Esztergom és Vidéke, 1919
1919-03-20 / 23. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. március 20. kástömegek vegyék fel a munkát. De mi haszna, ha se szén, se fém a munkához nincsen. Mivel akarják megindítani a munkát, ha ma minden hiányzik. így áll a mezőgazdaság is. Amerre végig fut a vonat mennyi megmű- veletlen földet látunk. Menjen oda a nép és művelje meg, nem lesz itt hiányzó munkaerő. Az emberek azzal a gondolattal jöttek vissza, hogy a föld azt illeti, aki a háborúban vérzett. A paraszt ma is emlegeti a jobbágyság felszabadítását és nem tudja feledni Kossuth Lajost, aki polgárrá tette a magyar földművest, a magyar parasztot. Úgy érzem, hogy a magyar paraszt visz- szasülyed a jobbágy sorba, azért neki teljesen mindegy, hogy királyság, avagy köztársaság van. A történelem folyamán 4 szer mentette meg az országot a parasztság, nem akar senki többé jobbágy lenni és ez a szabad ember nem lehet más, csak az aki a maga tulajdon birtokán dolgozik. Én épúgy hirdetetem, hogy azok az elvek elkövetkeznek, melyeket ők hirdetnek és nekik előre kikeli mondani, mi előtt a párturalmat átveszik, én lépésről lépésre fogok előre haladni. így volt mindig, és igy lesz ezentúl is. Akik az eszmékért küzdve programmjukat megvalósítani ftnem tudták, hitüket semmi sem bírta letompítani s most a zászlót kezükbe vették. Ha ti elhagyjátok a zászlót, nagy szakadás fog bekövetkezni, azonban a Károlyi-párt teljes erővel ismét fel fog támadni. Most hogy koalícióban van a párt a polgári pártokkal az eredmény igazolja a vezér embereket. Van azonban egy másik okuk is. Ez inkább külpolitikai. Ellenfeleink — Uraim — nagyon jól tudják, hogy ami keleleten már végbement, az most van előretörőben nyugat felé, s azt hiszem, hogy nemsokára oda is eljutnak. Ma még az imperializmus uralkodik, a régi rendszer urai vesznek részt a békén és ezek az urak fognak a békén határozni fölöttünk. Ne féljünk, hogy nagy vereségek után tettük le a fegyvert, a lélek kész, de a test erőtlen. Mi a gyengébbek vagyunk de azért oda megyünk a béke zöld asztalához, ahol azon urak ülnek, kikre rá fog hárulni az a felelősség, ha Magyar- ország megcsonkításáért a béke megkötése után újra vér fog folyni és — Uraim — abban reménykedem és azt óhajtom, hogy a választásokon az a lobogó győzzön melyet én képviselek. Tisztelt Uraim! A harmadik kérdés az, amelyik leginkább az én szakmámba vág, ez a vallásoktatás kérdése. A szociáldemokrata párt egyik sarkalatos programmjának ismeri a szekularizációt, és a vallásoktatásnak tisztán magánüggyé való hagyását. Ha egyeduralkodó lenne, ezt meg kellene valósítania, már pedig tudja jól, — olyan helyen beszélek ahol ezt nagyon jól átérzik, ahol a vallás tisztelete talán a legerősebb — hogy ennek megvalósítása után Magyar- ország egy elkeseredett kultúrharc színhelyévé lenne. Látják mily nagy ellentétek vannak a valláspolitika terén lelkismereti kényszer alkalmazása pedig nem szerencsés dolog. És hogy a hitet ne érintsék csak úgy tudják megtenni, ha együtt maradnak a forradalmi pártok és nem érvényesítenek egy szélső irányzatot, hanem megtalálják a megértés és megegyezés fonalát. Tisztelt Uraim! Az egyházpolitika kérdéseiről nem akarok hosszan beszélni, hiszen a közelmúltban Egerben tartott beszédemből nagyrészt ismeretesek erre vonatkozó nézeteim. A legrövidebb idő alatt meglesz az összeköttetés a római szentszékkel, melynek segítségére akkor lesz szükség, amikor majd az ellenségeinken is lehet hatása a pápának. Az egyázi vagyon felosztására nézve csakis az a kormány jöhet számításba, mely nyugvópontot teremt az egyház életében és mi ezt valljuk, amint kifejtettem Egerben is, ahol elsőnek vertem meg eleven minisztert, hogy megakarjuk valósítani a birtokoknak a nép számára való felosztását is és a népnek akarjuk adni. Én nagyon helyesnek tartom Uraim, az u. n. termelési szövetkezetek alapítását, miután ezen üggyel magam is sokat foglalkoztam. Ez egy magasabb foka a többtermelésnek. Most azonban van ennél fontosabb dolog és ez a belső nyugalom. Uraim! Ahoi nincs béke, nyúgalom, megelégedés, ott nincs többtermelés, sőt nincs termelés. Láttuk Uraim most, míg az ország izgalomban volt, hogy megálltak a gépek, kerekek és mezőgazdasági munkák. A munkához nyugalom kell. Akkor elfogjuk érni, hogy két ember három ember erejével fog tudni dolgozni, de ma mindennél fontosabb a rend és nyugalom. Tisztelt Polgártársaim, Elvtársak ! A régi világot mi jellemezte azt láttuk ; míg megvolt százezreknek mindenük, számtalan ember senyvedt el a rossz élelmezés, lakás és gyógyszer hiánya miatt. Az uj világ az lesz, mely ezen különbségeket ki egyenlíti, mely minden embert emberi mivoltánál fogva őt megillető sorba fog helyezni és megadja nekik a megélhetés lehetőségét. Ezt a munka biztosítja. A régi világ a munkátlan- ságon épült fel, az uj pedig azon a munkán, amivel nem vagyunk egymástól különbözők. — Én 16—18 órát dolgozom egy nap, én a munkát nemcsak hirdetem, én cselekszem. Innen-onnan 50 éve és életemben egy nap nem telt el, hogy ne dolgoztam volna. Én épúgy hirdethetem a munkát, mint azok akik testüknek nehéz, fárasztó megfeszítésével végzik el sokszor jelentéktelennek látszó munkájukat. Mi azon emberek elveit hirdetjük, akik az összes foglalkozásokat magukhoz ölelik és pártolják. Ma az emberek közötti különbség csak külső, de nem belső. Ma polgár mindenki, aki szereti hazáját, szereti embertársát, tud dolgozni hazája és embertársai javára. Nem tesz különbséget az emberek között a foglalkozási ág, hanem, hogy mily értéket képvisel a hazára, az országra nézve. Távol tartjuk magunktól azokat a heréket, akik végig élték a múltat és akarják a jövőt, de a munkából nem akarják kivenni részüket. Mi egyek vagyunk a haza szereteté- ben. A munka érvényesülése prog- rammunk alaptétele, a többi ennek konszekvenciája. Nem von határvonalat szellemi és ipari munkás között, mindenkinél a munkát becsüljük. A munka megbecsülése az a pont, ahonnét a Károlyi-párt programmja kiindul, minden más háttérbe szorul. Nem mondom azt, hogy én ennek ezt, annak azt Ígérem, azt sem, hogy az egyes osztályokat a másikok elnyomására és rovására meg fogunk növelni. Meg fogják látni az urak, hogy mi olyan politikát folytatunk, mely támogatja a kisipart, melyre rászorul minden ember, és azon emberek ne számítsanak a mi támogatásunkra, akik az egyéni versenyben becstelen eszközökkel küzdve e kisiparos embereket túlszárnyalják. Ezeket nem támogatjuk, a múlt világgal nekünk szakítanunk kell. Tisztelt Polgártársaim 1 Nem akarom sokáig igénybe venni figyelmüket, tudom hogy mások is vannak, akik szólni akarnak. A háború sebesültjeiről, rokkant- jairói és hadi foglyairól kellene még megemlékeznünk. Azokról a férfiakról, akik véreztek, vértanuk voltak, azokról, akik támaszukat, férjüket, atyjukat veszítették el a borzasztó harcban. Tisztelt Polgártársaim 1 Egy pillanatra rájuk kell a figyelmet terelnem. Joggal elvárhatják ők a kormánytól, s a kormánynak kötelessége is sebeiket amennyire lehet gyógyítani. A kormány tudja is kötelességét. Nemrég emelt hadisegélyt percentu- ális alapon, és mindent el fog követni ezután is, hogy sebeiket enyhítse. Tisztelt Uraim! Én vagyok az, aki azt mondom, hogy oly kevés vér van ereinkben, hogy azt úgy kell védenünk mint a legdrágább kincsünket. Mihelyt kihevertük sebeinket újra hozzá fogunk a forradalom vívmányainak tovább fejlesztéséhez. Ahol ennyi piros magyar arcot látok higyjék el uraim, hogy nem kis önuralmamba kerül a beszédemnek véget vetni. Mással nem tudom végezni beszédemet, mint azzal, hogy csak azok szeretik igazán hazájukat, akik félve nem mernek kockázatos vállalatokba belemenni, hanem azon elvet pártolják, mellyel az országot egyedül meg lehet menteni: s ez a forradalmi pártok szervezkedése. A szabadság finnepe. (V. I.) A magyar népköztársaság lerázva magáról minden loyalitásból származó történelmi hazugságokat — március 15 ikét nemzeti szabadság ünneppé emelte és méltán, mert ez a nap és nem április 11-ke volt a magyar szabadság napja. Március 15-ike végre méltó helyet kapott hivatalosan is a magyar nép naptárában. Ünnep lett, a magyar népszabadság szent ünnepe, mely mélyen vésődött minden magyar ember szivébe. Városunk már régen ünnepelte hivatalosan is e napot, de most mintha fényesebb lett volna ez ünneplés. Nem tüntetés volt ez, hanem kegyeletes ünnep, a szent szabadság napja, melyen megdobbant a magyar szív és hálásan emelkedett fel a rég porladó szabadságteremtő, de eszméikben örökké élő nagy fiaihoz. A test elmúlt, a lélek él, az eszme megszületett és minden fondorlat, erőszak, eltiprás dacára fényt árasztva világítja be a magyarság göröngyös, de igazságos útját. Nem, nem fogsz elmúlni te szent szabadság napja soha 1 Hisz ünneppé emel a nép maga, mely addig fog megtartani, amig egy magyar szív fog dobogni e földön. Az idő borús volt, olyan mint a magyar nép lelke most és az esőviz patakjai mintha jelképezték volna az elnyomás igája alatt nyögő magyar testvéreink testéből fakadó vércsermelyeit. De azért felszállott a magyar szent ima az Isten áld meg a magyart — az örök és igazságos Úrhoz és fenségesen búgta az orgona a Marseillaise dallamát a belvárosi templomban. Délután a rossz idő miatt a vármegyeház termében keményen hangzott a Talpra magyar! mely után dr. Katona Sándor mondott nagyszabású, igazságokkal teli buzdító beszédet. — Programmon kívül emelkedett szólásra dr. Mailáth Ferenc kormánybiztos, aki magyar lelkének keserűségét ontotta ki, mikor a gyászruhás pozsonyiak és a gyászlobogós kassai székesegyházat tárta a hallgatóság lelki szemei elé. De vigasztalódjunk, hisz a magyar ifjúság, a jövő Magyarország ajkán csendült fel Czuczor Gergely Riadó-ja, melyet Ferenczy Kálmán tanított be és ott susogott, majd zúgott Bajza József Sóhajtás-a a tanítójelöltek ajkáról. Az ünnep első részé véget ért az időben, de nem a nagy sokadalom lelkében. 16-án ismét ünnep volt. Nem a félelmetes „Vörös ember“, hanem az öntudatos magyar munkásság jött ünnepelni Esztergomba, hogy lerója kegyeletét a nap és a szabadság hősök iránt, mert ha keblén a forradalom vörös kokárdáját viseli is, az alatt magyar szabadságért dobogó szív ver. A munkások ezrei példás rendben vonultak fel a Széchenyi-térre, és öt emelvényről hallgatták a nap jelentőségét méltató szónokok beszédeit. — Az óriási tömeg zenekarok indulói mellett vonult a honvédtemetőbe, ahol koszorút helyeztek a hősök sírjára. Az új temetőben, ahol az imperializmus áldozatai alusszák örök álmukat, dr. Seyler Emil és dr. Szentgyörgyi Pál beszéltek — helyeztek szép koszorúkat azok sírhalmára, akik véréből fakadt a magyar népköztársaság. A kérges tenyerű munkások elszé- ledtek, visszamentek a bánya mélyébe, a műhelybe, hogy dolgozzanak a sokat szenvedett hazáért és
