Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 109. szám
XLIV. évfolyam 109. szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. október 8. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb- küldendők. a&BmamB^aaHMKaBaaanssRsaaHBBanBna A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatérs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 600 K, félévre . 300 K. negyedévre 150 K, egy hóra . 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 korona, vasárnap 8 korona. Kéziratot nem adunk vissza. Eddig csak gondoltak, most tndjak. (Sz—i.) Amióta forradalmi elemek le lettek törve és a magyar társadalom törvényes alapokra helyezkedett; enyhe, azt lehet mondani semmi retorzióval sem élt, azóta állandóan a fülünkbe ordítják a „jogállam“-ot, a csonka ország határain belül és kívülről. Hát igenis, a magyar királyság ezeréves jogalapon áll, van any- nyi ereje végre, hogy szembe tud helyezkedni az álliberálizmussal; van ereje arra is, hogy kellő eréllyel lépjen fel azokkal szemben, akik eddig csak fajnak, sőt felekezetnek mondották magukat és most egyszerre nemzet lettek. A megszállott Erdély földjén, nem is beszélve a magyarságról, az oláh- ság unta már meg a román királyságot. Mi, akik ismerjük Erdély lakosságát nemzetiségi, nyelvi és faji különbség nélkül és láttuk azt, hogy bizonyos felekezet szinte tüntetőleg magyarnak mutatta magát a magyar uralom alatt, megbotránkozva, de elkészülve olvassuk dr. Jordán Sándor szatmári főrabbi Aradon 1922. szeptember 10-én mondott követ, kező imáját: „Most pedig Atyánk királyunk, világ királya, aki a Magasságban trónolsz és akinek kezében az uralkodók szive, hozzád emelve lelkünket imádkozunk. Áldd meg a mi felséges királyunkat, I. Ferdinándot és királynőnket Máriát! Áldd meg Nagyrománia összes lakosait ! Tartsd meg és őrizd meg őket minden bajtól, add, hogy a korona tanácsadói bölcs értelemmel az országjavára vezessékazország ügyeit.“ Ugyancsak ezen a harmadik cionista konferencián Fischer Tivadar, nem tudjuk ugyan kicsoda, de utónevéről ítélve bizonyosan faj magyarnak mondotta magát annak idején és most, amikor nemzetről beszél ezt mondja: „Ezért, úgy vélem, nem szabad elmulasztanom, hogy kiemeljem ez alkalommal — ami egyébként önként értetődő és a román közvélemény előtt eléggé tudva is van — hogy a zsidó nemzeti törekvések semmi, semmi irányban nem keresztezik Nagyrománia megszilárdításának és konszolidációjának útját sőt ellenkezőleg, e törekvések érvényesülése csak előnyöket hozhat az uj román államalakulatnak.“ Ez igy van Erdélyben, igy van a szerb megszállott területen, igy van ez a nyugati részeken, igy van a felvidéken és igy minálunk is. A konszolidációt, a megértést hirdetők már régen aknamunkát folytatnak a megcsonkított Magyarország ellen. Nem értjük ezek alatt azokat a keveseket, akik tényleg magyarok és magyar komolysággal viselkedtek a forradalom és a kommün alatt. Most pattant ki, hogy jól szervezett akció folyik a magyar intelligencia ellen. Jól tudjuk, hogy mindenki azt fogadja fel, azt szerződteti, akit akar, de hogy egy budapesti gyáros, Goldberger, kijelentse, hogy csak jprágai és svájci műegyetemet végzetteket szerződtet, talán mégis kihivő. Miért nem szerződtet idegenből. pl. Galíciából ide cseppent munkásokat is ? Ha ilyen dolgokat látunk, ha már ennyire mennek a szervezetnek egyes emberei, akkor talán mégis ildomtalan dolog konszolidációt beszélni. A tűzre kár olajat önteni! 4825—1922. szám. Hirdetmény. Esztergom város polgármesterének és vármegye valamennyi községi elöljáróságának. Esztergom vármegye háztartás alapjának 1923. évi költégvetése állandó választmány véleményes jelentésével a jelen hirdetménynek a Vm. Hív. Lapban való megjelenésétől számított 15 napra a vármegyei főjegyző irodájában közszemlére kitétetik. Amely idő alatt az egyes adózók a költségvetésre észrevételt tehetnek s azt hozzám beadhatják. . Esztergom, 1922. október 3. Palkovics s. k. alispán. 3893 ai. 352 kgy. 1922. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Tárgy: Ebtartási szabályrendelet módosítása. Véghatározat. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága az ad. 4265 ai, 349 „Esztergom ás Vidéke“ tárcája. Dr. WALTER GYULA beszéde az anya- és csecsemővédelmi egyesület f. hó 1-én tartott estélyén. Egy új egyesület tartja ma bevonulását hiányt e téren legkevésbbé sem szenvedő társadalmi életünk körébe. Igen tekintélyes ez ősi falak között az egyesületek száma. Soraik mellett nem lesz az egyesületnek könnyű boldogulnia. Jövőjéről mind- azáltal ném szabad lemondania. Biztató támaszául szolgál elvitázhatlan létjogosultsága, amelynek méltánylása elől nemesebben érző kebel nem zárkózhatik el. Céljainak és törekvéseinek gyökérszálai minden nehézség nélkül hatolnak be azon szilárd meggyőződés talajába, hogy a haza megújhodásának, újjáépülésének jelentékeny tényezői közé sorozható. Oly munkakör betöltésére, oly tevékenység kifejtésére, oly feladatok megoldására vállalkozik, amelyek a sivár jelen aggasztó viszonyai között az általános érdeklődés gyúpontjában állanak. Meghódítva tartják a keblek élénk felbuzdulását, lohadni nem tudó lelkesedését. Tettekre gyulasztjék kipróbált áldozatkészségét. Senkisem táplál kétséget szükségessége és hordereje, haszna és jelentősége felől. Ismeretes, hogy a borzalmas rázkódtatás, amely a közelmúlt gyászos emlékű napjaiban földrengésszerűleg ingatta meg a társadalmi rend legszilárdabh pilléreit: az érzelmek birodalmában, az erkölcsök világában is szánalmas pusztításokkal szomorított. A végzetes háború olthatatlan tüzének félelmesen csapkodó lángjai felperzselték az eszmények tiszteletét. Elhamvasztották a tisztultabb életelvek szárnyait, amelyek a folyton visszasovárgott béke idején az erények magaslataira emeltek. Szellemet, lelkületet éltettek, amely an nál boldogabbakká tette a családokat, minél nagyobb volt a vidám gyermeksereg, amely falai között zajon- gott. Ma azonban ritkulnak a meleg családi fészkek, amelyekben számosabban csicseregnek a kedves kis madárkák és erőt nyújtó nedű után epedve, a boldog anya édes keblére függesztik pici ajkaikat. Gyakoribb a lesújtó jelenség, hogy mint augusztus és november éjjelein a meteorok, sűrűén hullanak le az apró csillagok. Magukkal ragadják a házi szentélyek egének fényét, derűjét. Üresen, hidegen hagyják búsongó falait. A halál kíméletet nem ismerő kaszájának bő aratása az újszülöttek, továbbá az 1—5 éves korú gyermekek soraiban, túlnyomó részben a szerető gondosság, a fáradhatlan ápolás, a szorgos felügyelet és azon kívánalmak hiányának rovására írandó, amelyek a zsenge csemeték egészséges fejlődésének, izmosodásának elengedhetlen feltételei. Százezrekre tehető azon csöppségek száma, akik létük első pillanaitól kezdve tapasztalni kénytelenek, hogy a siralomvölgyébe léptek, a szenvedések tengerére eveztek. Megmentésük érdekében dicséretes buzgalommal, szinte vetélkedve fáradoznak újabban országszerte oly intézmények létesítése körül, amelyek alapos reményekkel, megbecsül- hetlen .áldásokkal kecsegtetnek. Gátakat akarnak emelni az apróságokat elnyeléssel fenyegető veszélyek áradata ellen. Megakadályozni óhajtják, hogy letarolja a nemzet kertjének legbájosabb ékességeit. Elpusztítsa életerős fáinak fesledező bim- bait. Felvirrad-e a kitűzött célok sikeres megvalósulásának mosolygó hajnala, az komoly feltételekhez fűződik. Attól függ, szét fog-e oszlani a közöny, az egykedvűség, a nemtörődés sürü sötétsége, amelynek át- hatolhatlan, iránytévesztő leple ma a lelkeket körülburkolja. Azon a ponton fordul meg, megtisztulnak-e a- keblek a kimerítő megpróbáltatások, a lenyűgöző létküzdelmek szűnni nem akaró pergőtüzében. Attól függ, támadnak-e melegen érző szivek, a melyek pitvarai és kamrái örömmel és készségesen nyílnak meg, ha a kis emberkék egészsége, épsége, vi- rulása kívánja. Hivatalos rész.
