Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 128. szám

XLIV. évfolyam 128 szám. Keresztény magyar sajté Csütörtök 1922. december 14, Esztergom vármegye hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor Jáno8-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 600 K, félévre 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergomi közművek kiépítése. Irta: dr. Antóny Béla, pölgármester. I. Magyar szokás és itt Esztergomban különösen az, hogy a hatóságokat közügyek terén tanáccsal, útmutatás­sal látják el. Tanácsot, útmutatást kap­tunk is annyit, hogy ebből egy egész világot lehetne megépíteni, anyagi eszközt, megértést,munkatársat azon­ban annál kevesebbet, mert ha ebből a kapott tanácsokkal szemben csak egy ezredrésznyi is jutott volna osztályrészül, úgy talán azon a kévé­sén kívül, amelyet sikerült a háború nehézségei és az azt követő forrada­lom rombolásai dacára teremteni, illetve a meglévőket megvédeni, úgy talán valamivel előbbre volnánk és az a sok felhánytorgatott baj és nehéz­ség, amelyet kívül álló okokból el­hárítani úgy sem lehet, talán valamivel kevesebb volna. Érzem azt a kötelességet és hiva­tást is, amelyet a város fejlődése kötelességszerüen ir elő, minden igye­kezetem és akaratom arra irányul, hogy ezeket a lehetőség határain belül meg is valósíthassam. Lelkemnek vágya, akaratomnak célja és munkás­ságomnak tere a kulturális és gazda­sági intézményekben gazdag Eszter­gom város, amely polgárainak meg­élhetését, életviszonyait széppé és kellemessé teszi és amely egyben belekapcsolódik abba a nagy, magasz­tos nemzeti munkába, melyből az integer Magyarország fakad. Hálával és köszönettel veszek minden támo­gatást és minden bírálatot, legyen akár jó, akár rosszakaratú, mert hisz egyedül saját lelkiismeretemet isme­rem el birámul és csak azt igyek­szem megvalósíthatni, ami az adott körülmények között lehetővé és amely­ért saját meggyőződésem szerint nem­csak a felelősséget vállalhatom, hanem egyben biztos is vagyok a felől hogy ez nagy általánosságban képviseli a város polgárainak érdekeit. Az „Esztergom és Vidéke“ hasáb­jain az esztergomi közmüvekről meg­jelent ciksorozatokat élvezettel olvas­tam és ezek a cikkek a hétköznapi gondolatból ki is zökkentettek és egy­ben ösztökéltek is, hogy azokból egyi­ket, vagy másikat valóra váltsam. Igen sok irányú tájékozódást szereztem, a dolgokat magamban meghánytam- vetettem és azokat a terveket, ame­lyek a városi irattárban mindezekről kocsi számra fekszenek, elő is vé­tettem. Már-már úgy hittem, hogy egyik-másiknak megvalósitásához hoz­zá is foghatunk, sajnos azonban a mindjobban reánk nehezedő világhá­ború, majd az összeomlás és végül a trianoni béke „megálljt“ parancsol­tak. És amikor keserű lélekkel vol­tam kénytelen ennek a parancsnak én az egyedül álló engedelmeskedni, akkor, amikor egy ezeréves nemzet is térdre rogyott előtte, egyben megszál­lott a kétségbeesésnek az az érzése is, hogy ez a megalázott, ez a megtépett nemzet még ma sincs tudatában an­nak a végzetes sorsnak, amely osztály­részül jutott és ahelyett, hogy minden még megmaradt erejét tisztán és kizá­rólag a feltámadás nagy és szent gondolatának szentelné, ábrándoknak és teljesíthetetlen vágyaknak él. Ha azonban a szép és boldog idők­ben, amelyeket a békében éltünk és amelyekben a nemzet nagy és egysé­ges volt, az esztergomi közművekből mi sem létesittetett, nem tudom el­képzelni, hogy hogyan volna az ma lehetséges. Ha akkor, amikor a magyar korona jobb volt, mint a frank és a líra; ha akkor, amikor minden nyers anyag és annak feldolgozására szol­gáló számtalan ipartelep állott rendel­kezésére, a hivatkozott közművek nem létesültek, úgy nem tudom el- aépzelni, hQgy ma, amikor a korona 0.22, amikor egy sveici frank 470 magyar korona, az olasz líra 120 magyar korona, amikor a puszta földön alig van valamink, amikor rongyosan járunk, hideg szobában lakunk és gyermekeinknek enni sem tudunk adni, hogyan tudhatnánk eze­ket megvalósítani. Még a gondolatát sem tudom meg­találni annak, hogy kik volnának azok, akik Esztergom városnak különleges és kivételes törvényhozási utón bizto­sított kötvény kibocsájtási joga esetén ezeket a papirosokat 92—95 kor. ár­folyamon vásárolná. Hiszen ha ez lehetséges volna és ezeket a papíro­kat valaki vásárolná, a magyar nem­zetnek székesfővárosa nem küzdene azzal a gonddal, amely a külföldi tartozásai kapcsán a nyakába sza­kadt; hiszen akkor a jóvátételi kér­déssel is megtudnánk valahogy bé- külni és akkor talán a magyar korona se 0.22-ön állna, hanem legalább is azon az árfolyamon amelyen a szokol, vagy a líra áll. Nem tudom elképzelni, hogy ott és akkor hogyan lehetséges teremteni százmilliós befektetésekkel közmüve­ket, ahol koldustarisznyán kívül semmi sincs és amikor a maradék nemzetnek gyermekei még arra sem tudnak felszisszenni, ha a fővárosuk- i nak minden közmüvét és intézményét, amely végeredményben a nemzetnek erkölcsi és anyagi ereje, az ellenség akarja birtokba venni. (Vége köv.) m Hivatalos rész. m ad. 6023—1922. szám. Tárgy: A megüresedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyeknek választás utján való betöltése. Határozat: Minthogy a nemzetgyűlés a bizottsági tag választásokat a folyó évben nem engedélyezte, a vármegye törvényhatósági bizottságának fenti tárgyban 617—1922. kgy. sz. alatt hozott határozata tárgytalanná vált. Esztergom, 1922. december 9. Palkovics s. k. alispán. ad. 5845 — 1922. szám. Tárgy ; A törvényhatósági bizottságban szavazati joggal biró legtöbb adót fizetők 1923. évre érvényes névjegyzékének Összeállítása. Rendelet. Esztergom szab. kir. város polgármesterének és valamennyi községi elöljáróságának. Az 1922. évre szavazattal biró legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok névjegyzéke a rendelkezésre álló adatok alapján össze- állittatván, a névjegyzék a vm. főjegyző hiva­talos helyiségében f. hó 15-től 22-ig számí­tott 8 napig közszemlére lesz kitéve és az ellene netán felmerülő észrevételek megtehe­tők és írásban benyújthatók. A vármegyei igazoló választmány a név­jegyzék végleges egybeállítása céljából f. hó 23-án d. e. 10 órakor fogja ülését a vm. fő­jegyző hivatalos helyiségében megtartani. Falhivom Cimet, hogy fentieket hatósága területén a legkiterjedtebb módon közhírré tenni hivatalos kötelességének ismerje. Esztergom, 1922, december 13. alispán h. Dr. Frey s. k. vm. főjegyző. Dr. Czobor Imre főispán f. hó 14-én csütörtökön délután Eszter­gomba érkezik. Esküvő. Spáring Lajos f. hó 26-án tartja esküvőjét Ruth Mariskával a tardosi plébánia templomban. A Horthy-akció céljaira. Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank a Horthy-akcióra 50.000 koronát adományozott. Adományok. Gangl Edéné kará­csonyi ajándékul a Kolos-kórháznak 100 K, a Simor-kórháznak 100 K és az aggok házának 100 koronát kül­dött szerkesztőségünkbe. Képzőművészeti kiállítás Do­rogon. Szilassy József és S. Hoil Kornél, esztergom-tábori művészek műveikből Dorogon, a Kaszinó nagy­termében kiállítást rendeztek. A ki­állítást vasárnap délelőtt nyitotta meg Schmidt Sándor bá-iyafőtanácsos. A kiállítás, mely 20-áig lesz nyitva, díj­talanul megtekinthető. Városi közgyűlés. A képviselő- testület kedden tartott ülést, mely alkalommal tisztviselőivel szemben ismét megmutatta nemes lelkét. A gyűlés egyes pontjáról külön-külön cim alatt tájékoztatjuk olvasóinkat. A Turista Egyesület vigalmi bizottságának tagjai felkéretnek, hogy f. hó 15-én, pénteken este 8 óra­kor a Turista Otthonban fontos meg­beszélés céljából a teljes számban okvetlen megjelenni szíveskedjenek. A főreáliskolai cserkészcsapat f. hó 17-én, vasárnap d. u. 5 óra­kor tartja meg a Kaszinó dísztermé­ben műsorral egybekötött első ünne­pélyes fogadalomtételét. Erre az ünnepélyre a szülőket a főreáliskola és a cserkészet iránt érdeklődőket tisztelettel meghívjuk. Külön meghí­vókat nem küldünk szét. Belépődíj nincsen. Közüzemi részvénytársaság. A város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a rőzsekitermelést és mészégetést, ké­sőbb más üzemekkel is kibővítve egy alakítandó közüzemi részvény- társaságnak adja át. A részvénynek nagy százalékát a város tartja meg és megállapítandó összeget is szed a város részére. XII. Zeneegyleti hangverseny. Ticharich Zdenka világhírű zongora- művésznő vasárnap esti koncertjén zsúfolásig megtelt előkelő zeneked­velő közönséggel a vármegyeháza nagyterme. A nagy művésznő feje- jedelmi és közvetlen bájos megjele­nésével már előre megnyerte a hall­gatók tetszését. A fényesen sikerült est első száma Bach—Liszt: Praelu- dium és Fuga A-mol volt, melyet a művésznő mélyen átgondolva adott elő, különösen a Fugát, melynek thé- máit mindvégig értelmesen kiemelve hallottuk, a basszus oktávában a Fuga thémája úgy harsogott, mint a bassztuba az orgonában. Nagyon kedvesen hatottak Beethoven „Hét Bagatell“-je, melyek közül a máso­dikat játszi könnyedséggel szólaltatta meg. Mindenik külön-külön is tet­szett, Chopin műveivel valóban lázba hozta a műértő közönséget. Többek között hallottuk a) Tanulmány C- moll, b) Mazurka H-moll, c) Ber­ceuse és d) Scherzo As-moll. Mind­egyik művet a legnagyobb tökéle­tességgel és finomsággal adta elő. Szünet után Liszt két nagyszabású művét a) I. Valse oublieé és b) Dante-Szonát-át játszotta. A hatal­masan hangzó és mesterien meg­szerkesztett Dante-Szonátá-ban érvé­nyesültek úgy a pianissimói, mint a legerőteljesebb fortissimói. Nagy ké­hírek.

Next

/
Thumbnails
Contents