Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 45. szám

XLIV. évfolyam 45 szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. április 16. Esztergom fármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a iap szellemi részét Illető közlemények továbbá előfizetés) a hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője! Főmunkatársi FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős i LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenklnt háromszor, kedden, csatértőkén és vasárnap. ■■■■■■ Ilin ■■»11———^— Előfizetési árak: egy évre . 240 K., félévre . . 120 R» negyedévre 60 K., egy hóra 20 K Egyes szám ára t hétköznap 1,50 kor,, vasárnap 3 kor. Kéziratot nem adunk vissza. BBBiMiHBMm—Eai I ima '■■rMiiiwiiiiM I ............ni G yőzött az igazság! (V. I.) Az egész keresztényvilág ünnepet ül, az Igazság győzelmének ünnepén. A megváltás Eszméje ka­rácsonykor született és hosszú évek üldözése után husvétkor támadt ter­mékeny életre, miután a hitetlenek, a hatalmasok, az elnyomók, a zsar­nokokok, az uralmat bitorlók meg­ölték. Balgák, azt hitték örökre vé­geztek az Eszmével. Emberi véges agyukkal gondolkoztak és azt hitték, hogy mindörökre elnémították az Igazságot. A jól végzet munka után sziklasirba temették az Eszmét, ha­talmas sziklatömböt hengeritettek rá, de mert mégis féltek: őrt állítottak a sir elé. A hívők, az elnyomottak, az igaz­ságot szomjuhozók, a szegények vágytak az igazság után, élt bennük az Eszme. És ime meglelték. A sir megnyílt és az Eszme, az Igazság dicsőségesen támadt fel sziklasirjá- ból nagy rémületére az Igazság ke- resztrefeszitőinek és nagy lelki viga­szára a szegények, az elnyomottak­nak. És ennek igy kellett történnie, mert ha az Eszme, az Igazság fel nem támad, kárba veszett volna az örök Élet minden tanítása. Győzött az Igazság, az elnyomottak, a letip- rottak vágya. Ez kétezer év előtt tör­„Esztergom és Vidéke“ tárcája. D. Bosco nevelési módszere. v. A Szalézi Intézetek Szabályai bán D. Bosco kioktatja a szaleziánuso- kat, hogy mikép dolgozzanak a gyer­mekek között, hogy ismerjék fel azok természetét, hogy azután segítsék őket azt megjavítani s hogy meggá tolják a rossz tarsak munkáját, ha ugyan olyanoknál az ő intézeti sza­bálya szerint lehetséges volna meg­maradni az intézet falai között. Egy csodálatosan gyakorlatias szel­lemtől áthatott lap ez. „Mindazok, akiknek akármilyen hivataluk van, vagy a gyermekekre felügyelnek, akiket az isteni Gondviselés küld a mi intézeteinkbe jogosultak, sőt kö­telességük jó tanácsot adni mindig, különösen, ha ez által megakadályoz­hatják a rosszat.“ Mindenki szerettesse meg magát a gyermekektől, ha azt akarja, hogy féljenek tőle. Ezt pedig az által fogja elérni, ha meggyőzi a növendékeket, hogy minden tettének, szavának célja az ő ideiglenes s örökké tartó lelki javuk. tént, amikor az ember meg akarta csúfolni az Istent. Kétezer év hosszú idő, de még sem olyan, hogy az emberek, külö­nösen a hatalmon levők tanultak volna az isteni drámából és kikü­szöbölték volna lelkűkből az érdek, az egymás rovására menő érvényesü­lés, az erőszakot. Ezek a bűnök fegy­vert adtak a népek kezébe és az uszí­tok lángbaboritották a világot, nyo mórt és szenvedést zúdítottak az em­beriségre. Megindult a rettenetes vér­verseny, borzalmas, még soha nem látott küzdelem fejlődött ki az em­berek között. Az izom, az agy meg­feszült, szolgálatába hajtotta a ter­mészet kifürkészett erőit, hogy öljön, gyilkoljon. Ketté vált a világ és küz­dött az egyik fél a hatalomért és védekezet a másik. A védekezők győztek, de megrontotta soraikat az Ármány és elbukott az Igazság. Sokan voltunk igazak, de ke- kevesen az ármányos igaztalanok ellen. Az igazak közül mi kevesen, magyarok érezzük legjobban veszte ségünket az igazság harcában. A ha­talmasok eddigi védbástyáinkból: — a Kárpátokból sziklasirt készítettek számunkra és már előre is őröket állítottak sírunkhoz, hogy ha az Igazság erejével mégis bekövetkez­nék feltámadásunk, öljenek meg. Nagy temetésünk aktusa még fo­A felügyeletben kevés szó, de annál több tett kell. Engedjetek tel­jes szabadságot a gyermekeknek, hogy gondolataikat akármikor kife jezhessék. Figyeljétek meg beszéd­jüket, hogy úgy kifejezéseiket, mint az esetleges nem helyes Ítéletüket s véleményeiket kiigazíthassátok, hogy igy nevelésiek igazán keresztény ne­velés legyen. * A gyermek ezen négy természet egyikével van felruházva az Istentől : jó, rendes, nehéz, rossz. Kötelességünk, hogy mi felismer­jük növendékeink melyik csoporthoz tartoznak s azután azokat az eszkö­zöket kell használnunk, amelyek a legbiztosabban vezetnek minket cél­hoz. Össze kell egyeztetnünk azon különböző jellemeket, hogy egyik a másiknak ne ártson. .Akik jó jellem­mel vannak megáldva, azoknak elég az általános felügyelet. Megismertet­jük velük a fegyelmi szabályokat s felügyelünk, hogy azokat megtartsák. A legtöbb a második csoporthoz tartozik. Ezeket gyakrabban kell fi­gyelmeztetnünk. Többször kell őket buzdítani a munkára még kicsi, de megérdemelt jutalmakkal is; meg kell mutatni, hogy mi bízunk ben­nük, a felügyeletet azonban soha sem hanyagoljuk el. ; lyik, de azért még nem halltunk meg. Ezeréves küzdelmekben megedződött hit él bennünk és táplálja a már többször megismétlődött feltámadá­sunk. Nem bukhattunk el végleg az igazság harcában most, amikor ré­gebben századokon keresztül harcol­tunk a keresztény kultúráért és vál­tunk számtalanszor áldozatai a har­coknak. Ezer éves szívós múltúnkban ve­tett reménnyel most az Igazság fel­támadásának szent ünnepén, mi is bízunk rendületlen hittel Magyaror­szág feltámadásában. Kétezer évvel ezelőtt is győzött az isteni Igazság és győzni kell most is az ezer éves nemzet igazságának. Ne csüggedjünk, dolgozzunk, re­méljünk és már is győzött az Igaz­ság ! Reparációk. Nagy politikai képzettségű, de bo- szutól elhomályosított agyú diplomaták azt hitték, hogy olyan tökéletes béke­kötést sikerült létrenozniok a hábo­rús Európában, amelynek boldogító hatását évszázadakon keresztül fog­ják élvezni. A nagy koncepciójú béke azonban sehogysem akar sem francia, sem angol, sem az olaszok szája ize Minden erőnket, különösen a har­madik csoportra-' kell összpontosíta­nunk, vagyis a nehéz jelleműekre. Mondhatjuk, hogy ilyen természetű minden tizenötödik gyermek. Minden elöljáró tartsa kötelességének ezeket megismerni, gyakran beszéljen velük, kérdezze meg őket, hogy mit csinál­tak, hol voltak azelőtt, igazi barát­juk legyen ezeknek, sokat beszéltesse őket. Maga a nevelő keveset beszél­jen. Éber figyelemmel kisérje őket, anélkül, hogy észrevegyék, hogy nem biziis bennük. A tanítók s a felügyelők, mikor a fiúk közé lépnek, szemükkel rögtön ezeket keressék föl s ha valamelyike hiányzik, azonnal kerestessék meg azon ürügy alatt, hogy valami mon­danivalójuk van. Ha ezeket meg kellene feddeni, so­hasem tegyék nyilvánosan, a többiek elölt. Szóval is hasonló figyelmezte­téseket adott. „Hogy már az iskolai év elején jól megismerjük a fiúkat, osszuk őket csoporiba : a rosszak, akik már erkölcsileg hajótörést szenvedtek s azok, akik könnyen kivonják magu­kat a szabályok alól. A rosszakra vonatkozólag olyan dolgot mondok, ami majdnem lehetetlenek látszik, de valóság. Tegyük föl, hogy egy inté­szerint bekövetkezni. Az áldásos béké­ből minduntalan olyan szegletek buk­kannak elő, amelyek lecsiszolása fel­tétlenül szükségesek, de amelyek el­tüntetésével úgy a nagy, mint a kis szövetségesek egymással, vagy kifelé támasztott érdekeit sérti. Innét van az, hogy a szövetségesek között ál­landó a torzsalkodás, amelyet növel a kisszövelségesek telhetetlensége is. Az időközben vörös lázba esett Oroszország nem vett részt a béke­tárgyalásokon. Németország, Ausztria és Magyarországot szóhoz nem en­gedték, kész szerződés elé állították, amit alá kellet Írni. A szerződés alá van ugyan Írva, de teljesítve nincsen, mert a teljesítés módját elvágták tőlünk nagy elvakultságukban. A szent és sérthetetlen szerződés, amelynek vál'óztatásáról még beszélni sem lehetett, burkoltan ugyan, de mégis csak változtatásokon megy keresztül. A diktátor! fellépés helyett konferenciákat hívnak össze, amelye­ken szóba állanak a gyűlölt Német­országgal. Az angol konzervativizmus és a francia nacionalista kormány kénytelen tárgyalni a nemzetközi szovjett Oroszországgal. A keztyübe burkolt kéz kénytelen kezetszoritani sötét múltú orosz szovjett emberekkel. Sőt Uram bocsás! a hatalmas szövet­ségesek még velünk is kénytelenek tárgyalni, mert megakadt Európa ter­zet ötszáz növendéke között van egyetlen egy erkölcsileg romlott; jön egy másik, aki szintén ilyen külön­böző városból, megyéből sőt még különböző országból is, sohasem lát­ták egymást. A második nap sokszor egypár óra múlva, már a szabadidő­ben együtt fogjátok őket látni. Azt mondhatnánk róluk, hogy rossz ösz­tönük, mint a vasat a mágnes, össze hozza őket. Azonnal meg is barát­koznak. A közmondás : „madarat a tolláról, embert a barátjáról ismer­jük megu, igen jó eszköz, hogy a beteg bárányokat megismerjük, mie­lőtt még farkasokká válnának. Mikor egy olyan 'fiút láttok, aki külsőleg jó, dé igen könnyen eltávozik a töb­biek társaságából, felületes, ha min­denütt látható, csak ott nem, ahol a háziszabály szerint lennie kellene, szóval ott, ahol az elöljárók őt nem látják, akkor mindig féljetek. Ne hagy­játok magatokat félrevezetni a kül­sőségektől ; ne mondjátok: azért tesz igy, mert ilyen természetű. Az ilyen egyén nagyon jól tud szimulálni vagy pedig találkozik majd egy egyénnel, aki elrontja őt. Jegyezzétek meg, hogy ezek nagyon veszélyesek egy intézetre.“ r (Folyt köv.) (c. j. dr,)

Next

/
Thumbnails
Contents