Esztergom és Vidéke, 1923

1923-05-20 / 39.szám

XLV. évfolyam 39. szám. K6re8ZtéDy tB&fQfiT Slfté. Vasárnap, 1923. május 20. Esztergom vármegye hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Teleion: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 1800 K. félévre . 900 K. negyedévre 450 K, egy hóra . 150 K. Egyes szám ára: hétköznap 15 korona, vasárnap 20 kor Kéziratot nem adunk vissza. Gazdasági karcok. (N... ó.) Mikor megszűnt a nagy vérzivatar, akkor jött a kultúrnépek boszuja. Megszállás, rablásban nyilvánul meg a kultúra, különösen velünk szemben. Jogosan kiállhatjuk szemébe Nyugatnak, hogy alacsonyabb műveltségű népekkel raboltattak bennünket, azt a nemzetet, amely századokon keresztül a nyugati műveltségnek védbástyája volt. Ezt a bástyát dobták oda prédául. Oktalanok 1 Meggondolták-e vájjon, hogy milyen veszedelmet hárított el a magyar nép a bolsevizmus letörésével Nyugattól ? Háláról, érzelmi dolgokról most ne beszéljünk. Régen kivesztek ezek a gazdasági khaosban élő európai államokból. Nézzük rideg gazdasági szemmel a világot, melynek most mi vagyunk a szegényei, de csak látszólag. Olyan gazdasági érdekcsoportok létesültek a hosszú háború alatt a kontinensen, amelyek mérlegét most szinte lehetetlen helyre billenteni. Még a békeidőben Románia és Szerbia fülig tartozott a francia nagytőkének. A háború alatt Szerbia adóssága hihetetlen módon megszaporodott és Románia szintén kénytelen volt fegyvert fogni ellenünk a francia tőke nyomása alatt, de csak akkor, amikor utolsó aranyunkat vette ki zsebünkből kukoricáért. Csehországról nem is beszélhetünk, mert ez legfeljebb árulási dijait vette fel francia arany frankokban. Magyarország hosszú időn át külföldi politika letargikus álmát aludta és most mikor a magyar politika két kiváló alakja az antant hatalmasságait járja, nem kérve, könyörögve, hanam férfias nyíltsággal feltárva Csonka Magyarország helyzetét, feltámadtak a kisantant-szúnyogok. Saját érdekeiket féltve döngicsélnek Franciaország fülébe a hitelező fülébe. Anglia, amely óriási gyarmataival nemcsak emberanyaggal, hanem pénzzel is győzte a háborút, szintén kénytelen volt igénybe venni amerikai aranyhitelt. Franciaország, amely kevésbé birta gazdaságilag a háborút, már sokkal fokozottabb mértékben vette igénybe Amerika pénzét. Ezen óriási hitel financirozására saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva, kénytelen még jobb belátása ellenére is támogatni a kisantantot az ellenünk indított gazdasági háborúban. Sőt, pénzügyi helyzetének látszólagos egyensúlyban tartása miatt, sok bosszút belevegyitve, még a nagyon kétes gazdasági értékű német meg szállásba is belement. Most nézzük reális szemmel "a két magyar miniszter külföldi utjának eredményét. Lehet, hogy nem hoz teljes sikert most, de rövid időn belül sikerrel kell járnia. Európa ellátásának piacából teljesen kikapcsolódott Oroszország. Ez ma nem termel. Romániának egy bekövetkezhető orosz háború miatt nagyobb gabona exportja nem lehet. Csehország iparállam, behozatalra szorul. Ausztria termelés szempontjából nem számit. Szerbia volna még valami. Miért ne kapnók mi hosszúlejáratú kölcsönt józan pénzcsoportoktól export ólelmicikkeinkre ? Most még világosabban. Ausztria iparállam, Csehország szintén azMi érdeke volna a nyugati ipartőkének pénzzel támogatni ezen iparkon kurrenseit ? Még esetleges tőke veszteség árán is kénytelen lesz páncélszekrényeit becsukni előttük, mert különben sokkal többet talál veszteni a vámon, mint amennyit a réven nyerhetne. Olaszország saját maga ellen vétene, ha támogatná mi rovásunkra Szerbiát. Ellenséget hozzon Adriára ? Ezek azok a remények, amelyek élnek bennünk és a Duna völgyében ezért van jövője Magyarországnak. FELHÍVÁS a pannonnhalmi Szt. Benedekrend volt tanítványaihoz ! Kedves Barátaink l Buzditó és kérő szóval fordulunk hozzátok. Valamikor mindannyian a magyar bencések iskoláiban nevelődtünk. Ott szívtuk magunkba és fejlesztettük az igazi őszinte vallásosságot és az önzetlen, eszményi hazaszeretet. Az életbe kikerülve látjuk csak igazán, micsoda értékeket kaptunk útravalóul a bencés Rendtől. De látjuk azt is, hogy ezek az értékek akkor lesznek valóban ható erők szegény hazánk javára és iránytszabó világító oszlopok a reánk nehezedő nyomasztó sötétségben, ha a sok szétszórt erőt egyesi tjük, a sok külön-külön mécsest egybefogjuk. Elhatároztuk tehát, hogy megalakítjuk a Bencés Diákok Szövetségét. E szövetségben a bencés Rendnek a keresztény magyar Hazával egyidős keresztény magyar szellemét és századok viharaiban kipróbált hagyományait kívánjuk szolgálni, a tőlük tanult vallásosságban és hazaszeretetben akarunk növekedni s mert mindazok, akik az ő iskolájukból kerültünk ki, valamiképen testvérek vagyunk, ezt a testvéri és baráti érzést fogjuk ápolni. S hogy a látható cselekedetekkel is elősegítsük a bencés nevelés magasztos céljait, anyagilag is támogatni fogjuk azokat, akik a bencés intézetből kerültek ki, de még nem fejezték be tanulmányaikat A Szövetség szervezetét igy tervezzük : A Szövetségnek annyi osztálya lesz, ahány gimnáziuma van a bencés rendnek; jelenleg tehát hat: esztergomi, győri, kőszegi, pápai, soproni és pannonhalmi. Mindenki rendszerint azon osztály tagja, ahol tanult, de tartózkodásának megfelelően is választhat. Az egyes osztályoknak külön elnöksége és tisztikara lesz. A Szövetség közös ügyeit a központi elnökség és választmány intézi. Akiben felhívásunk rokonérzést kelt, jelentkezzék minél előbb szóban vagy írásban azon gimnázium igazgatójánál, ahol tag akar lenni. Ab ünnepies alakúié közgyűlést an egyes osztályok megalakulása után f. évi június 24 én tartjuk meg Győrött. Rendes tag a bencés gimnáziumok volt katholikus növendéke, aki 100 korona tagsági dijat fizet. Alapitó tag, aki a Szövetség céljaira egyszersmindenkorra legalább 3000 koronát fizet. Pártoló tagok a bencés gimnáziumok nem katholikus vallású volt tanulói, akik évenként 50 korona tagsági dijat fizetnek. Külső tag az, aki bármely adománnyal segíti a Szövetséget. Tagjelölt az a katholikus, volt bencés növendék, aki főiskolai tanulmányokat végez és évenként 25 korona tagsági dijat fizet. Végezetül még arra kérünk benneteket, hogy azok körében is szerezzetek híveket az eszmének, akikhez nem jutott el szózatunk. A Szövetséggel kapcsolatos bármely ügyben készséggel szolgál felvilágosítással dr. Kemenes Illés, fagimnáziumi igazgató Pannonhalmán. Budapest, 1923. május 1. Diáktársi üdvözlettel: József Gróf Széchenyi Dénes kir. herceg, tábornagy. v. b. t. t. Dr. Térffy Béla Dr. Goncba Győző v. miniszter. udv. tanáctoa, egy. tanár. Szaléziak kirándulása Tardosra. Szinte csodálatos, hogy Don Boscó mily gyakran vitte növendékeit kirándulásra, hosszabb sétára. Célja volt részint, hogy növendékei ismeretkörét tágítsa, részint pedig, hogy a templomi szertartásokkal a hitéletet föllenditse és a növendékek példás viseletével nagy művének uj barátokat sze-j rezzen. E hármas cél vezérelte a nyergesujfalui szaléziánusokat is, amidőn elhatározták az idei kirándulást. Május 12-én hangos zeneszóval indult a felpakkolt gyermeksereg Tardosra. Útközben megtekintették a márványbányákat, ahol a munkásokat a zenekar hangjai köszöntötték. A nem várt meglepetésre a munkások diszlövéssel és az ifjúság éltetésével válaszoltak. A Kis Gerecse megmászása után egy kis forráshoz érve, déli pihenőt tartottak. Kiki hátizsákjába fúródva jóízűen kapkodta a hazulról hozott falatokat. Déli pihenőt a Nagy-Gerecse megmászása követte. Délután 5 órakor már Tardost köszöntötte a kipirult ifjúság. A zenekar hangjaira a falu apraja-nagyja az utcára özönlött, ahol Szabó Gyula, a falu plébánosa már várta a fölbokrétázott csapatot. Rövid üdvözlések után főhadiszállásra, a plébániára vonultak. Lerázva az utiport, este 7 órakor ünnepi ájtatosság volt, majd tejvacsora, mely után részint az iskolában, részint a plébánián pihenésre tértek. Másnap vasárnap lévén, reggel 8 órakor már templomban találtuk a kiránduló csapatot. S mialatt ők a szokásos reggeli imákat végezték és az Ur szent testét magukhoz vették, a nép hordta a tejet, kalácsot, hogy a kis vendégeknek minél emlékezetetesebbé tegyék a tardosi órákat. 10 órakor ünnepi szentmise volt, melyet szaléziánus segédletével az intézet igazgatója celebrált. Esős idő ellenére a templom zsúfolásig megtelt. A szentmisén valamint a délutáni litánián az intézeti énekkar emelte az egybegyűltek áhítatát. Mise után valamint délután az úgynevezett Malom völgy vb en a zenekar térzenét adott. A falu népének unszolására este a plébánia-udvarban a térzenét megismételték és este fél 10 óráig mulattatták a népet, mely viszonzásul ujabb elemózsiával látta el az ifjú sereget. Tej, kalács, tojás, bor volt bőven. De a jókedv sem hiányzott. A zene hangjaira a falu fiatalsága táncra perdült és ott járta az utca sarában a mazurkát, a csárdást. Hétfőn a reggeli szentmise után az előző nap eseményeit mesélve vigan fogyasztották el a reggelit és 9 óra után fölbokrétázva útrakészen állott a kis sereg. A plébánia előtt mégegyszer köszönetet mondtak Szabó Gyula plébánosnak s vele az egész népének, majd zeneszóval megindultak hazafelé. A nép, a falu elöljárósága a határig kisérte őket. Bigó környékén még megtekintették a mészégetést. Több apró pihenés után délután 5 órakor már Nyergesujfalu utcáit verte föl a zenekar és emlé-