Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 12. szám
Keresztén? magyar sajté, Csütörtök, 1922. január 26. XLIV. évfolyam! 12. szám. Esztergom vármegye hivatalos lapja Szerkesztőség ás kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. & hivatala* :=ész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs > VITÁL ISTVÁN, Lapfrtlajjdonos és a szerkesztésért felelős i LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik betenkint háromssor, kedden, csütörtökén és vasárnap. Előfizetési árakt sgy évre . 240 K., félévre . . 120 K. negyedévre 60 K,, egy hóra . 20 K Egyes szám árai hétköznap 1.50 kor,, vasárnap 3 kor. Kéziratot nem adunk vissza. 1 „láthatatlan vendég.“ Amerikai szellem terjesztette el világszerte azt a nemes ötletet, hogy nagyszabású estélyeken, lakomákon egy helyet üresen hagynak a látha tatlan vendég, a nyomorban szenvedő embertárs számára. Akit erre a „láthatatlan vendég“ számára rendezett estélyen lakomára meghívnak tehetsége és áldozatkészségéhez mérten nagy összegű pénzt ad a nyomor enyhítésére. Nyomor! Mily elkoptatott szó. Már észre sem vesszük mi van e szó mögött. Nem gondolunk arra, hogy ezer és ezer embertársunk ez irgalmatlan hideg, szúró időben rongyokba burkoltan, dideregve, fogvacogva bandukol tova és hogy otthon, a fütetlen szobában kívüle még ott vannak az éhező fagyoskodó ugyancsak rongyokba burkolt beteg feleség és a köhögő, lázas ártatlan kis gyermekek. Ezek azok a „láthatatlan vendégek“, akik minden meleg kályha körül elhelyezkedő, jómódú emberek mögött némán megállanak, minden terített asztalnál helyett várnak, bár minden terítékhez ott van a szék amelyen a gondatlan vendég ül is már, minden szájba tett Ízletes faiat mögött egy egy éhségtől remegő ajk vonaglik, s rettenetes kínjával az éhségnek lesi, hogy az Ízletes falat nem az ő fogai alá kerül. Nincs teli pohár amely simán akadálytalanul gyönyörrel önti a jómódú ember torkába a vidámságot, a kedvet, a derűt hozó gyöngyöző italt, mert ott lesi a láthatatlan vendég, az éhséggyötörte hördülő torok rekedtségével, mintha azt suttogná, hogy egyetlen pohár ital ára is mentés volna ránézve. Nemes jellemre vall, hogy az Esztergomi kereskedő világ is magáévá tette a „láthatatlan vendég“ gondolatát és részére folyó hó 28-án estélyt rendez. Az estélyt rendező bizottsága módot akar nyújtani, hogy városunk sőt az egész vármegye társadalmának minden rétege a jótékony akcióból részét kivegye. Mint értesülünk a megszállott Párkány és vidékéről is sokan készülődnek hogy ma sokat érő szokoljaikkal enyhítsék azt az óriási nyomort mely különösen az ő erőszakos elszakitásuk folytán nálunk bekövetkezett. Nem kételkedünk abban, hogy az estélyen megjelenő közönség nem a belépő jegy árának lefizetésével, hanem igenis megfelelő felülfizetés keretében fog nemesszivü- ségének kifejezést adni. Ebbe az akcióba odavárjuk a vidéki gazdatársadalmat is, ha másként nem, az elöljárósághoz küldött meghívó alapján járuljon a nyomor enyhítésé hez. Ha a tulsófélről vannak készülődések, annál inkább kötelessége az anyaországbelieknek kivenni részüket a nemes akcióból. A nyomor mentés, nemzet mentés 1 Ezt pedig nem szavakkal, hanem csak tettekkel tudjuk elérni. Soha de soha nagyobb szükség nemzetünk megmentésére nem volt, mint most! (s. p.) A hercegprímás utazása Rómába. A hivatalos értesítés vétele után, amely szerint XV. Benedek pápa f. hó 22-én reggeli 6 órakor hunyt el, a bíboros hercegprímás azonnal elhatározta, hogy a megdicsőült temetésére és utódának választására az örök városba utazik. Hét és fél év előtt volt az utolsó választás, amelyen már részt vett a hercegprímás. Rövid néhány év alatt tehát immár másodszor éli át a Conclave nagy eseményét. Elutazása előtt, mely f. hó 24-én reggeli 9 órakor történt, a főkáptalan bucsútiszteletét tette hétfőn, a déli órákban. A főkáptalan érzelmeit dr. Walter Gyula nagyprépost tolmácsolta. Az egész művelt világot megrendítő esemény — mondotta — rugója, indító oka azon alázatos tisztelgésnek, amelyet Főmagasságod hűséges főkáptalana e pillanatokban végezni kényszerül. Mélységes gyász borult a kath. egyházra. A csak hét és félévig dicsőségesen uralkodott XV. Benedek pápa f. hó 22-én, a kora reggeli órákban örök álomra szenderült. Sűrű könyeket hullat elhalálozása felett a kath. egyház, mivel a tiara oly birtokosa távozott a halandók köréből, akit a bölcseség, szelídség, emberbaráti szeretet és nagylelkűség a rajongó tisztelet és lelkesült hódolat magas talapzatára emeli. Zokogva állják körül váratlanul ácsolt ravatalát az összes hivő nemzetek. Különösen szerencsétlen hazánk porig lealázott, koldusbotra juttatott népei. Soha el nem feledhető nemes részvéte szinte hihetetlen jótéteményekkel halmozta el sz. István súlyos megpróbáltatásokkal küzdő országát, hogy hegessze szenvedéseinek marcangoló sebeit, száritgassa nyomorsajtolta patakzó könyeit és vigaszainak baimazsával enyhítse busongó szivének keserveit. Elévülhetlen kötelességének is fogja ismerni a nemzet, hogy buzgó imákkal hálálja meg védő angyalának bőkezűségét és változatlan kegyelettel őrizze áldott emlékét. Aminő lesújtó a hivő világra nézve mérhetlen veszteségének csapása: ép oly bensőséges Isten azon kegyel meért esdeklő fohásza, támogassa az utódváiaszíó kiváltságos testület tagjait, hogy oly férfiút nyerjen az egyház kormánya, akiben az életszent ség politikai éleslátással és a szív nemességével párosul. Mindig szükség volt ugyan e megbecsülhetlen szellemi értékekre sz. Péter székén, de talán oly mértékben soha, mint az óriási rázkódtatások, egyházellenes árámlaíok, politikai forrongások és társadalmi bajok jelen válságos napjaiban. Nem titok, Főmagasságú Bibor- nok Ür, minő irányitó befolyást mélíóztatott a legutóbbi választás szerencséd kimenetelére gyakorolni. Kegyeskedjék elismert tekintélyét, meggyőző szavait most is majd érvényesíteni az egyház érdekeinek előnyére. Szivünk mélyéből fakad ezek után a forró óhaj: védje, oltalmazza Főmagasságodat hosszú, nagy fontosságú útján az Ur angyala és vezérelje őszintén ragaszkodó főkáptalana, egész papsága és összes hívei osztatlan örömére, viruló erőben és egészségben azzal az epedve vart hirrel visz- sza, hogy erősek, gyakorlottak és biztosak a kezek, amelyek az egyház hajójának kormányán pihennek! A hercegprímás e szavakra hosszasabban válaszolt. Melegen megköszönte a fükáptalan megjelenését, majd hangsúlyozta, hogy a veszteség, amelyet az egyház a sz. Atya halála által szenvedett, ránk nézve annál fájdalmasabb, mivel Magyarországnak őszinte barátja volt. Azt, amiről jelentékeny adományai is fényesen tanúskodnak, nagyon szerette. Gyakrabban érintkeztem a boldogult sz. Atyával szemé- mélyesen. Állandó összeköttetésben állottam vele Írásban. Sűrű alkalmam volt meggyőződni azon jóakaratáról. amelyet hazánk iránt táplált. Rendkívül sajnálta az ősrégi esztergomi főegyházmegye erőszakos szét- daraboltatását és el volt határozva elkövetni mindent, hogy azt régi nagyságába visszaállítsa. Kit fog az isteni Gondviselés utódául rendelni, arról ma a leghalványabb sejtelmünk sem lehet. Bárki foglalja is el azonban az apostolok fejedelmének székét, azzal a hódolattal, szeretettel és ragaszkodással fogjuk övezni, amellyel sz. egyházunk és hazánk sz. Péter utódait a századok folyamán mindig övezte. Kérte végül a főkáptalant, hogy míg távol lesz, emlékezzék meg róla imáiban. A vármegyei főjegyzői állás betöltésére vonatkozólag, lapunk f- hó 15-iki számában tévesen „Jelölő gyűlés“ cim alatt megjelent hírünk helyesbítéseként közöljük, hogy a kérdéses összejövetel egy bizalmas jellegű értekezlet volt, melyen a megjelent bizottsági tagok a főjegyzői állásra pályázó dr. Reviczky Gábor vm. h. főjegyző és dr. Frey Vilmos vm. árvaszéki h. elnök benyújtott pályázati indokait tették megbeszélés tárgyává. Ezen Bizalmas értekezlet során, — melynek hivatalos jelölési joga nem is lehetett, — jött létre szótöbbséggel a jelzett állásfoglalás. Egyébként, mint értesülünk, a főjegyzői állásra mindkét érdemes tisztviselő benyújtja pályázatát. Adományok a Turista Dalárdának. Csere József esztergom-tá- bori vendéglős 500 koronát küldött a Turista Dalárda elnökségéhez, hogy ez évi 20 kor. egyesületi tagsági dijának levonásával fenmaradott 480 korona felerészben a Turista Egyesület, felerészben pedig a Turista Dalárda javára számokassék el. — Sztahovits Jenő ipartestületi elnök 200 koronát küldött a Turista Dalárda javára. Mindkét adományt hálás köszönettel nyugtázza a Turista Dalárda elnöksége. ff L '1 van szüfcsé&e, tekintse meg az n&f flw mm Esztergomi Asztalosmesterek Bútorraktárát, (Kossnth Lajas-ucca 52. szám) bői úgy kemény mint pnbaia-bútorok részletfizetésre is kapbatók.