Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 39. szám
XLIV. évfolyam 39. szám. Keresztény magyar sajté Vasárnap, 1922. április 2. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények további előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztőjel Főmunkatárss FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős > LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenklnt háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árakt egy évre . 240 K., félévre , . 120 K. negyedévre 60 K., egy hóra . 20 K Egyes szám ára t hétköznap 1.50 kor,, vasárnap 3 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Magyar jövő. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter egyik rendeletében április másodikát jelölte meg a „Magyar Jövő“ napjául Ha elgondolkozunk a nap jelentőségén, sok mindenféle jut eszünkbe. Annyi baj, bánat, bűn, keserűség, önámitás, önlebecslés, ön- értéktelenirésben volt részünk, hogy szinte kétségbe kellene esnünk a magyarság jövendő sorsa felett. Mert mi is történt a legutóbbi rövid néhány év alatt ? Soha nem lehet eléggé hangoztatnunk dicsőségünket és soha sem lehet eléggé ostoroznunk'gyalázatunkat. A magyar Jövő, az ifjúságunk fogta fel az első irtózatos' lökést, melyet a több milliós orosz hadsereg intézett ellenünk. Sok, nagyon sok ezer magyar ifjú életébe került, akiknek már nem lesz soha jövőjük. Mikor a magyar Jövő sorai ritkulni kezdtek és ellenségeink száma gyarapodni, soraik sűrűsödni, akkor jelent meg a véres csatatereken a magyar Jelén, a munkában megedzett, az élet viszontagságaiban megkomolyodott férfiak serege. A magyar Jövő és a Jelen messze űzte ellenségeinket ezeréves földünk megszentelt határaitól. Ám jött a megrontás órája és a „Esztergom és Vidéke“ tárcája. D. Bosco nevelési módszere. III. „Minden szaléziánús, aki ugyanabban az intézetben lakik, egy szivet s egy lelket kell, hogy képezzen az igazgatóval. Véssék jól elméjükbe, hogy a zúgolódást, mint pestist kell kerülniük. Hozzunk meg akármilyen nagy áldozatot, de ne engedjük meg, hogy elöljáróink .ellen zúgolódjunk. Ne kicsinyeljék az intézet szabályait, ne kritizáljuk a szent beszédben hallott dolgokat. Mindenki szenvedjen valamit elégtételül saját bűneiért Isten nagyobb dicsőségére. Sohasem feledjétek, hogy az egyetértés igazgató és alattvalók között intézeteinkből valóságos menyországot tesz. Nem ajánlok nektek semmiféle penitenciát, ti nagy dicsőséget szereztek a kongregációnak, ha egymás hibáit türelemmel és keresztényi lelkitűréssel fogjátok elviselni, adjatok jó tanácsot valahányszor alkalmatok nyílik, különösen mikor egy szenvedőt kell megvigasztalni. Mindenki ahelyett, hogy mások tetteit birálgatná, arra törekedjen, hogy saját kötelességeit a legnagyobb pontossággal magyar Jövő a Jelennel együtt behódolt a Gonosznak és elhányva fegyvereit, jött haza messze idegen országokból, hogy maga után vonja, húzza, vezesse ellenségeink millióit. És elbuktunk, elvesztettük a magyar földet. Azután jött a leggonoszabb. Feltámadt az emberékben az állat, kidobta leikéből a nemzeti tradíciókat, megtagadta Istenét, butaságnak minősítette a vallást, megtagadta az „enyém és tied“, a természet törvényét. De ebben már nem vett részt a magyar Jövő és Jelen, csak egy nemzetközi betörő csürhe, melynek soha nem volt és nem lesz sem Jövő sem Jelenje. A Jövő és a Jelen összefogva, vissza kergette odújába a Gonoszt és megkezdődött az ujraépités nehéz munkája. Gúzsba kötözve, letiporva, szegényen kiáltottuk oda az egész világnak : Nem I nem ! soha ! de kiáltásunk belesiketült ellenségeink gúnykacajába és mi aláírtuk a trianoni hálálos ítéletet. A Jövő ágaskodott, még hangosabban kiabált, de a Jelen fásult kedéllyel, lemondó kézmozdulattal belekezdett régi jó turáni foglalkozásába és pártoskodott. Elővette régi természetét, lelke felejtett mindent és elkezdett politizálni. Persze nem világra szólópolitikát csinált, csak néhány megmaradt vármegyételjesitse. Igen gyakran beszéljetek egymással, akkor sok félreértést el fogtok kerülni, nem fogjátok megsérteni a keresztény szeretetet.“ Hogy az igazgató atyai hatalma minden oldalról védve legyen, vele együtt felelőssé tette, ami a fiuk fegyelmi ügyeit illeti, az iskolavezetőt, katekisztát s a gondnokot, akik az igazgatóval együtt képezik az intézet tanácsát. Az iskola vezetőnek kötelessége felügyelni az iskolákra, a gondnok vezeti az anyagi ügyeket s az ő kezében van a növendékek általános fegyelmezése. Ő reá van még bízva, egyetértve az iskola vezetővel s a katekisztával, az oktatók s a felügyelők felügyelete is, ő a szabályok őre. Minden elöljárónak meg kell tennie a saját kötelességét egészen a reá bízott téren, azon a téren kívül egyiknek sincs hatalma. Egy tanító pl. parancsolhat a saját tanítványainak az iskolában, az iskolán kívül már inkább barátja a növendékeknek, egymást azonban segiténiök kell. Senki sem mondja, ez nem az én kötelességem, ezt nem nekem kell megtennem. Ha valaki látja, hogy valami rosszul megy, hogy nincs felügyelő, akkor mindegyiknek kötelessége közbelépni, hogy minden jól menjen. ben borzalta fel a politikai pávatoliakat. Ebbe a szomorú magyar Jelenbe nem szabad belenevelnünk a magyar Jövőt. Az ifjúságnak, a jövendő Magyarországnak meg kell hallania az Erdélyből idehalló el-elcsukló sóhajtást. Meg kell értenie Rákóczy sírjából áradó szél zengését. Be kell fogadnia leikébe a Bánát suttogását és kell, hogy perzselje vérét Nyugat- magyarország népének kiáltása. Meg kell szentül fogadnia, hogy nem fog haladni atyái pártoskodó utjain, kidob magából minden éket és egyetért. Egy lesz, nagy dicső, a hajdani magyar névre méltó lesz. Mindent, amit elvesztettünk, mindent vissza kell szereznie a magyar Jövőnek. Erre azonban nevelni, tanítani kell ifjúságunkat. Bele kell csepegtetni leikébe a soha nem feledést, a bosszút és módot keil adnia azon résznek, mely tudományával segíti elő hazánk visszaszerzését. Ne éhesen, rongyosan, fázósan neveljük őket a magyar tűz befogadására, hanem ha kell magunk nélkülözése árán is embetiesen, tűrhetően. A magyar ifjúságnak nemzetinek, kereszténynek kell lennie. Mindent az ifjúságért, mert ők vannak hivatva visszaszerezni mindazt, amit mi elvesztettünk, . . . /. Az elöljáróságnak egy szívet kell képezniük az igazgatóval. Jaj annak az intézetnek ahol két középpont van, ahol két tábor van, ahol két zászlót hordanak, noha nem is ellentétes célt szolgálnak, de megbontják az egységet, megsértik a szeretetet. Mindenkinek fő és legelső kötelessége a felügyelet. D. Bosconak a szeretet adta ajkára ezt a nagy szavat: Vigilite, vigyázzatok. Nevelési módszere ezen fordul meg. „Az igazgató teljesen a növendékeknek éljen, ne fogadjon olyan teendőket, amely elvonná őt az intézettől, mert neki kötelessége mindig a növendékek között lennie.“ Ugyanezt mondja a többi elöljárónak is. „Azon legyetek, hogy a gyermekek ne legyenek soha és sehol egyedül. A felügyelők, amennyire csak lehetséges előzzék meg őket olyan helyen, ahol gyülekezniük kell, ne hagyják őket tétlenül.“ Ne feledjük el, hogy a gyermek inkább természetes csintalanságból Jesz rossz, mint tényleges rosszaságból, inkább azért rosszalkodik, mert nincs kellő felügyelet alatt, mint rosszakaratból. Folyton köztük kell lenni, velük játszani, szeretettel felügyelni másszóval olyan helyzetbe hozni őket, hogy lehetetlen legyen nekik rosszat elkövetniük. VÁLASZ „Egy jelenvoltw-nak. „Egy jelenvolt“ haragosan epés kifakadá- sokat sőt kirohanást is tartott a múlt számban azért, mert a Szent István Szövetség legutóbbi ülésén szóba került nem is „a tanító“, mint inkább a falvakban működő tanítóság. A eikkiró nagyon haragos, de megsúghatom : nincsen igaza. Ott kezdődik pedig az ő nagy tévedés«, hogy olyan dolgokat hallott, amit ott senki sem mondott s folytatódik azzal, hogy a felszólalás célját is félreismerte. Ha figyelmesen hallgatta volna a tisztelt eikkiró a felolvasott Írásbeli indítványt, úgy tudnia kellene, hogy egyedül arról volt szó, miszerint az iskolán kivüli ifjúság olyan szervezetekben tömörittessék, amelyek megbízható hazafias vezetés alatt állanak. Nyilvánvaló, hogy az inditványttevő szóbeli megokolásá- ban rámutatott arra a körű ményre, hogy ezen egyesületek megszervezését a tanítóságnak, mint a nép hivatott nevelőinek vagyis azoknak a kezébe kell letenni, akik már évekig foglalkoztak ugyanazon fiatalsággal, egymást kölcsönösen ismerik s akiknek még az iskolából megfelelő befolyással kell bir- niok a falvak ifjúságára. Egy szó sem esett a sportról, amelyet az inditványttevő nem tekintett célnak, legfeljebb csak oly eszköznek, amely a nép fegyelmezésére első ran- guan alkalmas és amelynek fajfenntartó és nemzetmentő jelentőségét a mai guzsbake- töttségünkben bővebben magyarázni fölösleges. Olyan időket élünk, hogy a haza minden jó fiától a teljesítő képesség legfelsőbb határáig fokozott munkát kell követelnünk. Ezt a munkát sem az inditványttevő sem más mértékadó tényezők nem látták úgyszólván sehol. Indokolt volt tehát a hazafias agD. Bosco nem tűrte, hogy intézetében lábat vessen e mondás : „büntetni s nem felügyelni.“ ő maga adott erre példát, mikor látott egyes csapatokat az udvaron játék közben, amelyekről fel lehetett tételezni, hogy zúgolódnak, vagy nem valami épületes dolgokról beszélnek, magához hívta s odasugta a fülébe: „Menj csak a szobámba az asztalomon van egy könyv, hozd lei.“ Magához hivott egy másikat azt pedig a kapushoz küldte egy más ürügy alatt, egy harmadikat hogy keresse meg egyik vagy másik társát. Nagyon találékony volt az ilyen alkalmakkor, a fiuk szívesen tették meg, amit parancsolt s nem vették észre, hogy ezzel mi volt a célja. Máskor kettesével sorba állította a fiukat, akik körülötte voltak s elkezdett velük egy dalt s ő elől, a többiek pedig utána, majd lassan, majd gyors lépésben járt ide-oda velük. Egyes estéken szászor is megkerülte igy az udvari oszlapokat s felkereste az elrejtett helyeket, saját szemével akart meggyőződni, hogy mindenütt meg van-e a kellő felügyelet. Gondolata, szive, szeme, szavai mindenhol voltak s mindenkit láttak. (Folyt köv.) (c. j. dr,)
