Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-15 / 108.szám

Esztergom vármegye bivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., hova a lap szellemi részét illető közlemények továbbá előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője: FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési árak: egy évre . 72 K., félévre . 36 K. negyedévre 18 K., egy hóra . 6 K. Egyes szám ára 50 fii. - Hirdetések árszabály szerint. ­Kéziratot nem adunk vissza. Á Habsburgok. A szörnyű viharokat, mit nemze­tünk átélt, s népünk alapvonását, a nagylelkű — vagy könnyelmű? — feledést, mi sem jellemzi jobban, mint e név sorsa. Félezer évnek rengeteg gyötrelme és megaláztatása véste a reménytelenség szimbóluma­ként e nevet a magyar nép lelkébe, s ma mint valami ásatag múmia fölirata hangzik. Eltemetve — örökre. Nem idéznénk kísérteteket, ha a fővárosi lapokban kiszélesülő polémia nem keltett volna néhány gondola­tot, s talán oktalan félelmet. Czernin gróf megírta, hogy Ferenc Ferdinánd, akinek kibuggyant vére indította meg a vér-lavinát, mely elárasztott bennünket, —-gyűlölte a magyarokát. S most számosan — az igazság nevében — védelmére kelnek. Védelmük inkább: a holtak­ról csak jót! De került-e hazánkra — jó Habs­burg kézből ? Azt a két szörnyű sirt, a mohácsit és a mait, amelyek trónra­lépésüket és bukásokat nemzetünk sorsával összekötik, gyászos siri boltként íveli uralkodásuk kora. A meg nem értés a szeretetlenség volt a legkisebb bűnük. S egyetlen egy király sem akadtközülük, ki mentes lett volna ebben. Az a rettenetes korrupció, amelynek posványából ma próbál nemzetünk kievickélni, szin­tén az ő bűnük. Arannyal és csalfa­sággal vették meg Ferdinánd, Lipót és Mária Terézia a karok és rendek szivét a trónöröklési törvények elfo­gadására. Milliót és milliót szórtak szét az „alkotmányos" kormányzás idején a gyönge lelkű magyar nép megvesztegetésére a szabadelvű kor­mányok, csakhogy a Habsburgok nemzetellenes dinasztikus politikájá­nak mázt adhassanak. Nem logikai következménye-e éz a sir, amely ma tátong előttünk, an­nak, amelyből szintén nem tudtunk a magunk erejéből feltámadni ? Nem kellett-e olyan or szaglás mellett ide buknunk ? A közel hetek fogják eldönteni Magyarország államformájának kér­désével hazánk jövendő sorsát. Négy­féle lehetőséget rebesgetnek: a köz­társaságot, angol herceget, József főhereeget, Károlyt, illetve Ottó fiát. A legkevésbé valószínű ma a Károly féle kombináció. De csak ma. Mert nem hihető, hogy a volt császár­király a teljes csönd beáltával meg ne kísérelje, hogy visszaszerezze legalább a veszett fejsze nyelét. S erre van is néhány magyar főúr jó barátja, akiknek segítségével bizo­nyára tud pártot is szerezni ebben a sok minden lehetetlenségre is kop­ható Magyarországon. S ez nekünk nagy baj lenne, mert a Habsburgok még roppant gazdagok, s a magya­rok még mindig — magyarok. Tehát úgy kell döntenünk, hogy minden ilyen kísérletezés lehetetlenné váljék. A háború rettenetes teherté­teleivel' szemben ne engedjük meg­semmisülni az egyetlen jót, hogy váratlanul örökre megszabadulhattunk a Habsburgoktól. S nélkülök majd visszaszerezzük azt is, amit miattok vesztettünk el ! Cn. || Telefon.-Távirat. J Á románok hat millió kárt okoztak Budapestnek. Románok a főváros tulajdonát ké­pező intézményeknek eddigi hiányos részleges megállapítás szerint öt-hat millió kárt okoztak. A románok szep­tember 25.-én megjelentek a buda­pesti magyar pénzügyigazgatósághoz tartozó 9. kerület állami pénztárnál és karhatalom igénybevételével elvit­tek onnan kétszáznegyvenegy millió négyszáznegyvenkilenc ezer kétszáz hatvannégy korona 34 fillér pénzt. Azt állítván, hogy ez az összeg mind a nagyszebeni román kormányzóta­nács közigazgatása alatt álló terüle­tekről származó érték volt ott ke­zelve. Az ántánt és a magyar hadsereg. Neues Wiener Tagblatt írja: való­ban meglepő az, hogy az ántánt mi­képen ismerte el a magyar hadsere­get és annak fővezérét Horthy Mik­lóst. Horthy tengernagyot néhány nap előtt Clark Budapestre kérette és az angol államférfiú valósággal példátlan tisztelettel fogadta, ebédre hivta és vele karöltve jelent meg tegnap a liberális pártban, hol a kö­vetkezőket mondotta: A hadsereg fővezére, akivel a magyar politikai pártoknak meg kell egyezniök. Be­ható megbeszélésre került a sor Horthy és a pártvezérek közt, mely végre megegyezésre vezetett. Tekin­tettel arra, hogy az ántánt megbí­zottja Horthyt ilyen kitüntető módon ismerte el, ezzel nyilvánosan beiga­zolta, hogy Magyarországon csak olyan kormány állhat fenn, amely biztos a magyar hadsereg támogatá­sáról és nyilvánvaló, hogy az ántánt a jövőre nézve a magyar hadseregre a legnagyobb mértékben számítani óhajt. Horthy pozíciójának az ántánt megbízottja által történt megerősítése kétségtelenné teszi, hogy az antant­nak nagy érdeke a Horthy által szer­vezett magyar hadsereg fentartása, mellyel szükség szerint rendelkezhet­nének ha abba a kényszer helyzetbe kerülne, hogy közép Europa nyu­galmát fegyveresen kelljen biztosí­tani. Az ántánt megbízottak azt is tudják egész biztosan, hogy a had­sereg miért és hogyan van olyan fényesen telszerelve. A léghajó a posta- és a sze­mélyforgalom szolgálatában. Berlinből jelentik: A német posta­igazgatóság tárgyalást folytat a né­met léghajós vállalattal, hogy a pos­taforgalom szünetelése idején légha­jókon bonyolítsa le a forgalmat. Azt is tervezik, hogy néhány léghajót személyforgalomra használnak fel. A béqgisajtó Horthy fővezérről. A „Reichpost" írja: Itteni politikai körökben igen nagy hatást keltett a minden tekintetben kitüntető fogad­tatás, amelyben Sir Clark Horthy Miklóst, a magyar nemzeti hadsereg fővezérét részesítette. A nemzeti had­sereg és vezetői kiválóságának elis­merését látják ebben a tényben a bécsi politikusok és erre a momen­tumra vezetik vissza azt is, hogy az ántánt nyomása következtében egyez­tek bele a többi pártok — köztük a szociáldemokraták is — abba, hogy Horthy serege Budapestre bevonuljon. A románok Erdélyre nézve nem kapnak engedményeket. Parisból jelentik: (Szikra.) A leg* felsőbb tanács mai ülésén elhatá­rozta, hogy Romániához uj jegyzé­ket intéz, amelyben azonnali választ követel a Magyarország kiürítése ügyében küldött első jegyzékre. Ki­jelenti továbbá a legfelsőbb tanács, hogy Romániának Erdély további részére vonatkozó igényeit nem tel­jesiti és hogy szövetségközi bizott­ságot küldenek ki, amellyel aromán megbízottak elintézhetik a Magyar­ország és Románia között függőben levő valamennyi kérdést. Hivatalos rész. Rendelet. A katonai körletparancsnokság folyó évi 775/1. es. sz. rendelete értelmében a szovjet hadseregben rendszeresített tányér sapkák, illetve az azokból kisebb átalakítással átvál­toztatott, de hasonló alakú sapkák hordását betiltom. Ezen rendeletem megjelenése után 48 órával a fentemiitett sapkákat viselő egyé­neket szigorúan meg fogom büntetni. Esztergom, 1919. nov. 14. Katonai Körlet Parancsnok helyett: Debreczeny s. őrnagy. k. ad. 121/1919. gazd. sz. Hirdetmény. A kenyérmezei fogolytáborban folyó évi nov. hó 15.-én, azaz szombaton d. e. fél 10 Órakor tartandó árverésen az ott elbontott két fabarakk anyaga a legtöbbet ígérőnek el fog adatni. A vételár azonnal fizetendő. Esztergom, 1919. nov. 12. Dr. Brenner s. h. tanácsos. k. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. ad. 1489. ai./1919. 107. kgy. Véghatározat. Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága az 1912. évi LVII. t. c. 13. §-a alapján Prikkel Mihály szolgabírót miután a X. fizetési osztályban 6 évet töltött el és hivatali kötelességének ezen idő alatt és azt megelőzőleg is kifogástalanul megfelelt, 1919. évi febr. hó 28-tól számított 1¥&tállyal a IX. fizetési osztályba ezennel előlépteti. Erről a törvényhatóság az érdekelt tisztvi­selőt és a közönséget értesiti, az utóbbit azzal, hogy a hivatalos lapban való meg­jelenéstől 8 nap után számított 15 napon belül a vármegye alispánjánál bárkinek jogá­ban áll fellebbezését bejelenteni. Kelt Esztergomban a vármegye törvény­hatósági bizottságának 1919. évi október hó 23. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: Dr. Szilárd s. k. vm. főjegyző. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. 3122. ai. 108. kgy./1919. sz. Véghatározat. Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsági az 1912. évi LVII. t. c. 13. szaka­sza alapján dr. Zsiga János II. o. aljegyzőt miután a X. fizetési osztályban 6 évet töl­tött el és hivatali kötelességének ezen idő alatt és azt megelőzőleg is, — kifogástalanul megfelelt, 1919. évi szeptember hó 1-től szá­mított hatállyal a IX. fizetési osztályba ezen­nel előlépteti. Erről a hvt. az érdekelt tisztviselőt és a közönséget értesiti, az utóbbit azsal, bogy a hivatalos lapban való megjelenéstől 8 nap után számított 15 napon belül a vámegye alispánjánál bárkinek jogában áll fellebbezését bejelenteni. Kelt Esztergomban, 1919. évi október hó 23. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta • Dr. Szilárd s. k. vm. főjegyző. Fabehordási pénzek kifizetése. A vármegyei katonai parancsnokság fel­szólítja az alább megnevezett gazdákat, hogy fabehordásért esedékes illetékek felvétele cél­jából f. é. nOV. 16-ig az élelmező tisztnél, jelentkezzenek : Csonka Lajosné, Dinnyés Jénás, Enovic Sándor, Engelbreht István, Győry István, Jakus János, Kertész János, Komáromy Fe­renc, Kollár István, Kertész Ignác, Köpödi Imre, Lencsés Ferenc, Meszes István, Mó­czik Mihály, Németh Pál, Páva István, Szabó János, Szitás Imre, Shóbl Ferenc, Skultéti

Next

/
Thumbnails
Contents