Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 103. szám

XLIV. évfolyam 103 szám Keresztény magyar sajté Vasárnap 1922. szeptember 17. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-ucca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs : FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 360 K, félévre 180 K, negyedévre 90 K, egy hóra . 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 korona, vasárnap 5 korona. Kéziratot nem adunk vissza. A guruló pénzek. Oroszország s a Balkán államok titkos diplomáciájában mindig nagy szerepet játszottak a guruló pénzek. Aranycsengés mellett szőtték a király­gyilkosságok, a politikai merényletek, országpusztitások sötét terveit. Ezek a pénzek messze elgurultak s Magyar- országon a háború végefelé nagyban elősegítették a kommunista szerveze­tek terjeszkedését. Gurult a rubel, kegyetlen volt a sors, ezer éves hazánk határváraira idegen zászlók kerültek, a végeken a kisantantba tömörült balkáni népek osztozkodtak. Az igazságtalan juss azonban nem hagyott és nem hagy nyugtot nekik. A magyarok lélekzet- vétele is rettenetét ébreszt bennük és minden megszerezhető fegyverrel igyekeznek a lélekzetvételt megaka­dályozni. A népek szövetsége tanácskozáso­kat folytat és programpontjai közt ott szerepel Magyarországnak a szö­vetségbe való felvétele is. A felvétel annyit jelentene, hogy a magyar po­litikusoknak is alkalma nyilna az or­szág panaszait, sérelmeit a Népszö­vetség elé terjeszteni, a világ elé tá- hatnák az atrocitásokat, hogy a szer- bek, a csehek, a románok hogyan sanyargatják elszakított testvéreinket. A kisantant természetesen mindent megtesz, hogy a szövetségbe való felvételt megakadályozza. Nemrégiben hallottuk, hogy a kis­antant sajtójának képviselői közös értekezletet tartottak, a közös támadó front kiépítése érdekében. Azóta a kisantant sajtójából a legképtelnebb híradások járják be a világot, melyek mellett a bécsi emigránsok nagystílű hazudozásai is eltörpülnek. Azt hi- resztelik, hogy a Magyar Kettős Ke­reszt Szövetség és az ÉME tagjai a koronázási ünnepségek alkalmával levegőbe akarták röpíteni a román királyi család tagjait és a külföldie­ket. A híradásban előforduló ellen­mondások elárulják alaptalanságát és a vele elérni vélt gonosz szándé­kot. Az is érdekes, hogy egyes po­litikai körökben a koholmányokkal kapcsolatban a cseh miniszterelnök kezét is felfedezték. Sőt itthon Magyarországon is érez­hető Benes keze. Gurul, vagy repül a szokol. Azzal egyidőben, mikor a kisantant rohama megkezdődött, az emigránsok itthoni barátai, úgyszin­tén egyes fővárosi lapok részéről ro­konszenves hangok hallatszottak kü­lönösen Csehországgal szemben. A szocialisták, nehogy a magyar kor­mánynak használjanak, nem mentek el a bécsi interparlamentáris konferen­ciára. Magyarország ellenségei karöltve harcolnak. Gurul a szokol. Ha nem vigyázunk, utat vés annak az akná­nak, mely hazánkat már kétszer fel­robbantotta. Kló. £ Hivatalos rész. g 3263. ai. 349. kgy. 1922. szám. Tárgy : A vármegye alispánjának előterjesztése „Napidijak és utazási költségekéről szóló vármegyei sza­bályrendeletnek a napidijaknak és a hivatalos kiküldetéseknél felszámít­ható egyéb illetményeknek az 1922. évi 5200. M. E. számú rendeletben foglaltakkal való összhangba hoza­tala iránt. HATÁROZAT: Esztergom vármegye törvényható­sági bizottsága a vármegye alispán­jának előterjesztése alapján figye­lemmel az 1904. évi X. t. c. 1.. §-á- ban foglalt ama rendelkelkezésre; mely szerint „a vármegyei alkalma­zottak ugyanazon illetményekben részesülnek, melyek az állami tiszt­viselők megfelelő fizetési osztályaira nézve törvényben vagy törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott*ren- deletben meg vannak állapítva“ s egyszersmindenkorra kimondja, hogy a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak a hivatalos kiküldeté­seknél ugyanazon napidijakat és egyéb utiilletményeket számíthatják fel, mint amilyen napidijak és uti- ilietmények felszámítására az állami tisztviselőknek s egyéb alkalmazot­taknak az érvényben álló rendeletek alapján igényük van, természetszerű­leg a felszámítások mérve, korláto­zása, valamint a kiküldetéseknél fel­számítható illetményekkel kapcsolatos kérdések tekintetében is mindenkor az állami tisztviselők és egyéb alkal­mazottakra vonatkozó jogszabályok az irányadók. Mindezek előrebocsátása mellett a törvényhatósági bizottság az 1922. évi 5200. M. E. számú rendeletnek megfelelőleg a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak által hivata­los kiküldetésük alkalmával felszá­mítható napidijak összegeit az 1922. évi julius hó 1-től kezdődő hatály- lyal a következőkben állapítja meg: u. m. az V. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 560 K, a VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél j520 K, a VÍI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 480 K, a VIII. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél ,440 K, a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 400 K, a X. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 360 K, a XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselőknél 320 K, a kezelők és; kezelőnőknél 300 K, a dijnokoknál 270 K, az altiszteknél 210 K, a szol-; gáknál 180 K. Megjegyzi a törvényhatósági bi­zottság, hogy olyan esetekben, ame­lyekben a kiküldetés (kirendelés) egy és ugyanazon a helyen huzamosabb \ ideig tart, a teljes összegű napidijat a kiküldetésnek (kirendelésnek) első hatvan napjára lehet felszámítani, a kiküldetésnek (kirendelésnek) hat­vanegyedik napjától kezdve pedig annak egész tartamára csak a fen­tebbiek szerint járó napidíjnak a felét lehet felszámítani. Egyben a felszámítható, bérkocsi dijak és fuvarpénzek mérve tekinte­tében a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottaknál az 1922. évi julius hó 1-től kezdődő hatállyal az 1922. évi 5200. M. E. számú ren­delet 3., 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezések bírnak kötelező erővéT nevezetesen: 1. olyan kiküldetéseknél (szolgá­lati utazások, kirendelések esetén, melyek egyhuzamban íhárom napnál vagyis hetvenkét óránál hosszabb ideig tartanak, a vasúti vagy hajó­állomásig, illetve a hajóállomástól való minden egyes menetért Buda­pesten 160 K, egyéb helyeken pedig 100 K bérkocsi dijat lehet felszámí­tani ; a három napot vagyis hetven­két órát meg nem haladó kiküldeté­sek (szolgálati utazások, kirendelések) esetén minden egyes menetért Buda­pesten 60 K-t, egyéb helyeken pedig 40 K-át lehet bérkocsidij 'címén fel­számítani, bérkocsi dijat azonban — feltéve, hogy bérkocsidij felszámítá­sának egyáltalán helye lehet — to­vábbra is csak olyan hivatalos ki­küldetés (szolgálati utazás, kirende­lés) esetén lehet felszámítani, amely­nél az elutazásnál igénybevett vonat­nak vagy hajónak menetrendszerinti indulási ideje és a visszautazásnál igénybevett vonatnak vagy hajónak menetrendszerinti érkezési ideje kö­zött tizenkét óránál több idő telt el. 2. Mindazok a vármegyei tisztvi­selők és egyéb alkalmazottak, akik­nek a hivatalos kiküldetések és át- költözködések alkalmával járó illet­ményekről szóló szabályzat szerint — a tengelyen (szekéren) megtett uta­kért fuvarpénz jár, mindazokban az esetekben, amelyekben fuvarpénz fel­számítására jogosultak, kilométeren- kint húsz korona fuvarpénzt számít­hatnak fel. Ezen határozatát a törvényható­sági bizottság a „Napidijak és úti­költségekéről szóló vármegyei sza­bályrendelethez hozzáfűzni rendeli és kijelenti, hogy az ezen szabályren­deletnek a fenti határozattal ellen­tétben álló részei hatályukat vesztik, j Ezen határozat a Vármegyei Hi­vatalos Lapban közzéteendő azzal, hogy jogában áll ellene a vármagye összes adófizető polgárainak a meg­jelenést követő 8-ik napjától számí­tott 15 napon belül a vármegye al­ispánjánál benyújtandó s a m. kir. Belügyminiszter úrhoz címzett feleb- bezéssel élni. A felebbezési idő lejártával ezen határozat jóváhagyás végett a m. kir. Belügyminiszter úrhoz felterjesztendő. Kelt Esztergomban, a vármegye törvényhatósági bizottságának az 1922. évi augusztus hó 30. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: REVICZKY, vm. II. főjegyző. HÍREK. in Egymásért! A rövidülő napok, a borongó ősz mindég lehangolok voltak az érző emberre nézze. A tél előhírnöke az ősz most nemcsak a kedélyre hat, hanem indokolt félelemmel tölt el minden magyar embert, ha rágondol a munkátlan télre és annak minden nyomorúságára. Még gerezdet érlel az őszi napsugár, de a drágaság már oly ijesztő mértékben nő, hogy szinte rettegéssel tölti el a szegény család­apát és gondolkodóba ejti a módosabb osztálynak ama részét, amelynek minden gondolata a megcsonkított, kirabolt, megalázott Magyarország újraépítése. Midenki tudja, hogy a felforgató elemek minden eszközt megragadnak, hogy válságos helyzetbe hozzák a forradalmi_ romlásokból alig kilábolt országot. És most itt kopogtat abla­kunkon a felforgatok leghűbb szövet­ségese, — a nyomor. Az üres gyomrú, rongyos, mezitlábos ember mindenkor hamarább volt kapható a zendülésre, mint a módos elem. A nyomor enyhí­tése tehát most nemcsak emberbaráti, hanem hazafias kötelesség is és szinte hazaáruló1, közé sorozzuk azokat, akik bár tehetnék, féktelen pénzvá­gyukban elzárkóznak a segély elől. Ha eddig a jótékonyság csak erény volt, most szigorú kötelességé lett. Kötelesség pedig nemcsak az ország­gal szemben, hanem saját jól felfogott érdekünkben is. Vagyonúnkat csak úgy tudjuk biztonságban tartani, ha megszüntetjük a nincstelenek, a munkanélküliség miatt nyomorba taszítottak Ínségét. Országszerte sajnosán tapasztalták azt, hogy minden jótékony akcióban a lakosság nagyon csekély része vett részt, mig nagyon sokan félreállottak és ráfordították pénzes ládáik zárjára

Next

/
Thumbnails
Contents