Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 88. szám
XLIV. évfolyam 88. szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. Julius 30. Esztergom vármegye hivatalos lapja Sierkesztöség és kiadóhivatal i SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények tavibbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatársi FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptuiajdonos és a szerkesztésért felelős < LA1SZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenklnt háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árakt sgj évre . 360 K„ félévre < . 180 K. negyedévre 90 K., egy hóra . 30 K Egyes szám árai hétköznap, 2 kor,, vasárnapé kor.] Kéziratot nem adunk vissza. „Hungária irredenta.“ Padányi Andor, Pestvármegye kir. tanfelügyelőjének ünnepi beszéde a M. T. E. Esztergomi Osztálya részéről f. évi július 23-án Zebegényben rendezett irredenta ünnepélyen. Igen tisztelt Hölgyek és Urak! Ha nem csalódom, egy nagy kérdőjelet láttam kialakulni a mai szépen lefolyt ünnpélyiink felett. Szóval nem kérdezi ugyan senki tőlem, mégis úgy érzem, felelettel tartozom ennek a kérdőjelnek .. Mi késztetett bennünket, a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát ennek a mai ünne pélynek a rendezésére, itt az Isten szabad ege alatt, a szép természet ölén ?.. Mi késztetett bennünket, hogy megfürösszük a hozzánk csat lakozott lelkeket a magyar költők busongó, sirató, eget csapkodó, zsilipet szaggató érzelemhullámaiban ?. . Mi késztetett bennünket arra, hogy feltépjük a hegedő sebeket, ne engedjük megnyugodni az alvókat, aludni a fáradtakat, csüggedni az ébren álló őrszemeket?. . Mi késztetett minderre bennünket ? . . A legtermészetesebb jog, a legszentebb kötelesség ! . . Mint a megcsonkított magyar nemzettest le nem vált tagjai a legtermészetesebb jogunkban érezzük magunkat magcsonkitva: a lét jogában ! Mi pedig élni akarunk, s aki élni akar, annak legszentebb kötelessége első sorban öntudatra ébredni, életét fentartani és megvédeni. . Hungária irredenta, ez a fájdalmas követelés rezgett végig egész ünnepélyünkön, Magyarország, az elbukott Magyarország nincs megváltva ! . . Más a mi irredentánk, mint volt a Garibaldiék Italia irredentája ... A hősi erényekben gazdag nemzet tragikus bukása után várt föltámadás a mi Hungária irredentánk ! .. Mint cselekmény az a megtisztulási folyamat, az a katharus, amelyben a tragikum hatásán, a kérlelhetetlen igazságszolgáltatás csapásai után magához- térő, ébredő nemzet kezdi belátni gyengeségeit, tévedéseit, hibáit, vétkeit, kezdi felismerni méregkeverőit és kiveti magából mindazt, ami rothadó, ami idegen anyag . . Kezd akarni az a lesújtott nemzet s kifejlett akaratában egyesíteni minden magyart, hogy önerejéhez jutva ismét belezugja a nagyvilágba Zrinyi Miklós öntudatos, önérzetes hangján : „Ne bánsd a magyart /“ Ez a katharzis ez a megtisztulási folyamat sodort el bennünket Szent István első királyunk bölcsője mellől a magyar turisták törhetetlen hitével, lángoló honszerelmével, minden gyengeséget, megalkuvást, gyávasá got perzselő tüzével hirdetni a feltámadást !. . Azért értsük meg egymást és törüljük le a mai ünnepi alkalom felett alakult kérdőjelet. . Értsük meg egymást és ismerjük fel a helyzetet. . Lássuk be, hogy Trianon méregpoharát nem 1918.-ban töltötték meg számunkra, mert a tragikum nem krízissel kezdődik, hanem drámai cselekmény bonyodalmán . . A magyar nemzet tragikumának a szálai is visszanyúlnak oda, amikor még vezénylésre termett, előkelő nép voltunk .. Mint ilyen, szívesen elidőzött a magyar a múltak dicsőséges emlékeinél, ami a konzervativizmus erős patinájával vonta őt be.. Természetes fejlődése utján keletkezett uj feladatokat jobbára mind idegenekkel hajtotta végre. Kezdve az iparon, a kereskedelmen, a tudományok elméletéig . . Hiszen a nemzeti tömeglélek jelenségeit, a nemzeti társadalmunk fejlődésének az útjait is jobbára a jellegtelen világpolgárság mezébe öltözött kufár-szellemekkel világíttattuk meg . . És az egységes nemzetté alakulás, a belső egybe- forradás felé irányuló törekvések, megítélésének engedtünk a külföld véleményének a hangoztatását, minden előretörésünk útjában állandóan ott volt kerékkötőnek az a stereotip kérdés: „Mit szól ehhez Európa, a művelt Nyugat! ?“ . . Kárpátokövezte szép hazánk minden tájékán máglyákat hordtak össze a nemzetiségi kérdések tüzének s bátran éleszthette ezeket a tüzeket az osztrák, a cseh, az orosz, az oláh, a szerb . . A magyar eltűrte, h>. gy ezen tüzek veszedelmét a mi elnyomó törekvéseink, a mi zsarnokságunk rovására Írják és kiabálják, nemcsak kint a nemzettestén körül- állók, hanem idebent is, a nemzettestén élősködő, de sohasem a gyökérből táplálkozó Jászi Oszkárok is 1 Kiejtettük a kezünkből a nemzeti öntudat, a nemzeti érzés ápolását s már 1914. előtt az e célból tervezett iskolai ünnepélyeket is a legtöbb helyen pusztán iskolai szünetnek minősítették... A magyar nemzeti irodalom gyöngyeit a por, a penész lephette el úgy a köz, mint a magán- könyvtárakban, a magyar lélek nem talált izes táplálékot bennük, nem vágyott utánuk, hanem a bornirtság, a léhaság, az erkölcstelenség nemzetközileg kifakadó salakja patakokban ömlött felénk a világ minden tájékáról s a mi magyar közönségünk kéjes gyönyörrel szivta magába a defe- tizmus mérgét . . Az 1914.-ben kitört láva azután magával sodort bennünket is, egységes cselekvésre hajtotta az egységes öntudat nélkül vegetált nemzetet és csodák csodája, hogy a talpraállitás után azonnal nem esett össze, nem hullott széjjel ez a nemzet I . . De mért nem?.. Mert a méregkeverők, a cselszövők, az aknavetők hada kívül maradt a véres harcok tüzénl. . Nem hiszem, hogy Európa még egy metropolisában annyi és sokféle egyenruha feszengett volna a világháború alatt, mint Budapesten . . Két harctere és két hadserege alakult ki Magyarországnak : egy vérző, halált- megvető, haláltosztogató, kint és egy vérszopó, önérdeket hajszoló, elégedetlenséget és egyenetlenséget szító ide bent, az első vérzett a hazavédelmében, a másik hízott a haza elárulásában 1 . . Vértlázitó volt az a vak nemtörő dömség, amivel elnézte és tűrte ez a haragjában félelmetes, .halálmegvetés ben rettenetes nép a nemzettestén röpködő legyek szemtelenségeit! . . Gondoljunk csak vissza, eszünkbe jut, hogy amikor egy puritán lelkű, hajthatatlan erős akaratú magyar innen a cselszövő pártok hálójából, oda a vérző hadsereghez, a hozzá méltó hősökhöz menekült, ezt a tettét is üres, kérkedő póznak csúfolta egy, az erkölcsi értékelés nívójára felemelkedni nem tudó puhány!.. Es ez a marcona test arcizmainak egy rándulásával sem mutatta, hogy érzi ezeket a mérges légycsipéseket. . Ezért — igen tisztelt magyar Testvéreim — az a vérző hadsereg elbukott, kihullott a fegyver kezéből s az elalélt nemzettestre ráfeküdt végzete, hörgő, szederjes ajkú szájába beleönthették Trianon méregpoharát.. De, hagyjuk gyászos tragédiánk leírását, vizsgáljuk inkább most a megtisztulási fo.yamatban, mit tanultunk, mit tanultak előharcosaink, rohamcsapataink férfiai első sorban azokból a szintén föld alatt folytatott belső harcokból ? .. Megtanulták az önérzetek mindenfölé helyezését s ebben a küzdelemben a gáncsolást és a legalkalmasabb fegyalkalmazá- sát: a szomszéd arculköpését! .. Bocsánatot kérek ezért a triviális kifejezésért, de nem találtam hirtelen más jellemzőbbet . . És most tanultunk az idegen népek, nemzetek hasznán, vagy kárán ! ?. . Semmit! De hiszen nekünk nem is lehet, nem is szabad olyan messze néznünk és messze látnunk, akiknek annyi nézni és látni valónk van a közelben is ! .'. Mindamellett, a helyzetünkből le- i vont ilyen súlyos következtetések dacára is én bátran hirdetem itt az Isten szabad ege alatt, hogy lesz még ünnep Magyarországon, ki fognak még gyulladni az örömtüzek a Kárpátok koszorúján s az örömtüzek fényében meglátják majd egymást az ezer éven át egymással, egymásért és egy hazáért szenvedők ivadékai!.. Lesz még ünnep az egységes magyar nemzetnek, amikor örülni fog mindenki a kalászos rónának, a szőlőfürtös domboldalnak, a madárdalos erdőnek, örülni fog mindenki a mon- struozus gépek zakatolásának, a fényes üzletek vásáros zajának, mert nem fog itt hazudni, nem fog csalni, nem fog zsarolni senki, amikor az öntudatra ébredt, az önerejére talált nemzet saját fiaival, lányaival fogja ellátni, elvégezni minden nemzetfentartó feladatát .. Én bízom benne, hogy éz a folyamatba jutott megtisztulás, ez a gyászos tragédiánk hatásán keletkezett katharzis a keresztény erkölcsök diadalával fog végződni, ha nem a kantinokban, a korcsmák, kávéházak, kaszinók, kártyabarlangok pálinkás, boros gőzében keressük, hanem mindenütt ott, ahol közelebb álllunk a tiszta erkölcsök örök forrásához, az életerőt osztó hatalomhoz, a fájdalmakon keresztül is igazságot szolgáltató Istenhez! . . Ezt hirdeti, nemcsak hirdeti, de tettekkel példázza a mi turista-egyesületünk, amely nemcsak békét hord keblében és dalaiban, nemcsak szeret, de gyűlölni is tud, gyűlölni is mer engesztelhetetlen gyűlölettel mindent, ami a keresztény morálba ütközik, ami és aki útjába áll öntudatos, önérzetes nemzetté válásunk törekvéseinek. Ha lehet, ölelésre tárt karokkal fogadunk minden magyart közénk, nemes törekvéseink harcosául, ha kell, ökölbe szorult sújtó kézzel távolítunk el utunkból minden régi bűnök felé csábitó ördögöt azzal a hosszú időn keresztül feledésbe merült jeligével: „Ne bántsd a magyart!“ |jg Telefon.-Táviratai Kivégzések Oroszországban, Berlin, Oroszországban a kommunisták a hivatalos jelentés szerint 1917. november 7-től 1922. január l-éig 1,766.118 embert végeztek ki. Ebben a számban nincsenek belefoglalva a vörös terroristák áldozatai. Kivégeztek ez idő alatt : 28 püspököt, 1215 papot, 6775 tanárt, 8800 orvost, 54,650 tisztet, 10,500 csendőr és rendőrtisztet, 260,000 katonát, 48,500 csendőrt, 12,590 birtokost, 355,250 intellektuell, 192,350 munkást és 815,000 parasztot.
