Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 40. szám
XLIV. évfolyam 40, szám. Keresztény magyar sajté. Kedd, 1922. április 4. üxerítesstösé^ és kiadóhivatal s *IMOR jÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., bora a lap szellemi részét illető„ közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztőjel Főmankaíársi FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és a szerkesztésért felelős > LAISZXY KÁZMÉR, Megjelenik hetenklnt bárcmssor. kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak! agy évre . 240 K„ félévre . . 12C R. negyedévre 6Q K., egy hóra 20 K Egyes szám ára s hétköznap í .50 kor,, vasárnap 3 kor Kéziratot nem adunk vissza. IV. Károly király. Ezeréves Szent István koronája árván maradt. A kifürkészhetetlen Gondviselés elszólitotta törvényes viselőjét, Magyarország megkoronázott királyát: IV. Károlyt. Es mikor imádkozva leborulunk a szerencsétlen király ravatalánál, hogy lerójuk kegyeletünket, lehetetlen, hogy öklünk bűnbánóan ne zuhanjon le mellünkre és ne mormoljuk : mea culpa mea maxima culpa. Mintha a történelem rég eltemetett századai kelnének ki sírjukból, hogy figyelmeztessék a magyar nemzetet, felrázzák, életreszólitsák. Mintha a Csele-patak vizének csobogása verné fülünket, állandóan súgná: — a pártoskodás, a megnemértés, döntött korai síromba. Vagy Rodostó falai vernék vissza a száműzött nagy fejedelem utolsó sóhaját: — én nemzetem, hálátlan nemzetem. — És mikor így elmerülünk a történelem szellemeinek hallgatásában egy . mély sóhajt hallunk Turinlól, mely viharként zúgja fülünkbe: — honta- talanná tettek. Ez mind a mi bűnünk, sőt eggyel még meg is toldottuk és most messze, vizeken keresztül kell, hogy vándoroljon gyászoló lelkünk] London, április 2, délután 3 óra 44 perc. (Reuter) Funchali jelentés szerint Károly király meghalt. A király utolsó percei. Paris. Károly király az utolsó [ percig eszméletén volt. Halálos ágya i körül Zita királyné és Ottó királyfi t állottak. A király holttestét a hazaszálli- t tásig bebalzsamozzák. Zita királyné > azt kívánta, hogy az orvosok vér- 5 átömlesztést végezzenek, hogy férjét í megmentsék. Az orvosok azonban a ■i királynénak ezt a kívánságát nem 1 teljesítették. A gyász jeléül az üzleteiket bezárták. Az özvegy és a gyer- nmekek iránt mindenütt nagy rokon- aszenv nyilvánult meg. ytz antant felelős Károly király haláláért. Páris. A Gaulois éles támadást t intéz a szövetséges hatalmak ellen, mert őket teszi felelőssé azért, hogy /Károly király megbetegedett. A lap aszerint a királyt nem kellett volna [coly messzire szállítani, lehetetlenné s.tenni számára minden gondozást, hogy leborulhassunk hontalanná vált királyunk ravatala előtt. Nagy, mélységes, sötét fájdalmunkban imbolygó mécsként világítanak be a királyi ravatal gyertyái és mintha némi vigaszt lopnának be elborult lelkűnkbe. Olyasvalami vesz erőt lelkűnkön, mintha talán mégsem húznánk oly nagyon szét, mintha újra egyek, egy nagy, habár gyászoló nemzet is, habár a fájdalomban is, de egy test és egy lélek volna a magyar nemzet. Igen a gyászban egyek vagyunk, de legyünk egyek a reményben, az újraépítés munkájában is és ez lesz a legszebb ravatali dísze az ezeréves Magyarország koronás királyának. Meghalt a világégésben trónralépett ifjú királyunk. Meghalt, elköltözött az örök béke honába az a felszentelt király, aki nemes leikével a béke embere volt és meghalt nemzetünknek az a királya, aki ellen oly nagyot, igen nagyot vétkeztünk. Leborulva a magyarok Istene előtt, fájdalommal telített lelkűnkkel kérjük az Urat: — „és bocsásd meg a mi vétkünket.“ megfosztani minden anyagi segítségtől és a királyi családot telviz idején egy nyári lakásul szolgáló villában elhelyezni. A szövetségesek tudhatták volna, hogy Madeira éghajlata szeszélyes és néha szigorú, mert főleg ez okozta Karoly király betegségét. A lap végül appellál a francia nemzet nagylelkiiségere, hogy az ilyen eljárást ne tűrje és az ellen tiltakozzék. Az utódállamoknak is szemére hányja a lap, hogy volt uralkodójúk szükségleteiről nem gondoskodtak megfelelő módon. Károly király intézkedett, hogy Becsben temessék el. Bécs. Jólértesült helyen határozott, sággal állítják, hogy Károly király végrendeletében holttestének Bécsbe való átszállításáról rendelkezik. A kormány rendelete a gyászról. Budapest. A kormány IV. Károly király halála alkalmából utasította a polgári és a katonai hatóságokat, hogy a középületekre és a laktanyákra a gyászlobogót tűzzék ki. Holnap, vasárnap, valamint a beszentelés napján a színházak és a mulatóhelyek előadásai szünetelnek, a vendéglőkben és kávéházakban a zene tilos. A királyné állapota rosszabodott. Páris. Zita királyné állapota a legutóbbi napok izgalmai következtében rosszabbodott, noha nála nincsen komolyabb veszedelem. A kormányzó részvéte. Budapest IV. Károly király halálának hírére a kormányzó ur őfőmél- tósága Zita királynénak a következő részvéttáviratot küldte: „Zitacsászárné és királyné őfelségének Funchal. Mélyen megrendülve vettem e percben a hirt őfelsége IV. Károly király el- hunytáról. A kifürkészhetetlen végzet kioltotta ifjú életét. Ravatala körül a magyar nemzet imában egyesülve osztozik a felséges család bánatában. Kérem Felséges Asszonyomat, méltóz- tassék fogadni legmélyebb részvétem kifejezését, Horthy Miklós.“ A kormány részvéte. Budapest. Gróf Betllen István miniszterelnök a király halálának hírére Zita hirálynéhoz az alábbi reszvettáviratot intézte: Zita császárné és királyné őfelségének Funchal. IV. Károly király őfelsége halálának hírét megrendülve fogadta a nemzet és Felséged gyászában résztvesz osztatlanul az egész magyar nép. A magyar királyi kormány nevében kérem Felségedet, hogy bánatában legmélyebb részvétem kifejezését elfogadni méltóztassék. Gróf Bethlen István magyar királyi miniszterelnök.“ Keg egyszer a tanítóról. „Egy másik jelenvolt“ úr nagyon magára vette egy jelenvolt Írását és nagyon pattog. (Azt súgjam neki, hogy legfeljebb „krumplipuskával“ játszadozik ?) Abban, amit ir, van sok ügysze-. retet, de a mód, ahogyan írja, csak árt, nem használ; egyoldalúsága következtében pedig vagy nem tudja, vagy nem akarja meglátni a valódi — nem látszólagos — igazságot. Népünk jó része csakugyan elmaradott. De miért ? Mert a kultúrát, nevezetesen az iskolai munkát ná lünk következetesen lebecsülték. Ap- ponyi minisztersége előtt a balkáni kis Bulgária többet költött a közoktatásra, mint Magyarország és a hiányos szankciók folytán a tankötelesek százezrei egyáltalán nem, más százezrek csak elvétve jártak a sokszor úgyis agyoncsufolt iskolába. Hogy igy sokakon nem fogott a kultúra, azért a tanító felelős ? És hogy az a lenézett paedagógus mégis mit produkált éppen nemzeti szempontból: azt az illetékes körök nagyon is tudják ; csakhogy mit hagyott meg abból a politika, a sajtó, meg éppen a kuk-hadsereg szelleme ? Avagy minden jó volt, csak a tanító rossz ? A helyzet ma talán már jobb. De végre-valahára tessék azzal is felhagyni, hogy az iskola nemzetmentő, nemzetépítő munkáját illetéktelenül megzavarják. Az első ma is az alapvetés, az iskolai oktatás-nevelés. És aki ért a dolgokhoz, az tudja, hogy éppen ahhoz az iskolai muukáiko- dashoz bizony apostoli odaadás és energia szükséges; már pedig ezt az iskolai, sokszor heti 40—50 leckeórát és ugyanannyi egyebeket, ami hivatásbeli munka, a lanító igenis odaadással végezte. Csak a cikkiró nem akarja ezt észrevenni, hanem inkább vádol és gyanúsít és talán szereplési vágyból mindenképen extratúrákat akarna végeztetni a tanítóval. — Ha pedig a vicclapok Keszeg tanítója, ha rongyosan is, de cipőben óhajtja hivatásbeli munkáját végezni, talán túlzott kívánság; de ha a „másik jelenvoltu úr jó példával jár elöl, valószínűleg a mezítlábas apostol- ságra is vállalkozik. (Vagy tálán díszruhában szeretne a mezítlábas apostoloknak parancsolgatni ?) Hogy azután az iskolai apostolkodáson kívül, melyik tanító mennyi ingyen ajándék-munkát adott a nemzetnek, a társadalomnak, kinek-kinek magánügye, bár alig van tanító, aki köteles terhes munkáján felül áldozatot, ajándékot ne hozott volna. De azt követelni, hogy valakit ajándékadásra kirendelhessenek ; legalább is sajatszerű felfogás. (És hogy itt épen sport-ügyről is szó van, arra cikkiró véleményével szemben máris van konkrét példa!) Egyáltalán: egyetlen megmaradt kincsünkhöz kultúránkhoz csak szeretettel, megértéssel és hozzáértéssel szabad hozzányúlni, eredményre csak igy számíthatnak. Parancsszóra apos- tolkodni: ellenmondás önmagában. Ne azon tessék mesterkedni, hogy új terheket rakjanak a tanító vállára, amikor talán másnak kellene viselni, hanem tessék időt és módot nyújtani, hogy a tanító képes legyen az ifjúság apostoli vezetésére, mert erre iskolában és iskolán kívül rengeteg idő, kitartó türelem és energia szükséges. Aki nem nagyhangú puffogásokat és külsőségeket, hanem komoly és alapos nemzeti kultúrát óhajt: meg fogja becsülni az ifjúság oktató nevelésének egyik főkellékét, a lelki harmóniát és nem elkeseredést kelt **4"+*4r *«*"*♦+' A király halálhíre.
