Esztergom és Vidéke, 1923
1923-01-28 / 8.szám
XLV. évfolyam 8. szám. ttBTOSZteliy WLdgfW S&Jtó. Vasárnap, 1923. január 28. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21 hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre. 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy,hóra. 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Ifjúsági mulatságok. (—ÜL.—) A kommün bukása óta, annak egy nagy beteges láza maradt nyakunkon : a mulatozási düh. Napjainkban ez a láz oly szertelenségbe csapott át társadalmunkban, hogy valósággal mániává fajult. Nem mondom, hogy elsavanyodjunk, hogy helyzetünkhez mért keretek között ne szórakozzunk. Határa azonban mindennek van. Amennyit ma mulat a magyar és ahogy táncol a koponyahegy tetején, az, tekintve CsonkaMagyarország állapotát, se a nobilis Ízléssel, legkevésbé a keresztény s nemzeti gondolkodással összeférő. Az erkölcsi lerontás mellett a sürü mulatozásoknak szociális háttere csak azt igazolja kifelé, befelé egyaránt, hogy ahol annyit mulatnak s oly frivolsággal dobálják a pénzt, ott a sokat hánytorgatotc nyomor és inség csak fiktiv dolog. Mint Németországban, nálunk is a kormányban s hatóságainkban kellene annyi előrelátó energiának lenni, hogy megfékezze a táncoló s dőzsölő, szomorú sorsát s a haza jövőjét át nem érző magyar társadalmat. Útmutatást, komoly intést ad erre nézve a váci püspök napokban olvasott átirata a kultuszminiszterhez, amelyben kéri, hogy a tanulóifjúság tánciskoláit és mulatságait tiltsa be, mert ahogy ma az folyik, az valósággal elfajulást jelent. A megindult s a mai magyar sorsban tragi-komédiának beillő mulatozás mánia ugyanis már nemcsak a felnőtt társadalmi rétegekben vetette meg lábát, hanem az ifjúság legtöbb rétegében is. Alaposan kike zdte már országsze rte a t an ulóifjúságot is s eríePa veszedelemre hivja föl a ~vaci püspök a kormány figyelmét, amidőn tiltó intézkedést kér. Amire a legnormálisabb időkben, a rendes békeidőben nem volt eset, napjainkban, 2—3 éve hatósági engedéllyel országszerte állandó tánciskolák, tánctanfolyamok x és y „tánctanár" vagy „tanárnő" vezetésével úgyszólván kenyérkereseti forrásnak tekintik az ifjúság léhaságra, mulatozásra való beillesztését. Sőt mindenféle rafinált cimmel még a gyermekifjúságot is bevonják s a sürün mutatkozó „táncvizsgák", „összpróbák" után azonnal megnyitják, még a nagyböjtben is, az új tanfolyamot, mintha az ifjúságnak alig lenne fontosabb tennivalója, mint megtanulni táncolni, táncolni, táncolni rogyásig. Meg is látszik a hatás ifjúságunkon. Sőt a leányifjúságon aránylag jobban, mint a fiúifjúságon. Akárhány leány szülői kiséret nélkül vesz részt a tánctanfolyamokon s bálokon. És észrevehető már a fiatalabb, az alig 15—16 éves nőnemzedéken a kihivó, frivolságra keringőző modor úgy a ruházatban, mint a viselkedésben az utcán s otthon egyaránt. Szinte oázis, ha látunk leányokat finomabb, tisztultabb női lelkülettel, a hipermodern vonásoktól mentesen, diszkréten, madonna szépségekkel megjelenni. Nem csoda, ha bajsejtelem vesz erőt a középkorú s az öregebb nemzedéken, — mely szintén volt fiatal, szintén élt fiatalságával, de határok között, — hogy micsoda családi élete lesz ennek az ifjúságnak, amely máris kiüt a családi élet és nevelés az előtt annyi tisztelettel s respektussal körülvett erősségéből. Az elitélő kijelentésekre sokszor halható azon refrén: hogy más az idő. változik az izlés, ma mások a kor követelései, stb. Az idők, az igaz, nem maradandók, az Ízlésnek is finomodnia kell, a kor igényei, követelései is fokozódnak. Szóval a világ változása folytonos folyamatban van. Igen, de az erkölcsi izlés, mély keresztényi, a diszkrét viselkedés, mely a női érték erős vára, a női önérzet, az okos belátás, mely megvonja a határokat, az ifjúsági erő megőrzése, a családi szentély tekintélye nem szabad, hogy változásnak legyen alávetve. Ha ezek az alapok, melyek kell, hogy örök alapok legyenek, összetöretnek áz ifjúság lelkében, ha túlkorán teszik éretté ifjúságunkat, ha az erotikumra mintegy belekésztetik, akkor az ifjúság csúszik lefelé s a jövő nemzedék a letörés örvénye előtt áll, mely azután úgy a hazára, mint a krisztusig világnézetre katasztrófát jelent. Épen azért végtelen nagy a szülők felelőssége, akik vagy elnézik ezt az ifjúság bomlasztást, vagy a mulatságok hajszolásával maguk is rossz példát adnak. A váci püspök főkép a tanulóifjúság érdekében interveniált a kultuszminiszternél. Ez legtöbbet jelent. Mert hisz a tanulóifjúságból regrutálódik a nemzet jövő vezetőosztálya, melynek erkölcsi, társadalmi s keresztény berendezkedése visszahat az általa vezetendő néposztályokra is. Feltűnőnek kell lennie a bajnak, ha egy püsbök közvetlen magának a minisztJÉ fegyelmét hivja fel. Tényleg ttM^alható nagyon sok helyen az orSagban, hogy az ifjúsági mulatságok nem elszigetelt jelenségek. Ha csak konzertben, szinielőadásban nyilvánul meg időnként a tanulóifjúság szereplése, az helyén való. ;Éz is azonban minél ritkább, annál vonzóbb. Ha tanév végefelé majális van, ez is megengedhető, mert csakis ennek az egy diákmulatságnak van normális időkben indokolt, ideális létjoga. De amikor x vagy y város tanulóifjúsága évközben tánccal egybekötött előadást, vagy tanév végén búcsúztatót tánccal rendez, itt már mindenki tudta, hogy az előadás tulajdonképen a tánc miatt csak fedezéknek való. Az is az iskolai stílus esésére vall, ha megengedett, hogy az ifjúság szüleivel mulatságokra, tehát „felnőttek" fesztelen báljába mehessen; vagy ha nem az intézet, maga szervez minden 2-ik, 3-ik évben egy-egy tánctanfolyamot, hanem engedik az ifjúságot valamely úgynevezett tánctanár tánckurzusára járni az esti órákban. A felnőttek mulatságának hangulata, vagy a tánciskola vegyes környezete, nem való a diákifjú szunnyadó lelkületéhez, ahhoz ő nem eléggé érett s korával sem összeférő. Mindez az iskolai fegyelem, a tanulói összeszedettség, a puritán erkölcsi fejlődés s a tanulmányi haladás erős rovására van s azzal a serdülő tanulóval a felnőttek szabadosságát játszatja el s lerontja ideálismusát s önhitté teszi. Mindezek eredményeként azután országosan tapasztalható, hogy a diákság tekintélyes részében erősen megingott a szülők s a felnőttek iránti, általán a tekintélyek iránti tisztelet. Sőt már ott tartunk, hogy tányérsapkájukat a Laudétur Jésus köszöntésre sokan nem veszik le, csak könnyedén szalutálnak. Mindezek eredménye az is, hogy az iskolai fegyelmi szabályok ellenére hölgyikékkel korzóznak, késő esti órákban is nem egy látható az utcákon, házi mulatságokra, színházba járnak s feltámad az érzék az éjjeli élet után. Be kell látni, hogy ezek a nem szórványos jelenségek az iskolai szellem baját is jelentik. Az egészséges keresztény pedagógia azt követeli, hogy az iskolának nem úszni kell a divatos s rózsássá vált áramlatokkal, hanem nevelni hivatása s fékezni mindazt amit divathóbortnak látunk. Megálj-t kell kiáltania az iskolának a tobzódó társadalom lelkébe az ifjúságnak ebből a légkörből való kijózanitásával s belenevelni azt a keresztény, hazafias öntudatot, hogy ami ma ebben a Csonka-Magyarországban a mulatozás terén folyik, tekintettel a haza vergődő s sir szélén álló sorsára, az már züllési folyamat s az ellen a jövő ifjúságának, anélkül hogy elsavanyodna, küzdeni, azt letörni kell. Meg kell értetnie az iskolának a diáksággal, hogy amikor diáknyomorral van tele minden város, akkor anachronizmus diákmulatságokat rendezni, amelyhez pénz és ismételten sok pénz kell ebben a drágasági kurzusban. Ma nincs itt a vigádás ideje, még ha vigalmi „hősök" sirva vigadást is hirdetnek. Ahogy ma mulat az ország az nem sirva vigádás, hanem theatralis, látványos, fitogtató hejehujázás. A sirva vigadás csendes, szűk körben folyó, a haza sorsáról tárgyaló bánatos kuruc összejövetelt jelent. Ellenségeink látják, figyelik a mulató országot s gondolják: itt még nagy a bőség, nagy a jólét, ahol igy mulatnak. A váci püspök fellépése mindnyájunk számára legyen memento s tanuljon belőle az ország minden iskolája. Amire itt is, ott is indokolással hivatkoznak, hogy a tánciskola, a táncmulatság modorra, társadalmi forgolódásra szoktatja az ifjúságot, ez hamis, vagy képzelt beállítás. Minderre a szülői ház, az iskola etnikuma, s legfőkép az élet maga tanítja meg az ifjúságot. A tánc csak emeltyűje, lépcsője a mulatozási hajlamnak, de soha se volt és lesz társadalmi nevelési eszköz. Táncolni még a műveletlen elemek is megtanulnak, mert érzékingerlés az igazi célja. MOZAIK. Irja: Lynkeus, Egy furcsa levél. Valamelyik nap a' Kossuth-utca kőhegy-ormok veszedelmes domborulatait mászva, éppen bizonytalanná váló egyensúlyom billegetem, mikor egy levelet nyomtak a markomba. A veszedelmes merénylő után fordulva elvesztem már-már megtalált egyensúlyom s igy ülő helyzetben néztem utána. Csak az vigasztalt, hogy később mikor hamus talajra érve visszanéztem, az illető spektálta közelebbről a földet, ugy járván mint én az előbb. Különös hangú levelét tovább adom, azt üzenve az illetőnek, hogy ilyfajta rosszakaratú gáncsolásokat többé tudomásul nem veszek, pláne ha csúszós a talaj. * M. T. L. U. Ha soraim megkapja, bizonyára ön is elesik, (kitűnő jós elme I L. j A PETŐFI-FILM az évad legnagyobb eseménye. Bemutatja a KORONA-MOZGÓSZINHÁZ f. évi február hó 8-án, 9-én, 10-én és 11-én.
