Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-20 / 15.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 98 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Magyarország. Amit nem hittünk, nem akartunk, nem tudtunk elhinni — bekövetkezett. Nem vagyunk! Ezeréves országunkat mint egy ron­gyot szóttépték és odadobták véres koncul árulók, szerződésszegők és orgyilkosoknak, kik szájuk szélét nyalva röhögnek egy becsületes, vi­téz nép szétmarcangolt testén. Századokon védőbástyája voltunk a Nyugat kultúrájának és szinte cso­dálkozás fog el, hogy a Nyugat vé­delmében temetőnké lett Mohács a mienk maradt. Elveszett Magas-Tátránk, Kassa Rákóci szent hamvaival, kincses Kolozsvár ezeréves magyar kultúrá­jával, Arad, Temesvár hatalmas ipa­rával. Nincs erdőnk, bányánk, nincs semmink csak keserűséggel megtelt szivünk és ökölbe szorult kezünk. Oda van a székelyek ősi magyar földje és nem a miénk többé a Kis­Alföld áldott rónája. Mindenünk el­veszett. Harmincötezer főből álló hadsereget szabad csak tartanunk, hát hová tegyük hivatásos katonáinkat? Men­jenek máshová idegen zsoldon, ide­gen érdekeket szolgálni ? Menjenek, nincs már Magyarország, csak ma­gyar kerület. És ezt ti tettétek fehér őszirózsás temetkezési vállalkozók! Ti tettétek, akik előidéztétek a „dicsőséges* forra­dalmat I Ti tettétek, akik belevittétek a becsületes magyar katona lövész­árkába a pestist! Müvetek tökéletes, örüljetek hát! Vegyétek fel a vörös rongyot ti hazátlan gazemberek és nevessétek az Őrült fagyasztó kacaját. Elértétek amit akartatok, nincs hazája a magyarnak ! Félrevezetett és „öntudatos" mun­kások, most már nem önmagatoktól, hanem kényszerűségből lesztek nem­zetköziek, mert itt megélni nem le­het. Mehettek, nyitva áll a világ Szibéria ólombányái tói a sziciliai kénbányákig. Északtól-délig és kelet­től-nyugatig vándorolhattok vezérei­tekkel, kisérve egy nemzet átkától. Mélységes fájdalmunkban fogad­junk meg egyet, szent, erős foga­dással. Fogadjuk meg, hogy nem tűrünk ezen a darabka magyar föl­dön mást, mint izig-vérig magyart. Innét ki kell takarodniuk a nemzet­közi szocialisták, Gallileisták, kom­munisták és a többi, hazát, nemzetet, hitet nem ismerő árulóknak. Ki ve­lük a nagy világba 1 Mi pedig dol­gozzunk a feltámadás reményében. Feldaraboltak bennünket és nem tudják, hogy — aki szelet vet — vihart arat. Európa lőporos hordójá­ban magyarság lesz a kanóc. V. I. Telefon. - Távirat. Apponyi beszéde a legfelsőbb tanács előtt. Neuilly. A magyar béke követek pénteken délután fél 3 órakor autón mentek a külügyminisztériumba, ahol a legfelsőbb tanács fogadta őket. Clemenceau átadta a szót Apponyi­nak. Apponyi a következő beszédet mondotta: Nem habozik kijelenteni, hogy a békejegyzék módosítása nél­kül a béke szerződés tervezetét nem fogadhatja el. Tudatában van mit jelent az aláirás megtagadása, mily súlyos bajok és veszélyek származ­hatnak ebből. DaJia csak a föltéte­lek elfogadása és visszautasítása kö­zött lehet választani, akkor az or­szág előtt az a kérdés áll, hogy ön­gyilkos vagy megöljék. Az hogy meg­hallgatnak annyit jelen, hogy nem mondták ki az utolsó szót. Reméljük, hogy önöket meggyőzhetjük. Ké­rünk egy közös terminust, amelyen találkozhatunk ezen nemzetközi igaz­ságnak a népek szabadságának alap­elvén, amelyértküzdöttek. Clemenceau itt Apponyi beszédét félbeszakította és le akarta angolra is fordíttatni, azonban ezt Apponyi tette meg cso­dálatos könnyedséggel és szabados­sággal. Egy órás beszédet, amit franciául mondott szakaszonként an­golra is le fordította s igy folytatta: Az első pillanat megdöbbentő fölté­telek rendkívüli volta miatt. A többi hadviselő nemzetek is kemény felté­teleket kaptak, de egyiket sem suly­tották annyira, mint Magyarországot, Magyarországot területében, lakossá­gában nem csak teljesen feldarabol­ták, de a megmaradt rész meg lenne fosztva a gazdasági virágzás minden lehetőségétől, s ez nem egyébb mint egy nemzet teljes és szándékos el­pusztítása. Azután szóba hozta a hadifoglyok ügyét, hogy Szibériában sínylődő több százezer hadifoglyot még a béke megkötése előtt hazale­hessen szállítani. Különösen Jappá­nak és Amerikának segítségét kéri ehhez s megköszönte eddigi jóindu­latukat. Azután az ország földrajzi és gazdasági kérdésére tért át. Ki­fejtette, hogy a békefeltételek lehe­tetlenséget kivannak Magyarországtól. Románia berendezkedik. Kolozsvár. A románok az általuk megszállt egészen tiszta magyar te­rületeken is uj tanrendet állapítottak meg, melyben „hazánk történelme" cím alatt Románia történetét tanítják. Románia határait a tanrend a Tiszá­tól a Dny észterig állapítja meg. Mi lesz a szerződés aláirása ntán? Paris. L' Homme Libre hosszabb vezércikkben foglalkozik a magyar béke kérdésével és azt irja, hogy Magyarország ugyanabban a hely­zetben van, mint annak idején Auszt­ria. A st.-germaini oékeszerződés aláirása után az entente Rennernek kijelentette, hogy támogatni akarja Ausztriát a gazdasági rekonstrukció munkájában. Semmi okunk, hogy Magyarország irányában másként járjunk el. Az entente helyesen cse­lekszik, ha a legigazságosabb elbá­násban részesiti Magyarországot is. A royalisták lapja Magyaror­szág mellett. Paris. Az Action Francaise óva inti a békekonferenciát attól, hogy a magyarokat ismét kalandorok vagy Németország karjaiba kergesse. Ebből a szempontból a lap helyesli Franchet d' Esperay tábornoknak Huszár mi­niszterelnök előtt tett nyilatkozatát, amely szerint Franciaország hajlandó segíteni Magyarországot az újjáépítés munkájában. A lap megjegyzi, hogy gróf Apponyinak a magyar béke­szerződés átvételével kapcsolatos óvatos, de büszke szavai jellemzőek az egész magyar nép mostani lelki­állapotára és gondolkodására. Az antant nem előzékeny. Bécs. Anglia, Amerika és Francia­ország megbízottai megállapodtak abban, hogy a volt ellenséges álla­mok polgárait országaik területére csak kivételes esetekben engedik be. Anglia Magyarországnak. Budapest. Egy angol bankár olyan kijelentéseket tett mértékadó körök előtt, amelyek értelmében Anglia csak bizonyos kereskedelmi és ipari megállapodásokat szándékozik léte­síteni Magyarországgal, politikai ügye­inkbe azonban nem fog beleavatkozni. Ugyané bankár békedelegátusainknak ajánlatot fog tenni, hogy ausztráliai angol gyártelepekről az ő érdekelt­sége vasúti mozdonyokat és kocsi kat bocsát rendelkezésünkre, ha a teherforgalom jövedelméből megfelelő részesedést kaphat. Cseh szén Magyarországnak. Prága. Mint a Telegrafenkompag­nie itteni tudósítója értesül, a cseh köztársaság nemzetközi kötelezett­ségei közé sorozták azt, hogy nagy szénmennyiségeket szállítson Magyar­országnak, Németországnak, Len­gyelországnak és Spanyolországnak. Hivatalos rész, Esztergom vármegye kormánybiztosától. 10/1920. t. kb. szám. Tárgy; A dunántúli központi kormánybiztos, Pallivicini őrgróf értesít, hogy a magyar kor­mány által a ker. kormánybiztosi teendők ideiglenes ellátásával is megbízatott s hogy a kormánybiztosság székhelye Székesfehér­várott a vármegyeház épületében van. Rendelet. Esztergom város polgármesteréhez és az államrendőrség kapitányához, az esztergomi járás főszolgabirájához s valamennyi községi elöljáróságához. A dunántúli közp. kormánybiztos ur fenti megbízatását tudomásulvétel és alkalmazkodás végett közlöm. Esztergom, 1920. jan. 15. a. t. kb. helyett: Palkovics s. k. alispán. Esztergom város polgármesterétől. 5679/1919. tan. sz. Rendelet. Másolat: A 45254/1919. számhoz. A ma­gyar pénzügyminiszter 45254. számú rende­lete. A kincstári és az 1919. évi^ saját hasz­nálatra szóló dohánytermelésre vonatkozó, — az úgynevezett tanácsköztársaság által kiadott, — rendelkezések hatályon kívül helyezéséről és az ezzel kapcsolatos intéz­kedésekről. — Az úgynevezett földmivelés­ügyi népbiztosságnak a kincstári dohányter­melésnek folyó évi folytatólagosan kötelező voltára, valamint az 1919. évi saját haszná­latra való dohánytermelésnek engedély nélkül, csupán bejelentésen alapuló gyakorlására vonatkozólag f. é. április hó 3.-án kiadott 8. F. M. számú rendeletét a földmivelésügyi miniszter ur hozzájárulásával, valamint az ezzel összefüggőleg az úgynevezett tanács­kormány idejében kiadott egyéb rendeleteket is ezennel hatályon kivül helyezem. — Ehhez képest a kincstári dohánytermelésre nézve a dohányterraelesi kötelezettség kizárásával újból az 1887. é. XLIV. t. c. és a vonatkozó dohányjövedéki törvények és rendeletek irányadók. Az 1919. évi saját használatra való do­hánytermelésre nézve pedig a 6232. M. E. 1918. sz. kormányrendelete, valamint az ezt kiegészítő 153170/918. sz pénzügyminiszteri rendelet hátározmányai lépnek újból életbe a következő változtatásokkal : a) hogy tekintettel az idő előrehaladt vol­tára, az Összes 1919, évben saját használat­ra tényleg kiültetett dohánypalánták méltá­nyosságból szabályszerűen kiültetteknek tekintendők. b) hogy a termelési dij nem a fenti rende­letben minimálisan megszabott 200 koronában, hanem csakis a tényleg kiültetett palánták száma után palántánként már lefizetett, illetve lefizetendő 1 koronában áliapittatik meg. c) hogy az 1919. évi saját használatra való dohánytermelés igazolására az ügy egyszerűsítése céljából nem az állampénztárak ('adóhivatalok) által kiállítandó engedély, hanem a volt helyi birtokrendező bizottságok által kiállított, vagy &z elöljáróságok által kiállítandó s a termelési dij lefizetését iga­zoló nyugta (elismervény) szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents