Esztergom és Vidéke, 1923

1923-06-03 / 43.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITAL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős i LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 1800 K, félévre . 900 K. negyedévre 450 K, egy hóra . 150 K. Egyes szám éra: hétköznap 15 korona, vasárnap 20 kor Kéziratot nem adunk viasza. Miért ? (t. a.) Ha nem volna mindennapi életünk tragédiája, valóságosan komi­kusnak volna mondható az, ami egyes árukkal, elsősorban az élelmiszer, a húsfélék és az utóbbiakon keresztül vendéglői árak emelkedése körül történik. A komikum abban van, ahogyan a drágulástól már napról-napra kábuló fogyasztó a- sajtóval egyetemben til takozik, rugdalózik a drágaság ellen, fohászkodik az árvizsgáló hoz, az ügyészséghez, a rendőrséghez, fohász­kodik mindenfelé, de hiába I Mert a tehetetlen panasszal szem­ben szemtelenül vigyorog vissza az ujabb és ujabb drágulás, de ugyan­akkor sehonnan nem mutatkozik még csak látszata sem a panaszok ered­ményének. Pedig olyan drágulási esetek van­nak, amikre nincs speciális ok. Sőt. Például emelkedtek legutóbb is a kenyér és zsemleárak, ugyanakkor, amikor a buza és liszt ára esett. Emelkedtek a húsfélék és vendéglői ételek árai ugyanakkor, amikor a zsir és az élő marha ára esett. Emelkedik a tojás ára csak azért, mert az előbbi emelkedésekre hi­vatkoznak. És igy tovább. Az egyik fővárosi lapban pedig statisztikát is találunk arról, hogy mig az élő marhaárak az utolsó két és fél hónap alatt 233%-kal emel­kedtek, ugyanakkor a húsárak 367 %-kal emelkedtek, tehát egyáltalán nem arányosan és látszik ebből, kik drágítanak jobban. És az okát is megtaláljuk a dolgoknak. Mert vegyük csak például a mé­szárost : akármelyik nap olyan árat függeszthet ki, amilyet akar és ha holnap kiírják valamelyik husboltban: elsőrendű hus 2800 korona, arra csak a fogyasztó rémül el, de senki más nem törődik vele vagy legalább azt hiszi, nem törődhetik vele. Pedig ha minden áremeléskor meg­jelenne az illetőnél az arra illetékes közeg és kérdőre vonta volna például, hogy miért lett drágább a hus 200 koronával ugyanakkor, amikor esett a marha ára, akkor áz áremelés nem aszerint történnék, hogy jobb vagy ballábbal keit-e fel az árusító. Mert most aszerint történik. Az elmúlt hetekben a korona nem ingadozott, az élő marha ára esett, a zsir ára esett, a gazdasági helyzetet semmi súlyosabb esemény nem be­folyásolta, miért történhetett volna másképpen mégis, hogy nálunk mé­száros és nyomában a vendéglős, a tojásos kofa és mindenki emelt tovább csak azért, mert két hónappal ezelőtt ingadozott a korona. Ez csak azért történhetett, mert nem volt senki, aki felelősségre vonta volna őket, amikor a kirakatba tet tek egy-egy ujabb, nekik tetsző örömszámot. Bethlen sikere. (N ... ó.) Ma meg nagyon korai volna irni Bethlen gróf és Kállay küldöldi útjának gazdasági sikere felől, mert bizonyos az, hogy ellen­ségeink minden akadályt oda gördi tenek Csonka-Magyarország fejlődé­sének útjába. Teljes sikertelenségről még inkább korai volna beszélni, mert hisz most vannak tárgyalás alatt nemzetgazdasági ügyeink. Sem ava­tott, legkevésbé avatatlan kézzel nem szabad hozzányúlni ezen kérdések feszegetéséhez. Foglalkoznunk azon ban annál inkább kell a két miniszter külföldi útjával, különösen annak erkölcsi sikerével. Köztudomású dolog, hogy Magyar­országból kihasított testrészeken lak mározó cseh, román és szerb kese lyuk étvágya csak fokozódott, mikor belekóstoltak tej és mézzel folyó szerencsétlen ország testébe. Már nem volt nekik elég a mesterségesen készített, de soha fenn nem állható trianoni határ. Nem annyira telhetet­len éhségük, mint inkább a megcson kitott, megalázott, kirabolt Csonka­Magyarországból való félelmük haj­totta őket határaik kibővítésének hóbortjába. Egy kis csempész csete­patéért, egy kis határátlépésért rögtön megszállással fenyegettek minket állig fegyverzett és épen ezért roskadozó szomszédaink. Olyan fegyvercsörgést rendeztek, hogy egész Európa ideges lett, csak a magyar nép maradt méltóságteljesen nyugodt. A pihenő oroszlán sem szokott félelme­tes talpával csapkodni döngicsélő szúnyogokra. Mintha ez a fül­siketítő harci zaj elmúlt volna. A cseh trombita sem oly fülsértően recsegő. A szerb kanászostor sem csattog oly hangosan és az oláh bocskor sem járja oly őrülten Ma­gyarország haláltáncát. Mintha lein­tették volna valahonnan ezeket a hangos urakat. Franciaország ugyan még fűti a cseh és román kazáno­két, de az angol és olasz hideg nyaköntések némileg lehűtötték a túlfeszült gőzt. Ezek azok az erkölcsi sikerek, me­lyekre Bethlenek bátran büszkék le­hetnek és az ország pedig hálás le­het a külföldet járó két miniszter és a magyar kormánynak. A magyar nép nyugodtságával mu­tatja ki háláját, de sajnos, a nem­zetgyűlési pártok nem. Tudjuk na gyon jól, hogy kritikát végző ellen­zéknek kell lennie minden kormány­nak, de gyűlölet nélkül. Végtelen csodáljuk az ellenzéki polgári pártok egy részének ideges, sőt gyűlölettel telitett türelmetlenségét a kormány­nyal szemben, de még inkább cso dáljuk azt, hogy az országot telje sen rombadöntő szociáldemokrata párttal is szövetkeznek, hogy kellemet­lenségeket okozzanak a kormánynak Ha a polgári ellenzéki pártok ilye­tén való viselkedését megrójuk, még inkább meg kell róni az egységes pártban támasztó ellentéteket. Most bomlasztjuk az egyetértést, amikor két nagyhatalom szimpátiáját sike­rült megnyernünk. Ez oktalanság és ezzel csak az u. n. emigránsok és az azokat uszítóknak teszünk szol gálatot. Az ipari aranka védelme. A közelmúltban terjesztette a keres kedelmi miniszter fenti törvényjavas­latot a nemzetgyűlés elé. A kisiparos­ságot érdeklő ezen törvényjavaslat benyújtására, a Nemzetközi Munka­ügyi Hivatal tagságából kifolyólag vagyunk kötelezve, mely nemzetközi szerv kötelezi tagjait, hogy ily irányú törvények által szabályoztassék az ipari munkások egyesületei, valamint a munkaadók gazdasági egyesületei­nek ellenőrzése. A benyújtott törvényjavaslat '4 részből áll. Az első az ipari munka szabadságának védelmére, a második a kötelező békéltetésre, a harmadik a döntő bíróságra, a negyedik pedig a szakegyesületek ellenőrzésére vo­natkozik. Az első fejezetben foglalt rendel­kezéseknek — az indoklás szerint — az a céljuk, hogv a szabad munka­lehetőség mindenki részére biztosit­tassék, vagyis, hogy senki azért mun­kájából kizárható ne legyen, mert nem szakszervezeti, vagy munkaköz­vetítő utján foglalta el állását. A második fejezet szerint munka­bér mozgalmak esetén addig sem a munkások nem sztrájkolhatnak, sem azokat a munkaadók addig ki nem zárhatják, mig a békéltető tárgyalást be nem fejezték. A harmadik fejezet szerint köz­üzemekben tilos á sztrájk és kizárás mindaddig, mig a vitás kérdést a döntőbíróság el nem intézte. A döntő­bíróság határozata mindkét félre nézve egyaránt kötelező. A negyedik fejezet ugy a munká­sok, mint a munkaadók gazdasági egyesületeinek fokozottabb ellenőrzé­séről intézkedik. Az ellenőrzés főleg az ügy és pénzkezelésre vonatkozik. AmmsHmamk.a^mmmHHm. I Hivatalos rész. | 286—1923. szám. Pályázati hirdetmény. Esztergom vm. esztergomi járáshoz tar­tozó Süttő községben holttá nyilvániás folytán megüresedett segédjegyzői állásra pályázatot hirdetek, Az állás javadalma a következő: 1. Az 1923. évi III. tc. 2. §-ában meg­állapított XL fizetési osztálynak megtelő készpénzfizetés. 2. A megállapított háborús, drágasági és rendkivüli segély. 3. Lakbér évi 400 korona. 4. A megállapítandó lakbérpótlék. Felhívom mindazokat, kik ezt az állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi 1. tc. 6. §-a, illetve az 1900. évi XX. tc. 3. §-ában előirt minősítést és az eddigi alkalmaztatást igazoló okmányokkal kellően felszerelt pályá­zati kérvényeket hozzám 1923. évi junittS hó 15-éig annál is inkább nyújtsák be, mert a később érkezőket figyelembe venni nem fogom. A választás határidejét később fogom kitűzni. Esztergom, 1923. május 21-én. Reviczky, s. k. főszolgabíró. 605 — 1923. szám. Pályázati hirdetmény. Esztergom vm. esztergomi járásához tar­tozó Nagysáp községben ujjonan szerve­zett segédjegyzői állásra pályázatot hir­detek. Az állás javadalma a következő : 1. Az 1923. évi III. t. c. 2. §-ában meg­állapított XI. fizetési osztálynak megfelelő készpénzfizetés. 2. Lakbér évi 200 korona. 3. A megállapított háborús és drága­sági segély. 4. A megállapítandó lakbérpótlék. Felhívom mindazokat, kik ezt az állást' elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. tc. 6. $-a, illetve 1900. XX. tc. 3. §-ában előirt minősítésüket és az eddigi alkalmaztatást igazoló okmányokkal kellően felszerelt pályá­zati kérvényeket hozzám 1923. évi június hó 15-ig annyival is inkább nyújtsák be, mert a később érkezőket figyelembe venni nem fogom. A választás határidejét később fogom kitűzni. Esztergom, 1923. május 21-én. Reviczky, s. k. főszolgabíró. Csonka-Magyarország városainak népessége. A m. kir. Központi Statisztikai Hi­vatal most tette közzé az 1920. évi népszámlálás eredményét. A nagyobb városok és községek népesség sze­rint igy következnek egymás után : Budapest székesfőváros 928.996 Szeged tjv. 119.109 Debrecen tjv. 103.186

Next

/
Thumbnails
Contents