Esztergom és Vidéke, 1920
1920-12-25 / 225.szám
Mai számunk ára 2 korona. XLII. évfolyam 225. szám. KOröSZtÓBy lli&gy&F S&jtÓ. Szombat, 1920. dectrffber 25. ZTŐEÚŰM Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSÓ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K., egy hóra . 10 K. Egyes szára ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Dicsőség ...békesség! Irta: Padányi Andor. A katholikus egyház , templomaiban világszerte fölzendül ma az Isten dicsőségét és az emberek békességét hirdető angyalok éneke . .. Elszorult szívvel, hit után epedő lélekkel virrasztunk annak a nagy éjszakának az évfordulóján, amikor az isteni szeretet leghatalmasabb, legfelségesebb tényével Megváltót küldött önmagában az eredeti bűnben és annak következményeiben szenvedő emberi nem számára. Hit után epedő lélekkel virrasztunk, mert bár közel ezer éve várjuk már mi is a karácsonyi angyalok által hirdetett békességet, nekünk, — keresztény magyaroknak csak a kiolthatatlan háború jutott osztályrészül! . . . . Hit után epedő lélekkel virrasztunk, mert nekünk csak a hit, — a törhetetlen, erős hit adhatja meg a békességet. Ha nem tudunk hinni az elnyomottak, a megalázottak, — a kifosztott, a széttépett nemzet igazságának isteni védelmében, nem lesz soha békességünk ! . . . Balgák, akik azt vélik, azt' váéják, hogy a karácsony éjszakáján hirdetett békesség, a tétlenség, a tunyaság békessége, a küzdelmek megszűnése. Nem, — az Isten dicsőségét zengő angyalok nem hirdethettek ilyen következetlenséget annak az Istennek a küldetésében, aki megmondotta és vissza nem vonhatja, hogy — testünk véres verejtékével élünk, amig vissza nem térünk a porba, ahonnan vétettünk I . . . Ez a békesség a lélek békessége, az öntudat nyugalma, az önérzet nemes büszkesége, hogy ha az egész világ kifordul a sarkaiból, ha az összes népek leszűrt gonoszsága egy tömegben mind ellenünk zúdul is, — a keresztény magyar akkor is magyar marad és mint ilyen várja az igazságosztó Isten Ítéletét! . . . Hit után epedő lélekkel virrasztunk, | inert hit nélkül kétségbe kellene esnünk. A kétségbeesés tünetei már is megbontják keresztény magyarságunk tömör sorait. Nem a hazát védjük, immár, amelynek létében nem bízunk, hanem a szántóföldjeinket, a bármainkat, a műhelyünket, a szerszámjainkat, az üzletünket . . . kiki a maga tarisznyáját, hátizsákját félig üresen, vagy száraz kenyérrel telítve . . . kiki a maga önös érdekeit üres Ígéretekkel támogatva ... A Kétségbeesés tünetei azok, hogy nem az égő házat mentjük, hanem apró ér„Esztergom ás Vidéke" tárcája. Üzenet Erdélyből: Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros. Halljátok ott túl a Tiszán, Mit zeng a szél Hargitán? Mit visszhangoznak a csiki hegyek? Erdély hegyein sűrű. fellegek, Ez itt magyar föld és az is marad. Tiporják bár most idegen hadak. Csaba mondája uj erőre kel, Segít a viz, a tűz, a csillagok És nem leszünk mások, csak magyarok •' fia szól a kürt, egy szálig felkelünk. Halott vitézek lelke jár velünk-' Előttünk száll az ős turulmadár'Nem is lesz gát és nem lesz akadályEmber lakol, ha ellenünk szegül •' A székely állja rendületlenülÜzenik a gyergyói havasok • Megvannak még a régi fokosok. Elő velük, gyertek, segítsetek •' Hollók, keselyük tépik a szivünket, Rabló hordák szívják a vérünket. Ha nem harcoltok velünk .. • elveszünk • A honszerző hősöknek hantja vár, Ha odavész a magyar határ S ha rablónak kedvez a világ, Mutassunk akkor ujabb nagy csodát! Megmozdulnak mind a csiki hegyek' S Székelyföld nem terem kenyeretElhervad minden illatos virág, Mérget terem mind a gyümölcsfa-ágVizek háta nem ringat csónakot, Vadon puszta lesz az egész vidék. S ha végezetül még ez sem lesz elég; A föld megindul, mennybolt megszakad, De Erdély földje csak magyar marad-' * Irta: Kárpáti Piroska fiatal széksly tanítónő, kit az oláhok e verséért falakasztottak. Rongyos istállóban ... Ott éltem át fiatalságom szines, hangulatos éveit a kis Gerecse tövében egy csendes, a rohanó, lüktető élettől távoleső, akácerdős, fülemiiefüttyös, bogárhátú házikókból álló kis faluban, ahol télen, nyáron egyformán, izgalmak és meglepetések nélkül ketyegett az élet. A karácsony csodás misztikumát a hajnali miséken teltörő s érintetlen szivekből téktelen tárgyainkat kapkodjuk hónunk alá és — jajveszékelünk . . . A kétségbeesés tünetei azok, hogy százfelé bomlunk, százfelé tömörülünk és egyik tömörülésünk sem bízik a vezére erejében, szavában, — nem indul meg a biztos cél tudatával nemzetmentő útjára. A sereg kételkedik a vezetők hivatottságában, rátermettségében, a vezetők nem bíznak a sereg kitartásában, áldozatkészségében és melldagasztó szónoklatokkal, válveregető Ígéretekkel kénytelenek az összetartás, az erő látszatát megőrizni, hogy nyilvánvalóvá ne legyen a fejetlenségünk . . . Hit után epedő lélekkel virrasztunk a nagy éjszakán, mert hit nélkül sem magyarok, sem keresztények nem maradhatunk. És hihetetlen az, aki nem hitelez meglevő javaiból szűkölködő emberbarátjainak, mert csak bizonyosra számit, mert nem hiszi, hogy ez a nemzet eléri még a jólét azon fokát, amikor mindenki ereje, tudása és iparkodása arányában kielégítheti igényeit és rendezheti tartozásait. Hitetlen az, aki abban bizik, hogy a nemzeti államunk felbomlott kötélékei fölött átrohanó szenyvizeken erős bárkát építhet magának, — mert azt hiszi, hogy ez a szenyviz nem fog soha többé lefolyni rólunk. eredő átventi zsolozsmák hangja készítette elő s vezette be a lelkek ki tárt kapuin: Ugy jött el oda a kis Jézus, mint a lelkek diadalmas királya, aki az élet harcait az ünnepek békéjével s a lelkek nyugalmával jutalmazza meg. A mi kis falunk filiája, leánya volt a jó néhány kilométernyire fekvő anyaegyháznak s bizony a nagy ünnepek kívánatos, epedve vágyott hangulatáért be kellett járnunk a mater, a gyermekeit egyforma szeretettel keblére ölelő anyaegyház plébánia templomába. Ködös, zimankós advent, után a karácsony hete bőséges havazással köszöntött be. A lelkek békéjét csak fokozni igyekezett az alvó természet nyugalmas csendje. Lassan pihéző hó szállingózott a levegőben s monoton hullásával csendesitgette a kedélyek vibrációit. Karácsony böjtje nek reggelén különösen vastag párnátokban, puha hangtalansággal hullott a hó, de azért öreg barátommal elhatároztuk, hogy szánkón bemegyünk a mater templomában tartandó éjféli misére, mert nekünk tankoknak kétszeresen szükségünk volt arra, hogy lelkünkbe feiszivjuk s kedélyvilágunHallgassátok a szeretet érkezését virrasztó magyarok: békességet hirdet az angyali Sereg a — jószdndékú embereknek ! ... Ha akarjátok a békességet, teljék meg előbb a szivetek jószándékkal, mert a jóakaratot és a jó tetteket csak a jószándék vezérelheti, irányithatja ... A mi keresztény kurzusunkat kisérő tömeges életjelenségek nagyon kevés és nagyon gyenge jószándékot árultak el eddig. Ezt nem lehet letagadnunk semmiféle ékes szónoklatokkal, semmiféle szociális és demokratikus programmokkal. Ezeket a jelenségeket a pénz, az önzés, az egyéni hirnév és dicsőség, a hatalomvágy irányítja és váltja ki, csak nem az a jószándék, amely ránk árasztaná, közénk hozná az angyalok hirdette békességet... Dicsőség mennyben az Istennek — azért, hogy a megváltó Jézus tanításaival kioktatott bennünket a lelki békesség megszerzésének az útjára. Igazán rajtunk múlik csupán, hogy eloszlassuk a békétlenséget a ránk nehezedett súlyos terhek arányos elosztásával, — rajtunk múlik csupán, hogy elinduljunk végre a hosszú vergődés után az új, az elismert nemzetté való erősödés ösvényén ... Eszméljünk, ocsúdjunk fel a karácsony éjszakáján virrasztott magyakat felfrissítjük a karácsony misztériumának nélkülözhetetlen poézisével. A mi lelki világunk csak raktára volt ezeknek a hangulatoknak, melyeket időnkint szét kellett osztanunk a csodákra éhes gyermekek között. Csikorgó, kemény, sötét téli éjszaka volt, mikor szánkóra ültünk s az öreg tapasztalt János kocsis éberségében bizakodón neki indultunk öreg barátommal a hangtalan éjszakában terpeszkedő végtelen hómezőnek. A lovakra akasztott csengetyük duettjébe néha-néha a kietlen éjszaki szél dudorászott bele egy-egy artikulátlan terorszólót. Jól ment minden. János kocsis pipájának füstje ugyan csökkentette némileg a hangulat zavartalanságát, de hát Istenem, a falusi embernek nem szabad olyan kényesnek lenni. Egy negyedórai szánkázás után, a Sabők József kőkeresztjén túl János keményen meghúzta a jobb gyeplőszárat. A lovak bukdácsolva rántották át a könnyű szánkót az útszéli árkon, ki a hólepte tarlóra. — Mi baj János? — Minden jó lélek dicséri az Urat 1 Tetszik tudni, ott lejebb történt vagy husz év előtt, hogy a cigányok A A Hji ' 1921. január 1. és 2-án T'l §|fj' I cimü, IV. részes 25 felvonásos nagy kalanLfOrSO IWIOZQO mutatja be a legújabb I Ifi—|V| 111M dorképet. I. rész: Január 1-2-án, II. rész; ww v 3 *sr JUDEX-filmet, a •••••••• január8 _ 9én . UL rész: január 15-16-án, IV. rész: január 22-23-án kerül bemutatásra. Főszereplök: JUDEX, Roger és Kerjean. Jegyek elővételben már kaphatók! ~?PB
