Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-25 / 20.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Láptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételévei mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 96 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. - ^ Kéziratot nem adunk vissza. Az utolsó órában! Magyarországot a végromlás fenyegeti. Ellenség kivül és ellenség belül az országban. A régi időkben már véres kardot hordoztak volna körül, fegyverbe szólítva a nemzet minden fiát és mi ezen súlyosan komoly időkben vájjon mit teszünk ? Az országnak alkotmányos kormányzásra van szüksége, a nemzetgyűlésbe akaraterős alkotni tudó férfiak kellenek, komoly tudással. És vájjon mi történik ? Mintha szinház kapunyitása volna a magyar törvényhozó ház, ugy tolakodnak be a hivatatlanok. Ma mindenki a nemzetgyűlés tagja akar lenni és a választóközönség nem válogatja meg jelöltjeit, mert nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy most nem hangulatok és frázisok után kell futnia a nemzetnek. Most az utolsó órában fordulunk a választóközönséghez, nem pártpolitika, nem személyes érdekből, hanem az ijesztően nagy közérdekből és kérjük a haza szent nevében, vesse latba minden választó magyar lelkiismeretét, becsületét és ugy menjen az urna elé, mentesen minden magánérdektől, mert nagy tét, egy ország életében megy a játék. Ha most elveszítjük a játékot, ha igazság és részvét helyett a gunykacajt vivjuk ki Európától, akkor elárultuk a hazát, öngyilkosságot követtünk el. Gondolja meg tehát minden választó, hogy jelöltje bir e azon képességekkel, amelyeket megkíván az államforma rendezés, a pénzügyrendezés a külföldi kereskedelem újra felvétele, a belsőrend és a belsőgazdasági kérdések megoldása. Gondoljon arra, hogy országunk legtehetségesebb politikusát gróf Apponyi Albertet kellett kiküldenünk tárgyalni, akkor idehaza ne vegyük őt körül politikai törpékkel. A bóké rokkantja. Mint életerőtől duzzadó, edzett harcos ment a csatába, magyar lovagiassággal, árpádos férfiassággal, hunyadias elszántsággal, toldias hősiességgel forgott 1 a halálok mezején, erejének, akaratának legjavát áldozta a honmentés céljaira és mint a béke rokkantja került ki a világégésből az ezer esztendős Magyarország. Hét országban nem volt párja verekedő ügyességének, egy világ bámulta meg ereje birását és ott vált rokkanttá, ahol 1918. okt. 31-iki és 1919. március 21-iki sérülései után háborús magatartásáért az elismerés kitüntető jeleit kellett volna mellére aggatni: a párisi békekonferencián. Öt államfő, öt tudós doktor üzent a sebesült családjának, a magyar nemzetnek, hogy küldjön ki beteglátókat Neuillybe. Elküldtük háziorvosaink szinét-javát, hogy a harcterek legvitézebbjének — Magyarországnak — hadi és egyéb érdemeit és az általuk ismert igazi kórelőzményeket tartják oda azok elé a betegünk sorsát intéző urak elé. Későn érkeztek! A diagnózist félreismerő hatalmas professzorok műtőasztalán már operációk által borzaimasan megcsonkítva feküdt a súlyosan sebesült, a világháborúnak egyetlen nagy rokkantja: a mi ezeréves testű szép országunk. A többszörös és felesleges operációk vérveszteségei annvira gyöngítő hatásúak hogy hosszas, lelkiismeretes és gondos ápolásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy ezt az értékes életet megmenthessük. Ám csodálatos valami ez az élet! Számtalan esetben talpra állott már az a beteg, akiről a tudomány férfiai, a tanult orvosok lemondani voltak kénytelenek. Mankón járó bénák bámulatosképpen makkegészségesek lettek, mikor már semmiféle patikai szer nem használt, — az egyszerű házi orvosságoktól. Önmagunk iránti bizodalom hiányát árulnók el, ha nem hinnők és hirdetnők, hogy ez a vén, csonka harcos, ez a köröskörül operációs sebektől vérző nagy beteg, a mi drága Magyarországunk fel fog még kelni szomorú ágyából, szilárdan fog még állani talán évekig is forradzó erős lábain és megiudja még markolni vaskezével azt a fegyvert, melyet ezeréven keresztül dicsőséggel forgatott törökkel, tatárral, labanccal, muszkával, ráccal és mindenféle nációval szemben. De hogy gyógyulását, felépülését annál biztosabban és mentől előbb megérhessük: az igazi, becsületes hazafiasság házi szereivel kell betegünket táplálnunk, szivünk legdrágább érzéseivel kellőt ápolnunk, nemzeti erényeink legdusabban illatozó virágait kell beteg ágyához juttatnunk, önfeláldozó, kényelmet nem ismerő szorgalommal kell körülötte forgolódnunk és . . . távol kell tartanunk, — ha kell, életünk árán is 1 — minden olyan izgalmat, minden felesleges felindulást, amely talpraállását, erőhöz jutását késleltetné, sőt kockáztatná. Változatos, fordulatokban gazdag multunk annyiszor tékozolta már ránk pazar tanulságait, hogy lehetetlen lenne — nemzeti létünkről való teljes lemondás nélkül — azokból nem okulnunk 1 Nincs veszve semmink, ha nem tekintjük elveszettnek mi magunk I Gazdasági, szellemi, erkölcsi és minden erőnk visszatér még, ha az autosugessio segítségével tudatunkba ékeljük, hogy erősek vagyunk, mert azok akarunk lenni. Nem a csüggeteg lemondás, a persvásio, hanem az akarni tudás önt életet a bénult testbe. A cselekvés szeretete, a munkálkodás fokozása, dynamógép áramfejlesztő hatalmas arányaival fogja növelni kis, csonka országunk viruló erejét, ha a kicsinyhitüség leküzdésével keresztény és nemzeti öntudatunk kivánt magaslatára emelkedünk. Amig a szervezet leghatékonyabb része épségben van és működése kifogástalan, addig van élet és van remény! Országunk szive, tejjelmézzel folyó Alföld és a magyar Dunántúl még a hazafiasság egészséges érverésével lüktetr amig ez a sziv akarni tud és meg tudja találni az erősödéséhez szükséges további házi orvosszereket, addig rendithetlen a bizakodásunk, hogy a béke rokkantjából még újból lehet a világ legelső győzelmes hőse. Dr. Thúry Zsigmond. Hivatalos rész. a 1 JP Felhívás a nemzetvédő népmüvelésre. Az Esztergomvármegye területére kiterjedő munkakörrel megalakult „Nemzetvédelmi BiZOttság" hozzáfogott a címében foglalt feladatainak a megvalósításához. Munkatervének legelső pontja a nemzeti öntudat fölebresztést, amit a történelmi mult feltárásával akar elérni. Önnálló állami életünk első berendezésétől kezdve történelmünk szálai állandóan beleszövődnek a nyugat-európai népek történelmébe ; a különböző korok különböző érdekszálakkal fűztek bennünket a műveltségben előttünk haladó Nyugathoz, felhasználtak bennünket minden politikai és gazdasági összeütközésben — ütőkártyának, nagyra értékelték mindig nyerserőnket, de erkölcsi, szellemi erőnket ezeréven át sem tudták megismerni és méltányolni. Sem politikai, sem gazdasági j vonatkozásban őszinte jóakarattal, tartós jó- j indulattal Európa egyetlen állama sem keresU ! még barátságunkat, de balsorsában, szoron- j gattatásaiban Európa valamennyi népe érezte már segítségünket Mi mindig csak adtunk, de soha nem kaptunk, kivéve — hálátlan* Ságot I — és mégis, a sok kajánság, az állandó zsarolás, a jóhiszeműségünk lelketlen kihasználása ellenére is — élünk és élni akarunk tovább is !... Van-e jogunk, van-e alapunk hozzá, hogy akarjuk és reméljük a folytatólagos nemzeti létünket I ?... Ezt nem elég mondani, bizonyítani, hanem meggyőződéssé kell érlelni minden magyar honpolgárban. Ezért a nemzeti történelmen s a nemzeti irodalmon kivül kezébe kell adni mindenkinek nemzetgazdaságunk fejlődésének a fonalát is, Jbe kell láttatnunk mindenkivel, hogy állami eletünk nemzeti jellegének és keresztény szellemének a megóvása mellett, munkaerőnk ok- és célszerű növelésével bőséges munkaalkalmat, tisztességes jólétet, méltánylást és egyenlő jogokat talál és kap itt mindenki az egyenlő kötelesség-teljesítés ellenértékében. A fődolog, hogy tudjunk élni a jogainkkal 1.. Az állami élet gyakorló iskolája —a községi közigazgatás; ha ez hazugságokon, ámításokon, avagy épen nyilt önkényen és erőszakon épül fel, üyen iskolában hűséges, odaadó honpolgárokat nevelni nem fogunk! Ezért szükséges, hogy a községi közigazgatás, az önkormányzat szabályai anyira ismeretesek legyenek a község polgárai előtt, mint a legegyszerűbb és a legnélkülözhetetlenebb életszabályok. Sajnos, hogy az életszabályok, az egészségünk megóvására és ápolására, szellemi frisseségünk biztosítására, erkölcsi épségünk védelmére szolgáló életszabályok sem erősödtek meg még annyira a köztudatban, hogy hivatkozni lehetne rájuk ... A „Nemzetvédelmi Bizottság

14 előadó-szakosztálya a fentvázolt tárgykörökbe tartozó, közhasznú ismeretekkel akarja a nemzeti öntudatot fölébreszteni és megerősíteni. Munkatársait a nemzeti közoktatás gyakorlati szakembereinek s a községi közélet vezető értelmiségének a soraiban keresi. Felkéri azért a vármegye területén működő lelkészeket, jegyzőket, tanítókat, orvosokat, gazdasági tisztviselőket..., karolják fel bizottságunk -nemzetvédelmi törekvéseit, vállaljanak népies, ismeretterjesztő előadásokat hajlamaiknak, tudásuknak, foglalkozásuknak leginkább megfelelő tárgykörből. Elhatározásukat közöljék szakosztályunk alulirt elnökével. Amely községben több előadásra, sőt a teljes sorozat kitöltésére vállalkoznak előadók, ott mindenesetre megállapítják "majd az előadások sorrendjét és belső Összefüggését, kapcsolását is. Ez esetben együttes jelentést kérünk az előadásokról. A „Nemzetvédelmi Bizottság" szervezőszakosztálya gondoskodni fog róla, hogy a vállalt előadások megtartását mindenütt lehetővé tegye. Azért ha valahol előre ismert nehézségek hárulnak az előadások elé, a bejelentésekkel együtt ezen akadályok közlését is kérjük. Esztergom, 1920. jan. 20. Hazafias üdvözlettel: a » Vármegyei Nemzetvédelmi Bizottság* előadó-szakosztálya: Padányi Andor s. k. tanfelügyelő, elnök. Esztergom vármegye alispánja. 253/920. szám. Tárgy : A vármegyei közigazgatási letétben kezelt hadifogoly óvadékok felvételé. Felhívás, Felhívom az összes érdekelteket, hogy a vármegyei közigazgatási letétbe befizetett és eddig fel nem vett hadifogoly óvadékokat, amennyiben készpénz letétről van szó, az eredeti letéti nyugta bemutatása s a letett