Esztergom és Vidéke, 1920

1920-04-04 / 78.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 96 K., félévre . 48 K. negyedévre 24 K., egy hóra . 8 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. Kéziratot nem adunk vissza. Feltámadott az Igazság és győzött az Erő s közel kétezer esztendő legendás messzesége óta él, mert halhatatlan Krisztus igazsága s hódit, mert győzhetetlen a szeretet diadalmas ereje. Feltámadott az igazság s győzött a szeretet, csak az emberek telke kultúrátlan még az igazság megismerésére s szive meddő a szeretet befogadására. Ezért szakadt a világra a megpróbáltatások ezernyi özöne s ezért uralkodik még egy kis ideig a jogtalanság s a nyers emberi ösztön. Pedig a világ az igazság keresésében követi el a sok jogtalanságot s a szeretet utáni vágyódásban beteg sok milliónyi emberi kebel. Igazságért s szeretetért esdekel a legyőzött nemzetek ajka s mégis jogtalanságot és gyűlöletet tapasztal a hóditó népek részéről. Hogy az igazság helyett mégis a jogtalanság § a szeretet helyett mégis a gyűlölet tombol a művelt Nyugat népeinek lelkében, ez azért van, mert hamis azoknak a kultúrájuk s nyers ösztönökből fakadó az erejük a hóditóknak, kik most, a Béke Királyának feltámadásakor nekünk béke helyett megalázkodást diktálnak s kik az igazság és szeretet parancsa helyett az önzés nyers ösztönei által elragadtatva meg akarják fosztani a fél világot az igazság jogától s a szeretet melegétől. Az a kultúra, amely nem Krisztus igazságából s a világot megváltó szeretet melegéből táplálkozik, nem is lehet belátó és méltányos, de éppen ezért nem is lehet hosszú életű és uralkodásra predesztinált. Az a kultúra, melyet a szuronyok éle s az ágyúk félelmetes ereje tart fönn, hamarabb ki fog merülni, mint hinnők, mert a szuronyokat s az ágyúkat a hitvány rozsda is képes lesz megemészteni, nemhogy az igazság s a szeretet erejének birnának azok ellentállani akkor, mikor előre látható, hogy a most még gőgös hódítók önzését is le fogja egyszer győzni az igazság és a szeretet meg nem tagadható lelki szükségessége s lelki kényszere. Krisztus feltámadott él tehát az Igazság s nekünk bíznunk kell a feltámadott igazság és szeretet erejében. Hol keressük hát a béke jogát s a szeretetben rejlő megnyugvást ? Abban a kultúrában, melyet a krisztusi igazságok fun~ damentumán épült hit adhat csak a világnak s amely ismeri és respektálja a felebaráti szeretetből fakadó emberi szolidaritás jogosságát s örök törvényeit. Ma még csak ott tartunk, hogy elhengergetni próbáljuk a sziklatömböt s leszaggatni iparkodunk a pecséteket, melyeket az igazság sirja fölé helyezett a gyűlölet, mely keresztre feszitette s kősirba zárta egykor az igazság Vértanuját azon botor hitében, hogy az többé már életre nem kelhet. De tudjuk, hogy az igazság kitört a sirból is, feltámadott s új életre kelve meg sem is halhat többé. Pattogzik a rügy s a természet ereje is feltámadást* új életet hirdet. Mit féltek tehát kicsinyhitűek, mikor olyan bizonyos, olyan győzhetetlen az igazság ereje ? Örök erejű, megcáfolhatatlan igazságú példa bizonyítja, hogy a jogtalanságnál sokkal hatalmasabb erő az igazság s hogy a gyűlöletnél mindig erősebb érzés volt a szeretet. Ezeknek a feltámadásában törhetetlenül bíznunk kell s erősítenünk úgy enlelkünkben, mint másokéban azt a kultúrát, melyet a krisztusi igazságokból eredő hit adhat a világnak. Ez a kultúra fogja visszaadni a világnak a feltámadott Krisztus örök békéjét, a treuga £)ei, a pax sacra vágyva vágyott, hőn óhajtott örök állapotát. S akkor méltán fog harsogni ajkunkon szívből jövő, zengő, ujjongó, ünnepi alleluja ! . . . Szvoboda Román. Hogyan segítsünk magunkon ? (V. I.) Kahn Ernő a kiváló német pénzügyi kapacitás a Deutsche Revuebe rendkívüli érdekes cikket irt a német pénzügyek szanálásáról. Többek között ő is arra az álláspontra helyezkedik, hogy önmagának kell elsősorban önmagán segítenie Németországnak. A segély mikéntjére is rámutat abban, hogy minél kevesebbet fogyasszanak az emberek a behozott áruból, minél többet termeljenek, de az öntermelésből és minél többet adjanak a külföldnek, tehát itt is takarékoskodjanak a fogyasztással. Ezt adja tudomásul a német pénzügyi kapacitás a takarékosságra hajló német népnek, amelynek pénze értékben messze felette áll a mienkének. Most nézzük meg, hogyan iparkodunk mi kimenekülni a pénzügyi csődből. Homlokegyenest ellenkezően, mint amit Kahn mond. Pénzügyi válságunkat ha előidézte is a hosszú világháború, de még sem mondhatjuk azt, hogy a mostani stádiumba juttatta. Az első forradalom mérhetlen összegeket emésztett fel és a vörös uralom még többet, ezenkívül nagy értékeket szállított külföldre részint menekülés esetén biztonságba való helyezés, részint propaganda célokra. Most, hogy a termelés terére kellene lépnünk, nem egészen rajtunk muló okokból, megmaradt ipartelepeink is szünetelnek. Azért mondjuk nem egészen rajtunk muló okokból, mert a nem termelésnek mi is okai vagyunk az erősen megrendült munkakedvünkkel. Fogyasztunk anélkül, hogy termelnénk, tehát a másét fogyasztjuk, ami másként annyit jelent, hogy nagy keresletet idézünk elő, minek következtében kell és önmagából következik, hogy nagy legyen kínálatunk. Mivel pedig kínálatunk tárgya csak pénz lehet, melynek alig számbavehető fedezete van, a világkereskedelem törvényei szerint be kellet állania az áresésnek. Ha vizsgáljuk a külföldről behozott fogyasztott cikkeket, arra a meggyőződésre jutunk, hogy azok nagy része lukszus cikk, tehát nélkülözhetők. Nem akarjuk belső nyomorúságunkat egész meztelensége ben bemutatni még önmagunknak sem és fogyasztjuk a külföld termékeit, melyeket pedig jó külföldi valutában fizetünk, tehát előidézzük a mérhetlen drágaságot, melyet a láncosok még növelnek is. A földmives néptől kezdve a felső tízezrekig lukszus számba menő árukat vasáról mindenki. Finom sevró bőrből készült cipőbe bújtatjuk lábunkat, francia és svéd keztyüt húzunk kezünkre. Asszonyaink külföldön készült bársonykendő és kalapokat hordanak és mindnyájan nálunk nem gyártott kelméből készült ruhákat hordunk. A cseh porcellán és üveg cikkek, melyek még nélkülözhetők volnának csak oly fogyasztásnak Örvendenek, mint a francia selyem stb. és Isten ments halottunkat itthon készült egyszerű fakoporsóban eltemetni, azt is külföldi gyártmányban tesszük. Bútorzatban is telhetetlenek vagyunk. Soha függönyt nem látott ablakokon finom csipke és szövet függönyök fityegnek, szőnyeg nélkül padlót már alig találunk és ez mind külföldön készült. De még ha itt készült volna is, akkor is takarékoskodnunk kellene, mi pedig pazarolunk az őrülettel határosán. Francia pezsgőt, csemege dolgokat fogyasztunk és valóságos pazarlást viszünk végbe borunkkal. Minden kirakat tele van \ selyem tojással és kérdezzük meg, csak egy is készült-e Magyarországon ? Talán megfogadhatnánk Kahn bölcs tanácsát: sokat termelni és keveset fogyasztani! Addig amig igy nem teszünk, ne is gondoljunk pénzügyeink rendezésére. Ne várjunk külföldtől segítséget, mert az adós rabszolgája hitelezőjének és az adósság egy tálból eszik a gazdával. Ne várjunk amerikai, angol milliárdokra, az arany rabláncokra, hanem segítsünk magunkon elsősorban önmagunk és csak akkor vegyük igénybe a külföld tőkéjét kölcsön gyanánt, mikor már minden kötél szakad. Ezt vigyük be az általános tudatba és azt, hogy ne zsákmányoljuk ki egymást. Hivatalos rész. Esztergom vármegye alispánjától 1464/920. szám. Másolat : 1904/eln. szám. Magyar Belügyminiszter. Valamennyi törvényhatóság tisztviselőjének. A magyar kereskedelemügyi miniszter urnák 1920. évi március hó 6-án 37756. szám alatt kelt átirata szerint a románok visszavonulása folytán felszabaduló tiszántúli vasúti vonalakon egyelőre igen korlátolt személyforgalmat lehet fenntartani. Ez okból a Tiszántúlra való utazás további