Esztergom és Vidéke, 1920

1920-01-01 / 1.szám

kormányzásában intézményes válto­zást akar bevezetni. Ennek a moz­galomnak uj erőt adott a Horthy Miklós ellen tervezett merénylet. A párt körében a mozgalomnak egyre több hive van és ugy látszik, hogy a kormány néhány tagja sem ide­genkedik ettől az eszmétől. Garami a koncentráció ellen. Budapest. Garami Ernő a szo­ciáldemokrata párt vezetőségéhez le­velet intézett, amelyben szemrehá­nyással illeti a párt vezetőit azért, mert a mult hét eseményei után se léptek ki a koncentrációs kabinetből, Garami kijelenti, hogy ezt ugy a párt, mint az ország érdekében ká­rosnak tartja. Éppen ezért nem tekinti magát ezekután a párt alkalmazott­jának és már a december tizenötö­diki fizetését se veszi fel. Hangsú­lyozza, hogy azért továbbra is ren­delkezéséreáll a pártnak, amennyiben igénybe kivárnák venni szolgálatait, viszont fenntartja magának azt a jogot, hogy a testvérpártokat infor­málja. Hozzáteszi végül; hogy mind­ebből önként következik, hogy ha a párt esetleg jelölné a nemzetgyűlési választásokon, ő a jelölést nem vál­lalná el. Támadás az ir alkirály palotája ellen? Dublin. French lord, aki tegnap fógadóestét adott, éjszaka félkét óra­kor a kastélyt körülvevő parkból lövöldözést hallott. A szolgálattevő hadnagy kiment a parkba, hogy körülnézzen: sortűzzel fogadták, amely megölte. A kíséretében volt katonák a holtestét bevitték a palo­tába, amelynek tetejéről gépfegyverrel tüzeltek a parknak arra a részére, ahonnan a iámadás kiindult. A. tü­zelés megszüntetése után a parkban egy viseltes, khaki-egyenruhába öltö­zött ismeretlen ember holttestét talál­ták. Három gyanús embert letartóz­tattak. Nem hiszik, hogy a sinn-feinek ujabb merényletéről volna szó. Ausztria hajlandó lemondani Nyugatmagyarországról. Bécs. Az osztrák politikai körök­ben ugy vélekednek, hogy Ausztria hajlandó lenne lemondani Nyugat­magyarországról, ha ennek fejében megfelelő jó gazdasági szerződést köthetne Magyarországgal. Ebben a kérdésben egyelőre csak magánpuha­tolódzások folynak és az osztrák körök hangoztatják, hogy amennyiben Ma­gyarország megkötné a kedvező szer­ződést, ők lemondanának Nyugat­magyarországról és közbenjárnának a legfelsőbb tanácsnál is, hogy hoz­zájáruljanak a megegyezéshez. Dr. Papp Zoltán öngyilkos lett. Budapest. Dr. Papp Zoltán volt országgyűlési képviselő, fővárosi ki váló ügyvéd tegnap délután saját lakásán szivén lőtte magát, s azon­nal meghalt. Öngyilkosságának oka az volt, hogy felesége gyermekágyi lázban meghalt. Kiadják Kun Bélát ? Budapest. A budapesti büntető törvényszék tegnap terjesztette fel az igazságügy miniszterhez Kun Béla kiadatási kérvényét, mert Ausztria hajlandó Kun Béla és társait kiadni ha közönséges bűncselekmények té­nye áll fenn. A felterjesztésben áll, hogy Kun Béla megszervezője volt a lékű tanácsköztársa; den gyilkosságról tudott, erre bizo­nyítékul szolgál a Hungária szállóban megtalált telefonkönyv, amelyben részletesen reívoltak jegyezve Sza­muelly jelentései és üzenetei arról, hogy vidéken hány embert akaszta­tott fel. Részes a hamis póstabélye­gek és papírpénzek kiadásában. To­vábbá Kun Bélát 236 rendbeli gyil­kosság, 9 rendbeli rablás és 6 rend­beli lopással vádolja. Hétfőn indnl el a békedelegáció. Budapest. Gróf Ap^onyi Albert kijelentése szerint a békedelegáció hétfőn indul űtnak, hogy átvegye a magyar békeszerződést az ötös ta­nácstól. Tegnapelőtt megérkezett egy olasz tüzér főhadnagy, a békekonfe­rencia összekötő tisztje, akinek meg­bízása, hogy őket az ötös tanácshoz kisérje. Huszár miniszterelnöknek ki­jelentése szerint, remélhető, ha Ap­ponyiék elindulnak úgy a románok megkezdik a visszavonulást az első demarkációs vonalra. Szünetel a büntető tanács. Budapest. Surgoth büntető bíró­sági elnök tegnap hirdette ki a bün­tető tanács azon határozatát, hogy Haubrich és társai ügyének tárgya­lását a további intézkedésik elha­lasztják. Luxus-vonatok Bécs és Paris között Bécs. Január elsejétől kezdődőleg Bécsből és Parisból luxus-vonatok in­dulnak, melyeket majd entente-szén­nel fűtenek, Bécsből minden vasár­nap, kedden és pénteken indul vo­nat Parisba, és Parisból minden szer­dán, pénteken és szombaton érkezik vonat Bécsbe és mégjigvanazon na^ pon indul tovább Lindenburgoii át Varsó felé. Törvényhatósági gyűlés. Megcsonkított vármegyénk tegnap tartotta közgyűlését. Mielőtt hozzá­fogott volna a törvényhatósági bizott­ság a tárgysorozat tárgyalásához, Palkovics alispán felolvasta József kir. főherceg, Csernoch János bíbo­ros hercegprímás, Miniszterelnök, Horhy Miklós fővezér és a székes főkáptalanhoz intézett feliratokat a közgyűlésből kifolyólag az újév al­kalmából. A miniszterelnökhöz inté­zett feliratban erősen hangoztatta a vármegye közfelfogását, mely csak kényszerkörülménynek tekinti Payer miniszterségét, egyben hangsúlyozza hogy a törvényhatóság nem ellensége még a félrevezetett munkásságnak sem, annál kevésbbé az a többinek. A felolvasott feliratokhoz Antóny Béla dr. polgármester szólott hozzá, hogy a miniszterelnökhöz küldött fe­liratot teljes egészében küldjék meg a fővárosi lapoknak mint dokumen­tálását annak, hogy a vidék nem azonosítja magát Budapest felfogá­sával e téren. Dr. Seyler Emil tiszti főorvos nyug­díjígérvénye elintézést nem nyert, mert a főorvos ellen fegyelmi vizs­gálat van folyamatban, melynek gyors lefolyását Tóth János és An­tóny dr. követelték. Az Erzsébet népkonyha 200 és a rokkantak esz tergommegyei fiókjának 500 korona segély ajánlott fel a törvényhatóság. Utolsó tárgynak maradt Palkovics László alispán következő évzáró be­széde : ^végtelen megpróbáltata­ídonek utolsó nap­ján, a midőn szót emelek, szinte szeretném fájó emlékezetemből kitépni mindazt a nyomorúságot és kínszen­vedést, a melyek ebben a gyászos esztendőben e szerencsétlen országra szakadtak. De hiába ! Sokkal mélyeb­ben szántott végig rajtunk a pusz­títás ekéje, hogy a humusz helyett a salaknak, az aljasságnak és förte­lemnek eddig soha nem látott töme­get hozza foldszinre, s borítsa fel vele mindazt, a mi szép, jó, magasz­tos volt nekünk, s ami az ország­nak életet, virágzást, hatalmat nagy­ságot jelentett. Sokkal tátongóbbak, sokkal mélyebbek, sokkal sajgóbbak e sebek, sem hogy könnyedén, fá­tyolt, ha mindjárt gyászfátyolt is, borithatnánk a múltra ! Isten, trón, haza. porba sújtva ! Templom, oltár, családi tűzhely romba döntve I Jog, törvény, igazság lábbal fiporva! Nemzeti érzés, hazaszeretet vértől csöpögő béklyókba verve I Családi szentély, tiszta erkölcs be­mocskolva ! Munka, tisztesség, becsü­let gúzsba kötve ! Legjobbjaink tes­tében roham kések ! S aki még él, börtönben vagy bujdosva sínylődik, várja óráról, órára pribék hadat, mely eljön érte, hogy elhurcolja oda, ahon­nan alig, vagy nincsen többé vissza­térés 1 Az apa családjától, az anya gyermekétől igy lőn megfosztva ! A be nem munkait földek fűvel benőt barázdáiban kicsavart karu, eltorzított hullák. A folyók hátán hajók helyett megcsonkított tetemek úsznak. És a fák megperzselt lombjai közt, meg­gyötört, akasztott embertársaink szá­zai és százai! Mindenütt átok, pusztulás ! Csoda-e, ha az enyészet e nyitott borzalmas sírjainál elnémult a hit, összeomlott a remény .és meghalt a szeretet ? Csoda-e ha összeroppant az alkotó •or*y C3 j,yongűv- tört wűs »U»«Í>.( T Rettenetes az emlékezés ! Uraim! Az imént émlitém, hogy „elnémult a hit". Igen ! Elnémult, de csak azért, hogy a szivek mélyén annál erősebben, annál olthatatlanab­bul égjen, hogy a midőn elérkezett az idők teljessége, milliók világító lángjaként az egekig törjön és a ke­resztény világnézlet tisztító tüzcsó­vájával pusztítsa el a dudvát, és gazt és égesse porrá mindörökre azt a vörös rongyot, a melynek leple alatt ülte vad orgiáit az anarhia 1 Igen Uraim ! Meg kell e helyütt is örökítenem, le kell szegeznem ama hatalmas történelmi tényt, hogy a hazánkat duló bün és förtelem fölött a keresztény hit diadalmaskodott és vele és benne azok a vezérek dön tötték meg a commun bitorló hatal­mát, a kiknek Szűz Máriás, nemzeti szinü lobogója először hirdette ismét nyíltan és bátran, minden veszéllyel dacolva, az Isten és a Haza szere­tetét ! Újra leng hát a Máriás magyar címeres lobogó! Van hát Isten az égben, Hazánk e földön ! De romo­kon I De ha fölhágunk a romokra és szerte nézünk e Hazán, megdöbbe­néssel halljuk visszhangozni az ihle­tett költőnek rémes valósággá telje­sült szavát: „S oh szabadság nem virul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből." Északon és Délen, keleten és nyu­gaton, a koncon osztozó és még mindig prédára leső ellenség ! A merre elvonul, utána élet alig fakad és ha fakad, tengődik, sorvad már csupán És ott, ahol megáll, véreink nyomora, szenvedése kimondhatatlan. Koldus boton, koldus tarisznyával jönnek közénk, a szűkebb hazába. Romok kózül a romhoz, de a mely fölött legalább magyar a levegő és magyar még a nyomorúság is. Ezalatt messze idegenben, a hová a milliók jaja csak halk sóhajtásként hangzik, a hová ennek a nemzetnek ezeréves dicsőséges hősi küzdelme csak mint egy keleti rege hazug álom világa hat, ott a messze nyu­gaton, a melynek évszázadokon át védbástyájaként, ha jogosan is, de a mint most látjuk, sajnos csak mi tudtuk magunkat, ott a messze nyu­gaton, látó szemek, halló fülek és érzőszivek nélkü összeülnek a győz­tes népek rémei, hogy Ítéletet mond­janak fölöttünk. Békét hirdetnek s nem látják, hogy a kezükben lévő olajág mikép ved­lik át hamis utakon járó vessző pa­ripává, hogy egyszer a most letört népek kezébe kerülve fenyítő láng­ostorrá nőjön, és lesújtva rájuk, igy hozza meg, emelje diadalra azt az osztó „Igazságot", a mely örök és megdönthetlen s a melynek jogán kell, hogy újra éljen ez a nemzet s viruljon újra teljes nagyságban a Keresztény Magyarország' Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság 1 Az év utolsó napján, a midőn mindezeket mondom, a természet odakint még alszik. Hó és fagy mindenütt, a mely ha enged is oly­kor nem az anyaföldet, inkább a sa­rat hozza fölszinre. De el fog jönni a tavasz, a nyár, a mikor m-g fog­nak dagadni a négy folyam árjai, hogy végleg elmossák a sáros havat. És ekkor a vérrel áztatott piros me • zőből újra ki fog zöldülni a hármas hegy orom és újra ragyogni fo a középső csúcson ezüstös fényében a kettős kereszt. És a tiszta égipl a nap arany sugárkévéje a Szent Ko­rona ékköveiben ezerszeresen viss2^ tükröződve, többé soha meg nerU bontható erővel forrasztja majd újra éves nemzettel, beléje égetve az erős hitet, törhetetlen akaratot, az eljö­vendő új évezredre! I! A kettős kereszt és szent korona jegyében küldöm innen az elnöki székből, ha még fájdalmas, de biza­kodó üdvözletünket a túlsó félen szenvedő véreinknek s kivánok ott nekik, itt a Törvényhatóságnak, szebb j )bb, boldogabb uj évet! Végül Bleszl Ferenc bizottsági tag kivánt boldog újévet az alispán és a vármegye tisztikarának. Esztergom város a nem­zet vezéreihez. Mult hó 29.-én tartott évzáró vá­rosi „közgyűlésből Antóny Béla dr. polgármester a következő üdvözlő táviratokat küldte a nemzet szeretett vezéreihez. Nagyméltóságú Horthy Miklós Urnák a nemzeti hadsereg fővezérének Budapest. Esztergom szabad királyi város közönsége a mai napon tartott év­záró rendes közgyűlésében hálatelt érzelmekkel emlékezvén meg azon örökbecsű szolgálatokról, amelyeket Nagy méltóságod sir szélére állított nemzete javára az igaz magyarnak törhetlen elszántságával és áldozat­készségével életveszélyek között tel­jesített, hazafias kötelességének is­meri Nagyméltóságodat változatlan bizalmáról "és ragaszkodásáról bizto­sítani, s midőn a gonosz merénylet­terv meghiúsulván örül és azt meg­vetéssel elitéli az újesztendő jöttén szívből üdvözli és hősies vállalkozá­sára a magyarok Istenének bőséges áldását esdi, egyben arra kéri Nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents