Esztergom és Vidéke, 1920

1920-07-04 / 150.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: V1TÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 120 K., félévre . . 60 K. negyedévre 30 K.» egy hóra . 10 K. Egyes szám ára: hétköznap 80 fii., vasárnap 1 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Mi az a magyar-béke!? (t) Egybekelt a gőg a kétségbeeséssel és most elvetéli egymásután szörnyszülött magzatjait. Ezek közül való a magyar-béke is . . . Hogy a magyar kormány aláíratta ezt a békeszerződésnek csúfolt okmányt ez nem azt jelenti, hogy a magyar nemzet békét kötött azokkal, akik fölkínálták neki ezt a remekbe készült francia gilatint. Kettő között lehetett választani : a gilatin vagy a hóhér í. . . A hóhérokat megismertették már előbb velünk . . . Elraboltatták általuk két évi véres verejtékkel szerzett kenyerünket, elhajtották lábas jószágainkat, a saját vonatainkra rakatták ipari és gazdasági gépeinket, eszközeinket s elvitették ... Isten tudja, hová, minek ? . . . mert hiszen használni nem igen fogják I . . . Gyalázatos módon megvesszőztették, megbotoztatták véreinket, asszonyainkat és gyermekeinket .. . halálra kínoztak mindnyájunkat aljas, gyáva pribékek módjára, mert hisz meztelen kézzel, lekötött karokkal, tehetetlenül állottunk előttük, előre lefegyvereztek a közöttünk lappangó, titkon bujtogató, gyújtogató gazok, akik nem akartak többé magyar katonát látni 1 . . . Az 1920, évi termésünket nem volt szabad többé letapostatni az utolsó hörgésünkre váró hordákkal I . . . Kormányunk átvétette a gilotint, ám keresse azt a magyar nemzetet, amely ráhajtja erre a gilotinra önkényt a fejét 1 . . . Egybekelt a gőg a kétségbeeséssel — oda át, a mi oldalunkon pedig — a kereszténység a nemzeti eszmével felnyitotta ezeréves szent szövetségét .. . Kettőnk között fetreng a nekünk uszított szörnyeteg, a mi életünkre törő antant-béke ... Mi nem nyulunk hozzá, bár magunkhoz engedtük, — nem nyulunk hozzá, hanem kénes tüzokádása mellett is dolgozunk tovább magunknak a magunk portáján 1 Nincs drótakadály köztünk, nem védenek öblös ágyutorkok, csak a magyar becsület, mely szembe mer nézni most is az ellenséggel ! . . . A megcsúfolt békekötésünk után nem maradt egyebünk, mint a becsületünk és a csonkaságunk; de amig él a magyar becsület, a CsonkaMagyarország nem mond le kitépett tagjairól! Ebben a Csonka-Magyarországban él a hit, hogy a magyar becsületet nem lehet szétdarabolni, egy az és oszthatatlan az itthon, a Cseh-Szlovákiában, a Jugoszláviában és a Nagyzoló-Oláh birodalomban széttagolva vérző, de örökkön együtt érző magyarok között 1 . . . A gilotint megeszi a rozsda, a szörnyeteg megdöglik, de a Kárpátokkal koszorúzott Magyarország él és élni fog, ha mi is ugy akarjuk, ahogy az Isten rendelte I . . . Az egyesületeinél. Magyarországot, különösen ha a városok társadalmi életét tekintjük — egész bátran az egyesületek országának lehetett volna elnevezni a múltban és lehet nevezni a jelenben. Annyi mindenféle szórakoztató, jótékonysági és nevelő egyesületünk volt és van még mindég, hogy a jámbor lakó már azt sem tudja, hogy melyiknek tagja. Mikor kifizeti a tagsági dijakat, akkor azt látja, hogy egy nagy adót rót le, akkorát, amilyet semmiféle adókivető fináncbizotlság nem mert volna rá kiróni és amelynek fele is elég lett volna ahhoz, hogy megfellebbezze azt. Az egyesületi láz már annyira bele ette magát az emberekbe, hogy az egyesületek testén uj képletek támadtak, vagyis az egyesületen belül még társaságokat létesítettek, persze külön elnökség, titkárság és — tagsági díjjal. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy kik voltak tagjai az egyesületek tömkelegének, arra a különös eredményre jutunk, hogy épen a legrosszabb anyagi viszonyok között levő középosztály volt a fejős tehén és az egyesületekben dolgozó alany. Mindenki kárhoztatta a sok egyesületet és mindenki alapított egy-egy ujabbat, mely azután egy darabig prosperált, majd ellankadt s utoljára már csak a tagsági dija maradt meg. A nagy megrázkódtatás után az újraépítendő Magyarországot már ismét az egyesületek tömegével — bocsánat a kifejezésért, de szerintem nem erősítjük, hanem gyengitjük. A politikai egyesületek gombamódra növekednek, céljuk egy és ugyanaz legalább is a végcélt tekintve, de külön-külön haladva, külön-külön róva ki ismét a legrosszabb anyagi viszonyok között levő középosztályra a tagsági dijakat. Ennek az egyesületi láznak nem tudom más okát találni, mint azt, hogy sok emberben meg van az elnöklési ambíció. Tudom nagyon jól, hogy sokan lesznek, akik soraimért megrónak, de én mégis megmondom, hogy ez a sok politikai egyesület célra nem vezet, az ország sorsát előbbre vinni nem fogja, egymást gyengíti sőt már most keresztezi egyik a másikának az útját. Az egyik radikálisabb, a másik hangosabb, vagy titkosabb az egyik mint a másik, de ha az eredményeket vizsgáljuk, a jelvényen kivül alig találunk mást. Nekünk tanulnunk kellene ellenségeinktől. Bármennyire utáljuk is az áruló cseheket, el kell ismernünk ebben a tekintetben fölényüket. A Szokol oly tökéletesen dolgozott, hogy precíz munkájának most iszszuk a levét és fogja még inni a jó anyaföld vérünket is. A Národná Obrana néhány revolverlövése borította, illetve sietett lángbaboritani a világot és ha csak adhoc is, de megteremtette Jugoszláviát. Jól jegyezzük meg, az észak-szlávoknál a Szokol, a délieknél a Národná Obrana, tehát csak egy-egy egyesület dolgozott harmonikusan, erősen és sajnos eredménnyel. Az olasz Irredenta is csak egy volt és egyesitette Olaszországot egy nemzeti királysággá. Szerencsétlen megcsonkított hazánk érdekében mondom, hogy legyen a hiúságnak vége és fejezzük be az egyesülési árverést. Ne forgácsoljuk szét kevés erőnket a külön-külön egyesületekkel. MOVE, Ébredő Magyarok, Területvédő Liga, Magyar Irredenta egyesüljön eggyé és minden erejével szolgálja szegény megcsonkított Magyarország újraépítését. Ha igy fogunk dolgozni, akkor ismét Magyarország lesz Kárpátoktól az Adriáig, különben csak néhány vármegyéből álló Egyesületek országa lesz hazánk. Némő. Hivatalos rész. Esztergom vármegyei alispánjától. 8027/920. szám. Tárgy: Vm. főjegyzői ügykor ellátása. Rendelet. Az I. fokú és helyi hatóságoknak. Tudomásulvétel és miheztartás végett közlöm, hogy gróf Károlyi József ker. kormánybiztos ur dr. Szilárd Béla volt megyei főjegyző képviselői megbízatásának tartamára a főjegyzői állásra dr. Reviczky Gábor vármegyei II főjegyzőt behelyettesítette. Esztergom, 1920. június 22. Palkovics s. k. alispán. Esztergomi járás íőszolgabirájától. 1959/Í920. szám.. Tárgy : Aratógépek szállítása. Rendelet. Az esztergomi járás valamennyi község elöljáróságának, és csendőrségének. A m. kir. kereskedelemügyi és belügymiminiszter urak egyetértőleg június hó 5-től július hó 25-ig, aratógépek szállítására és fuvarozására a vasárnapi munkaszünetet az érdekeltek kérelmére esetről-esetre felfüggesztik. Igy az engedéllyel bírók jelzett időpontban az aratógép szállításában nemakadályozandók. Esztergom, 1920. évi június hó 26.-án. S. k. főszolgabíró. Esztergomi járás íőszolgabirájától. 674/1920. szám. Tárgy: A tűzrendészed intézkedések megtétele. Rendelet. Az esztergomi járás valamennyi községi előljáróss A járási tűzrendészet! felügyelő jelentéséből, s a saját szomorú tapasztalataimból azt a sajnos tényt kellett megállapítanom, hogy a községek túlnyomó részében a legminimálisabb tűzrendészet! intézkedések sincsenek meg, s ama vagyont képviselő tűzoltó szerek mintha gazdátlanok volnának, a legelhanyagoltabb állapotban és sok helyen a szabad ég alatt tartatnak. Ezen tűrhetetlen állapotok megszüntetése végett felhivom az elöljáróságokat, hogy az 554/1912. számú tüzrendészeti szabályrendelet (Vm. Hiv. Lap 1912. évf. 38. sz.) 21, 23, 31, 32, 35 és 37. §-ai értelmében azonnal intézkedjenek. Rendeletem végrehajtását személyesen is ellenőrizni fogom, s a netalán észlelt mulasztást példás szigorral fogom megfenyíteni. Már ez alkalommal is figyelmeztetem az elöljáróságokat, hogy mindazon károkért, amelyek a tűzoltó szerekben és fecskendőkben felügyelet hiánya, vagy hanyagság folytán történt vagy történik, az elöljáróságot egyetemleges anyagi felelőlség terheli. Esztergom, 1920. évi június hó 14.-én. Reviczky s. k. főszolgabíró. Esztergomi járás fószolgabirájátó). 1719/920. szám. Körözvény. Éichbaum Béla pékmester süttőí lakos bejelentette, hogy a Budapesten 1920. március hó 23.-án Románszki Antal budapesti lakos (VII. Hajtás-ut 66. sz.) nevére kiállított járlatlevél 1 drb. (8 éves sárga herélt csillag, pisstra 2 h. J, kesely, bal nyakon (M) és 41 alakú sütött bélyeg) lóról, marhalevél száma 351/920. és amely marhalevél Budapesten 1920. évi március 24.-én 241/a sz. a. Éichbaum Béla süttői lakos nevére íratott át, a Bajót—Süttő közötti uton elveszett. Felhivom az összes községek elöljáróságát, hogy fent körűiirt járlatlevelet nyomozzák s feltalálás esetén a feltaláló elöljáróság hivatalomhoz terjessze fel. Esztergora, 1920. június 5. Reviczky s. k. főszolgabiró. Hirdetmény. A párkányi cseh parancsnokság többféle vissza élést tapasztalt az esztergomi átkelők részéről. Ilyenek : A tartózkodási hely hamis bejelentése, a bejelentett tartózkodási hely átlépése, a tartózkodási idő tulhágása stb. Ez okból a felsőbb cseh katonai parancsnokság az átkelést csak Párkány község területére és legfeljebb 24 órára engedélyezte azon hozzá adással, hogy hasonló előforduló visszaélések esetén az átkelést teljesen beszünteti. A közönség saját érdekében tartózkodjék tehát minden hasonló visszaélés elkövetésétől mert egyesek túlkapása miatt az összesek lesznek súlyosan érintve. Esztergom, 1920. július 2. Cseadőrsz árayparaacsaokság •