Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 123. szám

XLIV. évfolyam 123 szám*

Keresztény magyar sajté.

Vasárnap, 1922. november 26.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21.,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, tovébbó az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők.

A hiuetalos rész szerkesztője : Főmunkatárs :

FEKETE REZSŐ. V1TÁL ISTVÁN.

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY KÁZMÉR.

Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési árak:

egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K.

Egyes szám ára:

hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza.

A vár ezeréves omlatag falai és a várfokon lengő zászló, rövid néhány órára elfeledték, hogy a Dunán áttekintve idegen uralom alatt nyögő földet látva, határváros lett. Zászló- diszt öltött város lakói ezer nyomorúságuk között ünnepélyes és sugárzó arccal jártak-keltek már kora reggeli órákban, hogy illően fogadják Magyar- ország ezidőszerinti államfőjét, nagybányai Horthy Miklós kormányzót. Az ünnepélyes lelkesedésben mély tisztelet vegyült, ami mindenkor jellemezte a magyar népet.

Az uccákon sűrűn lehetett látni idegeneket, vidékről bejött tisztes földmiveseket, bányamunkásokat és altiszteket. De szines képet az uccák- nak az ide oda hullámzó gyermeksereg is, amint apró nemzetiszinü zászlócskákkal sietett az iskolába, hogy onnét tanítóik, tanáraik vezetése mellett a kormányzó megérkezésekor sorfalat álljanak. Fürge cserkészek kerékpáron és gyalog közvetitették a rendezőség utolsó intézkedéseit, mikor távoli lövések hírül hozták, hogy a kormányzó különvonata a vármegye területére futott be.

Leányvári állomáson diszmagyar- ban senkviczi Palkovics László alispán és revisnyei Reviczky Elemér főszo’gabiró fogadták a kormányzót. Rövid pár perc múlva a különvonat tovább robogott, hogy az esztergomi Táborba vigye a magas vendéget, ahol dr. Czobor Imre főispán és dr. Antóny Béla polgármester a város küldöttsége élén üdvözölte a kormányzót. A polgármester beszéde a következő volt:

Főméltósagú Kormányzó Ur 1

Amidőn az ős koronázó város határain hittel, bizalommal, szeretettel köszöntőm, elnémítom a honfiúi gond- nakjbánatnak hangját, melyet ajkamra csalogat az a szomorú keserves tény, hogy az ország szivében fekvő Esztergom szabad királyi város ma még határváros.

A gyásznak és könnynek közepette mégis ünnepünk van ma, mert azt tisztelhetjük városunkban, mert annak hódolhatunk, aki a magyar feltámadásnak hordozója, a magyar lelkekben élő tűznek élesztője.

Alattvalói hódolattal köszöntőm Főméltóságú nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, aki rendületlen hittel hirdeti, törhetetlen akarattal szorgalmazza megtépett, megalázott édes Hazánk feltámadását, megalázott nemzeti érzésünk nemes, áldozatkész újjászületését.

Isten hozta, Isten áldja Főméltóságodat 1

Az üdvözlő beszédekre a kormányzó az alábbiakban válaszolt:

„Köszönöm meleg üdvözlőszavaikat. Három év telt el azóta, hogy megállítottuk az országot azon a lejtőn, ahová kalandorok rombolása taszította s azóta egyre erősebb a nemzet ujjáébredése. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a mun kát még nem fejeztük be. Nem elég megállítani a nemzetet a romlás útján, hanem újra fel kell emelni, újra meg kell erősíteni. A céltól még messze vagyunk és még soká lesz szükség a magyar szivek lelkes odaadására és a magyar kezek kiartó munkájára. Megilletődéssel gondolok arra, hogy Esztergom ma a magyarság egyik végvára. Arra kérem mindnyájukat, ne felejtsék el, hogy a végvárak sorsa a küzdelem és a végvárak kötelessége a példaadás. Meg vagyok győződve róla, hogy a dicső múltú, kincses Esztergom mindenkor a magyar kultúra és a magyar munka bevehetetlen erőssége lesz.“

Katonai szemle után a táborban elhelyezett fiúnevelő otthont tekintette meg a kormányzó kiséretével együtt. Az intézet derék igazgatója nagy ünnepélyességgel fogadta a kormányzót. Különösen a növendékek éneke lepte meg láthatólag az annyi ünneplésben részesült kormányzót.

Pont 11 órakor dördültek el a várfokra helyezett mozsarak, jelezve a kormányzó indulását a Táborból. Ekkor már a Dorogi ut, valamint a Kossuth Lajos-ucca járdáit, melynek elején hatalmas diszkapu állott, a nép ezrei lepték el, elsősorban az elemi iskolák növendékeivel. Hosszú kocsisor kisérte virággal díszített kocsiját a kormánzónak. IV. Béla király uccán át a vármegyeházára érkezett a menet, ahol cserkészfiuk állottak sorfalat és diszjellel fogadták az államfőt.

A vármegyeház diszterme pálmákkal díszített emelvényén zöld selyem antik karosszék várta a magas vendéget. A teremben rövid mozgolódás támadt, mindenki he lyére sietett, amikor revisnyei Reviczky Elemér főszolgabíró Rákóczi korabeli diszmagyarban a vármegye ősi zászlójával kezében lépett a terembe. Nyomban utána falharsant senkviczi Palkovics László alispán erős bariton hangja, jelentve a kormányzó belépését. Dörgő éljenzés között lépett a kormányzó az emelvényre és állva maradt a karosszék előtt, mialatt kísérete mögötte helyezkedett el. Az üres erkélyen halk nesz keletkezett. Az esztergomi hölgyek élén helyet foglalt a kormány- zóné.

Az elhelyezkedés után dr. Walter Gyula c. püspök vált ki a teljes díszben megjelent káptalani tagok sorából, az emelvény elé lépve az alábbi klasszikus beszédben üdvözölte a kormányzót az esztergomi keresztény felekezetek nevében :

Főméltóságú Kormányzó Ur 1

Büszkén uralja e ^erény várost az aranytól és márványtól ragyogó szentély, mely az ádáz viharokkal dacoló magaslat messzire tekintő ormán pompázik.

Árnyában hosszú századokra pillantanak vissza az egyház szolgái. Amióta hónukat lelték a hazában, hivatásuk kívánalmai szerint, a legkülönbözőbb természetű viszonyok között, állhatatosan a lét legmagasz- tosabb érdekeinek előmozdítása körül buzogtak. Nem feledkeztek meg azonban arról sem soha, hogy — mint a nemzet nagy családjának tagjai — hűen osszák meg szerencséjének, balsorsának esélyeit.

Örvendező tanúi voltak virágzásának,.dicsőségének, hatalmának. Szenvedő részesei hanyatlásának, vereségeinek szolgaságának.

A rég porladó elődök kinos, végzetes napjai virradtak újra, midőn a közelmúltban azon borzalmas ráz- kódtatás félelmes moraja zúgott végig az országon, amelynek észvesztő zajában „megnyílt a sir, hol nemzet sülyedt el.“

Az őrületes rémuralom és méltó ikertestvére a kegyetlen és igazságtalan béke által okozott emésztő szenvedések és keserű megpróbáltatások tengerének legmerészebb csapkodásai között gondviselésszerűleg emelkedett ki Főméltóságod cézári alakja, hogy agyongyötört nemzetét válságos helyzetének Rubiconán átvezesse.

Lángoló hazaszeretete és határozottsága, bölcsesége és erélye irányító fényt árasztott a rémes felfordulás és szivszakgató megaláztatás koromsötét éjszakájába, amely vigasztalanul borult szerencsétlen hazánk szétmarcangolt határai fölé.

Damaskusi pengéjének váratlanul megvillant csillogása reménysugarakat lövelt az aggódó lelkekbe. Mély barázdákat hasított a szivekben a kíméletlenül száműzött keresztény és nemzeti eszmék, valamint azon isteni eredetű szellemi értékek és erkölcsi javak befogadására, amelyek lelkes kultuszát a végromlás elkerülése, az

elrablóit területek epedve óhajtott visszaszerzése, a haza tekintélye és nagysága sürgetve sürgetik.

Halandó elme és véges akarat nem irányíthatja a nemzetek sorsának alakulásait. Egyéni nézetek, téves elméletek, kockázatos szélsőségek nem alkothatják azon híd pilléreit, amely bonyodalmak, zavarok és válságok szakadékai felett szilárd útvonalul szolgálhat.

A nemzeti szerencsétlenségek és csapások örömtelen sivatagából egyedül a századok hite által megszentelt hagyományok féltékeny megőrzésének ; a történeti fejlődés következetes érvényesülésének; a meg- vesztegethetlen igazságosságnak és szigorú jogtiszteletnek ösvényei vezetnek azon oázishoz, amelyen az állami és társadalmi élet zavartalan nyugalma, lendületes fejlődése és biztos haladása virulnak.

Összeforrnak e meggyőződésben mindazon nemesebb keblek, amelyek a csaknem elviselhetlen nyomorba döntött és porig lealázott haza szebb és boldogabb jövőjének reményét bizakodva melengetik.

Át- és áthatva e reménytől, ragadjuk meg Főméltóságod lereszkedő megjelenésének felvillanyozó pillanatait és esedezve kérjük, méltóztassék kegyesen fogadni a főkáptalan, a helybeli és vidéki kath. papság, továbbá a velünk érző összes keresztény felekezetek vezetőinek legmélyebb hódolatát, legőszintébb ragaszkodását, azon hő kívánattal, nyújtsa a hatalmas Egek Ura, jóságos Istene minél hosszabbra a haza megújhodására, boldogitására irányított életének fonalát.

A mély hatást keltő beszéd után Schrank Béla, az esztergomi izraelita hitközség elnöke rövid üdvözlő beszédben adta le a hitközség hódolatát, biztosítva a kormányzót a hitközség tagjainak törhetetlen magyarsága felől.

Minden várakozás nélkül egymás után léptek az emelvény elé a kijelölt szónokok. így elsőnek senkviczi Palkovics László alispán, aki a csonka vármegye nevében, a vármegye mai lehetetlen helyzetétől áthatott, de reménytől nem megfosztva ünnepelte az alábbi beszédben a kormányzót :

Főméltóságu Kormányzó Ur I

Itt az ország szivében és mégis a határon, az immár végvárrá lett Esztergom vármegye közönsége és tisztikara nevében mélységes hódolattal köszöntöm Főméltóságodat.

Megfogyva, megtépve, de törhet- lenül állunk itt színe előtt, hogy mig egyrészről tanúságot tegyünk Főméltóságod, mint az ország bölcs

Horthy Miklós Esztergomban.