Esztergom és Vidéke, 1923

1923-10-07 / 79.szám

XLV. évfolyam 79. szám. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1923. október 7. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár: egy hóra 1500 korona. Egyes szám ára: hétköznap 3200 kor., vasárnap 250 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Mehéz tél. A szegény ember mindig szorongva gondol arra az időre, amiker megszűnik a munka és a nyári megtakarított keresetből kell majdan hosszú, keresetnélküli téli hónapokon át élnie. A jó, a meg nem értett, meg nem becsült béke időben okozott gondot a tél, amikor filléreket kerestek az emberek, de fillérekből is éltek. Mennyivel fokozot tabbak a gondok most, amikor ezre ket keresnek, de tíz, meg százezrek kellenek a napi, havi gyenge meg élhetéshez. Most itt a tél küszöbén nemcsak azok lelkét fogja el a szorongás, akiknek téli megélhetésük nincs, hanem azokét is, akiknek biztosítva van megélhetésük, de tisztán látó szemekkel belelátnak a tél min den nyomorúságába, a nyomorúság minden titkába, a csábok hatalmas misztériumában. Az emberek ugy egyedenként, mint tömeges összeségben elvesztettek józan eszüket és tobzódnak a számok tömkelegében, kéjelegnek a rengeteg zérusban és ezzel fokozzák az elkeseredést azokban, akik ezekkel az értéktelen nullákkal nem bírnak. Rossz szolgálatot tesznek a pénzemberek elsősorban az államnak és igy önmaguknak is. Hajtják az árakat esztelenül felfelé és tobzódnak az általános konszolidációtól. Itt azonban „Esztergom ás Vidéke" tárcája. Egy éra a Múzeumban. Vasárnap, szeptember 30. Féltizenkettőt jelzett mély bugással a toronyóra, mikor a korzó hömpölygő áradatából feltérek a Kollárházban lévő Múzeumba. Gyermekéveiben órák hosszat elődöngtem a Nemzeti Múzeum termeiben, ha szerét tehettem. Gondolatban visszaszállni rég letűnt korokba, magam elé varázsolván azt. A sok értékes emlékeztető, ma már csodálat számba vehető egy-egy maradvány órák hosszat el tud gondolkoztatni régiségek iránt érdeklődő embereket; mennyivel inkább az élettől meg nem nyomorgatott gyermeki fantáziát, ami a már tudott valót a mese csodás kacskaringóival összefonja : amit nem ért, arról meg éppen egy mesevalót hisz. És a régiséglátásnak ez a hatása évek multán is tisztán bontakozik elém s nem sokat ront rajta az, hogy az egykor nem tudott dolgokról tiszta fogalmam van. A mult messze és minél messzebb, annál szabadabb az elgondolása. Boldog akkoriak, akik' azt is meg kell mondanunk, hogy maga az állam is hozzájárul a konszolidáció meggátlásának munkájához, mert ahelyett, hogy hatalmával letörni igyekeznék a drágaságot: úszik az árral és szintén drágít. A korona értéke némi csekély eltéréssel már hetek óta egy ponton áll. Eddig mindég az volt a kifogás, hogy esik a korona értéke, tehát emelni kell az árakat. Most azonban ez a kifogás már nem állja meg a helyét, de az árak még mindég, minden reális számítást sutba dobva veszedelmesen emelkednek. A féktelen pénzvágy tette őrültté az embereket, aminek az a következménye, hogy valahol be kell állania a szegénységnek. Óriási vagyoni eltolódások észlelhetők, melyek mind arra alkalmasak, hogy szítsák áz elégedetlenséget és elősegítsék azok munkáját, akik az általános nyomorban látják tébolyodott eszméik megvalósulását. Sajnos, sokan vannak akik hódolnak a mindent rombadöntő, de soha épiteni nem tudó eszméknek. És ezeket az embereket keményen fűtik a rombadőlt, ma már nem termelő Oroszországból. Innét kiinduló, minden alkalmat felhasználó propaganda léptennyomon felüti a fejét. Legutóbb keményen öltögette vörös nyelvét Bulgáriában. Európának semmi garancia nincs a kezében arra nézve, hogy meg nem bomlik Németország is a fanrciák nyomát a kőkorszaktól a közelmúltig olt megtaláljuk. Midőn belépek a Múzeumba egészen más világ szellemében érzem magam; messze a mától, a gondoktól, az élettől. Mintha egy sokszázados templomba lépnék, hol minden áhítatot, fenségeset jelent; a mult temploma a Múzeum. Üveges szekrényekkel és asztalokkal zsúfolásig megtöltött két kis terem elsőjébe belépve, nem egyedül vagyok. Szép számú érdeklődő nézi már a tárgyakat. Egy kis csoportra leszek figyelmes, melyet Sinka Ferenc Pál városi közgyám, a Múzeum fáradhatatlan igazgatója vezet a régiségek között, miközben szakszerű magyarázatot ad mindenről. Hozzájuk csatlakozom észrevétlenül és hallgatom az élvezetes előadást. Egy-egy szekrény egymással kapcsolatban levő korok hasonnemű maradványait tartalmazza. Érdekes bronzkorszakbeli leletek és a római régiségek megszemlélése után — nagyon sok tárgy Esztergom-környéki lelet — az ajtóval szemben lévő szekrényhez térünk. Figyelemreméltó Esztergomot a XVI. századból ábrázoló egykorú kép. A tulajdonképeni város, melyet két méteres fal öveesztelen nyomása alatt. Ausztriában bárhogy titkolják is, kemény dió nagyon a kommunizmus. És nálunk? Senki sem álltassa magát valami nagy biztonsággal. Mi láttuk, hogy kik dőltek be annak idején a mindent felforgató tébolynak és ezeknek magja nem veszett ki. Szószólóik itt vannak közöttünk. Hintik a mételyt és felhasználnak minden alkalmat arra, hogy újra nyeregbe ülhessenek. Ezek nek pompás talaj a drágaság, a nyomor, a munkanélküliség. Es félő, hogy a tél közeledtével, annak minden nyomorúsága, a feltámasztott bizalmatlanság, erős propagandistája lesz Moszkva urainak. Félő pedig ez azért is, mert ugy Románia, mint Csehország, tehát közvetlen szomszédjaink erősen átvannak itatva kommunista eszmékkel. Mi, akik már egyszer átusztuk a vörös vihart, de megállítottuk nyugat felé vezető útjában, megérdemelnénk nyugati ellenségeinktől azt, hogy gazdaságilag támogassanak bennünket. Magunknak pedig mindent meg kell tennünk, hogy enyhítsük a tél nyomorát. A nagy célért, a konszolidált Magyarországért, mely alapfeltétele az integer Magyarországnak, minden erővel le kell törni az indokolatlan, a spekuláción alapuló drágaságot. zett, a dorogi vámtól a Hitelbankig terjedt. A mai Simor-utca helyén volt faltól határolt része, A vár jól látható a törökök által összelövöldözött falaival. Víziváros és Szentgyörgymező házai között egy pár karcsú minarett nyúl a magasba. .. Adománylevelek, több száz éves imakönyvek és figyelmet ragadó régi írások alatta. Másik szekrény agyag házi edényeket, házi eszközöket rejt, korok szerint szép fokozatban. Csodálatot keltenek a .középkori ötvös művészet itt látható egyes remekei: templomi koronák, egy szentségtartó stb. A középkori űr- és súlymértékek, kupák érdekes elődei a ma használtaknak. Az ezeket magában foglaló szekrény tetején 3 kulacs és egy remekbe faragott hordócska. Legérdekesebb a esikóbőrös kulacs, aminőről Csokonai és Petőfi is énekelt. Egy gazda a hallgatók közül megjegyzi, hogy neki is van egy négyrekeszes kulacsa. Megígéri, hogy a Múzeumnak ajándékozza. A jobb sarokban fegyvergyűjtemény : kardok, pisztolyok, puskák, dárdák, alabárdok. Két hatalmas tatártőr is van a tatárjárás idejéből; száruk hatalmas marha lábszárcsont. I Telefon-Távirat. Felvidéki mandátumok számai, Pozsony. A felvidéki mandátumok a következőkép oszlanak meg: köztársasági agrárpárt 50, köztársasági ruténpárt 2, cseh szociálistapárt 6, nemzeti demokratapárt 1, zsidópárt 7, tót nemzetipárt 1, tót néppárt 68, kommunistapárt 28, magyar kisgazdapárt 8, keresztény szociálistapárt 17, egyesült magyarpárt 13. A törökök Konstantinápolyban. Konstantinápoly. A szövetséges tábornokok és egy török tábornok jegyzőkönyvet irtak alá a lőszerraktáraknak a török kézbe való átadásáról. A szövetségesek utolsó csapatosztagai és a tábornokok már hajóra szálltak. A török csapatok szómba-' ton vonulnak be a városba. Csehek a munkácsi zsidók ellen. Kassa. Hosszúnapkor a munkácsi zsidótemplomot egy 50—60 fiatalemberből álló tömeg támadta meg, macskazenével tüntetve az ünneplő zsidók ellen. A zsidók a lármára kitódultak a templomból és összeverekedtek a tüntetőkkel. A verekedésközben többen megsebesültek. Rozsda-marta páncélrészek egy állványon, a földön különböző nagyságú ágyúgolyóbisok. Egy cseh zászló szégyenkezik mellettük. Ezt a vörösök szerezték párkányi átkelésükkor. Jellemző a zászlón, hogy a Cseh-és Morvaországok és Szilézia címerén kivül az elrabolt magyar felvidék címere is rajta van: hármas halmon az apostoli kettős kereszt. Átmegyünk a másik terembe. Mindjárt az ajtó mellett egymásra rakott céhládák, asztalos, szűcs, mészáros stb. céheké. Itt-ott csonkafaragású szobrok Egy üvegszekrény tele balkáni régiségekkel. Jobbára tö rök emlékek : ruhadiszek, karcsattok, órák, amulettek és írások. Mellettük helyet talál több magyar hadifogoly által készített kézimunka. Oroszországból küldték ezeket Esztergom fiai városunknak. Valamennyi a kézi ügyességnek egy beszélő bizonyítéka. Két nagy szekrény tele hazai és külföldi kerámiai tárgyakkal. Tányérok, köcsögök, poharak, kancsók szép rendben, akként, melyik hol és mikor készült. Érdekes egy száz és egynéhány esztendős boroskancsó. Öreg szekrények húzódnak meg szerényen, melyek belsejében régi, jobbadán egyes céhek egykori iratai Tessék megfigyelni a Váradi Divatház 3000 koronás beti sorozatát