolyó árkot készítsünk, addig minden édes-fűnek telepítése csak haszontalan kiadást jelentene, melynek eredményét és használt különösen a majd visszatérő nedves években sohasem láthatnánk meg. A halastó kérdésének felvetésénél tehát egy irányitó elvet kell mégis mernünk, vagyis, hogy ezen az alig jövedelmező közlegelőhöz tartozó területből a városra mindinkább súlyosodó anyagi terhek mellett mások sérelme nélkül a legtöbb jövedelmet produkáljuk. Akár halastavat létesítünk belőle, mely a pontyber alapul vétele mellett 30—35 millió tiszta jövedelmet jelentene, akár a várost terhelő költségbefektetéssel abból kaszálót és a letakaritás után legelőt csinálunk, a kérdést mindenképen dűlőre kell vinnünk. S itt kell különösen józanul s minden indulat nélkül megfontolnia az érdekeltségnek azon előnyöket, hogy mig a város közönsége a mai nehéz anyagi vi szonyok mellett a legelőnek javítására számottevő összeget alig áldozhat, mily jótékony hatással lenne a legelőre s igy az állatállományra az, ha egy, a múlt hibáit és károsodásait nélkülöző jó halastó szerződésből származó nagy jövedelemnek egyik nagyobb felét annak a legelőnek a szakszerű feljavítására fordíthatnánk, mely a halastó terület 200—300 holdjának kivételével is még oly számottevő, amellyel kevés más város dicsekedhetik. A városnak a már feltört s csak ideiglenesen szántóknak használt legelő területein kívül 1500 kát. hold legelője a rendszeresített buzalegelő- bér mellett az eddigi befizetések szerint 4,500.000 korona nyers jövedelmet hozott, melyből ha levonjuk csak a tenyészállatok tartására fordított közel 5,000.000 korona kiadást, ezen számottevő városi vagyon után egyáltalában nem marad tiszta jövedelme a város háztartásának. Kérdem, lehetséges-e az, hogy a város e számottevő vagyona semmit se jövedelmezzen, s jogos-e ilyen körülmények között a szemrehányás, hogy a városi legelők feljavítására nagyobb áldozatot nem hozott. Bizonyára nem! Bizonyítottam tehát, hogy közlegelőnek nem biztosítja azt a költségvetési jövedelmet, amit a közönség más rétegei joggal megkövetelhetnének. A békebeli 20 filléres tej és a békebeli 8 koronás legelő bérek mellett ma egy számos állat után 35—40 liter tejnek árát kellene az érdekeltségnek fizetnie, ami legalább is 50 kgr. búza legelőbérnek felelne meg Lehetséges volna-e a mai 10 kgr.-os legelőbérnek egy oly arányú emelese, amely a fentebb ismertetett tényeken számottevő módon s a városi közönség egyetemes érdekeinek megfelelőleg változtatna. Erre meg fogják adni a feleletet az én jobb belátásu gazdatársaim akik nem fogjak szégyelni bevallani, hogy valaminek törtennie kell, mely a városi legelőkben fekvő közvagyon jobb jövedel- meztetését elősegitheti. S most már a város minden egyes polgárának érdekei iránt érzett felelőségünk tudatában nyugodtan térhe tünk vissza a silány legelőt képező, savanyú füveket termő, nedves esz- tendőkoen nagy részben vízzel borított halastó területnek ismét halastó alakjában való hasznosítására, mert arra mint legelőre, a város közönsége nem áldozhat jelenleg annyit, amennyi legelővé alkalmassá tenné; de ha ebből a múlt hiányosságának és károsodásának eltüntetésére búsásan jövedelmező halgazdaságot létesít s annak jövedelméből a megmaradt legelőnek javítására nagyobb összeget áldoz, akkor segít igazán becsületesen és megértőén a gazdatársadalmon, mely a halastó területért a megmaradt legelőnek feljavításával bőséges kárpótlást nyer. Esztergom, 1923. november 23. Maradtam tisztelő híved : dr. Brenner Antal városi főjegyző. | Hivatalos rész. | * ....——■......... 28 6—1923. szám. Pályázati hirdetmény. Esztergom vármegye, esztergomi járáshoz tartozó SÜttŐ községben holttányilvánitás folytán megüresedett segédjegyői állásra pályázatott hirdetek. Az állás javadalma a következő : 1. Az 1923. évi II. te. 2. §-ában megállapított XI. fizetési osztálynak megfelelő készpénzfizetés. 2. A megállapított háborús, drágasági és rendkívüli segély. 3. Lakbér évi 400 korona. 4. A megállapítandó lakbérpótlék. Felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi L te. 6. §-a illetve az 1900 évi XX. te. 3. §-ában előirt minősítést és az eddigi alkalmaztatásukat igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényeiket hozzám 1923. évi december hó 15-ig annyival is inkább terjesszék be, mert a később érkezőket figyelembe venni nem fogom. A választás határidejét később fogom kitűzni. Esztergom, 1923. november 16. Maros s. k. tb. főszolgabíró. ti ftniii ■—T> A ........ II Telefon - Távirat. | Az angolok is felébredtek. London. Angliában egy titkos társaság alakult : A keresztes vitézek nemes rendje. A mozgalom a magyar ébredő, az olasz fascista és a bajor horogkeresztes szervezkedéssel tart rokonságot. Meghalt a volt nyitrai püspök. Budapest. Gróf Batthyány Vilmos volt nyitrai püspök, c. érsek, kit tör- hetlen magyar érzéséért a csehek kiüldöztek a püspöki székből, szombaton Körmenden 53 éves korában meghalt, öt is emlegették az üresedésben lévő kalocsai érsekségre. A LEGSÖTÉTEBB AFB1KÁBAN nagyszabású dsungel-film 4 részben 32 felv. I. és II. rész szerdán, III. és IV, csütörtökön A S0B0NAM0ZG0BAN.
