Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 113. szám

Keresztény magyar sajté.

Vasárnap, 1922. október 22.

XLIV. évfolyam 113. szám.

Esztergom vármegye hivatalos lapja.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21.,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők.

A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs :

FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN.

Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős :

LAISZKY KÁZMÉR.

Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap.

Előfizetési árak:

egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K.

Egyes szám ára:

hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza.

Az arcátlanok.

(K.) Nyomorúságunkban, lerongyo- lódásunkban vérző szívvel nézünk mindig hazánk megcsonkult testére. Égeti lelkünket a vágy, a forró óhaj, hogy vajha semmi se történt volna, vajha csak egy álom lenne az egész!

Fájdalom ! Eleven, égető, mardosó valóság minden. Millió és millió magyar lélek felett idegen faj zsarnokoskodik. Idegen a nyelve, idegen az érzése, idegen a szokása, nem tudja megérteni, nem tudja átérezni a magyar ember gondolat és érzésvilágát. Nyelvét szeretné kitépni, szivét szeretné megfagyasztani, javaiból szeretné kitúrni. Kaján örömmel látná ha némán, szenvtelenül, koldusbottal a kezében botorkálna, mint kiűzött eb szerte e világon a magyar.

Itt a megcsonkult hazában összetömörült magyarság összeszorult ököllel, könnyező szemmel, szivében lelkében heves indulattal néz az idegenek által, rablók számára kijejölt vonalra, melyet országhatároknak csúfolnak. Nincs e csonka hazában egy olyan igaz magyar ember, akinek szivében, ennek láttára össze ne gyűlne a keserűség. Az apa Csikországban, az egyik testvér a Szepességben, a másik a Bánságban szenved és tűr. Ez a rettenetes letörés, ez a borzasztó megaláztatás, melybe jutottunk összefogásra késztet.

összemarcangolt testtel bár, de meg- keményitett szívvel büszkén vallja magát minden igaz e maradék hazában, hogy magyar. Körülöttünk az egész világ népei a nemzeti eszme glóriája alá csoportosulnak. Igyekeznek nemzeti érzésüket minnél jobban, minnél hangosabban kinyilvánítani, igyekeznek nemzeti jellegüket, minden tettükbe belevinni és kidomborítani. Sőt túl a tengeren Amerika is mindent elkövet és legtöbb esetben a kényszerhez nyúl, hogy tarka-barka vásári szépsége, mely a világ minden tájáról odavándorolt, minnél rövidebb idő alatt magát amerikainak vallja. A nacionalizmus egy nemzetnél sem ké pezi a kifogás tárgyát, sőt olyan állam- alakulatokban, ahol természetszerűleg ez nincsen meg, igyekeznek mesterségesen megteremteni.

Mégis mit látunk itthon ?

A magyar nemzet legelvetemültebbjeitől összetoborzott szociáldemokrata kommunista párt vezetői a legarcátlanabb módon szemére vetik a magyar nemzetnek nacionalista jellegét. Bűnnek tüntetik fel s párás barmokká szeretnék lealacsonyítani a nemzet minden fiát, melynek mindegy, hogy milyen legelőn legelész, milyen forrásból iszik s hogyan szólnak hozzá.

Rettenetes bűnük tudatában, mely

nyomja fekete megrögzött lelkűket bűnnek szeretnék feltüntetni ezt, ami ellen ők olyan nagyon vétettek. Elég arcátlanok ahhoz, hogy az októberi lázadást, amely közvetlen megindítója lett az ország szétzúzásának és nyomorba döntésének, szeretnék a nacionalizmus lapjára elkönyvelni. „Az októberi forradalom — mondják ezek a megátalkodottak — nacionalista jellegű volt, amely gátolta a Vyx-féle demarkációs vonal elfogadását.“

Fölösleges foglalkoznunk azzal,[hogy az októberi lázadás mennyiben és milyen mértékben volt nacionalista jellegű. A magyar nemzet előtt ez a kérdés teljesen tisztázva van. Csak egyet állapítunk meg, hogy a Vyx-féle demarkációs vonalat legnagyobb készséggel hodoló tisztelettel elfogadták s csak mikor a magyar közvélemény kezdett felzúdulni, siettek átfesteni cégtáblájukat vörösre s beugratták a nemzetet, hogy orosz bolsevisták segítségével sikerülni fog a régi határokat visszaállitani.

Igenis ők a magyar nemzet nacionalista szellemét gáládul kihasználták, nacionalista jelleggel ruházták fel józan lázadásukat s most arcátlanul vádlóként lépnek fel a nemzet ellen. Úgy látszik nem elég nekik a nemzet mélységes megvetése, arcátlanságukra csak korbáccsal kell felelnünk.

Hivatalos rész. *■

5177—1922. szám.

Körözés.

Horváth Antal 1892. évi budapesti születésű r. kath. nőtlen, cipőfelsőrész készitó apja, anyja, nevét nem tudva ismeretlen helyre távozván, nyomozását elrendelem. Feltalálás esetén hozzám jelentés teendő. Esztergom, 1922. október 10.

Alispán helyett:

Dr. Frey s. k.

vm. főjegyző.

809 kb. 247 ü. 1922. szám.

Tárgy: A vármegyei tiszti főorvosnak f. évi 580 sz, előterjesztése az orvos-halottkémi és nem orvos-halottkémi dijak felemelése iránt.

Véghatározat.

Esztergom vármegye közigazgaátsi bizottsága, tekintve, hogy a legutóbb 1918. évben megállapított halottkémi dijak a mai drágasági viszonyoknak nem megfelelők, fenti előterjesztés elfogadásával, az 1908. évi XXXVIII. t.-c. 9. §-ában biztosított jogoknál fogva a halottkémi dijakat a vármegye egész területére nézve a következőképen állapítja meg:

Orvos halottkémek dija a városban és községekben 50 korona, pusztákon 100 korona, nem orvos halottkémek dija községekben 25 korona, pusztákon pedig 50 korona.

Megjegyeztetik, hogy amely községben a halottkémlési dijak évi átalányösszegben vál- tatik meg, ott ezen díjmegállapítás az átalányösszeget nem érinti.

Miről értesittetnek : a vármegye alispánja, a vm. tiszti főorvos, az I. okú egészségügyi hatóságok a jelen határozattal mig a Vm. Hív. Lap utján a községek közönsége, a körorvosok és nem orvos halottkémek oly hozzáadással, hogy jogukban áll jelen vég- határozat ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz intézendő felebbezésüket a megjelenést követő 8-ik naptól számított 15 nap alatt a közig, bizottság elnökénél szóval vagy írásban előterjeszteni.

Kelt Esztergomban a vm. közigazgatási bizottságának 1922. évi október hó 13. nap ján tartott rendes havi ülésében

Palkovics s. k.

alispán h. elnök.

5176—1922. szám.

Körözés.

Ifj. Nedvári János 22 éves devecseri születésű és lakos rendőri felügyelet alatt álló földmives nyomozandó feltalálás esetén hivatalom értesitendő.

Esztergom, 1922. október 10.

Alispán helyett;

Dr. Frey s. k.

vm. főjegyző.

3859—1922. szám.

Tárgy: A m. kir. folyam és kultúrmérnöki hivatalok hatósági szakértői működésért járó dijaknak megállapítása.

Rendelet.

Az esztergomi járás valamennyi községi elöljáróságának.

Tudomásulvétel végett közlöm, hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur a kultúrmérnöki helyszíni lejárási költségeket folyó évi október hó 1-től kezdődőleg további intézkedésig az utazási költségeket az eddigi 200 (kettőszáz) korona helyett 600 (hatszáz) korona, napidijat pedig az eddigi 100 (egyszáz) helyett 200 (kettőszáz) koronában állapította meg, tehát minden folyam és kultúrmérnöki hivatalok székhelyén kívül eső és 24 óránál több időt igénybe nem vevő tárgyalás alkalmából 600 korona útiköltség és 200 korona napidij, 24 óránál több időt igénylő hivatalos működésnél pedig minden megkezdett nap után további 200—200 korona napidij számítandó fel. Mindazon esetekben valahányszor a folyammérnöki vagy kultúrmérnöki hivatalok székhelyén tartatnak tárgyalások s azok helyszíni szemlével nincsenek összekötve a hatósági szakértő csakis 200 korona napidijat számíthat fel. $

Esztergom, 1922. október 4.

Reviczky s. k.

főszolgabíró.

KÉRELEM

Esztergom szab. kir-város nemes- szivű közönségéhez!

A közeledő rettenetes tél beállta előtt egy, legjobban sújtott és leg- sajnálandóbb embertársainkat felkaroló intézet, a vakokat gyámolító országos egyesület — mely egyesület különböző helyeken állandóan

közel 1000 vakot karol fel — fordul a magyar társadalom s így Esztergom város nemesszívű közönségéhez is, hogy adományával járuljon hozzá ezen legszerencsétlenebb embertársainkat felkaroló egyesület gyűjtéséhez, mert ha a társadalom, a közönség nem érti meg szenvedő testvéreinket ért nyomor szavát, úgy ezen intézeteket be kell zárni, vak embertársaink képzését abba kell hagyni, segélyezésüket be kell szüntetni és az a szomorú kényszerűség következnék be, hogy szegény jobb sorsra érdemes vakjaink a világ megbotránkozására koldulásra az utcára lennének kényszerítve.

Tudom, hogy a társadalom, illetve annak nagy többsége is a lét vagy nem lét ezernyi gondjával küzd, mindezek dacára hiszem és remélem,-hogy városom közönsége átérzi ezen nemes cél fontosságát, s különösen a vagyonosabb polgársága, mely már annyiszor megmutatta nemes jószivüségét, most sem fog elzárkózni az adakozás elől s adományával hozzájárul a vakok helyzetének javítását célzó akció sikerének biztosításához.

Az október és november havára kiterjedő gyűjtési idő alatt nemcsak pénzbeli, hanem természetbeni adományokat is elfogadunk. Pénzbeli adományok a város polgármesteri hivatalába, vagy pedig a két helyi lap, „Esztergom és Vidéke“ és „Esztergom“ szerkesztőségébe, a természetbeni adományok (gabona, liszt, burgonya, zsir, tojás káposzta, répa stb.) a városházához küldendők.

Esztergom, 1922. október ö.

Dr. Antóny s. k.

polgármester.

]Egf HÍREK. |jjg| Emelkednek az árak

— mert romlik a pénzünk ... Ez csak természetes . . . Emelkedtek az árak, ha javult a pénzünk. Ezt is meg tudták magyarázni . . . „Jobb koronát kell adni a szokolért, a márkáért, líráért . . .“ Ezt is megértettük valahogy.

„Ha stabil lenne a pénzünk, nem kellene örökké változtatni az árakat, lehetne kalkulálni“ . . . Mondogatták azután szemforgatva.

Most már jó ideje, hogy változatlanul szilárd a pénzünk értéke a zürichi nemzetközi „pénzpiacon“. Nem javul, de nem is romlik, tehát stabil, lehet rá kalkulálni — és mégis megy mindennek az ára fölfelé. Hat most mi az oka az állandó drá-