Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 125. szám
Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1922. december 3. XLIV. évfolyam 125 szám. Esztergom vármegye hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, tovóbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. A hkaaialos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 600 K, félévre 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Tiz év a primási széken. Minden zaj és feltűnés nélkül, mintegy családi körben ünnepelte a hercegprímás november 29-én azon nevezetes nap tizedik évfordulóját, amelyen azország legelső főpapi székének bíborosává lett. A délelőtt folyamán a főkáptalan járult a bíboros főpásztor elé. Magánlakosztályában fogadta a tisztelgőket, akik lelkesen megéljenezték, midőn udvari papjai kíséretében a terembe vonult. A főkáptalan érzelmeit dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost a következő szavakkal tolmácsolta : i Hírek szárnyalnak az országban, — mondotta — amelyek Főmagasságod tiz éves primási jubileumáról szólanak. E számítást helyesbíteni kell. Igaz, egy évtizede ma, hogy a dicső emlékű Ferenc József király Fő- magasságodaf* — elévülhetlen érdemei jutalmául — hazánk első főpapi székébe emelte. Ha azonban kétszeresen számítják Mars fiainak a háborúban eltöltött éveket: kétszeresen kell számítani azt a háborús időt is, amelyet Főmagasságfod fényes méltóságában eddigelé nem átélt, még kevésbbé átélvezett, hanem a szó legszorosabb értelmében — átszenvedett. A sebek, amelyeket a felmerült szomorú események nemes szivén ejtettek, még mindig sajognak. Nem hegedtek be. Nem is hegedhetnek. Rájuk illenek Rákóczi Ferenc hires szavai: „Recrudescunt vulnera.“ Hiszen, ha e tükörtáblákon keresztül — ami bizonyára igen gyakran megtörténik — a túloldalra téved tekintete és megpillantani méhóztatik a jogtalanul lefoglalt ősrégi érseki fek- vőségek kéklő határait: átérzi Főmagasságod egész nyomasztó súlyát azon szenvedéseknek, amelyek a magyar prímások történetének mindig egyik legsötétebb lapját fogják betölteni. De — mondják — igen nevezetes események zajlottak le ez évtized alatt I Pápákat választott, királyt koronázott Főmagasságod. Kétségtelenül olyanok e ténykedések, amelyeknél a legfőbb egyházi méltóságok birlalói csak a legritkább esetekben működhetnek közre. Minő fájó érzések hullámzanak azonban Főmagasságod lelkében, ha azon szivettépő mozzanatokat méltóztatik emlékezetébe idézni, amelyek a szerencsétlen Károly király kálváriájának állomását képezik Ha szemei elé lépnek a szívtelenségek, amelyek földönfutóvá tették és milliók által megkönyezett halálát okozták a távol idegenben, amelyet gyűlölettől átfűtött ellenei talán nem is célzatosság nélkül jeleltek ki galamb- szelid áldozatuk számára. Nem kevésbbé bánatos húrok csendülnek meg bensejében, ha magasztos főpásztori gondjai, teendői, alkotásai közepette azon megátalkodott gonoszság száműzhetlen emléke zavarja, amely a tigrisek és hiénák vadonénak színvonalára sülyesztette az országot és Főmagasságodat a legkíméletlenebbül nemcsak a létfenntartás feltételeitől fosztotta meg, hanem még a hajléktalanság igen érzékeny csapásával is sújtotta. Csodálkozva láttuk az elvetemült zsarnoki önkény e borzalmas napjaiban azt a nagy lelkierőt, azt a győzelmes önuralmat, amelyet Főmagasságod tanúsítani méltóztatott. Mint Dániel az oroszlánok barlangjában, Istenbe vetett szilárd hittel, tántoríthatlan bizalommal, fölényes nyugalommal és kimeríthetlen türelemmel várta a szabadulás pillanatát a vakmerő bitorlók gyalázatos garázdálkodásának hősies megadással vonszolt bilincseitől. Elvonultak — hála az Égnek — a rendkívül komor fellegek, ame lyekből a kínzó megpróbáltatások, a fájdalmas megaláztatások haragos villámai cikáztak. Nem némulhattak azonban még el a keserű panaszok, amelyeket a háborúból kifolyó jogfosztások. vagyonelkobzások és ha tárcsonkítások sajtolnak a lelkekből. Azértis, midőn ez ünnepi percekben szerencsénk van a legmélyebb hódolat és törhetlen ragaszkodás adóját róhatni le Főmagasságod előtt, imázva kérjük az Istent, feledtesse teljesen a legördült évtized kebelrázó esemé nyeinek emlékeit. Tüntessen el minden ürömcseppet, amely Ízetlenséget, fanyarságot lophatna a folytonos aggódás, munka és fáradság serlegébe, amelyet Főmagasságod napról-napra üríteni kénytelen. Ragyogtassa fel bőséges áldásainak tündöklő napját Eminenciád drága élete felett és árassza el azt mathuzálemi éveken át az egyház és haza nyugalmának, újjászületésének, virágzásának zavartalan örömeivel. Az ünnepelt hercegprímás meleg szavakban fejezte ki köszönetét a főkáptalan figyelméért. Nem óhaj tóttá — úgymond — a mai viszonyok között ünnep tárgyává tétetni e napot. Sem a tatárdulás, sem a mohácsi vész után nem súlyosodtak az egyházra és hazára oly küzdelmek, mint aminőkkel jelenleg harcolunk. De készséggel viseli a terheket. Elkövet mindent, meghoz minden áldozatot, hogy remélni lehessen azt a fényt és dicsőséget, amelynek régebben örvendeni lehetett. Kéri a főkáptalan szeretetét, bizalmát és azt a közreműködését, amelyet ed- digelé bő alkalma volt tapasztalhatni. Újból köszöni és szívből viszonozza a jókivánarokat. Az élénk éljenzés után hosszasabban szívélyesen beszélgetett a főkáptalan tagjaival. A köztisztviselő. Irta: dr. Antóny Béla. Esztergom-vármegyei Köztisztviselők Beszerzési Csoportja november hó 27-án a városháza tanácstermében tartott intéző-bizottsági ülésen végleg felszámolt. Kopott kabátú, sápadt arcú köz- tisztviselők, sok-sok nélkülözést, lenézést, megszólást, megbántást szenvedő magyarok mondottak búcsút annak az intézménynek, melyet a magyar középosztály, a magyar intelligencia megmentésére nagy jóakarattal és még több nemzeti érzéssel létesítettek. Akkor nem szónokoltak még a nemzet gerincének : a köztisztviselői karnak, amelyben és ameiy által él minden nemzet, megmentéséről, felemeléséről. Akkor még nem volt hangos a fórum a nemzet és népmentő szólamoktól. Akkor még nem szájjal és könyökkel dolgoztak, hanem vérrel, könnyel, áldozattal, lemondással, türelemmel, szeretettel, megértéssel. Akkor még a tettek, a kötelességek, a lelkiismeret szava billentették az igazság mérlegét. Akkor még fajomnak védelme, fajomnak jövője egy nagy, egy megszentelt cél volt, melyért nem gyülekeztek, nem egyesültek, nem közeledtek, hanem véresen áldoztak. Akkor még a magyar középosztály történeti hivatásának megfelelően felelőségteljesen vezetett, irányított s birtokában volt mindazon erkölcsi és anyagi követelményeknek, melyek egy nemzetnek műveltséget, gazdagságot, erőt, tekintélyt, békét, életet jelentenek. Az esztergomi köztisztviselők kis csoportja ilyen lélekkel, ilyen akarással indult útjára, hogy tagjainak szeretetével, munkájával és törhetetlen reménységével teljesítse mindama nemes hivatást, melyet egy háború viszontagságai között önmagáért, hazájáért és népéért megtehet. A forradalom, a rémuralom a nemzettel együtt ezt is rombadöntötte, munkáját megakasztotta s tagjait szétszórta. Az ébredés, észretérés és szemek kinyílásával, mint sok minden, amire a nemzetnek szüksége lett volna ez se kelt életre. Oly nagy volt a kimerültség, a vérveszteség, oly megtépett és meggyötört a nemzet gerince, a nemzet intelligenciája : a köztisztviselői kar, hogy a felszabadulás pillanatában egyetemes érdekekért síkra szállni még képtelen volt. A kormány érezve, látva és tudva a forradalom és rémuralom által működésében megbénított Beszerzési Csoportok ujjáébredésének nehézségeit, azokat a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének szerveivel igyekezett pótolni. Hogy ezen cél mennyiben sikerült, azt majd az idő, az arra hivatottak fogják eldönteni, de hogy a köztisziviselő nélkülöz, nyomorog, hogy rongyosodik és éhezik, azt szomorú lélekkel, keserű könnyel érzi és tudja minden igaz magyar. A Beszerzési Csoport felszámolásáról emlékezve el nem hallgathatom a köztisztviselői nyomort, el nem takarhatom a magyar középosztálynak mindenki által ismert sebét, mely mind nagyobb és nagyobb felületű lesz s melyet ha nem gyógyítónk, vagy ki nem operálunk, hiába minden munka és áldozat. Nemzeti feltámadás, integer Magyarország, szebb, boldogabb jövő, társadalmi béke, termelő munka az elet gondjáitól ősz, a nincstelenség- től rongyos köztisztviselő karral meg nem valósítható. A huszonegyedik órában vagyunk. A nemzetnek önmaga iránti kötelessége, hogy meghozzon rögtön és azonnal minden áldozatot a tisztviselői kar megmentésére. Azokat a nagy erkölcsi és államalkotó erőket, melyek a magyar nemzetet minden bűne és hibája dacára képessé tettek ezer vihar és vész kiállására, megmenteni édes mindnyájunknak rang, vagyon és osztályra való különbség nélkül kötelességünk. Ilyen nagy erkölcsi és államalkotó erőt jelentett mindig és mindenkor a magyar középosztály. A múltban, nnnt nemesség a vármegye útján, ma, mint köztisztviselői kar a intelligencia utján. Karácsonyi vásár! Kézimunka és varrott női, férfi- és gyermekCIPÓK, harisnyák, nyakkendők és mindennemű divatcikkekben. Leszállított árak • Bauer Verseny Áruház Kossuth L.-u. (Három szerecsen mellett. )
