Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 129. szám
XLIV. évfolyam 129. szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap 1922. december 17, Esztergom vármegye hivatalos lapja ■gBBHBBHHnnnBHsannBni Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: i egy évre . 600 K, félévre . 300 K. í negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám éra: f hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. i? Esztergomi közművek kiépítése. Irta: dr. Antóny Béla, polgármester. II. A mai viszonyok és körülmények között egynek a lehetőségét ismerem és ezt kötelességszerüen vallom is, hogy azt a keveset, amink van, valamiképpen és valahogyan megmentsük a pusztulástól és romlástól. Csonka- Magyarországon emberfeletti és mérhetetlen áldozatot követel az a hálátlan és elismerésre nem találó munka is, amely kizárólag arra irányul, hogy a megmaradt kulturális és gazdasági intézményeket valamiképpen fentartsuk. Se vége, se hossza nem volna az ily irányú fejtegetéseknek, végét is vetem és csak itt ebben a kis városunkban mutatok rá egy-két jelen' ségre. Itt van a közvilágitásunk, amely mondhatnám Magyarországon az egyedülálló nemcsak a teljesítőképesség, hanem az áramár tekintetében is. Éjjeli, nappali áramszolgáltatásunk van, ivlámpáink is égnek. Amíg október havában nálunk 4'50 kor. volt az egységár, addig Csonka-Magyarorszá- gon az átlagár 10 kor. volt. Nagyon sok nagy város volt, ahol az áramár 10 koronát jóval meghaladott. Mennyi panasz, mennyi szemrehányás és mennyi fenyegetés hangzott el mindezek dacára. Az elégedetlenség általános és legtöbben már avval fenyegetődnek, hogy a világítást kikapcsolják, noha a legegyszerűbb petroleumvilá- gitás legalább is még ötször, hatszor annyiba kerüine. Mennyi fejtörést, mennyi gondot és mennyi kilincselést jelent az a törekvés, mely állandóan arra irányul, hogy az állandó áremelést kikerüljük, vagy legalább is mérsékeljük. Városi közgyűléseken a gyűlöletnek mily sok hangja zúdult fel az ellen a bánya ellen, amely ezt az áramot szolgáltatja és amely Esztergom városában legkevesebb 400 olyan családnak ad jódarab kenyeret, akik ennek hiányában munka nélkül tengődnének. Avagy ott van a káptalani gőz- és kádfürdő. Egy elemi közszükséglet. Egy nagyobb falu sem nélkülözhetné. Hogy lerongyolódott és mennyi gonddal küzd a bérlője és minő örömmel szabadulna a bérlettől 1 Még annyira sem veszik igénybe, hogy legalább egy családnak tudna adni megélhetést. Itt van a történeti és régészeti társulat a maga megbecsülhetetlen nemzeti kincseivel és még elhelyezkedni sem tud, mert nem tudnak részére megfelelő helyiséget biztosítani. Itt van a sok anyagi áldozattal fentar- tott főreáliskola; bérházban van elhelyezve, maholnap, ha a bérlete lejár az utcára kerül. Itt vannak elemi iskoláink, amelyek semmi tekintetben sem nevezhetők iskoláknak, amelyek még udvarral sem rendelkeznek. Ezekről is kéne gondoskodni, anyagi erők hiányában azonban teljesen lehetetlen, sőt az újabb kormányrendelet következtében a városra újabb anyagi megterhelést rónak a tanítók fizetésrendezésével, egyben egyik-másik egy-két tanerővel vissza is fejlesztetik. Ott van a primási vízvezeték, amely lassan, de biztosan halad azon az utón, hogy üzemét megszüntesse, mert hisz annak fentartása oly anyagi erőt kíván, hogy azt a mai viszonyok között a Hercegprímás, a Főkáptalan és azok a fogyasztók, akikhez be van vezetve együtesen sem tudják elviselni. Újabb pótlásokról, javításokról és gépegységekről, amelyek talán már múlhatatlanul szükségesek, még beszélni sem lehet. Akkor, amikor a meglevőt fentar- tani alig lehet, ki- és tovább építeni pedig lehetetlen, egy általános városi vizvezetékről beszélni a képtelenségek sorába tartozik. Csak egy kis részére akarok rámutatni. Ehhez a vízvezetékhez körülbelül 22.000 km. hosszúságú csővezetékre volna szükség, amelyet ma beszerezni talán nem is lehet, de hogy mibe kerülhetne, szolgáljon például az, hogy 4—5 cm.-es átmérőjű kútcsőnek métere ma 2000 korona. Úgy, hogy csak ilyen csővezeték ma 44 millió korona, holnap talán már mégegyszer ennyi. Bármennyire szeretném és bármennyire büszke lehetnék arra, hogy az én polgármesterségem alatt létesült az a vízvezeték, amelyet taián a békében megcsinálhattak volna, de ma a háborúban kivihetetlen, nem mernék hozzáfogni meg akkor sem, ha vaiaki biztosítaná nekem azt az összeget, amely szükséges annak létesítéséhez egy ma összeállítandó költségvetés szerint. Mert hisz a tapasztalat azt bizonyítja és a trianoni békének egyenes következménye, hogy nemcsak a holnappal de még a mával sem számolhatunk. Hozzáfogva megtörténhetne, hogy az összeg elfogy és a város utcái feltúrva és a telepek talán csak félig létesítve állnának. Evvel szemben megállhatna talán az a kifogás, hogy igy semmit sem lehet létesiteni, azonban ez csak azoknak lehet fegyvere, akik nem számolva a viszonyokkal és körülményekkel hadakoznak, bírálnak, azonban önmaguk is vajmi keveset, vagy semmit sem alkotnak. Minden munkának, minden alkotásnak első és nélkülözhetetlen kelléke az, hogy birtokában legyünk mindazon tényezőknek, amelyek az eredményt biztosítják. Ma, amikor számolni nem lehet, amikor nem tudom mit hoz a holnap, olyan dolgokba fogni, amelyekkel a békének nyugodt gazdasági élete sem tudott megbirkózni, alig hiszem, hogy lehetséges volna. Itt van ismét csak egy nagyon kicsi esztergomi példa. A város iejtmérezési munkálatainak elvégzése. Végtelenül boldog és megelégedett voltam, amikor a képviselőtestülettel ezt a kérdést dűlőre tudtam juttatni, mert hisz e nélkül, mint kiinduló pont nélkül semmiféle város-rendezés, fejlesztés és közmű nem létesíthető. Második éve folyik ez a munka és még eddig semmiféle eredményei nem rendelkezünk, pedig majdnem minden közgyűlés foglalkozik azon újabb anyagi áldozatokkal, amelyeket ennek a munkának bevégzésére kétségtelenül megkövetel. Itt csak százezer koronáról van szó, egy kevés műszaki és még kevesebb anyagi munkáról. Most hogyan tudunk megbirkózni a a sok-sok tízmillióval, a még több műszaki kérdéssel és a beszerezhe- tetlen anyagszükségletekkel. Nincs megnyugtatóbb érzés, mint annak tudata, hogy az ember vágyait és terveit, ha nem is egészben, de legalább részleteiben meg tudja valósítani. Egy város életében a legnagyobb és legnehezebb feladat annak boldogulását, fejlődését előbbre vinni. Ennek tudatában vagyok, evvel az érzéssel dolgozom, azonban a nehézségeket leküzdeni, azoknak a nagy terveknek érdekében, amelyet a közművek képviselnek nem áll módomban sem nekem, sem senki másnak. Lassan teljesen elszegényedünk s azokat a terheket sem bírjuk, amelyeket csak magával az állammal szemben kötelességünk teljesíteni: vagyon- váltság, jövedelmi adók, földadó, forgalmi adó és a sok-sok megszámlálhatatlan köztartozás, amit nap-nap után fizetnünk kell és amelyek dacára az államháztartásunk még is csak hiánnyal végződik, minden teljesítő képességünket igénybe veszi, sőt ezeknek se tudunk már megfelelni. Hol van a jóvátétel és hol van a sok ezer más közteher, amellyel városunknak és intézményeiknek tartozunk. Keveset markoljunk és csak addig nyújtózkodjunk, amig a takarónk ér, mert ha nem igy lesz, szép szavakon és ünnepségeken kívül csak a további pusztulás ás romlás lesz osztályrészünk. Aki szereti hazáját, faját és városát, az ne tévessze szem elől a mai nehéz időket és inkább járjon rongyosan, éhesen és inkább mondjon le mindenről, mintsem tetszetős jelszavakért elveszítve a helyes igazodást, arra az útra térjen, amely csak arra jó, hogy szép szavakat, gondolatokat dobjon oda és a sok keserűség és sok nyomorúság miatt úgy is elégedetlen közönséget még jobban izgassa. Mi, ha itt Esztergomban mindazt, amit az annyiszor hánytorgatott, de soha meg nem értett és meg nem becsült múlt örökségül nekünk itt hagyott, meg fogjuk becsülni és szerete- tünkkel meg fogjuk hozni mindazt az áldozatot, amely azoknak további fenntartására szükséges, egyelőre eleget, sőt talán sokat is tettünk. A napokban merült fel egy részvény- társaságnak: a „közüzemi részvény- társaság“ gondolata, melyben a város polgárai hoznák össze az alaptőkét. Ha ezt a gondolatot megértéssel karoljuk fel és a sok beszéd es terv helyett sok-sok milliót összehordunk, akkor lehetséges lesz, hogy mindazok az üzemek, amelyek már eddig meg vannak: iskolák, kórház, villanytelep, jéggyár, közvágóhíd, városi erdő, legelő, szántók stb. és azok melíékhasznai továbbra és fenmaradhassanak és egyben alapját képezzék annak az anyagi erőforrásnak, amelyből idők múltával és helyzetünk javulásával mindazt a szépet és nemeset, amit a múltban talán épen anyagiak hiányában nem tudtak teljesíteni, ma a jelen, vagy a jövő nemzedék valóra válthassuk. (Vége.) 5331 ai. 606 kgy. 1922. szám. Tárgy: Bekő János esztergomi lakos vállalkozó kérelme a dorog-kírvai törvényhatósági közúton vállalt munkálatok bérfeljavitása iránt. Véghatározat. Esztergom vm. törvényhatósági bizottsága a kérvényben előadott indokokat helytállók. harisnyák, nyakkendők és mindennemű divatcikkekben. Kézimunka és varrott á£SH fig W^T női, férfi- és gyermekLeszállított árak* Bauer Verseny Áruház Kossuth L.-u. (Három szerecsen mellett)
