Esztergom és Vidéke, 1920

1920-09-05 / 180.szám

XLII. évfolyam 180. szám. KöröSZtéDy 01&gy3F Sfljtó. Vasárnap, 1920. szeptember 5. Képek a múltból. Megcsonkított Magyarország kiépí­tésének vélek szolgálatot teljesíteni, mikor rámutatok arra, hogy szükre­szabott hazánk egyes vidékein titok­ban lázitó kommunista röpiratokat terjesztenek, hogy gáncsot vessenek a konszolidáció útjába. Célom felvi­lágosítani a népnek ama rétegét, amely nemgondolkodva hódolt be a múltban a felforgató, romboló, nyo­mort hozó Marx-féle tanoknak és a jelenben is olyan emberek szekere után fut, akik elsősorban erkölcsi tartalom nélküliek, tudásuk által sin­csenek hivatva reformok keresztül­vitelére. Lapunk, lévén szerény vidéki sajtó, ez okból csak nagy vonásokban fog­lalkozom a világkommunizmussal, de annál apróbbra szedem szét szűkebb hazánkban a kommün alatt szereplő egyéneket. Midőn ezt teszem nem vezet semmiféle személyes ellenszenv, csupán a tárgyilagos igazság amiből megítélheti mindenki, hogy kik vol­tak vezérei az általános romlásban. Mit eredményezett a kommunizmus egyes országokban ? Természetes gazdaságáról általá­nosan ismert Oroszországban a ter­melés teljesen megszűnt, a nyomor ijesztő mértékben lépett fel. A pénz elvesztette vásárlási képességét, mi­nek folytán hihetetlen drágaság állott be. A nagy tőke elveszett és ezzel megbukott a nagyipar is s helyébe lépett a proletár kapitalizmus. Orosz­országban ma a vezető emberek mil­liárdosok lettek, akik egy-egy pá­holyért disznóságokat előadó színhá­zakban 25—30 ezer rubelt fizetnek, pezsgőben úsznak, mig az iparmun­kás a paraszttal együtt éhezik. Németországban a kommunisták által megfertőzött vidékeken ma is szünetel a gyári munka és mert az iparvidékek mezőgazdaságra alkal­matlanok, szintén beállott a nyomor. Ausztria, amely csak kacérkodik a kommunizmussal, már is éhséggel küzd, pedig ott sem birják a felfor­gatók uralmuk alá hajtani a paraszt­ságot. Magyarországon a kommunizmus eredményét még most is érezzük és erről a közismert dologról bővebben beszélni teljesen felesleges munka volna. A magyar kommuniz­mus előkészítői és ve­zető emberei. A szerencsétlen Károlyi forradalom vezető emberei, a szociáldemokrata párt szélső irányzatú vezetősége és a radikális párt készítették elő a tá­lait, melvet bőven vegyítettek a te­kintélyrontás televényével, hogy a kommunizmus bojtorjánja erősen fej­lődhessék. Napi 400 koronás dijakért utazgató kétes ekzisztenciáju agitá­torok izgatták a kedélyeket. Kun Béla banktisztviselő korában a reábízott összegről elszámolni nem tudott, elbocsájtatott hivatalából. Künn* Zsigmond elcsapott tanár teljesen val­lástalan és istentagadó volt és benső hiveik Számuelli és Cserni-féle ala­kok voltak. Jellemző, hogy alig akadt a magyar proletárdiktatúra vezető­sége között ember, aki ne lett volna rovottmultu, a rendőrség régi isme­rőse. Ilyen emberek tolták fel magu­kat a becsületes munkásság vezéreiül és azok az emberek akarták azt, hogy a becsületes munkában meg­kérgesedett kezű, erős nemzeti és vallasosérzésü magyar paraszt, iugjüii kezet velük. A magyar parasztság józansága azonban elhárította ezt a gyalázatot magáról. Ezen nagy vonásokban megrajzolt kép után lássuk az esztergomi sze­replők erkölcsi képét Némó. (Folyt, köv.) Licentiátusok az eszter­gomi főegyházmegyében. (Folyt, és vége.) Irta: Dr. Juhász Kálmán. Az esztergomegyházmegyei licen­tiátusok működéséről meglehetős vi­lágos képet alkothatunk magunknak a korabeli zsinatok és főesperlátoga­tási jegyzőkönyvek alapján. Ezekből kitűnik, hogy kereszteltek, temettek, eskettek, hittant tanítottak, az utóbbit nemcsak az iskolában, hanem a templomi hitelemzés alak­jában is. A vasárnapi és ünnepi istentiszte­letet (miseáldozatot) azzal pótolták, hogy fölolvasták a megfelelő evan­géliumi szakaszt és hozzávaló nyom­tatott prédikációt. Pázmány e célból adta ki hires prédikációit. Megtartották a szokásos délutáni ájtatosságokat és a körmeneteket. A szentségek kiszolgáltatása végett a szomszédos plébánost kellett hiv­niok. Az utóbbinak bizonyítványával kel­lett igazolniuk, hogy hivatásukat lel­kiismeretesen teljesítették. Csak ebben az esetben kapták meg újra az en­gedély levelet (licentiát) egy, vagy legföljebb két esztendőre. Hogy a licentiátusi intézmény az esztergomi érsekség területén sarjad­zott ki, azt valószínűvé teszi ama körülmény, hogy ezeket az előíráso­kat más egyházmegyék is átvettek, nemcsak az egri, vagy a pécsi zsi­nat, hanem távol Erdélyben, a csik­somlyói konstitúciók is. Midőn Dolny István esztergomi nagyprépost csanádi püspökké ne­veztetett, első törekvése arra irányult (1700-ban), hogy ezt az intézményt egyházmegyéjébe átplántálja. E licentiátusok meglehetős nagy számban lelkipásztorkodtak az esz­tergomi főegyházmegyében. Az 1629.-iki zsinaton ugyan csu­pán 29, az 1630.-in 10 licentiátus vett részt, de ezek nyilván csak a többieket képviselték. A XVII. század közepén Lippay György prímás emlékirata szerint 68 volt az esztergomegyházmegyei li­centiátusok száma. Pázmány tanúsága szerint kétszer annyian voltak, mint a fölszentelt papok. Számos plébánosnévtár (Seriespa­rochorum) csupán licentiátusok em­lékét őrizte meg. Jóllehet a licentiátusi intézményt a kényszerűség hozta létre és az ak­kori paphiányt, ha némileg enyhítette, de semmikép nem orvosolta mégis ez intézmény életrevalóságát bizo­nyítja ama tény, hogy másfél száza­dokon át jóval a török kiűzése után is fenntartotta magát, még pedig vál­tozatlanul, a keletkezésekor nyert hatáskörrel. Pázmány csaknem ugyanazon sza­vakkal ismerteti a licentiátusokat VIII. Orbán pápával a XVI. század első felében, mint a hogyan az idegenből származó Keresztély Ágostot, az első herceg-ptimást informálták itthon fő­esperesei, a XVIII. század elején. (Győri püspöki levéltár: Acta dioec, sub Christiano Augusto Tom I. pag. 1403 és Tom. IV. pag. 83.) A licentiátusi intézmény ugyanis teljesen magyar eredetű. Ezért nem volt ismeretes külföldön még virág­zása korában sem. Manapság nálunk is feledés borítja nevüket. Pedig mint a török világ hitéletének fontos tényezői nem meg­vetendő munkát végeztek. A ^ H Hivatalos rész. ^1 W Esztergomi j á rás főszolgabirájától. 2136/1920. szám. Másolat: Kereskedelemügyi m. kir. minisz­ter 57586/1920. sz. 33. Rendelet. Az ipari munkások vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. törvénycikk 3. §-a alapján a nagy jéghiányra a vasúti hütőkocsik hiányára, nemkülönben a vasúti közlekedés mostani helyzetére való tekintettel a m. kir. Belügyi és Földmivelésügyi miniszter urakkal egyet­értőleg megengedem, hogy a jelen rendeletem kihirdetésétől bezárólag folyó évi szeptember hó 26.-ig terjedő időszakba eső vasárnapokon és Szent István napján reggel 6 órától d. e. 10 óráig az ország egész területén minden­nemű hus, husnemü, hústermék és mellékter­mék akár friss, akár feldolgozott állapotban, továbbá élő és leölt baromfi, valamint élő és jegelt hal árusítható és házhoz szállítható legyen. Ehhez képest a jelen rendeletem ki­hirdetésének napjától bezárólag folyó évi szeptember hó 26.-ik terjedő időszakban a hivatali elődöm- 1918. évi március hó 2.-án 10547 szám alatt kiadott rendeletében hus­nemüek munkaszüneti napokon való árusítása és házhoz szállítása tekintetében megállapított tilalom nem nyer alkalmazást folyó évi szep­tember hó 26.-ika után azonban az emiitett tilalom ismét teljes mértékben érvénybe lép. Budapest, 1920. évi július hó 8.-án Dr. Emich Rendelet. Az esztergomi járás valamennyi köz­ségi elöljáróságának. A fenti kereskedelemügyi miniszteri rende­letet tudomásulvétel és széleskörű közhirrété­tel végett közlöm. Esztergom, 1920. évi július hó 16.-án. Reviczky s. k. főszolgabíró. Esztergom vármegye kormánybiztosától. 118/1920. korm. szám. Másolat: Kereskedelemügyi m. kir. minisz­térium 60765/20/1920. sz. Esztergom várme­gye kormánybiztos főispánjának. Esztergom. Értesítem kormánybiztos főispán urat, hogy jelen szám alatt kiadott rendeletemmel Esz­tergom vármegye területére alakított törvény­hatósági árvizsgáló bizottság elnökévé Mátéffy Viktor volt elnök lemondásának egyidejű elfogadása mellett Vanke Imre nyugalmazott primási gazdasági intézőt neveztem ki. A ki­nevezési okmányt a nevezettnek egyidejűleg közvetlenül küldöttem meg. Budapest, 1920. aug. 18. Olvashattam aláírás s. k. Rendelet. Az I. fokú és helyi hatóságoknak. Tudomásvétel végett közlöm. Esztergom, 1920. augusztus hó 28. alispán h. Reviczky s. k. vm. h. főjegyző. Esztergom vármegye alispániától. Szám: 4023/1920. sz. Hirdetmény. Az erdőőri és a vad őri szakvizsgák 1920, évi október hó 18.-án s az arra következő napokon Budapesten, Miskolcon és Szombat­helyen fognak megtartatni. Felhivatnak mind­azok, akik az erdőőri, vagy vadőri szakvizs­gát letenni óhajtják, hogy az ehhez szüksé­ges engedély iránti kellően felszerelt kérvé­nyüket 1920. évi szeptember hó 30.-ig ahhoz a kir. erdőfelügyelőséghez nyújtsák be, ame­lyeknek székhelyén vizsgát tenni kivannak, Ügy az erdőőri mint a vadőri szakvizsgához való bocsájtásra ez alkalommal kivételesen azok is igényt tarthatnak, akiknek a gyakor­lati szolgálata a 3 évet nem éri el, ha iga­zolják azt, hogy a gyakorlati szolgálatban mutatkozó hiányosság, mely azonban egy évet meg nem haladhat önhibájukon kivül, valamely a háborúval kapcsolatos méltány­lást érdemlő ok következtében állott elő. Budapest, 1920. augusztus hó 6. I. kir földmivelésügyi miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents