Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 120. szám

XLIV. évfolyam 120. szám. Keresztény magyar sajté Csütörtök 1922. november 16 Esztergom vármegye bivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb. küldendők. A hkmialos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. És mégis mozog a föld? Mozog. De milyen kár, hogy Eszter­gomban nem veszik észre. Ahol vol­tunk, ott vagyunk ma is; ugyan nem, egy fél századdal visszaestünk nagy általánosságban mindenben minde­nütt. Ez pedig minálunk anakroniz­mus, mert mi előre ezelőtt sem ha­ladtunk, ergo nem is eshettünk vissza. Kátyúba feneklett itt a haladás, a korszellem, stb. minden. Világháború, a nagy kháosz, a katasztrofális gaz­dasági viszonyok stb. stb. a gyenge és tettreképtelen kishitű emberek sirá­mainak folyton felbuzgó refrainje. Igen, vesszük észre, hogy ott va­gyunk, ahol voltunk, de arról nem akarunk tudni, hogy ezerszerte jobban megfeszített munkával kellene foly­tatni mindent, mert elmaradtunk. A győzők önzsirjukba fulladozva kéje- legnek vergődésünkön, mert késünk segíteni magunkon, mert még mindig csodákra várunk, pedig csodálatost nekünk kell egyszer majd mutatni. A természet megadta egyes indi- vidiumoknak, hogy létét fenyegető megcsonkítások után éljen, vissza­fejlődjön és tovább szaporodjék. A történelem feljegyzett letiport nemze­tekről alig hihető, de mégis igaz újjá­éledést és feljegyezte a sybaritává lettek sirfeliratát is. S mint minden egészet sejtek alkotnak, úgy egy or­szág nagy kitevői a városok s azok­ból egy mint olyan, a nemzetnek miniatűr mása. (Esztergom kivétel.) És itt magunkra akadtunk. Esztergom kulturális és tradicio­nális helyzete mindig számottevő volt. Szükségtelen hangoztatni, hogy mennyire hatványozott ez ma. A megcsonkított test egyik legértékesebb sejtje e modern végvár, e kulturális erősség nem fejlődik s még legkisebb erre való mozzanatot sem észlelünk, csak kérlelhetetlen közönyt, mi már a maradiság ősi díszét, a copfot kezdi magára cicomázni. A múlt maradisá- gához csökönyösen ragaszkodókkal vívjuk szélmalom harcunkat még. E lap hasábjain át neves és név­telen harcosok ébresztő és serkentő szelíd riadóit kürtölték a köztudatba. Éá amilyen lelkesedéssel áll mellénk a közvélemény a szükség parancs­szavára, oly megnemértést, jobban megérteni nem akarást tapasztalunk az illetékes fórumok piedesztáljain (és fajtestvéreink tőkéseinél). Hát mehet ez így tovább? Nem! Van erre példa ? Nincs 1 Itt nem vesz senki tudomást más kis városok arányaiban hatalmas mé­retű haladásáról. Ezen a strucc-tele- pen a fejek még homokba vannak dug­va. A nagy veszély elmúlt és szemünk előtt egy még fenyegetőbb. Lenni vagy nem lenni? Igen, ez nem rémlátás. Nem homokba dugott, de éles leve­gőn edződött, alkotásra képes, semmi­től vissza nem riadó koponyákra van szükségünk. Egy pár hajlithatatlan, tettre kész, mindig többet és nagyob­bat kezdeményező és alkotó reprezen­tánsra, mert az idő szele — ólomlába­kon bár — ide is eljutott és az impotenseket elsodrani kész. Lehe­tetlen, hogy itt ne volna mindenre nagyobb lehetőség, mint bárhol. Jó múltkori cikkem, melyben rész­letesen kifejtetem Esztergom fürdő várossá tételét, süket fülekre talált. És máshol? Győr, a nagy ipari város kezd azzá lenni részben. Ott készen áll már egy nagy strandfürdő telep, ami maga után vonja a többit. Ez az idén készült el. Az itteni magyar tőke jobban kamatozik a szoko! adás-vétel­ben, a cseh sógor örömére. Nincs ipara Esztergomnak, gyárak is kelle nének. Adjon a város ingyen telket — mint Németországban — és egy- pár felvidéki gyáros örömmel letelep­szik, csak ide kell csalni, mert a mi pénzünk erre sem kapható. Nincs kiépitett vizimű és nyilvános kutak. Ha Amerikában minden ház­ban van telefon is (értsd ilyen kis városban), itt legalább minden ház­ban vízvezetéknek kellene lenni. Egy erre vonatkozó tervet — ami egy zseniális magyar mérnöké, amit a közeljövőben megvalósít — elő fogok majd adni. Nincsenek nyilvános illemhelyek, amire elsősorban a vásárokra feltó­duló vidékieknek van szükségük. Nincs rendezett hetipiactér, állat­vásártér, a mostanin csak disznók érzik jól magukat, lévén ott tekinté­lyes sártenger, miből hatökör von­szolja ki az embert és lábas jószágot. Es még sok más városgazdasági reform minden téren. Nincs semmink, csak egy csomó hivatalunk, mikről már Shakespeare elmondta a véleményét Hamletben és aki egyébként, ha itt fölébredne, csak azon csodálkozna, hogy milyen ruhában járnak az emberek. A 10 ezer lakosú Déva, a 18 ezer lakosú Pécs és több Esztergommal egy ivásu, de jóval előre haladottab és gazdaságilag életrevalóbb város egy-egy állandó színházzal is büsz­kélkedik, mire mi gondolni még láz­álmainkban sem merünk. Egy tucat zsidó üzlet kedvéért rég keresztül vitt volna mindent; mi sa­ját és városunk boldogulásáért füle- botunkat sem mozdítjuk, mert a mi fajtánkat még mindig furkósbottal kell valamire ösztönözni. Különben énekeljük rá minden dicső példa­képünkkel: „Ejh ráérünk arra még“ és forduljunk a másik oldalunkra a manna hullásig. (ős, t. or.J ái Hivatalos rész. 5591 ai. 614 kgy. 1922. szám. Tárgy; Fazekas András vm. nyugdíjas hivatalszolga kérelme súlyos belyegsége foly­tán segély iránt. Határozat: Esztergom vm. törvényhatósági bizottsága fenti indokolt kérelemre Fazekas András vm. nyugdíjas hivatalszolga részére a vm. 1923. évi rendelkezési alap terhére a m. kir. belügy­miniszter ur jóváhagyásától feltételezetten 5000 korona egyszersmindenkorra szóló segélyt megszavaz. Mely határozatot a törvényhatósági bizott­ság a vármegye alispánjával, a számvevőségi kirendeltséggel és kérelmezővel Írásban közölni s egyben a Vm. Hiv. Lapban azzal rendeli meghirdetni, hogy ellene a megjelenés utáni 8-ik naptól számitott 15 nap alatt a m. kir. Belügyminiszter úrhoz intézendő felebbezás- nek van helye. Kelt Esztergomban a vm. törvényhatósági bizottságának 1922. évi október hó 31-én tartott rendes közgyűlésében. Kiadta; Beviczky,.s. k. vm. II. főjegyző. HÍREK. m Házasság. Szolár Margitkát f. hó 18-án, szombaton délután 4 órakor vezeti oltárhoz a vízivárosi plébá­nia templomban Havas Sándor, ipa­ros világunk egyik jónevű tagja. Uj kórház Dorogon. A dorogi kőszénbánya részvénytársaság igaz­gatósága Dorogon 60 beteg befoga­dására egy modern kórházat építte­tett, melyet a banyatárspénztárnak ajándékozott. Vasárnap avatta fel Csernoch János dr. bibornok-herceg- primás az uj kórházat, melynek ve­zetésével Földessy Tibor dr. főor­vos és Tilesch Zoltán segédorvos bízattak meg. Az ápoló személyzet 10 irgalmas nővérből áll. Eljegyzés. Gávik Erzsikét elje­gyezte Mahr Imre Máté Budapestről. Szent Erzsébet ünnepély. Az esztergom-belvárosi földmivesleányok Mária-Kongregációja f. hó 19 én va­sárnap Szent Erzsébet tiszteletére és a szegény gyermekek karácsonyi fel­segélyezésére a Belvárosi Olvasókör dísztermében jótékonycélu Erzsébet- ünnepélyt rendez. Kezdete este fél 7 órakor. Belépődíj személyenkint 30 kor. Műsor: Szent Erzsébet élete 7 színpadi képben. Roquette Ottó német költeménye után magyarra fordította és összeállította Horváth Sári. Az énekszámokat betanította Meszéna Jolán . A Magyar Ált. Kőszénbánya Rt. igazgatósága november 25-ére rendkívüli közgyűlést hivott egybe, amelynek javasolni fogja, hogy 62,000 drb. uj részvény kibocsájtása által a társulati alaptőkét 48'4 millió ko­ronára emelje föl. A társulat üze­meinek fejlesztése, valamint ipari ér­dekeltségeinek nagyméretű pénzszük­séglete indokolják az újabb tőke be­szerzését. De Pott Gusztáv sikere. Fényes rendezőtehetségét, játékát már régen ismeri De Pott Gusztáv alezredesnek Esztergom város közönsége. Most egész természetesnek találjuk, hogy úgy felépítésében, mint nyelvezeté­ben elsőrangú darabbal lepte meg a közönséget. Szombaton este a Széchenyi Kaszinó színháztermében adtak elő De Pott Gusztáv darabját, melynek kitűnőségét még jobban emelték ki a kiváló tehetségű sze­replők. Az előadást megelőzőleg Mandoki Sándor prépost, ezredes­lelkész intézett az előkelő közönség­hez megható beszédet. Az első jele­netben maga De Pott Gusztáv ját­szotta a főszerepet a tőle már meg­szokott tökéllyel. Kitűnő partnere volt Jedlicska Böske mint naiv francia leány s pompásan illeszke­dett közéjük Mihaelic Erna a ház­vezetőnő szerepében. A második je­lenetben Prikkel Mihályné drámai jelenete keltett óriási hatást s szinte hozzásimult Marosi Manci finom drámaiassága. Porpóczy István, Fekets László, Jedlicska István és Marosi Tibor a férfiszerepekben arattak nagy sikereket, míg Bergmayer Fe­rike a fiúszerepében biztos mozgás és előadásával váltott ki nagy tet­szést. Az előadást vasárnap és hét­főn megismételték. A KANSz esztergomi törvény- hatósági választmánya november hó 26-án délelőtt 10 órakor a vár­megyei árvaszéki elnök hivatalos helyiségében tisztviselő választó ülést tart, amelyre a szakkörök kiküldöttjeit tiszteleitel meghívja az elnökség. Miu­tán a szakkörök felénél több még mindég nem nevezte meg kiküdöttjeit, felkérjük, hogy saját érdekükben a választmányi ülésig szabályszerűen választott kiküldöttjeik nevét okvetlen jelentsék be az elnökségnek. Kérelem. A főgimnáziumi „Holló“ Cserkész Csapat 1922. dec. 8, 9 és 10-én jótékonycéiú Karácsonyi Bazárt tervez. Hogy ez az akciója minél sike­resebb legyen, mély tisztelettel felkér­jük Esztergom megye és város nemes- lelkű hölgyközönséget, hogy a birto­kukban levő és nélkülözhető kézimun­kák, dísztárgyak, játékok, babák vagy egyébb apróságok közül néhányat a Bazár céljaira adományozni szívesked­jenek. Ha mindenkitől csak egy dara­bot kaphatnánk, avval is lehetővé válik, hogy cserkészeink munkájukat zavar­talanul folytathatnák és a vakációban

Next

/
Thumbnails
Contents