Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 22. szám

XLIV. évfolyam 22. számKeresztény magyar sajté

Vasárnap, 1922. február 19.

Sxerkesstőség én kiadóhivatal ?

SIMOK JÁNOS ÜCCA 20, SZÁitf TELEFON 21.,

hova a lap szellemi részét közlemények továbbá előfizetést! « hirdetési dijak stb. küldendők.

s

a hivatalos rész szerkesztőiét Pőmankstácsi

FEKETE REZSŐ, VITÁL ISTVÁN.

(.aipíölaidíínos és a szerkesztésért ?*íríós i

LAISZKY KÁZMÉR.

Sagjelenlk hetenkini háromszor, keddan, csätöriököa és vasárnap.

Előfizetési árak 2 sgy évre . 240 K., félévre . . 120 ft. negyedévre 60 K., egy hóra . 20 K Egyes szám árat

hétköznap 1.50 kor,, vasárnap 3 kor.

kéziratot nem adunk vissza,

Nincs

nemzetgyűlés.

(Sz . . . i.) A magyar nemzetgyűlés, amelytől eleinte oly sokat vártunk és amelynek oly sok, szép, maradandó, történelmi nevezetességű feladata lett volna, a legnagyobb egyenetlensegben múlt ki. Nem a nemzetgyűlést sajnáljuk, hanem azt a drága két esztendőt, melyet személyeskedés, pártoskodás, botrányokban töltöttek el. Az elmúlott időt soha visszahozni nem lehet, mi is elvesztettünk két évet még pedig olyan időben, amikor minden munkában eltöltött hónap korszakalkotó idő lehetett volna. Mindent belefulasztot- tak a párt és személyes érdekekbe. A kormány csak olyan hibás, mint a nemzetgyűlés egész mivoltában.

Amikor összegezni akarnók a nemzetgyűlés két évi munkáját, nagyon sokat találunk olyat is, ami egyenes folyamánya annak a meg nem értésnek, amely dúlt köztük. Sikerült üszkot dobniok a keresztény felekezetek közé, bármennyire tagadják is, már lángol a felekezeti harc.

Két év alatt nem tudta, vagy nem akarta a magyar kormány megcsi- csinálni a választójogi törvényt. Megvárta amikor már teljesen kiélesedtek a pártharcok, elválasztotta az embereket egymástól a királykérdés, a szenvedélyek uralták az embereket. A választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál már nem a jogi szempontok vezették bírálatukban a nemzetgyűlési képviselőket, hanem tisztán pártszempontok és ez volt az oka annak, hogy nem tudtak megegyezni. Minden párt féltette választási esélyeit és inkább a teljes bizonytalanság elé vezették az országot.

Most, hogy fel van oszlatva a nemzetgyűlés, mindenki elé azon kérdés tolul elsősorban is, hogy milyen törvény alapján történnek a választások. Ez idő szerint csak két váiasztó- jgi alapunk van. Vagy az 1918-ban hozott országgyűlés által megszavazott és király által szentesített választójogi törvény, vagy a törvényesített Friedrich-féle rendelet alapján kell választanunk. Nem kívánjuk felvetni azt a kérdést, hogy mennyire felel meg a mai viszonyoknak az előbbi törvény és mennyire törvényes az utóbbi törvényesített rendelet. Átmeneti időket élünk, mindenáron keresnünk kell az utat a jogfolytonosság, a kibontakozás felé.

Az 1848. IV. törvénycikk előírja, hogy három hónapon túl a kormány parlament nélkül nem kormányozhat, tehát három hónapon belül választatni kell. Es amikor választásokról van szó, a teljes felelősség az ország választó közönségének vállaira nehezedik. Törvényesen nem vonhatja ugyan felelősségre senki a magyar választók millióit, de felelőséggel tartoznak a történelem előtt, az utódokkal szemben.

A jövő parlament összeállítása tisztán a magyar választó közönségtől függ. Ha ismét olyan nemzetgyűlést hoz össze, amely képtelen a hasznos munkára, akkor még jobban megfognak erősödni körülöttünk szoros gyűrűt képező ellenségeink és életre támadnak a benső robbanó elemek. Ezen két körülmény pedig odafogja vezetni az országot, nemcsak, hogy nem fogfuk visszaszerezni az elveszett részeket, hanem a most meglevő Csonkamagyarorszagot is elfogjuk veszíteni.

Most, amikor meg fog indulni a választási akció, legyen a magyar választóközönség lelkiismeretes hazájával szemben. Tolja félre a nagyszájú, tolakodó, felkinálkozó embereket és olyat küldjön a magyar nemzetgyűlésbe, aki nem egyéni és anyagi érvényesülését kereste a múltban, hanem dolgozott a közért. Olyat küldjön oda, akiben nemcsak akarat, de képesség is van szolgálni az ország érdekeit. Ne vigyük be mindenekelőtt a választási küzdelembe azt j i a szenvedélyességet, gyűlöletet, me- ! lyet a kimúlt nemzetgyűlésben láttunk. Ha jobb, szebb örökséget nem voltak képesek ránk hagyni, ezt ne fogadjuk el.

S Hivatalos rész.

Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságától.

Egyben az állandó választmány javaslata alapján a főjegyzői és főszolgabírói tiszti legény részére az eddig megállapított évi 500—500 kor. béreivel szemben az 1922. évre egyenkint évi 6.000 kor. bért állapit meg a törvényhatóság akként, hogy a különbözet a vármegyei pótadóból fedezendő.

Indokolás:

a) szükséglet:

a személyi kiadásoknál a tisztviselők, dijnokok, altisztek és szolgák járandóságai címén mutatkozó emelkedések és csökkenések az időközi előlépések és választások folytán, mig a családi pótlékok cimü rovatok a tényleges és valódi szükségleteknek meg- felelőleg irányoztattak elő.

A főjegyzői és egy főszolgabírói tiszti legény eddigi évi 500 kor. bére pedig évi 6.000 koronában irányoztattak elő, mert az eddigi bérek mellett tiszti legényt felfogadni nem lehet;

a dologi kiadások — a legminimálisabb szükségleteknek megfelelőleg és főleg a legnagyobb takarékosság szem előtt tartása mellett — tekintettel az anyagárak és munkabérek óriási emelkedésére irányoztattak elő az 1922. évre;

b) fedezet:

A bevételi rész, — épen úgy, mint az elmúlt években — a tapasztalatoknak megfelelően van előirányozva.

Ezen véghatározatát a vármegye törvény- hatósági bizottsága a Varm. Hiv. Lapban közhírré tenni rendeli oly hozzáadással, hogy ellene az adózók részéről a közzététel napját követő 8-ik napot számított 15 napon belül, a vármegye alispánjánál szóval vagy írásban előterjesztendő s a m. kir. Belügyminiszter úrhoz cimzendő felebbezésnek van helye.

Ezen határozat jogerőre emelkedés után jóváhagyás végett — a vonatkozó költségvetéssel együtt a m. kir. Belügyminiszter úrhoz íelterjesztetni rendeltetik.

Miről a határozat egy példányának kiadása mellett, a budapestvidéki m. kir. pánz- ügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség esztergomi kirendeltsége értesittetik.

Kelt Esztergombau, a vármagye törvény- hatósági bizottságának az 1921. december 30. napján tartott rendkívüli közgyűlésében.

Kiadta :

Beviczky s. k.

vm. h. főjegyző.

Esztergom vármegye alispánjától.

ad. 5115. ai. 632. kgy. 1921. szám.

Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága a közigazgatási, árva. és gyámhatósági kiadásokról, valamint az ezen kiadások fedezésére szükséges bevételekről egybeálli- tott 1922. évi vármegyei háztartási költségvetése tárgyában a következő

Véghatározatot

j hozta:

A törvényhatósági bizottság a vármegye j 1922. évi háztartásii költségvetését — az ál- ; landóválasztmany és a számvevőségi kirendeltség meghallgatásával 1213845 korona, azaz Egymilliókettőszáztizenháromezernyolc- száznegyvenöt korona kiadással és ugyanannyi bevétellel elfogadja és a fenti kiadásokból a személyi kiadásokra eső 776.239 kor., azaz Hétszázhetvenhatezerkettőszázhar- minckilenc koronának megfelelő rendes állami javadalmazást kér, mig a dologi kiadásoknak fedezetlenül maradt és 421.000 koronát kitevő részére az 1920. évi XXVII. t.-c. 2. §-a alapján a körülbelül 3,000.000 koronát kitevő egyenes allami adókra 12°/e-os vármegyei pótadó megállapítását kéri.

ad. 345—1922. szám.

Tárgy ; Mezőgazdasagi kamarák.

Határozat.

A vm. mezőgazdasági bizotság elnökétől vett értesítés alapján s a bizottság megkeresésére ezúton hozom a vármegye közönségének tudomására, hogy Esztergom vármegye mezőgazdasági bizottsága a győri mezőgazda- sági kamarába rendes tagokul Kreusz Gyula sárisápi, Gálicz András, Kubovics Ferenc, Szabó Géza és Jáimy István esztergomi lakosokat, póttagokul: Drahos István esztergomi, Pap Mihály epöli, Putz Pál csolnoki, Páncél Sándor tokodi és Maksay Gyula nyergesuj- falui lakosokat választotta meg titkos szavazással. A megválasztottak legalább 30 évesek, több mint 6 éve laknak a győri mezőgazda- sági kamara területén a nem hivatali tisztjüknél fogva tagjai a vm. mezőgazdasági bizottságnak. Az előnevezettek mezőgazdasági cselédek és munkások, s fokozatosan haladva a legutóbb nevezett rendes, illetve póttag 100 holdon felüli birtokos.

A választás ellen a 60350—1922. F. M.

rendelet alapján jelen határozat közzétételétől számított 15 napon belül a bizottság jegyzőjénél, dr. Zsiga János vm. aljegyzőnél benyújtandó vagy bejelentendő s a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz cimzendő felszólalásnak van helye.

Esztergom, 1922. február 14.

Palkovich s. k.

alispán.

Esztergom

irgalmas társadalmához!

(„Szenttamási gyermekvédelmi akció.")

Bensőséges kéréssel fordulok a megértő telkekhez. Nem szükséges indokolni, hogy Sz. Tamás városrészben miiy nagy a nyomorral vegyes szegénység és mennyire sínyli ezt az elhagyatottságot elsősorban az ártatlan gyermekvilág. Azzal is fölösleges ma foglalkozni, hogy ennek okait s körülményeit, a mulasztásokat keressük, vagy bárkitől számon kérjük. Most már csak egy kiáltás áll előttünk: tenni és tenni, hogy amennyire lehet enyhítsünk ezen a nehéz és sivár állapoton.

A gyermekvilágot kell, hogy mindnyájan magunkénak tekintsük, mert hisz az a gyermek a család és társadalom jövője, maga a haza, megújulása az embernek a maga virágában. Az a gyermek „res sancta“, azaz szent dolog, szent ügy, összes reményeink hordozója, küzdelmeinknek s boldogulásunknak kiindulása.

Mikor Krisztus Urunk a gyermekről beszél, megcsap bennünket egy forró, egy édes lehelet, amelytől önként átérezzük annak mély értelmét, hogy miért „szent ügy“ a gyermek sorsa. „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni.“ — „És aki befogad egy ilyen kisdedet az én nevemben, engem'fogad be.“— „Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kisdedek közül.“ — „Nem akaratja Atyátoknak, hogy egy elvesszen e kisdedek közül. “ — Ilyen magaslatról kell tehát néznünk a gyermeklelket, hogy a gyermekvédelembe belekapcsolódjunk

Esztergomban a mostani farsangban annyi a mulatság, hogy aránylag a háború előtti megélhetésben s aggodalmakban, a mai viszonyokhoz mérten úgyszólván gondtalan békebeli farsangot is felülmúlja. Sok a mulatság, otthon s a nyilvánosság elölt egyaránt. Mit bizonyít ez ? Elsősorban azt, hogy a sok panasz dacára, még mindig van fölösleges pénz az emberek tekintélyes részénél, másodsorban pedig azt, hogy jótékonycélra szívesen mulatunk. Csak. a jótékonycélra időnként rendezett előadásoknak s hangversenyeknek van létjogosultsága Csonka Magyarország mai siral-