Esztergom és Vidéke, 1919

1919-02-20 / 15. szám

Esztergom, 1919.

XLI. ev'ciyam 15. szám.

Csütörtök, február 20.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐF1ZÉTKSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN.

KIADÓTULAJDONOS :

LAISZKY KÁZMÉR.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . S X

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLER.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

Pártunk programmja.

A leglelkesebb örömmel üdvözöljük a függetlenségi Károlyipártnak Hock Jánostól készített s a múlt vasárnapon közzétett programmját. Igazán elmerjük mondani minden nagyítás nélkül, hogy ez a programm egész országban valóságos meglepetéssel és köztetszéssel találkozott. Annyira tartalmas, sokoldalú, korszerű s a legnagyobb lehetőségig szociális, hogy csakis a legszebb jövővel kecsegtetheti magát az a párt, mely magáénak vallja. Hozzá nem affele pontokba szedett száraz munkatervezet, hanem nagy ésszel és szívvel remekül kikalkulált és pompásan stilizált projektum, melyet még olvasni is élvezet, nemhogy a megvalósulásáért hevülni s irányítása szerint tettekre buzdulni. A legjobb ajánló levél Károlyi pártjának s egyszersmind méltó alkotás a párt zseniális hírneves elnökéhez.

El kell most már némulnia minden kicsinyes tűszúrásnak, melyek bennünket eddig a programm hiánya címén — talán nem is egészen jogtalanul — értek. És el kell hallgatniuk mindazoknak, kik azt merték hirdetni, hogy a függetlenségi párt a forradalommal s a köztársaság létrejöttével betöltötte hivatását, tehát semmi célja fennmaradásának. Akik ily nagystílű perspektívát tudnak állítani a nemzet elé a jövő boldogabb Magyarországról, azok korántsem élték túl magukat, azokra ezentúl is szüksége van hazánknak.

Mindenki láthatja, hogy prog- rammunkban elmentünk a legszélsőbb határig, ameddig egy polgári párt az Európa-szerte

felülkerekedett szociáldemokráciával való elkerülhetetlen megalkuvás kedvéért elmehet, abban a becsületes feltevésben és jóreményben, hogy hazai szociáldemokratáink is honorálni fogják ezen áldozatunkat romboló törekvéseik mérséklésével s a nemzetünk fennmaradására ép ma végzetesnek mutatkozó osz- tályharc idejének kitolásával.

Ám ha az ország érdekében nagy engedményeket tettünk is az internacionálénak, azért a nemzeti alapról nem léptünk le ; szilárdan ragaszkodunk ahhoz', hogy nyelvünkben, közművelődésünkben és művészetünkben a magyar faji jelleg megóvas- sék. Kívánjuk, hogy a kipróbált és bevált nemzeti értékek fenntartassanak továbbra is.

Partunk nemzeti jellegének emellett elválaszthatatlan velejárója az, hogy védői kívánunk lenni minden szabadságnak, védelmezői a vallási és lelkiismereti szabadságnak. Biztosítani akarjuk a vallások szabad gyakorlatát autonómiáját, jótékony- sági hatáskörét. De ellenségekül fog bennünket látni a felekezeti békékének minden megzavarása.

Nincsen tehát ok az ingadozásra és habozásra. Esztergom mindkét nembeli polgársága teljes megnyugvással csat- lakozhatik hozzánk, mert mi azon az egyedül helyes utón megyünk, melyen ma a józanul gondolkodó magyar polgárságnak haladnia kell, ha nem akarja se a nemzetet, se önnön- magát beláthatatlan kimenetelű válságoknak kitenni. Príscus.

Nőkről a nőknek.

Kutató ész, érző szív és vágyaival a mindenséget átölelni tudó lélek ad tartalmat a létnek. Életünkben annyi lesz a tartalom amennyit belehelyezünk, annyi lesz a szépség, amennyit kiáraszt reá a lelkünk, tudásban és jóságban oly mértékben lesz gazdag, amennyi elszántságot, akaratot és munkát sajátítunk ki, kötünk le és állítunk bele az életünkbe.

Van lelkem, de nincs, ha tétlenül — passzíve járok-kelek vele; van szemem, de a szó mélyebb értelmében csak akkor látok igazán, ha szemeim ablakain a lelkem tekint bele a világba ; van fülem, de hasznát igazán csak akkor veszem, ha ha az igazságot is meghallom vele. Lélek, igazság, jóság, szépség, föl- séges szavak ! Jelentőségük annyi is mint: élet, küzdelem, boldogság, öröm! Minden lélek egy kis világ ; igénye a boldogság, törvénye az igazság, kötelessége öntudatos élet. Ezzel szemben azonban borzalmasan kínos, kétségbeejtően üres, nyomorék élet alakulásokat látunk. Menynyi a tévedés5 milyen nagy a sötétség, mennyi a széthúzás, milyen nagy a szeretetlenség az emberek között! Beteg az emberiség lelke, lázas a szive, túlfeszített az ideg- rendszere ; gyógyítani kell ! Gyógyítani, még pedig úgy, hogy először mi siessünk gyógyulni, azután vállaljuk az ápolás nehéz, súlyos feladatát. A feladat sikeres megoldásához ismernünk szükséges a múltnak mulasztásait és a jövőnek kötelességeit.

A múltnak egyik főhibája az az egyoldalúság és felületesség, mely a nőnevelést jellemezte. Minden különösebb gondosságot, körültekintést, előrelátást, mérlegelést, kritikát és megfontolást nélkülözött az a rendszer, amely úgy állította oda a nőnevelést, mint kevésbbé fontos tény- erőt. Az eredmény azután tapasztalásunk szerint az, hogy végzetes lett az egyoldalúság és a legnagyobb mértékben visszatetsző az az irány, mely a nő koalitásait nem tudta kialakítani. Kivételek mindig találkoznak ! Szerencsés véletlen, vagy talán

ritkaságszámba menő öntudatos nevelés mindig produkált kiváló nőket, kik az * átlag nők fölé emelkedve, hatóerőivé váltak a körnek, társadalomnak, vagy a kornak, melyben születtek; általánosságban azonban niveaun alul maradt a nő.

Az észnek, az értelemnek és kedélynek talentumait kiművelni, kamatoztatni, az élet szolgálatába állítani, életfeladat. Ha elemezzük a jelen átlagasszonyának typusát, azt tapasztaljuk nála, hogy az érzelmes- ség, a szentimentalizmus és az érzékiség, mondjuk : erotika, túlsúlyban van nála, felülmúlja az értelmességet. Nincs meg az összhang az ész és a szív között. Szentimentalizmus és Érosz kultusz jellemzi nagy általánosságban a nőt. Szerelemről álmodik, ettől lángol, ezért áldoza föl életét, sokszor még becsületét is. Ha ez igy van, akkor segítsünk a bajon ! Szavazati jogunknál fogva irányítói lehetünk most már a nőnevelésnek és gyógyítói sok társadalmi bajnak, melynek gyökerei a hiányos és elavult nőnevelésből nyerték táplálékukat a múltban. Örüljünk ezért szavazati jogunknak, éljünk vele és becsüljük meg. A jog csak akkor lesz joggá, ha gyakoroljuk, az élet pedig akkor kap formát ha alakítjuk, csak akkor kap tartalmat, ha értékekkel telitjük. Világos, hogy a XX. század asszonyainak más lelkülettel és készültséggel kell beállaniuk az életbe. A többtermelés elvét kell megvalósítani mind a szellemi, mind a testi munkát illetőleg. A nőknek nagy része nem dolgozott eddig intenziven, mert nem ismerte fel az életnek igazi értékeit. Az időnek értékét nem becsüli eléggé ma sem. Piperével, tereferéléssel, bemutatkozó felvonulásokkal sok értékes idő megy veszendőbe. Házialkalmazottjainknál, napszámosainknál pedig éléggé tapasztaljuk, mily elenyészően kevés, mennyire ki nem elégítő egy-egy napnak a munkája. Jó beosztás és lelkiismeretes munka jelenti az idő megbecsülését.

A szociális törvényhozás szabályozza a munkások munkaidejét, ami nagyon méltányos és okos dolog ; értelme és áldásos szociális kihatása azonban csak akkor lesz, ennek a forradalmi vívmánynak, ha-