Esztergom és Vidéke, 1920

1920-04-18 / 89.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 98 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Résen legyünk magyarok 1 A fejünkre zúdított zivatar még nem múlott el s a széthajszolt felhőfoszlányok új viharra tömörülnek. Az első ijedtségre csak az ég peremén húzódtak meg, de ime már ismét a zenitre merészkednek. Résen legyünk magyarok! Keblünkön dédelgetett keleti vendégünk nyilt szövetségben az egész világgal ördögi terveket főz a magyar faj, a magyar haza ellen. És ez az egyöntetű külső és belső támadás egyre sűrűbb, egyre hevesebb, egyre pimaszabb lesz. Céljuk az országnak politikai és gazdasági lezüllesztése, hogy a roncsokon azután véglegesen megteremthessék az ő fajuralmukat, amibe már egyszer úgyis belekóstoltak s ugy látszik nem tudják feledni. Bent az országban az árdrágítás, csalás, panamázás sohasem burjánzott dúsabban, mint most és a keresztény kurzus exponensei ma is ép oly cinikus mérséklettel támogatják halálos ellenségeinket, mint a mult cirkuszpolitikusai. — Élénk kontaktust tartanak fönn és ellenségeinket kitartóan szállítják a külföldi sajtónak a fehér terror képtelen meséit, hogy „jó indulatot" keltsenek irántunk a külföldön. Paktálnak a hazánk határait amputáló ellenségeinkkel és agitációs utakat tartanak elszakított területeinken, hogy a lakosságot az anyaország ellen ingereljék. A keresztény iránynak talmi vezérei pedig teli szájjal ordítják a valláserkölcsöt, amit csak az egyik félnek kell betartani, mert „aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel." Nos — én pedig azt mondom, hogy vagyok olyan valláserkölcstelen, hogy a kövei dobálozónak inkább nagyobb kövekkel válaszolok ebben a kenyérszük világban. És sajnos — épp ez volt a baj — eddig túlságosan ragaszkodtunk ama bibliai mondáshoz, mert mig ez a faj a kőtől a tüzes menykőig minden ütő eszközt felhasznált ellenünk, addig mi kenyérrel, pampuskával, meg farsangi fánkkal dobálóztunk. Résen legyünk magyarok 1 Az ántánt részéről megnyilatkozó gyűlölet, rosszindulat kizárólag a zsidósajtó műve s az ántánt sajtóiban napvilágot látó magyar gyalázásukat is megértjük azonnal, ha átgondoljuk azt a vérségi kapcsot, ami azok iróit a „mienkkel" összefűzi. Résen legyünk magyarok! Az ántánt békéjének jóvoltából Németország forrong, Ausztria éhhalálban agonizál és az ántánt szövetségi hűségéből Oroszország évek óta járja vitus táncát. Vigyázzunk! Keresztény politikusaink jórésze áruló lett s vagy gyáva ahhoz, hogy ígéreteit valóra váltsa. Egyéni tülekedés, a mindenáron érvényesülni akarás a pártprogramm köpönyege alatt, ez jellemzi a mai politikát s politikusaink nagyképű nyilatkozataik dacára a lehető legtökéletesebb bárgyusággal ugranak be a zsidósajtó uszításainak és csinálnak keresztény-keresztyén politikát és megrepetálják a homojuzion és homouzion harcát. Résen legyünk! Bérencekkel van megspékelve a magyar társadalom, akik csattogó fogakkal szórják a piszkot a keresztény törekvések ellen, akik tettetett nagyképűséggel „mérsékletre" intik a harcosokat, akik vérlázító szemtelenséggel akadályokat gördítenek a keresztény célok elérése elé, akik alávaló fajárulásukkal ismét forradalmositják a magyarságot. Résen legyünk !! Ezeknek a renegátoknak ki kell pusztulniuk a magyar közéletből és ezek a spionok, ezek a koncosok ki fognak pusztulni közülünk gazdájukkal egyetemben. A magyarság jövője rövid idő alatt el fog dőlni, addig az okosak, az elszántak, a hősök ne csüggedjenek, se jobbra, se balra ne kacsingasanak s az akadályokat tétovázás nélkül rúgják félre, mert a haza sorsával szemben, minden más érdek csak szemét, csak rongy, amire nem szabad tekintettel lenni. A haza, a magyar faj sorsa forog kockán . . . résen legyünk magyarok !! Só Központok. (V. I.) A háború elején valóságos pazarlást vittünk véghez különféle élelmi szereinkkel. Nem értettünk a háborús gazdálkodáshoz, nem voltunk előrelátók, óvatosak. Mindenki tudja, hogy katonáink eldobálták a csokoládét, megundorodtak a gulyás és pörkölttől s Lembergben az első visszavonulás alkalmával ezer és ezer métermázsa lisztet dob'ak a tüzmartalékául, nehogy ez az ellenség kezére jusson. A mig hazardíroztunk, azalatt Przemysl raktárai nem voltak kellően ellátva hosszú hadjáratra élelmiszerrel és katonáink minden hősiessége dacáia is, az éhhalál elől menekülve, kénytelenek voltak feladni a monarchia legerősebb várát. A hadsereg ahelyett, hogy közvetlenül látta volna el magát, hadseregszállítók uzsorájának körmei közé került és amíg azok milliókat harácsoltak össze, addig derék katonáink koplaltak, ehetetlen dolgokat kaptak az ország drága pénzén. Tenni kellett valamit és cselekedtek is. Német mintára megalakították az úgynevezett Haditermény Részvény Társaságot, melynek különböző központjai létesültek a termények egyenlő elosztását célozva, de Budapest erkölcsével — a nagyrészesedés legszemérmetlenebb alap ján. Minden a részvénytársaság tulajdonába ment. A gazda csak tőlük kaphatoíott vetőmagot, de hogyan ? Nem terjeszkedem ki az országos dolgokra, csak egy-két esetet hozok fel Esztergom megyében megtörtént dolgokról. Egyik megyei földbirtokosunknál le volt foglalva a részvénytársaság részére tavaszi buza. A földbirtokos őszi búzája rosszul kelt, kérte, hogy engedjék át .magtárában levő tavaszi búzáját vetésre. Csak ár differencia lefizetése ellenében volt hajlandó ezt a részvénytársaság átengedni, holott a földbirtokos egy fillér foglalót sem kapott. Ugyanott ettek meg a zsizsikek több mázsa rozsot, mert a tulajdonosnak nem volt szabad hozzányúlnia, de a részvénytársaság megbízottjai a nekik biztosított %-ot megkapták. Megtörtént tény az is, hogy egyik megyei nagybérlő búzája hetekig feküdt a kövesdi állomáson és megyei kisgazdáknak nem volt vetőmagjuk. Az illető azzal a kéréssel fordult megyei gyűlésen a főispánhoz, hogy kérje a buza feloldását, nehogy gazdáink későn kapják meg a vetőmagot. Nem engedték meg, hanem Tolnamegyéből utaltak ki búzát — későn és jóval drágábban, mert szállítás és egyéb költségeket kellett belekalkulálni, holott a kövesdi búzát mindenki önköltségen vitte volna el idejében és bőségesen elég vetőmaghoz jut gazdaközönségünk. Ennyi jót tett a Haditermény R.-T. Esztergom vármegyében. Menynyi lehet a rovásán országszerte ? A Haditermény R.-T. valóságos refugiurna volt a katonáskodástól fázóknak. Aki ide betette a lábát, az biztosan fel volt mentve. Hogy kikből állott a részvénytársaság hada, azt mindenki tudja és hogy mit harácsoltak össze, az is nyilt titok. Ezek a dicső intézmények még most is fennállanak és hogy milyen erkölcsi alapon, mennyi lelkiismeretességgel, elég ha rámutatok a Közraktárak, Elevátor és a Hűtőházban felhalmozott cikkek halmazára, melyek semmiesetre sem voltak a szolid kereskedelem céljaira elraktározva, hanem árak felhajtására. — Szőlős gazdáink szívszorongva várják a rézgálic jegyzés idejét és ott 200 vaggon kékkő van elrejtve. Vetőmagot gazdáink csak orvosság adagokban kaptak, de ott vaggon tételekben hevert a gabona. Középosztályunk rongyos cipőben telelt és nyaral majd, derék katonáink saját lábbelijét szaggatják, de ott 100 millió korona értékű nyers bőrt foglalt le a rendőrség. Az egész ország rongyos, 4—5 ezer korona egy öltöny ruha, de ott két és fél millió koronát érő gyapjú van elraktározva a ruházati hivatal nevére, melyről nem is tudott. Talán elég ennyi is ? Miért türi a kormány ezeket a háborús fekélyeket ? A központok nem kellenek senkinek, mindenki csak szidja azokat és mégis vannak egész erkölcstelenségük és régi embereikkel együtt, hogy teljesen kizárják az egészséges versenyt. Az árdrágítást nem akadályozzák meg, sőt elősegítik, az árakat pedig csökkenteni nem csökkentik, csak a közönséget szekírozzák. Szüntesse meg a kormány a központokat és ha fél az árak túlhajtásától, vegye elő a botot, ha ez nem elég, talán a tisztességes haszonnal való megelégedésre elég lesz az akasztófa is intőül. Hivatalos rész. Esztergom vármegye alispánjától. 1043/920. szám. Tárgy : A közmunkák es szállítások vállalatba adásánál a kisiparosság támogatása. Rendelet, Valamennyi előadónak, tovobbá az I. fokú és helyi hatóságoknak. A belügyminiszter ur vonatkozó 561/eln. 1920. sz. rendeletét tudomásulvétel és mihez tartás céljából közlöm: „A háború és a kommunizmus által amúgy is rendkívüli mérvben sújtott kisiparosság a magán építkezések és egyébb vállalkozások szünetelése folytán súlyos válsággal küzd. Egyik elsőrendű feladatuk tehát a hatóságoknak, hogy a kisiparosságot, társadalmuknak ezt a nemzeti és közgazdasági szempontból egyaránt értékes tényezőjét kellő módon támogassák s megélhetését munkaalkalmak nyújtása állal a lehetőséghez képest elősegítsék. Ezzel szemben arról értesültem, hogy egyes hatóságok, hivatalok és intézmények a közmunkák és szállítások vállalatba adásánál a kisipar érdekeire nincsenek kellő figyelemmel s a kisiparosságnak a közmunkák végzésében való közreműködést nem igyekeznek lehetővé tenni, illetőleg a megkívánt mérvben előmozdítani. Szükségét látom tehát annak, hogy szigorú szem előtt tartás és alkalmazkodás végett felhívjam a vármegye és a város közönségének figyelmét az 1907. évi III. t.-c. 14. §-a alapján kiadott „Közszállitási Szabályrendelet" ama rendelkezéseire, amelyek a törvényhatóságok és községek, valamint az alájuk tartozó hatóságok hivatalok és intézmények ipari munkáinak vállalatba adásánál a kisiparosság érdekeit vannak hivatva előmozdítani. A „Közszállitási Szabályrendelet* 8. §-ának 11. pontja kimondja hogy oly szállítások vagy munkálatok, melyek a helyi kis- vagy háziipar támogatása szem-