Esztergom és Vidéke, 1921
1921 / 118. szám
XLIII. évfolyam 118 szám. fá Vasárnap, 1921. október 16. 0Ü| Ivi Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatársi FEKETE REZSŐ. V1TÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és a szerkesztésért felelős > LA1SZKY KÁZMÉR. megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árakt egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K, Egyes szám ára i hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Az esztergomi határkérdés. • Irta: LUDVIG ERNŐ főkonzul. A trianoni békeszerződés, illetve Millerand elnök kisérő levele határ- kiigazitó bizottságokra bizta Magyar ország végleges határainak megálla- pitását. Erre nézve a fenti kísérőlevél különösen arra hivatkozik, hogy a szövetséges és társult hatalmak maguk is kívánják, hogy a béke által szabott határokat ott, ahol azok néprajzi és gazdasági viszonyokkal össze nem egyeztethetők, meg lehet változtatni. Ebből a célból egy pontos helyszíni szemle lenne eszköz- - lendő, mely amint Millerand beismeri, a béke aláírása előtt elmaradt. Hogy a dolog teljesen tisztázható legyen, határkiigazitó bizottságot szervezett az Entente, mely azonban — és.ezt jegyezzük meg magunknak — nem rendelkezik teljhatalommal. Hogyha a bizottság úgy találja, hogy a szerződésben megállapított hatar nem igazságos, a Népszövetség tanácsához jelentést tehet, mely azt megvizsgálja és a vizsgálat alapján felajánlhatja a két félnek jó szolgálatait a vitás határügy békés elintézésére. Már most mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a nagyhatalmak a választott döntőbíróság alkalmazását a szóban forgó határkérdés eldöntésére elfogadják, úgy amint azt a Népszövetség szabályrendeletének 12. és 13. pontjai közelebbről meghatározzák. Eszerint három eshetőség vám a vitás kérdést vagy a Népszövetségi Tanács, vagy valamely más választott bíróság tartozik eldönteni. A harmadik eshetőség az lenne, hogy a két érdekelt állam diplomáciai úton próbál megalkudni. A cikk írója régóta lelkes hive a választott bíróság alkalmazásának. A béketárgyalasok kapcsán is folyton hangoztatta, hogy a népszavazások közül ezt kérjük az Entente- tól, mert a népszavazást egyrészt nem fogjuk megkapni, mert Ausztria sem kapta meg azt a déltiroli meg cseh-német nyelvhatár kérdésben „és nem tételezhető fel, hogy velünk csinjábban bánik majd az Entente, mint szomszédunkkal, másrészt a népszavazás kimenetele, akármilyen kautélák mellett megyen végbe is az, a mai világban nagyon bizonytalan. Nem azt akarom mondani, hogy a megszállott területek lakossága nem velünk és Magyarország mellett szavazna le túlnyomó többségben I Hiszem, hogy lelkében ma is velünk tart, de az ;Entente a népszavazás alapján valószinűleg valami mesterséges határvonalat szabna meg, mely az egyes községek szavazási eredményét igyekeznék figyelembe venni, nem az összeredményt. Hiszen láttuk ezt már a felső-sziléziai kérdésben is. Ott is nem az abszolút többsége a szavazatoknak volt döntő, hanem az, hogy az egyes községek mit ha tároztak el. Aki figyelemmel kisérte az augusztus havában lezajlott tárgyalásokat, melyek a legfelső tanács keblében, Párisban végbementek, az láthatta, hogy a két főszereplő: az angol Lloyd George, meg a francia Briand milyen homlokegyenest ellentétben álló álláspontot foglaltak el ebben a kérdésben. A szakértők becsületesen elvégezték a munkájukat. A néprajzi viszonyok elbírálására nézve tisztán állott a szavazás eredménye mindenki előtt. A kitűnő német szervezet diadalt aratott a lengyelség fölött, ámbár a tartomány keleti részének történelmi múltja kétségtelenül Lengyelországban gyökeredzik, nem Németországban. A németek hozták működésbe a kattowitzi, a beutheni, a rubniki bányákat, ők szereltek fel azokat a technika minden vívmányával, Lloyd George, mikor a németek pártjára állott, nemcsak ezt a szervezettséget akarta honorálni, hanem mint gyakorlati érzékkel biró népnek exponense, azt is, hogy a németeknek a jóvátétel szempontjából szükségük van a felső-sziléziai szénbányákra és ipari gócpontokra. A spaa-i konferencia értelmében Németország nak ugyanis két millió tonnát kell szállítania havonkint Franciaországnak. Ez a szállítás — amint már a híres angol szakértő Keynes is kimutatta azt könyvekben — csupán akkor volna keresztülvihető, hogyha Németország megtartja felső-sziléziai bányáit. így is teljesen megkell feszítenie Németországnak teljesítő képességét, hogy saját ipara súlyos feltételek folytán bele ne pusztuljon. Briane, francia kormányelnök — bár azt mondják róla, hogy egyénileg szintén hajlott az angol álláspont felé, Millerand elnök intenciójának megfelelően, — mereven ragaszkodott a községenkinti szavazás eredményéhez. Az ő általa képzelt határvonal keresztül kasul szelné a szerencsétlen tartományt. A döntő szócsatánál egyik fél se tudott felülkerekedni és már-már úgy látszott a dolog, hogy a legfelső tanács utolsó mérkőzése kudarccal végződik. Érre Lloyd George cselhez folyamodott. Bejelentette a francia mipiszterelnöknek, hogy hirtelen el kell utaznia Londonba, mert az irlandusi kérdés újabb bonyodalmakat igér. A bucsulátogatás alkalmával úgy mellesleg odavetette, hogy szívesen látná, hogy a felsősziléziai kérdést a Népszövetség tanácsának döntésére bíznák, mert ezáltal kétségtelenül emelnék a Népszövetségnek egy kissé megtépázott tekintélyét. Della Toretta márki, olasz külügyminiszter volt tulajdonképen kezdeményezője ennek az eszmének, de a ravasz angol miniszterelnök ezt magáévá tette és olyan színezetet adott az egész dolognak, mintha a népszövetség iránti vonzódása bírta volna rá erre az indítványra. Briand- nak el kellett fogadnia azt, hogy úgy ne tűnjék fel, hogy Franciaország és Anglia nem tudnak megállapodni ebben a vitális kérdésben. Presztízs kérdéssé fajult az egész incidens. Az entente-ot minden áron meg kellett menteni és igy utolsó pillanatban megállapodtak. Most az ügy a népszövetségi tanács kezében van. Azért tértem ki a fentiekben olyan részletességei a felsősziléziai perpatvarra, mert világosan bizonyítja, hogy a népszavazásnak a mai viszonyok között vajmi kevés gyakorlati hasznát lehet venni. Legfeljebb ama alkalmat, hogy véres összetűzéseket idézzen elő az érdekelt határnépek között. A Korfanty-ék és német szabadcsapatok véres összetűzései még élénk emlékezetünkben állanak. Van-e valaki, aki azt hiszi, hogy ha az en- tente megadja nekünk az engedélyt népszavazás megtartására a Felvidéken vagy Erdélyben, hogy akkor nem került volna szintén hasonló, sőt sokkal nagyobb vérontásokra!? S végeredményben még sem értünk el volna célt. A választott bíróság igénybevétele jobb lett volna reánk nézve. Akár egy döntő nemzetközi bíróság külön ad hoc való szervezéséi kértük volna, akár belenyugszunk a népszövetségi Factumban már meghatározott nemzetközi központi törvényszék döntésébe, jobb eredményt tudtunk volna elérni, mert lényegében arról lett volna szó, hogy egy pár értelmes, bírói szakértőnek elméit kellett volna meggyőznünk ügyünk igazáról. Az esztergomi határkérdést nem a határkiigazító bizottság, hanem a nép- szövetségnek tanácsa, vagy az erre kiküldött szerv fogja eldönteni. Nekünk a határkiigazító bizottságot meg kell csupán győznünk arról, hogy ennek a kérdésnek meg van minden kelléke hozzá, hogy egy ilyen nemzetközi fórum elé kerüljön. Újra megkezdődik a harc szent földünkért, bár ezen harc szerencsére vértelen lesz. Meg kell mentenünk a párkányi járást Esztergom számára, mert az néprajzi összetételében úgyszólván teljesen magyar és gazdaságilag szorosan Esztergommal áll összeköttetésben. Ott fogunk lenni mindnyájan a döntő mérkőzésnél, ha talán nem is mindnyájan testben, de lelkűnkben! Ezeréves múltúnk géniusza át fog hatni bennünket, mikor ismét feltesszük a kérdést a sorshoz : csonka maradjon-e ez a a szép ország örökké, vagy pedig diadalmaskodni fog-e a földrajzi ösz- szetartozás cohaesiv ereje, melyet a közel múlt tapasztalatai fokoznak 1 Az egész Magyarország szempontjából Esztergom határkérdése talán részletkérdés, de minekünk útmutató lesz az egész kérdés komplexum eldöntésére nézve s igy megelevenednek Madáchnak örök szavai: „Mondottam már ember hidj, és bízva bízzál 1“ Zajos tüntetések Bécsben. Bécs. Bécs városa ma este zajos uccai tüntetések színhelye volt ismét, amelyeknek időnkint antiszemita jellegük is volt. Egy tüntetőcsoport a Ringstrassén vonult végig, feltartóztatta a járókelőket, akiket meg is vertek. Automobilokat is feltartóztattak, a benülőket leráncigálták és bántalmazták. Az opera környékén a tüntetők qsszeütköztek a rendőrökkel. Bella Toretta közvetít Magyar- ország és a kisántánt között. Páris. A Temps bécsi jelentést közöl, amely szerint Magyarország a velencei konferencia befejezése után della Toretta márki olasz külügyminiszter közbenjárását várja Magyar- ország és a kis-ántánt között. Az uj orosz kormány megalakítása. Prága. Az orosz szociáiforradal- már pártok néhány vezetője Párisból Prágába utazott, ahol Kerenszki elnöklésével fontos megbeszélést tartanak. Nincs kizárva, hogy közvetlen tárgyalások indulnak meg a szovjettel abban az irányban, hogy uj kormányzatot létesítenek. A sociálforra- dalmárok hajlandók arra, hogy koalíciós kormányba lépjenek, feltéve, hogy a bolsevikiek belemennek abba, hogy az alkotmányozó gyűlést összehívják, amnesztiát adnak és a politikai menekültek visszatérését lehetővé teszik. Telefon. - Távirat.
