Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-23 / 115.szám

A hivatalos rész szerkesztője: Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési 8 hirdetési dijak stb. küldendők. Belvárosi Kai Olvasókör. Esztergom ősi város kultur­történelmének egy darabja ját­szódik le ma Simor János-uc­cában egy époly diszes, mint gyönyörű hivatással biró épü­letben. Az alacsony házak köz­zül messze kimagaslik az esz­tergomi földmivesek palotának beillő otthona, mely világosan hirdeti az esztergomi magyar földmivesek életrevalóság, fej­lődés, művelődés és hitéhez való ragaszkodását. Nem mulaszthatjuk el, hogy a kor történelméből röviden ne közöljünk néhány részletet, mert földmiveseink nem csak számuk­nál íogva tényezői városunknak, hanem erkölcsi súlyuknál fogva megérdemlik a figyelmet kü­lönösen a lezajlott vérzivataros mindent pusztitó, lerontó, de épiteni nem tudó, vallástalan, uralom alatt tanúsított maguk­tartása miatt. 1882. évben alapították meg az olvasókört, megértvén a kor szavát, fészket teremtettek ma­guknak, ahol művelődtek jeles „Esztergom és Vidéke" tárcája. i?]U5Áe. Hevedben: szépség, győzelem Hatalom az Idő felett Tavasz-éjben csendülő dal : Ifjúság és emlékezet. Eljön a nyár égő vágyban Hangol a pipacs a mezőn, De a tavaszt visszahívod Hófehéren, bús epedőn. Eljön az ősz is borúsan kertedben a virág lehull; S e méla dal visszazsong még fi szívedben — ártatlanul. — És eljön a Tél hófehéren, Kandallódban lobog a láng. Hunyó parazsán szívednek fllig lobban egy szikra láng... — Röpke élet honnan ? hová ? föld porában, ég peremén Téli ködbe hulló árnyék: Hyomtalanul eltűnök én ? vezetők, józan gondolkozású, puritán jellemű íérfiak vezetése alatt. Az alapító 35tagma420-ra szaporodott fel, mely szám nap­ról-napra növekszik és igy né­hai -Dóczy Antal, majd Fehér Gyula dr., Mátéffy Viktor és Horváth Mihály fáradozása meg­teremtette gyümölcsét s ma földmiveseink bevonultak a vá­rosnak díszére váló, önmaguk­nak pedig becsületére valló új 300 ezer koronás otthonukba. Megküzdöttek a háború nehéz­ségeivel és a félbehagyott épü­letet újabb, nagy áldozatok árán, önmagukba vetett bizalommal tető alá hozták, hogy hirdesse ne csak az ő, hanem az egész magyar földmivesség életre va­lóságát. Az esztergomi földmives nép a tusakodó és tülekedő politi­kai idők alatt talán letért egyszer másszor arról az útról, melyről letérnie nem lett volna szabad, de bűnök nem lehetett ez, hisz korrupt volt az egész rendszer. Nagy emberek tévedtek meg és mindig bűnösebb a vesztegető, mint a megvesztegetett szegény. Vájjon kárhoztathat]*ák-e a ke­nevedben : szépség, győzelem Hatalom az idő felett Tavasz-éjben csendülő dal: Ifjúság és emlékezet. Kovásznál Iván. Éjjeli zenék ... Csendes novemberi éjjeleken hol itt, hol ott szólal meg az ablakok alatt a cigányzene s talán soha se volt még olyan nagy divatja a „Csak egy kis lány van a világon" kez­detű nótának, mint napjainkban, illetve éjjeleink alatt. . . Szó, ami szó, az éjjeli zene hal­kan játszva még annak is kellemes, aki vagy túl van már ezen a koron, amikor az általa, adott ilyen megle­petést nem lehet komolyan venni, vagy aki már maga sem veszi ko­molyan a dolgot, ámde az utóbbi időben általános a panasz, hogy az éjjeli zene, nem zene, hanem zene­bona, sőt határozottan csendhábo­rítás. Mint kényszerű szem és fültanu állithatom, hogy az utóbbi időben az vesebb politikai értelemmel biró osztályt akkor, mikor a magas értelmiség nagy része panamák útján szerzett pénzzel indult megvesztegetni az egyszerű né­pet ? A korrupció csak elszen­deritette az esztergomi földmi­veseket, de végleg hatalmába keríteni, elaltatni nem bírta. Az 1905-ös választásoknál fényes tanújelét adta nemzeti érzésének és megkoronázta azt a négy és félhónapig tartó rémuralom alatt. Nem kellett neki s*m pénz, sem kápráztató jövő, megmaradt ma­gyarnak, hazájához hű népnek, vallását szerető és megtartó ma­gyar polgárnak. A hazafiatlan, vallástalan, felforgató uralom bukása után pedig oly hatalmas tömegben fogott fegyvert a rend megvédésére, hogy félelemmel némult el városunkban minden vörös uralmat akaró ajak. Nagy­ságának, erejének tudatában fen­séges volt földmives népünk és nem tért a megtorlás útjára, hanem hatalmas erejével oda állott a rendet teremtők közé. Az örök emlékezetű kaszás fel­vonulással élénken dokumentálta hogy munkás, kérges kezük éjjeli zene adásának egy olyan szo­katlan módja jött divatba, amely sem annak nem tetszhetik aki kapja, sem arról nem ad minden tekintetben kifogástalan bizonyítványt aki, vagy akik adják. Mert miféle megrohanása az az imádott hölgynek, amikor egyetlen nóta után az imádó, vagy imádók elkezdenek az illetékes ablak alatt kiabálni: Lámpát gyújtani! — Nyissa ki Miczikel — Majd amikor arra sem teljesedik a hangos kívánság, előkerül a sétapálca és á következő percben olyan zörgetés történik az ablaküvegen, amelynek zajára egy egész ucca alvó népe az ablakokhoz rohan. Szép fiatalság, éjjeli zenéző ifjú­ság — bocsánatot kérek, hogy az éjjeli zene adásának ilyetén módját bírálni merem, azonban úgy véleke­dem, hogy önök ezt a hibás gya­korlatot ugy vették át a közelmúlt­ból, amint az tényleg volt. Azelőtt, a háború előtt, más volt a felfogás, más volt a gyakorlat. — A felfogás az volt: adok éjjeli zenét szivem hölgyének csendesen halki­tott hurokkal, magam pedig félrehú­Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. nemcsak gabonában, fűben tud rendet vágni, hanem ha kell vastag rendet vág a haza ellen­ségei sorában is. Most, mikor új házuk fela­vatásának ünnepét ülik és ül­jük velük mi is, őszinte szív­ből kívánjuk, hogy magyarsá­gukban megedződve élvezzék a béke minden áldását és uj ott­honuk legyen Esztergom város kultúrépületeinek egyike, mely hivatását fényesen tölti be, Ma­gyarország, a város és a föld­mivesség dicsőségére. V. I. JL 0. V. E. A világháború rettenetes veszte­ségei, minden romlása, arra tanított meg bennünket, hogy a magyarsá­gunkban való tömörülésben van jövő életünk. A nemzetközi fertő megmu­tatta, hogy csak mint erősen nem­zetiesedő nép tudunk megmaradni. A vallást és Istent nem ismerő áradat élesen bevilágítja ezt az utat, mely­nek útmutató fáján fel van írva: Vissza az Isten, a valláshoz 1 És mi emancipálni akartuk magunkat ezek­től, de a keserű sors, kemény meg­próbáltatások után észretéritette a magyarságot. Elbizakodottak voltunk. zódtan a fekete fiúk mögé és figye­lem^ -a hatást s ha az imádott szo­bájában kigyúl a mécsvilág ezt biz­tató jelnek tekintem, húzzatok még egy két nótát, az ő nótáját, az én nótámat, azután csendesen eltávolí­tom a cigányokat magammal együtt. Ez volt a régi divat, a régi gya­korlat s hogy szép volt, legjobban bizonyította másnap egy édes pillan­tásba rejtett hálás elismerés, egy kézszorítás, vagy egy alig hallhatóan elrebegett: köszönöm. Én kedves szerelmes fiaim 1 — Igy cselekedjetek és meglátjátok, hogy a ti jövendőbeli „kedves" anyó­sotok mindjárt másként néz reátok s emellett másnap a zörgés, zajgás és borízű ének által felzaklatott szomszédok és ucca dühös tekintete helyett csendes meleg elismerés lesz kisérőtök . . . Végezetül pedig felkérem a rend­őrséget, hogyha el is olvasta e pár sornyi irást, ne azon kezdje, hogy beszünteti az éjjeli zenéket, hanem gondolkozzék a felett, hogy valami­kor ő is volt — fiatal. . . D'-or.

Next

/
Thumbnails
Contents