Esztergom és Vidéke, 1922
1922 / 38. szám
XLIV. évfolyam 38, szám. Keresztény magyar sajté Csütörtök, 1922. március 30. Sierkesztöség és kiadóhivatal > SIMOR jANOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. 4 hivatalos rész szerkesztője! Főmunkatársi FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptuiajdonos és a szerkesztésért felelős i LAISZKY KAZMÉR, Megjelenik hetenklni háromszor, kedden, csntörtököa és vasárnap. Előfizetési árak: agy évre . 240 K., félévre . . 120 K. negyedévre 60 K., egy hóra . 20 K Egyes szám árai hétköznap 1.50 kor,, vasárnap 3 kor. Kéziratot nem adunk vissza. A villamos világításról. (Folytatás.) Az előbbiekből láttuk, hogy a dorogi bánya kilowatóránként nem egészen 10 koronáért adja az áramot az esztergomi városi telepnek és-a fogyasz tők ezért világítási célokra 26 koronát fizetnek, tellát a vételi árnak kereken másfélszeresét. Önkéntelenül előáll azon kérdés, hogy még ezen magas vételár mellett is nem e túl drágán adja az esztergomi telep az áramot a fogyasztóknak ? Ennek vizsgálatánál meg kell állapítani, hogy az esztergomi telepnek a múlt 1921. évben igen tetemes veszteségei voltak annak következtében, hogy alacsonyra becsülte a hálózatban, távvezetékben, transzformátorokban, áramszámlálókban elkerülhetetlen önfogyasztás folytán veszendőbe menő árammennyiséget, mely megközelíti a vásárolt áram* mennyiség felerészét. Ezen múlt évi veszteséget be kell hoznia a telepnek, hiszen a fogyasztók a múlt évben, hogy úgy mondjuk, ezáltal jogosulatlannak minősíthető előnyt élveztek, azonkívül a hálózat és tartozékainak fenntartása, a személyzet költsége, különböző egyéb regia a mai drágaságban aránylag igen magas összegeket emésztenek fel, ami mind drágítja az üzemet és ez természetszerűleg a fogyasztókra vetendő ki, hiszen a fogyasztó akár villamos világítást, akár másnemű világítást használ, az ezzel járó költségeket viselni kénytelen. Hogy mindezek mellett Esztergomban az áramár még mindig alacsonyabb más vidéki városokénál, azt igazolják az országos adatok, melyek szerint a legtöbb városban az áram ennél többe kerül, sőt van oly telep is, mely az áramért 50 koronát szed. Hogy pedig a hálózatban és annak tartozékaiban veszendőben menő árammennyiség máshol is legalább ugyanannyi, bár általában a statisztikában alacsonyabb százalékban mutatják ki egyes telepek, azt igazolja azon tény, hogy más városokban is az eladási ár az ottani termelési költségnek 3—4 szerese és ahol kisebb, ott a telep veszteséggel dolgozik, már pedig az csak nem lehet kívánatos, hogy ily üzleti vállalkozás veszteséggel dolgozzék és lehetetlen is, hogy közadók fedezzék a város a magánosok világítási költségeinek egy részét. Hogy más városoknál az arány a termelési költség és az eladási ár között még kedvezőtlenebb, mint Esztergomban, erre nézve volt alkalmunk hivatalos adatokba betekinteni, melyek szerint: Pécs vásárolja az áramot 5.03—5.21 kororonáért és eladja most 20 koronáért, tehát négyszeres áron. Kőszeg termeli az áramot 3—9 koronáért és eladja 17.50 koronáért, tehát átlagos két és félszeres áron. Békéscsaba termeli az áramot 10.75 koronáért és eladja 20—30 koronáért, tehát szinte átlagos két és félszeres. Debrecen termeli 10 koronáért és eladja 16—21 koronáért, tehát csak átlag kétszeres áron, azonban nagy veszteséggel zárta a múlt évi üzemet és most felemeli az eladási árat. Ezen pár példa igazolja, hogy más városok is legalább két és félszeres áron kénytelenek az áramot eladni, ha ennél olcsóbban adják, úgy nagy veszteséget szenvednek. Jellemző Budapest székesfőváros esete, melynek villamos üzeme már csak azért sem hasonlítható össze az esztergomival, mert kereken százszor oly nagy, azonkívül olcsóbb szénnel dolgozik éppen nagysága következtében. A budapesti villamos telep a múlt év végén olcsóbban adta az áramot, mint az esztergomi, de több mint 100,000,000 egyszázmillió korona készpénzvesztesége volt. Újévkor emelték az áram eladási árát, de tovább is nagy veszteségük van, mint azt a legutóbbi napokban olvashattuk és igy most már ismét emelik az áram árát. Szóval a helyzet mindenhol ugyanaz nem csak hazánkban, hanem a külföldön is, hiszen pld. Németországban, hol sokkal jobb minőségű szén van, mint nálunk, a villamos áram ára nagy városokban is 30—40 márka kilowattóránként, tehát a mi valutánkra átszámítva körülbelül 5—6 szorosa a mi áraiknak. Úgy tudjuk, hogy a veszendőbe menő árammennyiség csökentése érdekében is beható vizsgálat van folyamatban, de a fentiekből nyilvánvaló, hogy itt minden telepnél fennforgó veszteségről van szó, mig a termelési költség illetve vásárlási ár máshol sokkal olcsóbb a mienkénél, ezen tétel tehát az, melynél orvoslást kell keresni első sorban. (Vége.) Megint a tanító. A Szent István-szövetség hétfőn esti ülésén került megint szóba a tanító. Természetesen a régi nóta szerint, amelynek egyik változatáról egy éve volt szó : a tanítónak úgysincs dolga, Tehát gondoskodjunk róla hogy legyen : parancsoljunk neki uj munkát, természetesen ingyen munkát, hogy el ne unja magát. Hát itt nagy fogalmi zavarok vannak. A tanító iskolai munkája — bárhol van is — feltétlenül a legfontosabb munka, arra készült a tanítóképzőben, attól függ elsősorban a rábízott gyermek tudása, intelligenciája. Amely tanító ezt a legfőbb munkát nem első helyre teszi, nem | való tanítónak és aki a tanító ebbeli ’ munkáját nem a legfontosabbnak tartja, abban hiányzik az iskola és az igazi kultúra iránt való érzék. Világos tehát, hogy a tanítónak ehhez a nagy munkájához kell a legtöbb energia, ennek kell kitöltenie legfőbb ambícióját, ez az ő igazi hivatása, ami annyi óra mellett, amennyit ma egy-egy tanító tanít, egy embernek éppen elég. Ennek persze kiegészítő részei az iskolai fegyelmezés, hivatalos iskolai iratok, gyakorlatok, önművelés a pedagógiában. És természetesen az állam az ő nyakába varrja a népszámlálás, szavazók összeírása, rekvirálások stb.' ügyét, hogy aztán a tanító vállalkozik egyebekre is, hogy ő intézi az iskolán kívüli oktatást, hogy nélküle nincsen előadás, népfőiskola, egyesületi élet, szövetkezeti mozgalom, közismert dolgok. Ám de ezek mind jóindulatú többletek, ajándékok, melyeket a tanító igenis pazar kézzel szokott osztogatni, holott érte hálát nagyon ritkán, legtöbbször lekicsinylést, gúnyos kritikát kap. De ő ideális lelkesedésből mégis vállalkozik, hiszen hivatását nem mesterember módjára fogja föl. De ajándékot, ingyen munkát követelni, parancsolni, ez már mégis túlmegy a határon. Bármily fontos az ifjúság iskolán- kivüli foglalkozása, kívánatos a sporttal való szórakoztatása, mindenkinek be kell vallania, hogy ez óriási lekötelezettséget, ráadásul sok kiadást (ruha-, cipőrongálás) jelent. Ezt a hivatás frázisával elintézni nem lehet. Családos, civil emberektől megkövetelni — akiknek mással is kell törődniök, nemcsak önmagukkal — méltánytalan és ildomtalan. Azok az urak ugylátszik elfelejtik, hogy a tantói és tanári pályáról tömegesen menekülnek az emberek, hogy ebben a csonka országban nem egy vidéken tanító- és tanárhiány van máris. A bánya tanítójáról van gondoskodás, de sokhelyütt a tanító bizony nyomorog és ha lehet menekül. Hiszen élni csak kell, pláne ha nemcsak neki, hanem egy családnak is kell kenyeret keresni. A korgó gyomrú tanítóra olyan munkát parancs szóval ráróni, amelyre volnának hivatot- tabb, mert másutt nehezen elhelyezhető egyének, kevéssé meggondolt, sőt egyenesen károsnak mondható extatur, mert a tanító iskolai oktató, nevelő munkáját s igy a jövő nemzedék alapművelődését teszi kockára. Ha az ifjúsági egyesületek olyan fontosak — aminthogy azok — ne parancsolgatni tessék és ráncigálni agyonhajszolt embereket, hanem a módokról gondoskodni, ahogyan létesítésük, szakszerű vezetésük s igy az eredményes munka lehetővé válhatik. És éppen erről nem volt szó. Egy jelenvolt. Eitner Irénke hangversenyére, mely szombaton este 8 órakor lesz megtartva, az összes ülőhelyek elő- telben elfogytak. A magas nívójú hangverseny iránt azonban oly nagy az érdeklődés nemcsak városunkban, de vidéken is, hogy a Zeneegylet igazgatósága kénytelen volt még két sor ülőhelyről gondoskodni. A kiváló operaénekesnő, ki a magy. kir. Operának tagja, ritka magas drámai erejű gyönyörű csengő hangjával a többek között Mozart: Don Juan, Gounod : Faust és Verdi: Álarcosbál operákból, azonkívül Hubay és Büchner dalokat fog előadni. A zongora kíséretet Büchner Antal zeneegyleti igazgató, karnagy fogja ellátni. A hangverseny pontosan 8 órakor kezdődik és az egyes énekszámok alatt az ajtók zárva lesznek. A jegyek ára: ülőhely 40 K, állóhely 20 K, a tanulóifjúság részére a karzaton 10 K. A hangverseny műsora este a pénztárnál 3 koronáért kapható. Halálozás. Farkas Adolf kalapos mester f. hó 29-én éjjel 1 órakor 72 éves korában elhunyt. Temetése ma, csütörtök délután 4 órakor lesz a belvárosi temetőkápolnájából. Futóverseny. A 3. honvéd kerékpáros zlj. f.- hó 25-én rendezte első mezei futóversenyét, mely a következő eredménnyel végződött. 1-ső lett Papp István árkász közvitéz, 2-ik Kiss István II. század közvitéz, 3 ik Bodnár Lajos I. század közvitéz. A 20 első beérkező 10—4 napi szabadság jutalomban részesült. A versenyen 200 futó indult. A távolság 2500 méter volt. A Kaszinó szombat estére tervezett Grieg-estélye a művésznő kívánságára — nagy elfoglaltsága miatt — későbbre halasztatott el. Megtartásáról külön értesítést közlünk. Az Esztergomi Belvárosi Föld- mives Leányok Mária-Kongregációja f. hó 2-án este 7 órakor (vasárnap) a Belvárosi Olvasókör dísztermében jólékonycélu ünnepséget rendez a következő műsorral: 1. Ima. Szavalja Tóth Róza. 2. „Ó Nagyasszony.“ Éneklik a Kongreganisták. S. Csipkerózsa. Tündén vígjáték 3 felvonásban. 4. Élőkép. 5. Kongregációs himnusz. Belépődíj : Ülőhely 20 kor., állóhely és gyermekjegy 10 kor. Vidéki élet. Esztergomban sem sok szórakozása van a közönségnek, annál kevesebb falun. Az egyhangú életet változatossá teszi most Pilis- maróton egy 10 tagú színtársulat. Az első előadás szombaton volt a Marosi-féle vendéglőben.
