Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 116. szám

XLIV. évfolyam 116. szám. Keresztény magyar sajté. Szerda 1922. november 1. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények. továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője FEKETE REZSŐ. jFőmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ii Előfizetési árak: egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Tisztviselői ellátás. A nagy világégés, leromlás, társa­dalmi gyűlölködés után, amikor végre nagy nehezen az ország újraépítésé­nek kezdetéhez értünk, keresi minden magyar ember, jobban mondva min­den magyar érzésű férfi a kölcsönös megértés keskeny ösvényét és még mindig akadnak emberek, akik izgat­nak az egyes társadalmi osztályok ellen. A magyar társadalom békejobbot nyújtott még a szociáldemokrata párt­nak is, amelynek vezetői Ígéretet tettek az ország újraépítésére, (e sorok Írója ugyan indokolva nem hisz nekik) akkor akadnak emberek, akik az általános nyomort felhasználják és izgatnak a társadalmi rétegek legnyomorultabb- jai: — a köztisztviselők ellen. Lépten nyomon halljuk, hogy a köztisztviselőknek igy van jó dolga, úgy van jó dolga. Mi ugyan megva­gyunk győződve felőle, hogy ilyen kijelentéseket csak azok tehetnek, akik egyáltalán nem ismerik a tiszt­viselő helyzetét, de demagóg törek­véseinek kitűnő vesszőparipája az ilyen kijelentések. Azt is tudjuk, hogy voltak és vannak emberek, akik min­den indok nélkül esküdt ellenségei az úgynevezett „kabátos“ emberek­nek. Addig, amig az ily tudatlan beszé­dek a korcsma boros asztalainál foly­nak nem törődünk vele, de hogy az egy olvasókörben történhessék meg, ahol jól szituált emberek jönnek össze és azok közül is egyik legjobban szituált tegyen ilyen kijelentést, ez már nem tudatlanság, hanem indokolatlan rossz­akaratból származó izgatás. És mert semmi szüksége sincs az egybeforrni készülő magyar társadalomnak arra, hogy újból el legyenek szórva a meg- nemértés, a széthúzás, az összeomlás csirái, le kell törni az ily demagógo­kat. Meg kell nekik törvényes alapon, a törvény teljes szigorával magyarázni a tisztviselő nyomorult helyzetét, hogy ne izgathassák ezen osztály ellen a még nyomorultabb népet és a meg­gazdagodott társaikat. Mi szívesen vállalkozunk rá, hogy az utolsó hivatalszolgától kezdve az al­ispánig kimutatjuk a közalkalmazottak havi fizetését és az annyira felhány- torgatott természetbeni ellátást egyen- kint mindenkiről, beleértve még a rendkívüli segélyeket is. Tesszük ezt annál is inkább, mert maga az állam, amely pedig öröktőlfogva szűkmarkú alkalmazottjaival szemben, belátta a helyzet tarthatatlanságát, de ugyan­akkor az ilyerr izgatókról is kimutat­juk nyíltan, hogy mik voltak anyagi es erkölcsileg és kik ma. Azt sem fogjuk elhallgatni, ha esetleg évi 36 ezer korona tiszteletdijat húznak nagy vagyonuk mellett és aminek talán semmi nyoma sincs adókönyvükben. Mi betudjuk bizonyítani, hogy a város nemcsak azért van, hogy az 50 tisztviselőjének jól menjen a dolga, hanem azért is, hogy az ilyen tudat­lanságában elkapatott embert őt meg illető helyre, az ajtó mögé állítsa. V. I. HÍREK. \m\ Halottak napján. Lombhullotta fák között nyirkos őszi borulatban apró mécsek világát imbolygatja az őszi szél hatalmas sír­kövek és törpe mohos fakeresztek tövében. Halottak ünnepe van. Az élők meghajtott fővel, vagy térdre hullva imát mondanak a megholt ked­ves lelkiüdvéért és szemük előtt meg­jelenik a halálban végtelen igazságos Isten. Ott lent hat lábnyira a föld alatt minden egyenlő. Ott nincs öröm, nincs fájdalom. Ez mind nekünk maradt itt fent. Sajnos az utóbbiból nagyon sok, az előbbiből kevés. Mikor siró özvegyet, zokogó árvát, fiát vesztette anyát látunk a temető­ben, akik idegen sirok között járnak mérhetetlen fájdalmukkal, mert övéik ott pihennek messze, idegenben, jeltelen sírokban, vagy idegen nép által taposott magyar temetőkben, akkor eszünkbe kell hogy jusson kedves tetszhalottunk, 1000 éves Magyarországunk. Hiába raktak hatal­mas sirhalmot föléje, mégsem gyúj­tunk mécset, csak virrasztunk mel­lette, mert hiszünk, hiszünk rendület­lenül Magyarország föltámadásában. Tiidegenben[porladó hősök, elrablott földön pihenő véreink pihenjetek bé­kében. Élők, nemzeti öntudatra ébre­dők imádkoznak értetek és készülnek a nagy, hatalmas föltámadásra. fia biztosítani akarjak nyu­galmunkat, adakozzunk Horthy nyomorenyhííő akciójára. Gárdonyi Géza meghalt. A ma­gyar irodalomnak, a magyar nép összességének mélységes gyásza van. Gárdonyi Géza a magyar irodalom egyik nagymestere hétfőre virradó éjjel örökre leejtette tollát, meghalt, de műveiben örökre élni fog. Halálozás, özv. Bakuié Károlyné szül. Letenyey Terézia október 30-án életének 71-ik évében elhunyt. Horthy-akció. A nyomorenyhítő­akció céljaira özv. Schleiffer Lajosné 500 koronát adott át az alispánnak. Megyei közgyűlés. Kedden d. e. 10 órakor Esztergom vármegye tör­vényhatósági bizottsága rendes köz­gyűlést tartott. Magáról a közgyűlés­ről legközelebbi számunkban referá lünk. Most csak annyit, hogy siral másán kicsi érdeklődést tanúsítottak a bizottsági tagok. Kegyeletes emlékünnepély a hő­sök temetőjében. Az esztergomi honvéd állomásparancsnokság a Ma­gyar Turista Égyesület Esztergomi Osztályával karöltve ma, szerdán délután 3 órakor Szentgyörgymezőn, a hősök temetőjében a világhábo­rúban elesett hősök sírjánál ke­gyeletes emlékünnepélyt rendeznek, melyre a város hazafias közönsé­gét és társadalmi egyesületeit tisz­telettel meghívják. Gyülekezés a Tu­rista Otthonban (Magyar Király) d. u. 2 órakor. Indulás pont Vä3 órakor. Az ünnepély' programmja a követ­kező: 1. „Nyugosznak ők a hős- fiak...“. Énekli a Turista Dalárda. 2. „A tetszhalott*. Szavalja Vitái Irma tanítónő. 3. „Hősök sírjánál“. Énekli a Turista Dalárda. 4. Emlék­beszéd. Mondja : dr. Antóny Béla pol­gármester, a Turista Egyesület el­nöke. 5. Beszédet és az elhunyt hősökért imát mond Páva János kato­nai lelkész. 6. „Nem, nem, soha...“ Énekli a Turista Dalárda. A hősök sírjait az állomásparancsnokság ho­zatta rendbe és azok kivilágításáról is gondoskodik. A Tanult Férfiak Mária-Kong- regációja f. évi november hó 5-én vasárnap d. e. 8 órakor tartja kö­zös szent áldozását a szentferenc- rendiek templomában. Szives meg­jelenést kér a Vezetőség. Gyászistentisztelet az elhunyt hősökért. A helybeli állomáspa­rancsnokság f. hó 2 án reggel 8 óra­kor a háborúban elesett hősök lelki üdvéért a belvárosi plébánia temp­lomban gyászmisét tartat, melyet Páva János tábori lelkész fog vé­gezni. , A cserkészek kegyelete. Halot­tak napján d. u. fél 3 órakor ke­gyeletes emlékünnepet tartanak a fő­gimnáziumi' cserkészek a katonák te­metőjében (Szentgyörgymező). Ha­lotti és hazafias énekek keretében Morva Máriusz VIII. o. t. fog meg­emlékezni beszédében a meghalt hő­sökről. Cselédjutalmazás. Psenák József 42 évig szolgálta hűséges becsület­tel az esztergomi érsekséget. A magyar állam már régen gyakorolja, hogy pénzjutalom és kitüntető ok­mánnyal jutalmazza meg az egy helyben hosszú időn át szolgáló hű cselédeket. így tett Psenák Józseffel is. A főispán megbízásából dr. An­tóny Béla polgármester nagy közön­ség előtt a városháza nagytermé­ben adta át az ünnepeknek az ál­lam pénzjutalmát és a kitüntető ok­mányt megindító beszéd kíséretében. Az érsekség képviseletében dr. Dra- hos János hercegprimási irodaigaz­gató intézett beszédet a kitüntetetthez és átadta a hercegprímás 5000 ko­rona adományát Psenáknak. Az ün­nepélyen a kormány képviseletében dr. Zsiga János vármegyei aljegyző vett részt. Műsoros ünnepély. Az Eszter­gomi Kath. Földmives Ifjúsági Egye­sület Szent Imre napján, november 5-én este V27 órakor műsoros ünne­pélyt rendez, melyre mind az egylet tagjait s azok hozzátartozóit, mind az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Műsor: 1. Szabados: Hiszekegy. Énekli az egy­leti dalárda. 2. Pannon : Szt. Imré­hez. Szavalja Tóth Gyula. 3. Föve- nyessy: Nemzeti ima. Énekli az egy­leti dalárda. 4. Beszéd. Tartja Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgy. képviselő. 5. Kányos László: Szt. István álma. Színmű egy felvonásban. Előadja az egylet ifjúsága. 6. Szepessy László: Szt. Imre ravatala. Szavalja Dobronya István. 7. Élőkép a magyar­ság mai nehéz sorsáról. 8. Himnusz. Énekli a dalárda. Az ünnepélyre be- léptidij nincs. Tekintettel azonban az egylet súlyos anyagi gondjaira és kiadásaira, nagylelkű adományokat köszönettel fogad és hirlapilag nyug­táz a vezetőség. Eltűnt. Langasser Ödön m. kir. állampénztári tiszt levélhátrahagyá­sával eltűnt. A levélben öngyilkos­ságot emleget és nagyon valószínű, hogy a Dunában keresett agyongyö­tört idegeinek enyhülést. Hosszú ha­difogság megörölte lelkét, ereje el­fogyott. Hányadik áldozata már ez az orosz fogságnak. Az építő-iparostanulók téli tan­folyamának előadásai f. évi novem­ber hó 3-án pénteken délután 4 óra­kor kezdődnek meg. Ágyban dohányzott. Sok em­bernek meg van az a rósz szokása, hogy ágyban dohányzik. Ennek a könnyelmű szokásnak már nem egy áldozata volt. Mint Bajnáról Írják, f. hó 30-án reggel halva találták Pet- rovics Antalt. A szoba tele volt füst­tel és az ágy csendesen izzott a pi­pából kiesett szikrától. A pipás em­bert utolérte sorsa, füsttől fulladt meg. Tilos Csehországba a tenyész- állalbevitel. A cseh földmivelésügyi miniszter a marhának, juhnak, kecské­nek és sertésnek Csonkamagyarország déli részéből és Jugoszláviából való be­vitelét Csehországba megtiltotta,

Next

/
Thumbnails
Contents