Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-03 / 2.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20, SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 95 K.

t félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Hadifoglyainkért. A magyar kormány még ma is Szibériában sinylődő százernél is több magyar hadifogoly véreinknek megmentése és hazaszállítása érdekében a nemzethez és társadalomhoz fordult. Országos gyűjtés indult meg, mivel a tanácsköztársaság s az ezt követő megszállás az állampénztárt teljesen kiürítette s azon pusztulás és romlás folytán, mely ezeknek útját követte, alig van remény arra, hogy a kormány az állami bevételekből oly összeget fordíthasson hadifoglyainkra, mely azoknak hazaszállítását is lehetővé teszi. A társadalomnak kell pótolni az állam megromlott pénzügyi helyzetét. A vörös uralom, a román megszállás mindenünket elrabolni nem tudta s akinek már mindenét el is rabolta annak megmaradt két keze ereje, agyának tudása, lelkének bizalma. Vagyonunk foszlányait s ahol ez sincs már, ott munkák, keresetünk egy részét legszentebb kötelességünk arra áldozni, hogy a messze idegenbe szenvedő gyermekeinknek életét megmentsük, s megtizedelt, legyengült magyar nemzetünknek őket visszaadjuk. A -város nemes és hazafias közönsége mélyen átérzi ezt az erkölcsi kötelességet, mely e téren feladata. Lelkesen és igen szép eredménnyel folyik a gyűjtés. Csak az egyik elemi fiúiskola apró magyarjai ezerhatszáz koronát gyűjtöttek a maguk gyűjtőivein. Ezen kis honfiúk máskori gyűjtései a 200 koronát alig érték el s ime most egy soha nem remélt öszszeget tesznek a haza oltárára. Kicsi és nagy egyaránt érzi tehát azt a nemzeti kötelmet, mely őket a Szibériában szenvedő magyar testvéreikhez fűzi. Az államnak feladata ezt a nemzeti áldozatkészséget realizálni és pedig oly módon, hogy ne érje ismét csalódás a nemesen és lelkesen cselekedő magyar lelkeket. Magának kell kezébe vennie az egész hadifogoly ügy intézését, rendezését. A befolyó eredmények hováforditását, felhasználását államilag végezni és társadalmilag ellenőriztetni a legelső kötelesség. Nem elég gyűjtésre lelkes hangú felhívást adni ki, hanem intézményesen kell azt is biztosítani, hogy az összegyűlő pénz, arany, ezüst, fehérnemű stb. a lehető leggyorsabban és minden kétséget kizáróan hadifoglyainkhoz el is jusson. öreg hiba e célból egyesület létetése. £ tekintetben még rosszabbul állunk a politikai pártoknál is. Nem tudunk már mozogni, dolgozni, irányt venni a sok-sok egyesülettől, mely a maga személyes harcaival, szóvirágos Ígéreteivel csak arra jó, hogy a lelkesedés lelohadjon, a bizalom meginogjon s a legszentebb ügy is végül rész vétlenségbe fúljon. Van nekünk ezer és ezer derék, magyarságáért szenvedő, családját, vagyonát vesztett hontalan köztisztviselőnk. Tessék ezekből a szükséges munkaerőt az illetékes minisztériumba behívni és a hadifogolymentés munkáját reájuk, ne pedig a laza, semmi fegyelmi jog alatt nem álló, s nehézkesen ellenőrizhető újonnan alakulandó egyesületre bizni. Ezek érző lelket, kötelességtudó munkát, fegyelmileg ellenőrzött rendelkezést fognak végezni s -ba, kell javaslatokat ezirányu általános megadóztatásról. Hadifoglyaink érdekeit szolgáló adónem beállítása volna a legigazságosabb és legcélravezetőbb is. Aki figyelemmel kiséri az adakozásokat, az tudja, hogy minden célra, minden gyűjtésre körülbelül egy azon tábor áldoz, mig a közönségnek egy azon része még pedig a nagyobbik, teljesen kivonja magát. Már pedig nem lehet nagyobb igazságtalanságot elképzelni, minthogy a hadifoglyainkért teljesítendő kötelmek alól kivonhassák magukat az állampolgárok, vagy pedig vagyoni erejüket alig megterhelő módon adakozzanak. Mindenkire kiterjedő és vagyoni erejéhez mért adóztatásra van itt szükség. Ahol nincs lélek, szeretett és hazafias kötelesség, ott az államnak kell a zsebekbe nyúlni. Ha pedig az" államhatalom kezelői a mai gyászos és válságos időkben sem államháztartási szempontjából, sem az ügy érdekében nem tartják célszerűnek adókivetés utján teremteni elő az összeget, akkor magánál a lelkes felhívásnál megállni nem okszerű, de nem is szabad. A beállított köztisztviselők meg fogják találni a módját annak, hogy a gyűjtés ne csak a felhívás útján megindult adakozásban nyilvánuljon meg, hanem az élet ezer megnyilvánulása is sorompóba állittassék. Ma oly nagy mulatókedve van közönségünknek, amelyet noha keményen és szigorúan el is Ítélünk, de megakasztani nem tudunk. Ezt fel kell használni. Aki mulatni, táncolni, költekezni tud, áldozzon is va lamely nemes célra. Minden mulatság engedélyezésénél egy bizonyos összeget kellene megkövetelni hadifoglyaink céljára. Amikor a hatósági illetékeket fizetik, es is ki volna rovandó és pedig tekintélyes összegben. Kaszinók, kávéházak, társaskörök a kártyapénz kétszeresét, de sok helyen a tízszeresét is mögkövetelhetnék játékosaiktól ezen célra, ami ma minden képzeletet meghaladó összeget jelentene. De különösen komoly munkát követelne a gyűjtés alkalmával igenigen sok helyen megnyilatkozott azon kijelentés, amely tiz-harmincezer koronát is hajJandó fizetni, ha az itt, vagy az ott szenvedő hozzátartozó hadifogolyt hazahoznák. Egy felelősségteljes állami hivatal a „Vöröskereszt Egyesület"-tel karöltve meg tudná állapítani számtalan fogolyról, hogy hol van és mi módon és mikor hozható haza. Amikor ez megvan, a hivatal megkeresné a hozzátartozókat arra. hogy a fogoly hazaszállítást költségeit vállalják Mivel pedig a foglyoknak legnagyobb része a magyar föld népének gyermeke, aki ma mérhetetlen sok pénzzel rendelkezik, oly nagy és tekintélyes összeg gyűlne egybe, amelyből nagyon sok jutna azon hadifoglyokra is, akiknek hozzátartozói nem tudnak, vagy nem akarnak áldozni. Ez volna a pénz előteremtésnek a legtermészetesebb és legcélravezetőbb módja. A közvetlen hozzátartozó az, aki mindenét oda adja, hogy a várva várt, avagy a sokszor már elveszettnek vélt apa, gyermek, testvér, férj, vőlegény végre az édes, de szomorú otthonba visszakerüljön. Ezt s a vele kapcsolatos munkát pedig nem felhívással, nem uj egyesület alkotásával kell megteremteni, hanem aprólékos, részletes, akadályt nem ismerő kutatással, rendszeres és felelősségteljes intézmény létesítésével Ez a legkevesebb, amit éhező, fázó, beteg gyermekeinkért tenni kö telességünk, akiket a keserű rabságból kimenteni és hazahozni legelső feladat, akik vérük hullatásáért s lelki szenvedéseikért joggal várhatják a szabadulás napját. Hamburgi lap Károlyiról. Bécs. Egy hamburgi lap hosszabb cikket közöl Mackensen hazaérkezé séről s megemlíti, hogy Mackensen volt az utolsó német katona, ki elhagyta Magyarországot s aki egy teljes évig volt magyar és francia fogságban. Lekicsinylőleg ir és éle s hangon támadja Károlyit, ki az országot a szerencsétlenségbe sodorta, s az ország védelmezőjét és szövetségesét a franciáknak kiadta. Választási mozgalmak a fővárosban. Budapest. A választási mozgalmak a fővárosban teljes erővel megindultak. Eddig 12 kerületben 96 jelölt lépett sorompóba. Lengyel mozgósítás. Bécs. A lengyel hadügyminisztérium behívta a tartalék három korosztályát és a tartalékos tisztek öt korosztályát. A kormány erélyes intézkedéseket tett, hogy az ország határait Oroszországgal és Németországgal szemben megvédje. Az aj konferencia Parisban lesz. Bécs. A Temps szerint Lloyd George mégis Parisba jött és az uj konferencia nem Londonban lesz, amint néhány oldalról állították. Az uj konferencia első ülését január 5-ére tervezik. Hivatalos rész. Esztergomi magyar államrendőrkapitányság. Axelrod Annát szabadon bocsájtják. Bécs. A lapok értesülése szerint az osztrák kormány teljesítette a Karlsteinban internált Axelrod Anna, orosz bolseviki asszony kiadatásáért átnyújtott kérelmet. Axelrodné leg közelebb Berlinbe utazik, ahonnan férjével, dr. Axelrod Tóbiással haza utazik Oroszországba. 1727/1919. kg. szám. Felhívás. A vadász és céllövő fegyverek tartása tárgyában a földmivelésügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 60381/ 1919. F. M. számú rendelete folytán felhívom mindazokat akiknek birtokában hivatalomtól nyert fegyvertartási engedély van, hogy azt hozzám három nap alatt nyilvántartás végett szolgáltassák be, annál is inkább, mert a kiadandó ujabb fegyvertartási engedélyekkel azokat érvénytelenítem, és a fegyverek elkobzáia|iránt, a kih. eljárást folyamatba teszem. Fegyvertartási engedélyt csak azok kaphatnak, akiket a rendőrhatóság teljesen megbízhatónak tart, továbbá aki 1917. 1918-iki vadászati évadról szóló, vagy régebbi vadászati jeggyel avagy fegyveradó igazolvánnyal ilyenek nem létében pedig az w

Országos Magyar Vadászati Védegylet" a „Magyar Vadászok Országos Szövetsége" vagy a „Hubertusz Magyar Vadászok Országos Egyesülate" vezetősége által, azok teljes szavatossága ellenében kiállított igazolyánnyal vagy más hitelt érdemlő módon bizonyítja, ho-^y 1918. október 30.-át megelőző időben vadászfegyvert tartott. Esztergom, 1919. dec. 31. Államrendőrkapitányság. Telefon. - Távirat.