Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-20 / 112.szám

Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K„ félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. — Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Magyarország új érdeke. Nem tartozom azon emberek közé, akik túlságosan sötét színben látják az ország sorsát és vagy jajgatnak, vagy némán, de kétségbeesve néz­nek az ország jövője elé. Európának politikai törekvései elsősorban gaz­dasági alapokon nyugszanak és ez a mi szerencsénk romlásunkban is. Geográfiai helyzetünk, Német és An­golország újból feltámadt iparverse­nye, a francia nagytőke mind olyan biztató jelenségek, melyek csaknem tisztán bevilágítanak különben sötét jövőnkbe, mert ezek érvényesülésé­nek fontos kelléke épen Magyaror­szág. Ezen szempontból tehát egé­szen másként kell berendezkednünk a jövőre nézve. A jogászok orszá­gának be kell vonnia vitorláit és ke­vesebb intellektuális, de annál több produktiv embert kell termelnünk. Magyarország elsősorban agrár állam és mégis bámulatos kevés kép­zett gazdánk van. Leszámítva a nem bérbe adott nagybirtokokat alig talá­lunk képesített gazdálkodókat, ellen­ben bőven olyanokat, akik ámbár földbirtokkal rendelkeznek, mégis egyetemet végeznek és igy nem hi­vatásos gazdák. Ahelyett, hogy saját birtokukon gazdálkodva boldogulná­nak, más pályán élnek, földjeiket pedig bérbe adják, tehát lemondanak a földbirtokból kihozható haszonról. Iparunk fejletlensége szintén arra vezethető vissza, hogy kevés a szak­képzett iparos, de még kevesebb az intelligens iparosunk, mert ezen a pályán elégnek tartjuk az elemi vég­zettséget, vagy ennyit sem. Egészen másként festene ipar világunk, ha bi­zonyos középiskolai végzettséghez volna kötve az ipari pálya, mert ak­kor meg volna a lehetősége annak, hogy felsőbb ipari képzettséggel ren­delkező iparosaink legyenek. Nem elég iparos munkást nevelni, szük­ségünk van fejlesztő, intelligens, ma­gasabb képzettséggel biró iparosokra elsősorban. Az ilyen pályára azután a vagyonosabb szülők gyermekei is mennének és igy nemcsak művel­tebb, de bizonyos tőkével rendelkező iparosságot is nyernénk. Kereskedelmünkre gyengesége mel­lett még azt sem mondhatjuk, hogy magyar. Meg nem magyarázható okból, idegenkedünk a kereskedői pályától. Amig Angol- és Németor­szág egész tömegével rendelkezik ősi, nemzeti kereskedő házakkal, ad­dig nálunk alig találunk mutatónak valót is, pedig egyike a leghálásabb pályáknak ez. Ha figyelembe vesz­szük a Duna révén keletkezett ke­reskedelmi kiépítésünket, nemzeti szempontból is kívánatos, hogy mi­nél többen lépjenek erre a pályára. Mindezeket figyelembevéve mégis mit cselekszünk ? Teletömjük orszá gunkat középiskolákkal, egyetemeket állítunk és nyakló nélkül termelünk ügyvédet, hivatalnokot. A sok la­teiner miatt azután az ország kény­telen volt elképzelhetetlen hivatalo­kat állítani és az ügymenetet az egyszerűsítés helyett komplikálta, drágábbá, hosszadalmassabbá tenni, hogy a szellemi munkásoknak ke­nyeret tudjon adni. Ezen viszás hely­zetet még azzal is tetézzük, hogy boldog, boldogtalant ültetünk az Író­asztal mellé, aki pedig sokkal jobban boldogulna az iparos műhelyben, vagy a kereskedelem terén. Amig itt ten­gődik és a tőkeszerzésnek még a gondolatától is távol áll, addig amott meg vagy onosodva szaporítaná az ország gazdaságát. — Az ily ferde felfogás már eddig sem vezetett jóra, a jövőben pedig épen azt fogja ered­ményezni, hogy keletkezendő új iparvilágunk és a létesítendő uj, nagy nemzetközi kereskedelmünk következtében tömegesen fognak jönni az idegenek és mi lefogunk szorulni a jövedelmező pályákról. Most a kialakulások idején gon­doljuk hát meg a dolgot és az uj, felépítendő Magyarország érdekében, tehát saját érdekünkben kövessünk el mindent, hogy a már túltengésbe ment, sőt veszélyessé vált földbérlet rendszert szüntessük meg, legyünk szakképzett gazdái földjeinknek. Te­remtsünk erős magyar ipart, szak képzett, intelligens magyar iparosok­kal, akik képzett magyar kereskedők utján bocsájtják termékeiket a világ­kereskedelem rendelkezésére. Kevesebb hivatalnokot, de annál több produktiv embert Magyaror­szágnak ! Némó. Telefon.-Távirat. I i békekonferencia a magyar kérdést tárgyalja. Bécsből jelentik: A Corriera della Sera Parisból jelenti: Az amerikai békedelegáció nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a békekonferencia decem­ber 10-re befejezze munkáját. Egye­lőre a békekonferencia a magyar kérdéssel foglalkozik Clerk jelentései alapján. Erdély és a románok. Egy angol politikus beutazta nem­rég Erdélyt, még pedig hivatalos meg­bízásból. Útjától visszatérve Győrött azt a kijelentést tette, hogy Erdély nem veszett el Magyarország számára mert Anglia soha sem fog belenyu­godni, hogy Erdély két milliónyi protestánsa oláh iga kerüljön. Azt is mondotta, hogy nemcsak Anglia protestánsai mozognak erdélyi test­véreink érekében, hanem Svájczban is nagy mozgalom van érdekükben. A hadsereg nem kívánja vissza a régi dinasztiát. Budapestről jelentik: A Budapesti Tudósító illetékes helyről értesült, hogy a Clerk előtt megjelent politi­kusok közül egyik sem beszélt a Habsburgoknak a magyar trónra való visszahelyezéséről. Horthy is kijelen­tette, hogy sem ő, sem a hadsereg nem foglal állást a dinasztia kérdé­sében. Á szerbek kivonulása A „Népakarat" című keresztény uj ság értesülése szerint, a szerbek Bácskából és a Bánátból ki fognak vonulni. Ez Pasics állásfoglalása ve­zethető vissza, akinek ugyanis az a nézete, hogy Bosznia, Dalmácia és Horvátország elég gondot fog okozni Nagy-Szerbiának, másrészt meg a magyarokkal jó szomszédi viszony­ban akarnak élni. A Dunántúlról már meg is kezdték kivonulásukat. Hivatalos rész. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. jóváhagyott 1681. ai./17l. kgy./1913. sz. közgyűlési határozatot. A törvényhatósági bizottság ezen közérdekű határozatát avval teszi közhirré a vármegye hivatalos lapjában, hogy ellene bárki a meg­jelenéstől követő 8-ik naptól számított 15 napon belül a vármegye alispánjánál beadan­dó és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézendő felebbezéssel élhet. Kelt Esztergomban a vármegye törvény­hatósági bizottságának 1919, évi október hó 23.-án tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: Fekete s. k. vm. I. aljegyző, tb. főjegyző. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. 118. ai. 105. kgy./1919. sz. Tárgy: A törvényhatóság közutain alkal­mazott útkaparók javadalmazásának újbóli megállapítása. Határozat. A törvényhatósági bizottság a törvényha­tósági útkaparók javadalmazását az útadó alap terhére 1920. évi január hó 1-től kez­dódőleg a következő módon állapítja meg. Az összlétszám egyik felének vagyis az I-ső osztályú úikaparóknak törzsfizetése ha­vonkit 110 korona, a másik feléé, vagyis a ü-od osztályú útkaparóké 90 korona. A ter­mészetbeni lakás nem élvező útkaparók lak­bére Esztergomban évi 280 korona, Párkány­ban 200 korona, másutt 160 korona. Ezen felül az útkaparók tagjai az esztergomi mun­kásbiztositó pénztárnak és az abba fizetendő összes járulékok és dijak teljes összegükben a törvényhatósági utadóalapot terhelik. Ezen megállapítás nem érinti az utkapa­róknak a családi pótlékra, háborús és drága­sági segélyére vonatkozó eddigi igényét, azonban a 77403/1918. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelettel jóváhagyott 5030. ai./ 391. kgy./918. sz. közgyűlési határozattal engedélyezett havi pótlékot a közgyűlés 1919. évi december hó végével ezennel beszünteti valamint hatályon kivül helyezi az útkaparók törzsfizetését megállapító, a 32226/1 B. 1913. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelettel ad. 2698. ai. 110. kgy./1819. sz. Tárgy; kk. Berényi Mária, Berényi József elhalt körjegyző árva leányának (képv. Be­rényi Zoltán) kérelme segélyezés iránt. Véghatározat Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága elfogadva a jegyzői nyugdíj igazgató választmány és állandó .választmány javas­latát, kk. Berényi Mária évi segélyét a 3977/915. sz. szabr. 25. §. alapján 959 koronában álla­pítja meg és felhívja a vm. alispánt, hogy ezen összeget valamint a 4200. B. M. sz. rendelet szerint járó háborús segélyt a Szbr. 26. §-ban foglaltak tekintetbevételével a jo­gosultság megszűnéséig 1919. július hó 1-től számítva havi előleges részletekben utalja ki. Jelen határozatát a törvényhatóság a hiv. lapban kihirdeti, azzal hogy ellene bárkinek jogában áll a megjelenést követő 8 nap után számított 15 napon belül az alispáni hivatal­ban fellebbezéssel élni. Kelt Esztergomban, a vármegye törvény­hatósági bizottságának 1919. évi október hó 23. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: Dr. Szilárd s. k. vm. főjegyző. Esztergom vármegye alispánjától. 3708/1919. szám. Tárgy: A magyar népegészségügyi minisz­tériumnak f. évi október 23-án 22.925/1919. I. 1. sz. alatt kelt körrendelete a tiszti orvosi vizsgálat tárgyában kiadott uj szabályrendelet életbeléptetéséről. Hirdetmény. Értesítem az összes közszolgálatban álló és magánorvosokat, hogy a tiszti orvosi vizs­gálat tárgyában 22925/1919. I. 1. B. M. sz. a. kiadott uj szabályrendelet, hivatalom irat­tárában a hivatalos órákon belül az érdeklő­dők által bármikor betekinthető. Esztergom, 1919. nov. 14. Alispán h. Dr. Szilárd s. k., vm. főjegyző. Esztergom város polgármesterétől. 5471/1919. tan. szám. Hirdetmény. A volt Országos Lakásbizottság Felszá­moló Bizottságának 6/1919. számú rendelete folytán felhívom mindazon Esztergomban székeld hivatalokat, pénzintézeteket, itt lakó

Next

/
Thumbnails
Contents