Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 115. szám

XLIV. évfolyam 115. szám. Keresztény magyar sajté. Vasárnap, 1922. október 29. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor Jáno8-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : [Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak : egy évre . 600 K, félévre 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Ahogy nem kellene és nem is szabad lenni. Nincs a világnak még egy olyan nemzete mint a mienk. Annyi viszon­tagságon, veszedelmen ment keresz­tül és nem egyszer önásta sírja szé­lén állott, de pártoskodott, politizált akkor is amikor komoly, kitartó, ke­mény nemzetmentő munkát kellett volna végeznie. Most is igy cse­lekszünk. Az országnak csak egy harmadát hagyták meg ellenségeink. Az elvesz­tett területeken zokogva sírnak el­nyomott véreink. Idebent csalfa gaz­daság mellett rettenetes nyomor dúl. Negyedik éve vagonokban laknak menekült, otthonukból kiűzött test­véreink. Amig fázósan száz meg száz asszony áll sorba 1—2 kiló burgo­nyáért, fényes lakomákat rendezünk dúspénzü idegenek tiszteletére'. Koldu- séknál bál van! Tulajdonképen sem­mink sincs más mint sok, sok pár­tunk amelynek mindegyike széttagolja a nemzeti egységet. Hogy teljes legyen a politikai zűrzavar még ezt a szét­tagoltságot is két táborra osztja a királykérdés, mely állandóan, meg­oldatlanul, de annál veszedelmeseb­ben lebeg ennek a szerencsétlen or­szágnak feje felett. A király legutolsó visszatérésének évfordulójával kapcsolatban egy állító­lagos végrendelete került nyilvános­ságra IV. Károly királynak a külföldi lapokban. Még senkinek sem volt módjában meggyőződnie a végrende­let valódisága felől, de már megindult a közjogi vita, amiben mi oly nagy mesterek vagyunk, a trónöröklés körül és talán nem járunk nagyon messze az igazságtól, amikor az a gyanúnk, hogy most, amikor az egész békeszerződés, egyezmény krízisét éli át, a ravasz külföld szándékosan dobta közénk az üszköt, hogy lássa esetleg az egységben létező erőt, vagy széthúzásunkban rejlő gyengeséget. Egész nyíltan valljuk azon meg­győződésünket, hogy nem vagyunk hívei a szabadkirályválasztásnak. Egy párton épen a magyar nemzet még soha sem volt, tehát lényegében pártkirályt választanánk, ami sem a királyi tekintélynek, sem az ország­nak nem válnék javára. A király személyét nem szabad parlamenti vitáknak, különösen olyanoknak, kitennünk, mint amilyen nivósak folytak le legutóbb is. Hisz kivolná­nak a királyjelöltek téve annak is, hogy piacra vinnék magán egyénisé­güket, legprivátabb dolgaikat, kalmár­mérlegre tennék vagyoni állapotaikat és Isten tudja mi mindenüket. Mindez pedig nem méltó ahhoz a férfiúhoz, akinek fejére tenné habár egy párti is Szent István ezeréves koronáját. A nép előtt veszítene a király személye és a Szent Korona is tekintélyéből. A legitimisták, akik Ottóban látják jogfolytonossággal erősen körülbás tyázott leendő királyt, még mindég nem tisztázták azt, hogy vájjon Ottó nem volna-e egyszersmint osztrák császár is. Az osztrák legitimisták, akik pedig nagyszámmal vannak, szintén Ottóban látják a jövendő, Ausztriát újra építő császárt. Termé­szetesnek találjuk azt, hogy amennyi­ben sikerülne tervük, főtörekvésük azt volna, hogy a régi császárváros legyen ismét az uralkodó súlypontja és megcsinálják ismét a kettős mo­narchiát. Nos ebből pedig mi nem kérünk. Magyarország évezredeken keresztül fejőstehene volt Ausztriá­nak. Magyarország volt az, amely ellen a világ minden nációját huszí tóttá Ausztria. Nekünk a régi közös­ségből semmi sem kell. Most láthat­juk, hogy milyen éltető eleme volt Magyarország Ausztriának. Látjuk, hogy nálunk nélkül hová jutott. Ám legyen Oltó magyar király, még azt sem bánjuk, ha mint mellékkoronát elfogadja az osztrák császárit is, de semmiféle közösségi törekvéseinek nem szabad lennie. Székhelye kizáró­lag Budapestiegyen és teljesen magyar befolyás alatt álljon. Keserű tapaszta­latainkon épült fel az, hogy sem pénz­ügyi, hadügyi, külpolitikai, egy szó­val semmiféle közös ügyünk nekünk Ausztriával többet még a király sze­mélyén keresztül sem legyen. Kimatatás a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj 1922. évi sporttevékenységérői. Nem lehet közömbösen elhalad nunk a helyőrség által felmutatott nagy eredmények mellett, melyeket ez évben elért a sportfejlesztés ne­mes küzdelmében. Nem hizelgünk, mikor az elismerés zászlóját meg­hajtjuk előttük, mert városunk sport­életét ők fejlesztették arra a fokra, ahol — bár a kezdet nehézségein még nem épen túlhaladva — jelen­leg ált. A zászlóalj agilis sporttisztje, vitéz futásfalvi Pál Imre őrnagy a legnagyobb súlyt helyezte a katonák testnevelésére a sport minden ága­zatában. Ennek eredménye, hogy úgy a katonai, mint polgári egyesü­letek versenyén értékes eredménye­ket ért el a zászlóalj. Két 100 mé­teres sikfutója a zászlóaljnak, Nagy Menyhért és Vitályos Tibor több országos versenyen méltó verseny­társa volt neves bajnokainknak, bár velük szintén még jelentősebb ered­ményt elérni nem tudtak, minden kilátás meg van arra, hogy a jövő­ben, szépen fejlődő training eredmé­nyükkel, azok soraiban lesznek. Ilyen figyelemre méltó az alábbi statisztikai kimutatás a zászlóalj sport- tevékenységéről. 1. 1922. január 8-iki távgyalogló versenyen 45 résztvevő volt. Első Záborszky István honvéd (I. század), 55 perc. Az utolsó ideje 66 p. volt. Verseny idő alatt a 3. és 4. honvéd, kerékpáros zászlóalj foot- ball csapata mérkőzött. Eredmény 2:0 a 3. kp. zlj. javára. 2. Február 15-én volt az első házi szuronyverseny. Győztese : Papp Já­nos honv. (Gp. sz.) lett. (11 p. 34'4 mp.) 3. Február 22-án mérkőzött a zászlóalj csapata a MESE csapatá­val, melyen 4 : 3 arányban győzött. 4. Március 5 én volt a zászlóalj 5000 méteres mezei futóversenye. Indult 214 futó. Beérkezett 202 fő. Győztes : Papp István honvéd (Gp. szd.) 5. Julius 4-én a MESE országos atlétikai versenyén a 100 méteres síkfutásban első lett Nagy Menyhért honvéd (Gp. szd.) Ugyancsak ő lett a távolugrás 2 helyezettje 5‘45 mé­teres eredménnyel. 6. Augusztus 30 án az I. v. dan­dár-verseny tiszti nagylövészetén Ren- neczéder Árpád hadnagy 7-ik lett. Súlydobásban Gerik János tiszthe­lyettes (I. század) 2-ik helyezett lett. A 3000 méteres sikfutásban Kiss István honvéd (II. század) elsőnek futott be. Kiss -honvéd a hadsereg futóbajnoka lett. 7. Szeptember 23-án a hadsereg atlétikai versenyén a 4 km-es tö­megfutásban a zászlóalj 15-ös csa­pata 3 ik helyezést érte el. Az 5000 méteres sikfutásban Kiss István honvéd (II. szd.) a 2 ik lett. Ki kell emelni Kiss honvédnak a távfutásban elért eredményeit. Ez! egyszerű földmives ember, ha to- J vább fejleszti meglepő fútóképessé- j gét, a közeljövőben szintén országos j bajnokaink között szerepelhet a neve. 8. Október 1 én 12 km-es távgya­logló verseny volt a „Spárta“ zász­lóalj vándordijáért. Győztes lett a II. század csapata (115 perc). Ezeken kívül a MESE sportpályá-, ján a igen értékes fejlesztő javítási j és bevítési munkát végzett a zász­lóalj legénysége. ‘ A pénztár helyisé­get felépítette. A javításra szorult tribünt karba hozta. A futópályát j salakkal fellöltötte, továbbá a pálya! atlétikai versenyre szolgáló részeit j oly használható állapotba helyezte,! hogy egyike lett a legelsőknek. A; parti srandfürdőt homokkal szintén j ők töltötték fel; kényelmére a für- | dőzőknek, a Büffé helyiségeit is helyreállították s még asztalokkal, padokkal és székekkel is ellátták. Az általuk végzett parkirozási mun­kákkal a sporttelep sokat nyert szép­ségében. Kívánjuk, hogy a jövő év ered­ményekben még gazdagabb legyen, Egyben nem mulaszthatjuk el váro­sunk sportkedvelő közönségének fi­gyelmét felhívni a mindenkori sport- versenyekre a jövőben, hogy úgy személyes részvételükkel mint jelen­létükkel emeljék városunk fejlődés­nek indult sportéletét. (os. t. or.) M Hivatalos rész. wamammtRttaastmaams 226—1822. szám. Pályázati hirdetmény. Esztergom vármegye esztergomi já­rásához tartozó Dorog nagyközség­ben ujonan szervezett adóügyi és négy segédjegyzői állásra pályáza­tot hirdetek. Az adóügyi jegyzői állás javadalma a következő: Készpénzfizetés a köz­ségtől évi 2000 korona, lakbér évi 1600 korona. A négy segédjegyzői állás javadalma a következő egyen­ként: Készpénzfizetés évi 1400 ko­rona, lakbér 100 korona. Mind az öt állásnál ezenfelül a megállapított drá­gasági, háborús és rendkívüli segély. Felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t.-c. 6. §-a, illetve az 1900. XX. t.-c. 3. §-ában élőirt minősítést és az eddigi alkalmaztatást igazoló okmányokkal kellően felszerelt pályá­zati kérvényeket hozzám 1922. évi november hó 30-ig annyival is inkább nyújtsák be mert a később érkezőket figyelembe venni nem fo­gom. Megjegyeztetik, hogy a negye­dik aljegyzői állás csak az esetben fog betöltetni, ha az ezen állást be­töltő segédjegyő esetleg adóügyi jegyzővé megválasztatik. Esztergom, 1922. október 22. Sáros s. k. tb. főszolgabíró. 5456-1922. szám. Körözvény. Kovács József 16 éves gyermek­nek, kinek anyja Kovács Erzsébet, a törvényhatóság területén való puhato­lását, feltalálás esetén saját, valamint anyja illetőségi viszonyaira vonatko­zólag kihallgatását elrendelem. Esztergom, 1922. október 23. Palkovics s. k. alispán.

Next

/
Thumbnails
Contents