Esztergom és Vidéke, 1919
1919-02-09 / 12. szám
Esztergom, 1919. XLI. évfolyam 12. szám. Vasárnap, február 9, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK ^ ^ ^ ^ ^ ^ A—A V- A ÉÉ AA , FÉLELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰN <ATÁRS : D" RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. VITÁL ISTVÁN. KIADÓTULAJDONOS : LAISZKY KÁZMÉR. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Miért megyünk mi Károlyiékkal? Közismert tény, hogy az Országos Függetlenségi és 48-as Párt nem rég kettészakadt: a Károlyit szorsabban követő haladó csoport Hock János vezetésével kivált s küiön pártot alakitott Függetlenségi Károlyipárt cimmel, mig a Lovászy- val tartó konservativabb rész változatlan névvel megmaradt a régi keretben és párthelyiségben. Mi, a párt elveit törhetetlen meggyőződéssel valló esztergomi függetlenségiek elszomorodott szivvel vettünk tudomást a jelen súlyos viszonyok közt különösen sajnálni való szétválásról. Ám mivel egyrészt a fait accomplin nem állott módunkban változtatni, másrészt helytelen lett volna éppen ma a kertelés, lavírozás álláspontjára helyezkednünk: döntésre kellett magunkat határoznunk: melyik féllel fogunk tartani? Pártunk intéző bizottsága, miután tárgyilagosan meghányt- vetett minden okot, módot, célt és körülményt, arra az elhatározásra jutott, hogy nekünk Károlyiékhoz kell csatlakoznunk. Elhatározásunkat egy 12 tagú küldöttséggel a múlt szerdán délelőtt ünnepi formában már be is jelentettük a Károlyi-párt budapesti vezetőségének, amely csatlakozásunkat természetesen a legnagyobb örömmel vette tudomásul. Esztergomi pártfeleink és azok kedvéért, kik ha eddig nem is léptek be közénk, *de rokonszenveznek velünk, legyen szabad itt röviden kifejtenem az okokat, melyek arra késztettek, hogy himezés-hámozás nélkül a Károlyit követőkhöz álljunk. így okoskodtunk: Ha már a függetlenségi és 48-as (Károlyi-)párt a forradalmat a szocialistákkal együtt csinálta meg sikeresen, akkor ennek vívmányait is együtt kell azokkal biztosítania. Ezt kívánja a fegyvertársi hűség, ezt a haza érdeke, sőt a józan következetesség is. Át kell látnunk továbbá, hogy annak a vissza nem tartható új világrendnek és országberendezésnek építő munkájából, amely bár születése szerint a szociáldemokratáknak eszményképe és végső célja, de amelyet túlzásai híján minden művelt eszű s érző szivű magyarnak, tehát felvilágosult s jóaka- ratú polgári osztályainknak is kívánniuk kell: mi, mint bevallottan haladó polgári párt okosan tnem vonhatjuk ki magunkat ; több oknál fogva, de ha másért nem is, legalább azért, hogy közreműködésünk íékezője legyen a szociálisták túlzásainak. Vájjon helyesebb ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 16 K FÉL ÉVRE . 8 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA volna, ha teljesen magukra hagynók őket, hogy romboljanak és építsenek, ahogy nekik tetszik? Éz igen rossz politika lenne részünkről. Azután azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy voltaképpen a haza és a szolid polgárság közös érdeke ellen vétünk, ha mi, a haladástól nem félők arra a merev álláspontra helyezkedünk, hogy haragból és bosszúból (mind a kettő rossz tanácsadó!) felreáilva, átengedjük a politikai vezetést és hatalmat egyedül a nálunk fogyatékosabb tanultságú és gyengébb ön- uralmú proletárságnak. Fontos állami raison, hogy szociáldemokratáink barátságosan megfogott kezét el ne engedjük! Csakis szűk látókörnek nézhetik ezt kevésbbé morális, vagy veszedelmes társulásnak. . Ezen okokhoz még azt is hozzátehetjük, hogy nekünk függetlenségieknek, kik örvend„Esztergom és Vidéke“ tálcája. Miért jősz ily hamar?! Megsárgult falevél hull az ablakomba... Azt hittem körültem mosolyog a nyár. Fönn az ég ölében még dalol madárka- 0 de már a nyár — olyan messze jár • .. Megsárgult falevél hull az ablakomba . . . Azt hittem : számomra hosszabb lesz a nyár Viruló virágok hervadása késik. 0 de már a nyár — olyan messze jár. . . Megsárgult falevél hull az ablakomba . . . V. A titokzatos csomó. (Családi kép.) Bartosy Gyuri, a lányos ábrázatú, anyás szavú, tömzsi termetű és folyton mosolygó önkéntes, Szerbiában öldökölt először. Pedig soha még csak egy gyikot sem ölt meg. De hát tudta, hogy a gonosz szomszéd megbüntetéséről volt szó. Azért állotta meg olyan nagyszerűen helyét. A szerbek megveróse után aranyos bajuszpöhöly jutalmazta, amit sokkal büszkébben jentetett be a bartosi kúrián mint legelső csillagát vagy érdemjelét. Mert a Gyuri igazi csillaga is Bar- toson tündökölt. A szomszéd kúria tündére, a magyar falu őrangyala, gyerekkori játszótársa volt a négy esztendővel idősebb Gyurinak. Következett azután az ő hős eposza második fejezete : az oláhok bűnhő- dése. A derék fiú ekkor már valóban valóságos vitézzé verekedte ki magát. Mikor a gálád betörőket kikergették a kincses erdély megszent- ségtelenített bérceiről és az alaposan elcsépelt oláh hadsereg, oldott kévék gyanánt Oroszországba sodródott, Bukarest elfoglalása után maga a lánglelkű és népszerű Mackensen hadvezér tűzte Gyuri büszke mellére a német vaskeresztet. Ezredese pedig ugyanekkor, soron kívül, hadnaggyá léptette elő. Bartosy Gyuri ezután a tüzes olasz harctérre kívánkozott. Az izonzói pokoli ostromokban lelte ekkor leghatalmasabb földi örömét. Tömérdek olaszt csípett el az ő lelkes szakasza, de még többet csépelt össze a véres sziklákon. Végre kétesztendei epikus verekedés után egy alattomos olasz gránát szilánkja szabadságot utalványozott a mi fiatal hősünk számára, mikor a domború homlokára sarlószerű monogrammot vésett a harc pogány istenasszonya, a kigyóhajú és lángtól lobogó szemű Bellóna. Az innszbrukki tiszti kórházban gyógyult meg, ahová folytonosan bekandikáltak a tiroli festői havasok. És akkor a remek vidékbe szerelmeskedett ifjút ezredese kergette haza négy heti szabadságra. Majd egy hétig döcögött vele mindenféle háborús vegyesvonat. Végre váratlanul betoppant egy szép, orgonavirág illatú májusi estén a csön: des bartosi kúriába, az ő szülei gyermeki örömujjongásai között. Mert azok bizony nem rösteltek egyszerre rini meg nevetni. Alaposan ölelgették, de még alaposabban vágták a mosolygó Gyurit hátba. Versenyezve csókolgatták, de még pajzánabbul megráncigálták a fiú rózsaszínű fülkagylóit. Mert hiszen ez a kópé már hónapok óta nem irt egy árva szót sem haza. Hanem aztán mikor észrevették a barna homlokon az ezüstös hold sarlót, akkor már azt csókolták és csodálták mindaketten. Mert az a néma olasz harctéri emlék mindent meg tudott magyarázni. Aligha ültek akkor Magyarországon hétköznapon boldogabb ünnepet, mint a jó Bartosyék. Templomi áhítattal hallgatták az aranysárga baju- szú, tűrkíz szemű, bronz képű s kurtára tarolt, szőke koponyájú Gyurit, mert a nem régiben érettségizett ifjú önkéntesből két év alatt daliás fiatal ember vált. Aki pedig már néhány ezerszer bátran szembe nézett a halállal, annak már a mosolya vidámsága is másmilyen lett. Az örvendetes hirt a leáldozó nap árulta el az összes kúriákban. Gaal Gáborék tehát egyszerűen betörtek, mert nem igen törődtek semmiféle öltözködéssel. Elragadtatással ölelgették. Margit a hollóhajú, égkék- szemű leányzó pedig lelkesen megragadta fehér kacsóival a gesztenye barna katonakezet, de egyúttal Gyuri legédesebb érzéseit és legfönségesebb gondolatait is, mert ihlettel nézett a szép leány, még szebb leikébe. Mig a ifjú pár két iszonyú hozszú hídon sietett a két esztendő legérdekesebb eseményeiről beszá-
