Esztergom és Vidéke, 1920

1920-11-04 / 204.szám

nem a benne és általa élő magyar nemzet létének és jövendőjének kérdése. A magyar középosztály nemcsak a magyar mult és jelen, hanem hite, reménye a magyar jövendőnek is, hivatott irányitója, megteremtője annak a várva várt társadalmi rendnek és nemzeti életnek, mely után a háború, a forradalom s a megszállás kálváriája után milliók és milliók epedve, fohászkodva várnak, lerongyolt, kiéhezett testtel, megvérzett lábbal, könnyes szemmel és megtört lélekkel. Mindama könny, szenvedés és gyász dacára, ami ellenségeink vérlázító cselekedetei révén, a magyar nép bizalmatlansága folytán a magyar értelmiségnek, a magyar középosztálynak osztályrészül jutott; mégis ő az az ősmagyar televény, melyből a nemzeti összeomlásunknak, a szivek, lelkek összeroppanásának eme végzetes napjaiban, a jövő hitének, a feltámadásnak,, megújhodásnak, erőnek, munkának, megértésnek, szeretetnek ; a szebb, a dicsőbb magyar jövőnek himnusza zeng felénk. A magyar középosztálynak megbecsülésétől, munkába állításától, erejében való hittől, se a békeszerződés, se ellenségeink ármánya el nem tilthat. Ennek az erőforrásnak utat nyitni, medret vájni és apadni készülő árját verejtékünkkel dagasztani meg, a mának legszentebb nemzeti feladata. \ Ezt a nagy nemzeti célt vélem szolgálni a megtett indítvánnyal. A magyar középosztály, a tisztviselői kar megmentésének, védelmének egy célszerű módjára szándékoztam csak rámutatni. Nemcsak jól fizetett s tisztes megélhetést biztosító állásba jutna a magyar tisztviselői karnak számos kiváló tagja, hanem azokba a pénzintézetekbe, ipari és kereskedelmi vállalatokba friss, eleven élet, lüktető nemzeti gondolat jutna be. A vesztett háború, a békeszerződés után, mely mindenünkből kiforgat, amikor nap-nap után ujabb és ujabb külföldi vállalkozás támad, amikor a létező hazai intézményeknél is mind több és több külföldi tőke jut érvényhez, százszoros kötelességünk vigyázni arra, hogy kik és minő vezetők kerülnek az élre. Az indítvány elejét venni szándékozik annak a sokszor nem jogosulatlan vádnak is, hogy e fontos őrhelyekre hozzá nem értő, konjuktura-kurzus emberek kerülnek, mert hisz a kúria, táblák, keresk. és váltótörvényszékek, kereskedelmi és pénzügyminisztérium, máv., posta, közigazgatás magasabb állásaiba csak azok kerülhettek, akik akár jogászi gondolkodásuk, tudásuk elmeélével, akár pedig a kereskedelem, vagy pénzügyek terén való kitűnő jártasságukkal az átlag emberek közül messze kiemelkedtek s kik közül igen sokan irodalmi, vagy szakmunkásságuk révén a, külföld előtt is mint tekintélyek ismeretesek. Ez az elhelyezkedés egyúttal nemcsak a külföld bizalmát növelné vállalataink iránt, hanem befelé is oly erkölcsi erőt jelentene, hogy minden reményünk meg volna arra, miszerint azt a nagy gazdasági válságot, mely oly közelről fenyeget bennünket, kisebb veszteséggel tudnánk kiállani. Megromlott államháztartásunk szem pontjából is üdvös volna a kérdés nek ilyetén való megoldása. A tisztr viselői létszámnak egy egészséges csökkentése volna ez s nemcsak a megválasztottak fizetése volna be szüntethető, hanem tekintettel s meg lehetős magas igazgatói fizetésekre az esedékes nyugdíj folyósítása is elmaradhatna addig, mig az illető a vállalattól nyert fizetés élvezetében volna. És végül a távozók által megürült helyekre a többi tisztviselők előléptetésének lehetősége nyílnék meg, akik jobb anyagi helyzetbe jutva, a teljes lerongyolódástól menekülhetnének meg. Amidőn egy homokszemmel én is hozzá igyekeztem járulni ahhoz a nagy és küzdelmes munkahoz, melyből a feltámadásnak, a magyar hajnalhifsadásnak bíboros napja fog feltörni, szivemnek egész melegét, agyamnak minden tudását, lelkemnek "mélységes tiszteletét és bámulatát igyekeztem leróni a szenvedéseiben, megaláztatásában is nemes és nagy, a jövőről soha le nem mondó, a megújhodásban tűrhetetlenül hivő magyar értelmiségnek, a magyar köztisztviselői karnak. | Hivatalos rész. • Esztergom vármegye alispánjától. 5080/1920. sz. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy a vármegye székházában levő főispáni lakásban gazdátlanul hagyott 30 drb. vasmozsár, törővel, eladásra bocsáttatik. Venni szándékozók hétköznapokon a hivatalos órák alatt a vármegye portásánál érdeklődhetnek. Esztergom, 1920. nov. 3-án. Palkovics s, k. alispán. Esztergomi m. kir. államrendó'rkapitányság. 6174 ált. 1920. szám. A szénelosztási kormánybiztos 2257/1920. szám alatti rendelete folytán Esztergom városában a zárórát f. hó 1-étől kezdve a további intézkedésig délutáni 5 Órában állapítom meg. E naptól kezdve a nyilt árusító üíletek csak ,a szombati napon maradhatnak nyitva esti 7 Óráig míg az élelmezési egyedárusitási, fűtőanyag, gyógyszer, fodrászüzletek zárórája továbbra is esti 8 Óra. Aki jelen rendelet ellen vét amennyiben cselekménye súlyos beszámítás alá nem esik az 1919. évi 4953. M. rendelet szerinte hónapig terjedő elzárással s kettőezer korona pénzbüntetéssel büntettetik, Esztergom, 1920. november hó 1-én. Polner s. k. ren dőrkapitány. | HÍREK, jjg Rablógyilkosság. Szentgyörgymező csendes városrészt egy rablógyilkosság tartja izgalomban, mely bűncselekményt az tesz borzalmasabbá, hogy a tett elkövetője egy 31 éves leány. A rablógyilkosság előzménye. Sáska Ferencné fia a Knauz villában megismerkedett Zsitkovics Róza szerb származású leánnyal, aki a villa tulajdonosnőjét meglopta, A fia katonának vonult be és Rózát az anyjánál hagyta, aki azonban nem tudott megférni a gonosz indulatú némberrel és többször heves jelenetek voltak közöttük. Leánya találta meg a holttestet, Sáska Ferencnének van egy félkegyelmű leánya, aki éjjel jött haza és mert édesanyját nem találta a nyitott szobában, keresésére indult. Az egész házat átkutatta, mig végre benézett a nyitott pincébe, ahol borzadva látta édesanyját feküdni vérbefagyva. Kétségbeesett kiálltására összefutottak a szomszédok és mindnyájan azt hitték, hogy véletlen baleset érte. A rendőrség nyomozása. A gyilkosság színhelyén megjelent Palkovich Miklós államrendőrségi fogalmazó, Horác, Páienik és Ladics detektivekkel és helyszíni szemlét tartottak. Mivel a hulla szerfelett gyanús volt, házkutatást tartottak esetleges bűnjeleket keresve. Kutatás közben a kéményben finom porcellán edény és evőeszközre bukkantak, melyekre Sáskáné leánya előadta, hogy azokat Zsitkovics Róza hozta a Knauz villából, de ők nem mertek szólni, mivel Róza agyonütéssel fenyegette meg őket, ha szólni mernek valakinek. Annál is inkább féltek elárulni a lopott holmit, mivel Zsitkovics már egyszer agyba-főbe verte édesanyjukat. A rendőrség előállította Zsitkovics Rózát, aki persze tagadott mindent. A vallatás. A rendőrfogalmazó a detektivekkel vallatóra fogták az elvetemült leányt és a hullával szembesítették, amikor annak arca kifejezhetetlen gyűlöletet árult el, de konokul tagadott. Végre hosszas faggatásra beismerte, hogy ő taszította le Sáskánét a pincébe. Mivel erős külerőszak nyomait állapították meg a hullán, hoszszas rábeszélésre és a keresztkérdések alatt vallott a bűnös. A beismerés. Zsitkovics Róza végre vallott: Megvallotta, hogy vasárnap este azzal a szándékkal ment át Sáskánéhoz, hogy a kályhavállán tartott késsel megöli az asszonyt és kirabolja. Azonban mikor átment hozzá, ott három asszony volt és igy nem hajthatta végre gonosz tettét. Elbújt az istállóban és megvárta a vendégek távozását. Mikor a három asszony távozott, utána lopakodott a pincébe lemenő Sáskánénak és egy szőlő gyömöszölő sulyokkal leütötte, mire az asszony lebukott a pincébe, egyet sóhajtott és meghalt. Erre Róza bement a szobába, a szekrényből kivett 1000 korona pénzt, a sulykolót elrejtette az istállóban a jászol alá és hazament. A boncolás eredménye. A boncoló orvos megállapította, hogy Sáskánét négy ütés érte, melyek közül kettő feltétlenül halálos volt. Az elvetemült leány tehát a szószoros értelemben agyonverte szerencsétlen áldozatát és ugy rabolta ki. — A rendőrség átkísérte a gyilkost az ügyészséghez. A főispán pénteken délután érkezik városunkba a főispáni teendők elvégzése céljából. Kihallgatás. Főméltóságú Horthy Miklós Magyarország kormányzója, szombaton délben kihallgatáson fogadta Waldvogei József ezredes vármegyei katonai parancsnokot. Eljegyzések. Jacoby Gábor főkáptalani mérnök egyetlen leányát Babát, eljegyezte Ehrlich József tart. hadnagy, a „Hantos-puszta" bérlője. — Gábriel István városi tanító, az „Esztergom" felelős szerkesztője eljegyezte Lemér Ilonkát. — Meszlényi Béla csolnoki körjegyző eljegyezte Müller Mártát, néhai Müller N. bonyhádi ügyvéd kedves leányát. Kanonoki beiktatás. Megfelelő egyházi ünnepélyességgel történt október 30.-án a főszékesegyházban Fehér Gyula dr. hon ti főesperes és Mészáros János dr. mester-kanonok beiktatása. A szertartás Walter Gyula dr. c. püspök igen szép latin beszédével kezdődött, amelyben a beiktatandók érdemeit méltatta. Majd Eitner Ákos Elemér lovag felolvasta a kinevezési okmányokat, amelyek alapján a beiktatás történt, amelyet „Te Deum" fejezett be. Utána Mészáros János dr. ünnepi misét mondott. Halálozások. Özv. Geiger Ferencné szül. Majer Ilona esztergomi főkáptalani jószágfelügyelő özvegye, f. hó 26-án 60 éves korában Kápolnapusztán elhunyt. — Morvái Péter helybeli szabómester f. hó 1-én 68 éves korában meghalt. Az elhunytban Morvái Antal h. kórházgondnok édesatyját gyászolja. Az alispán fogadó óráit volt kénytelen meghatározni a magán felek részére, hogy hivatalos teendőit nyugodtan végezhesse. Ezentúl magánfelekkel délelőtt fél 12 és 1 óra között tárgyal. Koszorú-megváltások. Oberth Ágoston érseki tanitóképzőintézeti tanár elhalálozása alkalmából az esztergomi érseki tanitóképzőintézet tanári kara 500 koronát adományozott a vaskapui Mária-szoborra. Ugyanez alkalomból Tóth János molnár-mester szintén koszorú-megváltás cimén 100 koronát a vaskapui Mária-szoborra és 200 koronát pedig a hadiárváknak adományozott. Diáksegélyezés. Az élelmezési nehézségekkel küzdő gimnazisták segítésére Marosi Ferenc, Stefán Antalné és Spick Ferenc hetenkint többször is vendégül látnak asztaluknál egy-két diákot. Az intézet ezúton is hálásan köszöni a növendékeiről való szives gondoskodást. A Mária-Kongregációk nov. 7. szentségimádásán az egyes kongregációk a következő sorrendben fognak adorálni: 6—8-ig a főgimn. Mária-Kongr. felső szakasza ; 8—10az Urileányok M.-Kongr.-ja ; 10—12. a főgimn. M.-Kongr. alsó szakasza ; 12—2-ig a Tanult Férüak M.-Kongregációja; 2—4-ig az érseki tanítóképző M.-Kongr.-ja; 4—6-ig a Földmíves Leányok Mária-Kongregációja. 6 órakor „ünnepi szent beszéd. Tartja : Mátéffy Viktor plébános, képviselő, pápai kamarás, azután litánia és szentségbetétel. Az ájtatosságra ezúton is meghívja a jámbor hívőket a Mária-Kongregációk vezetősége. Az Ébredő Magyarok Egyesülete esztergomi csoportjának egyesületi helyisége mostantól kezdve Vörösmarty-ucca 13. szám alatt van. Tagfelvétel szerdán, d. u. 4—6 és vasárnap d. e. 10—12 óráig. MOVE választmányi ülés. Folyó hó 6.-án délután 5 óra 30 perckor a MOVE Klub választmányi ülést tart a Kaszinó helyiségében. A tisztikar, valamint a választmányi tagok szives megjelenése kéretik. Vezetőség. Hősök temetőjében. Fagyos szél zörgette az élettelen leveleket a halottak ünnepén, melyet enyhévé tett a kegyelet melege, mikor a M. T.E. Esztergomi Osztályának hivó szavára óriási közönség vonult ki a csendes nyugodalom helyére, hogy lerója hálás kegyeletét azok iránt, akik verőket ontották szent hazánkért. A M. M. T. E. Esztergomi Osztálya szép koszorút helyezett el a temető közepén álló nagy keresztre és a dalárda Hajnali Kálmán tanító, a dalárda karmestere vezetése alatt remekül adta elő „Nyugosznak ők a hősfiak . . ." cimű dalt. Alig sodorta el az utolsó akkordokat a hideg szél, már Vitái Irma szavalt az emelvényen egy remek költeményt, amely nagy hűséggel ecsetelte a szomorú jelent. Utána mindjárt Fehérváry Géza százados lépett az emelvényre és lelkeket betöltő, sziveket buzdítő ha-