Esztergom és Vidéke, 1922

1922 / 39. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1022 április 2.

godalomszülte türelmetlenség, amely ezt a szomorú eredményt megállapította.

Tisztelet a kivételnek, amelyek előtt szívesen meghajtom az elismerés lobogóját, de általánosságban mégis úgy áll a dolog, mint ahogy az a Szövetség gyűlésén elhangzott.

Nem szívesen teszem, de úgylátszik a baj itt olyan mélyen fekszik, hogy a fájdalmas operáció elkerülhetetlen. A nemzet egyik nagy prófétája gróf Széchenyi István lángoló sza vakkal irt a nagy „Magyar parlagról*, nemzeti hibáinkról, nagy mulasztásainkról, ön- ámitásainkról, amelyek a nemzet vesztét fogják okozni. Izzó hazaszeretete tükröt tartott imádott nemzete elé, hogy magát megismerje, hibáit meglássa, okuljon és javuljon.

Ó volt az, aki kimondotta, hogy rossz szolgálatot tesz nemzetének az, aki mulasztásait takargatja, hibáit és bűneit legyezgeti, ahelyett, hogy feltárná és ostorozná azokat.

Ugylátszik Széchényi szavait még ma sem értik az emberek, mert; nem okulunk, nem javulunk.

Hol voltak a forradalmak idején a haza- szeretet, a kötelességtudás, az áldozatkészség, a királyhűség s még annyi más tündöklő erény — amivel magunkat felcicomázni szerettük s hol vannak a tömegekből azok még ma is, amidőn minden oldalról ellenség leselkedik ránk, hogy bennünket végképen elpusztítson ? Sehol 1 Mindenütt önzés, tülekedés, pártoskodás; hazaszeretet, kötelességtudás, önfeláldozás ismeretlen fogalom. Hogyan van ez a nép nevelve, kik nevelték, kik tanították ? A nép lelkében a nemes ösztönök mellett sajnos sok salak is van j kik mulasztották el a nemes ösztönöket ápolni, a salakot kivetni ?

A nagy összeomlás megtanított bennünket látni és magunkat megismerni. Ma tudjuk már, hogy ha élni akarunk, akkor egy nagy, szent összefogásra, feltételek nélküli munkára van szükség.

A tanító a nemzet napszámosa; de jaj annak a nemzetnek, amelynek tanítósága nem az apostolok lelkületevel és önfeláldozásával, hanem a szakszervezett napszámos gondolkodásával végzi hivatását. Már pedig veszedelmesen hasonlít az eset az utóbbihoz, mikor a vörös szótárból kölcsönzött „éhbér' szóval jelzik a tanítók nem kielégítő javadalmazását s ezzel akarjak mintegy menteni a tanítói működés intenzivitásának hiányát. Az, hogy az alispán, a főszolgabíró, a bírák, postások, vagy más hivatalnokok fizetése csekély, még nem lehet ok arra, hogy a köz- igazgatás, a bíróságok a posta stb. ielmondja a szolgálatot; hála Istennek ez nem is történt meg. Vagy a katonák, akik a háború utolsó szakában hónapokig éheztek, vájjon nem teljesitették-e zúgolódás nélkül híven kötelességeiket a legnagyobb veszedelmek közepette is ? De igen, hanem azoknak igen jó példaadó tanítói voltak. A tanító semmivel sem nyomorog jobban, mint bármely közhivatalnok, sőt a falusi tanító helyzete és életmódja lényegesen jobb mint a köz- hivatalnoké általában.

Megdöbbentő tünet tehát az, amidőn azok, akikre az uj nemzedék nevelése bizva van, nem példamutatóan teljesítő képességüknek maximumát teszik le a haza oltárára, hanem az éhbérre valé hivatkozással ingyen munkát nem vállalnak. Milyen fogalmai lesznek a hazáról, a kötelességteljesitésről és áldozat- készségről azoknak, akiket ilyen nem mentalitású emberek nevelnek ?

Egy kissé magas lóra ült a tisztelt „jelenvolt“ s a dagadó önérzet lelohasztásara bátor leszek egynéhány kérdést feladni. Hol van az a nagy kultureredmény, amelyhez a teljes energia szükséges volt ? A betűvetésen kívül hol vannak a nép szellemi és anyagi erőgyűjtésében kifejtett munkásságnak látható jelei; olvasókörök, népkönyvtárak, gazdakörök, szövetkezetek, gyümölcsösök, méhészetek, selyemhernyó tenyészetek stb. ? az esztergomi járásban még lámpással is alig találunk ezekből valamit. Pedig mindez népnevelési feladat.

Hazai báró volt honvédelmi miniszter egy helyen azt mondja: A hazafias dolgokban mutatkozó tudatlanság főoka az, hogy a nemieti erő elméletét, mint egyikét a legfontosabb tantárgyat, ifjak és öregek között, iskolákba és azokon kívül nem terjesztették. Valahol tehát tényleg hiányzik az igazi iskola és a kultúra iránti érték, szerintem pedig ott, ahol mindazok ismeretlenek, amiket fentebb felsoroltam. És ha másban nem is, de abban bizonyára igaza van a tisztelt cikkírónak, hogy itt nagy forgalmi tavarok vannak.

A kereszténység első tanítói az apostolok voltak, akiknek a Mester megparancsolta, hogy az Igét hirdessék. És a mezitlábos halászok széjjel mentek és felépítették Isten országát, de sehol sem olvastam, hogy külön órákat számítottak volna fel. Ezt a szegény Magyarországot is csak az apostolok lelkesedésével, buzgalmával, önmegtagadásával és szerénységével lehet majd újra felépíteni. Mindezeket pedig jó lesz megjegyezni azoknak, akiktől nem lehet semmit megkövetelni, do parancsolni sem hagynak maguknak.

Szóból ért az ember s most csak az történt, hogy rákényszerittetvén, nyilvánosan mondtam el azt ezen cikkben, amit a vármegyében mindenki tud, de kimondani restéi. Különben is, akinek nem inge ne vegye magára. ‘Lenne egy-két nyájas^ szavam a cikkíró modorára is, azonban olyan emberekre, akiknek krumpli-puskájuk van, nem lövöldözhetek. „Megmérettél és könnyűnek találtattál!“ Majd ha a cikkíró súlyban és nagyságban kissé nőni fog, a nyomda festék is olcsóbb lesz, akkor majd találkozhatunk újra. Addig pedig: »Schonzeit 1".

Egy másik jelenvolt.

A patkány.

F. évi február 26-án az egyik győri lapban a következő cikkem jelent meg ezen a címen. Sokan nem is sejtik, mily veszedelmes ez az ember társaságában, közelségében élő piszkos-fereg. A gyümölcsfák hernyóz- tatására s a vértetű irtására szigorú rendelet intézkedik nagyon helyesen, bár a nemtörődömség miatt kevés sikerrel: de ami az emberre legközvetlenebbül veszedelmes, arról a hatóság nem intézkedik. A patkány benn él házunkban, istálőnkban, össze-visszamászkálja emberi és állateledelünket s a betegség bacillusait hordozó patkány terjeszti zúdítja reánk a ragadós betegségeket, a himlőt, a pestist és mindenféle döghalált.

A macska, kutya megfogja a patkányt, megropogtatva, vérébe hatol a szájával, meg is eszi s ezek a „kedves“ háziállatok ruháinkhoz dör zsőlődnek: a gyermekek összeölelgetik, sőt csókolgátják azokat; a gondatlan cseléd, sokszor maga a háziasszony is tányérból, tálból eteti meg azokkal a „kedvesekkel“ az ételmaradékot ; ez a tányér a nyaloga- tásnál összekerül a többi edennyel és abból mindnyájan gyanútlanul eszünk. A család egyik másik tagját meglepi a betegség; azt se tudja, honnan. Megmarja a tehén, ló lábát, a fészekből kieszi a tojást, a baromfi fejét, nyakát összeharapdálja, ha meg nem eheti. A csirkék száma apad.

A folyóvizek pártján, a csatornákban, a házakban, udvaron hemzseg a sok patkány, mert az ember nem sokat törődik velük. Varosunkban különösen nagy gondot kellene fordítani irtásukra.

Ha a patkányirtást szigorú ellenőrzéssel kötelezővé tennék, rövidesen sikeres volna. Erre legalkalmasabb a téli vagy kora tavaszi idő. Ekkor még a mezőkről is az ember lakasa köré gyűlnek, s most nem széledtek el, lévén itt az ennivaló.

Irtásukra feltétlenül sikeres a tengeri (egyiptomi) hagyma. Minden más mérget megszoknak, a gipszes liszttől óvakodnak, egy-kettő, ha elpusztul, a tengeri hagyma feltétlenül halálukat okozza. Csak a módját kell tudni az elkészítésben; egységes, tömeges eljárással az egész városból, községből feltétlenül kipusztitható ez a kártékony rágcsáló. Közös megállapodással ugyanazon napon és órában kell elhelyezni az irtó anyagot, hogy minden patkány gyanútlanul egyék belőle ugyanabban az időben, mert ha társukat előbb látják elpusztulni, még mielőtt ettek volna, a többi nem nyúl hozzá. Nem csak sejti hinnem tudja az emberi cselvetést. Olyan mint az imitt-amott végrehajtott hernyóirtás.

Ha meg van határozva a nap a patkányirtásra, az első 3 nap estéjén csak olyan étket adunk be neki, amely hasonlatos a neki mérgezettel, amely gyanútlanná teszi eljárásunkat, mert a patkány felette ravasz és óvatos. Ezzel az eljárással összehivogatjuk a környékbeli patkányokat. Lehet, hogy az első éjjel nem mindegyik jut hozá, de már a harmadik éjjel csoportokban mind együtt vannak a szokott helyen.

Ay első három este frissen főzünk egy negyed liternyi finomra őrölt

kukorica lisztet péppé (puliszka) felesen vízzel tejjel, kissé megcukrozva, jól főzzük meg és keményesre. A puliszkát kiborítjuk egy deszkára és borsónál nagyobb golyócskákká gömbölyítjük. Lassú munka, de sok kéz hamar kész. Semmiesetre s legyenek nagyobbak 1 cm. átmérőjüeknél. így egyszerre falják be gyanútlanul s harapdálva nem vizsgálgathatják. Jó laboránsok. A harmadik napon több tejet adunk hozzá s jobban megcukrozzuk. Legjobb a tejet megcukrozni, hogy egyenletesen édes legyen, a cukros tejet töltjük a főzéskor a pépbe.

(Folyt köv.) Bocs yános

tanár,

HÍREK.

IV. Károly király súlyos beteg.

Zita királyné Csernoch János dr. hercegprímáshoz táviratot intézett, melyben tudatja, hogy Károly király súlyos betegen fekszik. A távirat szó- szerint a következő: „Őfelsége, a király, spanyolszerű kétoldali tüdő- gyulladásban súlyos betegen fekszik. Tegnap este fölvette a haldoklók szentségét. Kérem Eminenciad és minden hűséges magyar imádságát. Zita. — Mint értesülünk, a király állapotában már némi javulás állott be, azonban még mindig aggodalomra ad okot.

Dr. Czobor Imre főispán pénteken Esztergomban volt folyóügyek elintézése céljából.

Schmidt Sándor bányaigazgató kitüntetése. Örömmel vesszük a hirt, hogy a kormányzó ő Főméltósaga Schmidt Sándor dorogi bányaigazgatót főbanyatanácsossá nevezte ki. Széles körben fog ez örvendetes hir meg elegedést kelteni, mert a kitüntetés oly férfiút ért, kinek munkáját, tehetségét, fáradhatatlan szorgalmát valamennyien ismerjük. Schmidt Sándor 1905-ben jött Dorogra, hol teljesen egyedül kezdte azt a hatalmas alkotó munkát, amelynek eredménye a hatalmas dorogi bányatelep. 1911. óta teljesen önállóan vezeti a kerületet, s csakhamar bányaigazgatóvá neveztetett ki. Kutató elméje, óriási módon lendítette fel nemcsak a dorogi, hanem a hazai szénbányászatot is, különösen a mély bányászát terén, mellyel maganak a külföld előtt is hatalmas nevet vívott ki. Tisztviselő társaihoz és munkásaihoz igaz szeretettől van athatva, melynek tanúbizonysága soksok szociális érzéktől áthatott alkotása. Kívánjuk, hogy e kitüntetést, mely őt ferfikorának legszebb éveiben érte, sokáig viselje.

Nemes ajándék, A mostani ego- isztikus világban ismét akadt egy fehér holló. Egy férfi, aki egész éle tén át dolgozott, gyűjtött és most, amikor munkájának eredményét, gyümölcsét látja, nem feledkezik meg szenvedő, elhagyott, elaggott embertársairól. Németh Gábor a „Fürdő“ vendéglő bérlője a polgármesteri hivatalnál a következő adományait tette le : A Kolos kórház javára egy darab 5000 kor. névértékű Hangya részvényt és 1 drb. 1000 kor. n. é. hadikölcsön-kötvényt és 20 drb. ä 25 kor. n. é. Esztergomi Fogy. és Szövetkezeti részjegyet. — Az aggok háza javára 1 drb. 5000 kor. névértékű Hangya részvényt és 110 drb. Esztergomi Fogy. Szövetkezeti részjegyet. A nemes adakozónak jótettét fizesse meg az Isten.

Gyászhir. Ifj. Sipeki Antal tart. szakaszvezető, tábori pilóta március 31 én életének 26 ik évében a harctéren szerzett betegségében ifjú lelkét visszaadta Teremtőjének. Temetése ma, vasarnap d. u. 5 órakor lesz a belvárosi temetőkápolnából.

— Id. Imely Ferencné szül. Kovács Franciska március 30-án 51 éves korában elhunyt. Temetése ma, vasárnap d. u. fél 3 órakor lesz a szentgyörgymezei temető kápolnából.

Dr. Prikkel Mariann előadása.

A Magyar Néprajzi Társaság szerdán délután tartotta az Akadémia kistermében XXXIV. évi rendes közgyűlését igen élénk érdeklődés mellett. A közgyűlésen dr. réthei Prikkel Mariann, lapunk volt felelős szerkesztője tartott igen értékes és nagy tetszéssel fogadott előadást a magyar néptáncról. Ez az előadás egy kész, de még ki nem adott munkának két fejezetét ismertette kivonatosan és pontos, a nép között végzett megfigyelések alapján, részletesen mutatta be a magyar néptánc egész .lefolyását, kisérő-költészetével együtt. Aprólékos boncolással mutattá ki koreo- tipusi sajátosságait, majd eredetisé- k. gével, fajjellemző és esztétikai tulajdonságaival foglalkozott. Végül rámutatva nagy sülyedtségére, megjelölte a javulás feltételeit és módjait.

Az érdekfeszitő előadásért az egybe- gyült közönség hosszantartó tapssal mondott köszönetét.

Az Oltáregyesület lelkigyakorlata április 4-én, kedden d. u. 5 órakor bevezető szentbeszéddel kezdődik a zárda-templomban. Szerdán d. e. 9 órakor szent mise, utána szent beszéd, d. u. 5 órakor szent ■ beszéd, litania. Csütörtökön d. e. 9 órakor szent mise, utána szent gyónás. Penteken reggel 8 órakor szent mise közös szent áldozással. — Az igazgatóság ez utón kéri az egyesületi tagok buzgó részvételét.

Adomány. R. R. né 100 kor., N N. Süttőről 50 koronát küldtek be szerkesztőségünkbe a vaskapui Má- ria-szoborra.

Vallástudományi előadás. Az

összes esztergomi Mária-Kongregá- ciók közös XIII. vallástudományi előadást tartanak április 3 án, hétfőn a főgimnázium fi lkai előadótermében. Tárgy : dr. Meszlényi Zoltán előadása „ A társadalomtudomány egy fejezete megvilágítva katolikus szempontból.“ Ezen vallásiudomanyi előadásra ez utón hívja meg a kongregációk vezetősége az összes tagokat és az érdeklődő hivő közönséget. A tagokat pedig kéri, hogy terjesszék az előadás hírét és hívjak meg jó ismerőseiket is az előadásra.

Turista kirándulás. A M. T. E. Esztergomi Osztálya ma, vasárnap délután a vaskapui menedékházhoz kirándulást rendez. Indulás délután 2 órakor a Turista Otthonból. Vezető : Neubauer János.

A főreáliskola Magyar Jövő ünnepélyét folyó évi április hó 2-án, vasárnap d. u. fel 4 órai kezdettel tartja az Esztergomi Kaszinó nagytermében. Az ünnepély műsora: 1. Pappvárynó-Szabados: „Hiszekegy.“ Énekli az ifj. vegyeskar. 2. A főreáliskolai gróf Széchenyi Önképzőkör szavaló versenye. Komoly nemben versenyeznek : Vályi István VIII. o., Soltész György VI. o., Gálicz Ferenc Kührner Imre és Soltész István V. o., Kosa Lajos IV. o. és Drózdy László III. o. tanulók. Vig nemben versenyeznek: Knisch Imre és Kelemen Miklós II. o., Kósik Kornél és Marosi László IV. o, Bencze Kálmán VII. o. tanulók. A bíráló bizottság a verseny után azonnal dönt. — 3. Körner—Wéber: Kard dal. Énekli az ifj. vegyeskar. — 4. Az intézeti igazgató ismerteti a Magyar Jövő mozgalmat. — 4. Az intézeti minta-torna- csapat szabadgyakorlatai zeneszóra.