Esztergom és Vidéke, 1919

1919-11-13 / 106.szám

közérdek képviseletét hivták, hogy hiven és becsületesen fogja végezni tisztét ... De ki szabta meg a hűség, a becsület fogalmának a tartalmát? A hatalom mindenkori kezelői. . . Igy történhetett meg, hogy a törvényeinkkel, törvényes szokásainkkal, egész állami szervezetünkkel és nemzeti létünkkel, — sőt magával az „élő Istennel" szembehelyezkedett hatalom is megtalálta köztünk a neki megfelelő „hűséget és becsületet"... Az Istennel együtt minden eseményünk váltó-pénzzé lett: a szóban megmaradt a képe, értéket azonban csupán anyagi tartalmában kerestük. • (Folyt, köv.) Ausztria és a kommunizmus. A kommunizmus, mint valamely ragályos nyavalya, — végig száguld a vén Európán, hagyván maga után véres, üszkös nyomokat és akkora romhalmazt, hogy annak eltakarítása hosszú nehéz esztendők fájdalmas munkája lesz. A legnagyobb országon kezdte, majd hozzánk szegődött, hogy borzalmas bacilusaival minket öljön, pusztítson. — Ma Ausztria nyakát fojtogatja. Mint minden halálos bacilus, ugy a kommunizmus is, csak a rothadásnak indult, a beteges államban életképes. Az államok betegsége a politikai, gazdasági és társadalmi erkölcstelenség. Nem kétségtelen a magyar nemzet erkölcstelenedése és ezért' ennek következménye: a komminuzmus indokolt. Ausztria szabadra eresztett demokráciája nem hozott egészséges politikai és gazdasági életet, mert az ország kormányzása túlsúlyban oly katlan vendégem monoklija öngyilkosságot követett el, mert csörömpölve semmisült meg a fürdőszoba kemény padlóján. A következő percben már homlokoncsókoltam diadalmasan mosolygó feleségemet, ki boldogan szoptatta remek trónörökösünket. Azután telefonáltam a főkapitányságra. Félóra múlva gépkocsin érkezett meg egy előkelő detektív, akit régóta volt szerencsém ismernem, mint kitűnő csevegőt szabad óráiban. Néhány percnyi informálás után elfogyott a cigarettánk és meglátogathattuk foglyunkat. A csapdába került aszfaltbetyár megrémülve tekintett a hires titkosrendőrre, aki pedig valódi báró volt és kifogástalan úriembert, mikor finoman mosolyogva igy szólott: — Na, Diamantberger Náci, maga csak mégis javithatlan imposztor 1 De a hetedik kalandja után most már nem kegyeskedem önt erélyes felesége védőkarjai közé kisérni, mert biztosan agyonpofozná magát. Félmillió korona biztositéka biztosit egyelőre szabadságot, mert hadiszállító üzelmei miatt fog nyaralni nemsokára két évig Vácott. Igy azután majd kijózanodik. És most ne rontsa itt tovább a jó levegőt, hanem gyerünk haza Náci, a rendőrségre 1 egyének kezében volt, akik részben a tehetség hiánya, részben a helytelen irányzat miatt az országot a fejlődés lépcsőjén nem fölfelé, hanem a lejtőn lefelé vezették. — Ausztria nem tanult rajtunk, vezetőiből több erősen kacsingat a kommunizmus felé. Nem ezt mutatja-e a tőlünk gyáván megszökött kommün e vámpírok befogadása ? Amely állam vezetősége, kormánya nyilvános gazembereket, rablókat, gyilkosokat, felbujtókat védelmébe vesz, azoknak menedékhelyet ad, ott — fájdalom — az erkölcs teljes hiánya mutatkozik és tagadhatatlan szimpátia a kommunizmus iránt. Ausztria a nyomor küszöbén áll. Vájjon nem szándékosan teremtették-e meg ezt a nyomort, mint biztos talajt a proletár diktatúrára ? Ausztriában ma nagy belső harc folyik. A harc kimenetele már nem kétséges. A keresztényszocialista párt ott nagyon erős, ami megfogja menteni Ausztriát a kommunizmustól, a rombadőléstől. Sajnos még mi sem temettük el tejesen a kommunizmust, A Vigadó-i gyűlés, a kormány elleni merénylet, mint félelmet keltő kísérletek jelentkeznék a véres, bűnös, fájdalmas múltból. A testből késsel kell kivágni a rossz sebet, hogy tovább ne terjedjen. Vájjon nem lenne-e jobb most és még gyorsan a kommunizmust, ezt a Marx-féle fekélyt lelketlen hirdetőiben megfojtani, hogy ez a kisértet ne járhasson vissza ? Vájjon nem lenne-e helyes és talán jogos is kíméletlenül rádobni a kommunizmus sírjára az utolsó nehéz hantokat ? Ők sem voltak kíméletesek. Mi. no Hivatalos rész. Esztergom vm. törvényhatósági bizottságától. ad. 2941. ai./1919. sz. 111. kgy. Tárgy : Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága Kelemen János volt vármegyei kapus és Domin János volt vármegyei hivatalszolga nyugdíjügyében a tiyugdijigazolé és állandó választmány véleményei alapján a következő véghatározatot hozta : _A nyugdíjigény megállapítását mellőzi. "Kelemen János részére í. é. november 1-től havi részletekben folyósítandó évi 872 K (nyolcszázhetvenkettő kor.) kegydijat állapit meg. Indokolás. A vármegye alispánja Kelemen János 'kapust és Dómin János hivatalszolgát, miután a kommunizmus ideje alatt és azt megelőzőleg tanúsított magatartásukkal rászolgáltak, a 8778-698/1909. sz. szabr. 16. §. alapján hivatalukból elbocsátotta és méltányossági okokból nyugdíjigényüket megállapította. Az alispán által megállapított nyugdíjigényt a törvényhatóság nem fogadhatta el. A nyugdíjigény megállapítás alak szempontból is kifogásolható mert az alispánnak erre hatásköre nincsen. Igaz ugyan, hogy a 8778/698. 1909. kgy. sz. szabr. 16. §-a szerint a szolgák elbocsátásánál alispáni elhatározásra van bizva az igény megállapítása, vagy mellőzése, ámde ez a szabályrendelet hatálytalan, miután jóváhagyva nincsen és másrészt, ha ezen okból kifogásolható nem is lenne, annak erejét megdönti a később kelt 4287/2581913. sz. szabályrendelet, amelynek III. fejezete értelmében a vm. alkalmazottakra vonatkozólag a nyugdíjigényt a törvényhatóság mondhatja csak ki. Az elbocsátottak nyugdíjigényét a törvényhatóság a saját hatáskörében sem állapithatja meg, mert eltekintve azon általános elvtől, hogy büntetésből senkit sem lehet nyugalomba helyezni, a nyugdijszabályrendelet 33. §. értelmében csak azok nyugdíjazhatok, akiknél a taxatíve felsorolt feltételek egyike fenforog. Domin János és Kelemen János igénytámasztásánál ily feltételek nem találhatók fel, miért is az igény megállapítása mellőzendő volt. Kelemen Jánosnál amidőn részére kegydij állapíttatott meg, a törvényhatóság méltányolta, hogy a vármegyénél hosszabb ideig teljesített szolgálatot és hogy számos tagból álló családot tart el. Erről a törvényhátóság a számvevőségi kirendeltséget további intézkedés végett értesiti és határozatát az érdekeltekkel akkópen közli, hogy az 1896. évi XXVI. t. c. 45. §-a értelmében jogukban áll ellene az átvételtől számított 15 napon belül az alispáni hivatalban két egyező példányban benyújtandó és a magyar közigazgatási bírósághoz intézendő panasszal élni. Ezen határozat a hivatalos lapban kihirdetendő azzal, hogy a kegydijat illetőleg bárkinek jogában áll a kihirdetést követő 8 nap után számított 15 napon belül az alispáni hivatalban fellebbezést bejelenteni. Kelt Esztergomban a vármegye törvényhatósági bizottságának 1919. évi október 23. napján tartott rendes közgyűlésében. Kiadta: Dr. Szilárd £ k. vm. főjegyző. Esztergom vármegye alispánja. 3134/1919. szám. Esztergom város polgármesterének és valamennyi községi elöljáróságnak. Hirdetmény. A vármegye háztartási alapjának 1918. évi zárszámadása az állandó választmány véleményes jelentésével a jelen hirdetménynek a vármegyei hivatalos lapban való megjelenésétől számított 15 napra a vármegye főjegyzőjénél közszemlére kitétetik, amely idő alatt az egyes adózók e számadásra észrevételt tehetnek és azt hozzám beadhatják. Esztergom, 1919. okt. 22. Palkovics s. k. alispán. j Telefon.- Távirat. |

j Kész a magyar békeszerződés. Bécsből jelentik: A N. Fr. Presse ugy értesül ántánt körökből, hogy a párisi legfőbb tanács egy legutóbbi ülésén beható vizsgálat alá vette Clark követnek tárgyalásairól és a magyarországi helyzetről szóló jelentését. A jelentés egyes részleteinek kiegészítéséről St. Aulaire jelentését is várják, aki minap ismét Budapesten időzött és a magyar politikai helyzetről kimerítően tájékozódott. A legfőbb tanács Magyarországra vonatkozó döntése minden valószínűség szerint rövid időn belül megtörténik. A magyar békeszerződés főbb pontjait már kidolgozták és készen van az előterjesztésre. Jugoszláv önkéntesek d'Annunzio ellen. Zágrábból jelentik : A lapok jelentése szerint Jugoszlávia összes részeiből, különösen Boszniából és Dalmáciából ezrével jelentkeznek az önkéntesek, kik fegyvert követelnek a kormánytól, hogy Fiume ellen vonulhassanak és d'Annunciót, szabadcsapataival együtt kiűzhessék. A mozgalom napról napra terjed. A kormány megtagadta a fegyverek kiadását, magatartása nagy elégületlenséget idézett elő. A lapok kijelentik, hogy a kormány megkerülésével fognak felfegyverkezni a jugoszláv szabadcsapatok. Azok a külföldön terjesztett hirek, mintha György herceg akarna az önkéntesek élén d'Annunzio ellen vonulni, hamisak. Vannak azonban, kik önkényesen kikiáltották magukat vezérnek. A mozgalom jelenleg igen komoly. Olaszország és a magyar békeszerződéi. Parisból jelentik : A legfőbb tanács jóváhagyta a szerkesztőbizottság jelentését, amely bizonyos jogi meghatározások felvételét javasolta a magyar békeszerződésbe Olaszország kívánságára és amelyek értelmében Magyarország a maga részéről is lemond a volt monarkia ama javairól, amelyeket Olaszországnak engednek át. Ausztria a kommunisták menedéke. Bécsből jelentik: A bajor kormány energikusan követeli Levin kiszolgáltatását, kit közönséges bűntettesnek minősít, mert a müncheni túszok legyilkolása az ő felbujtására történt. A bajor kormányt elkedvetleníti, hogy Ausztria a nyugat és kelet összes kommunistáinak menedéket nyújt. Az osztrák kormánnyal hivatalosan tudatták, hogy Bajorország kész a szükséges intézkedésekre, hogy magát az Ausztriában megtűrt kommunista nyavalyától megóvja. Elsősorban a határ szigorú elzárása van tervbe véve. Az ántánt fenyegeti Németországot. Berlinből jelentik: Átnyújtották Düsseldorfban a német fegyverszüneti bizottságnak az ántánt ama jegyzékét, amelyben megtorlással fenyegetődznek arra az esetre, ha ki nem ürítenék a még németek által megszállva tartott egykori orosz területeket. A belga hatóságok cupeni túlkapásai miatt átnyújtott német jegyzékre az ántánt valaszjegyzéke kijelenti, hogy a belga kormány hajlandó a német kormánnyal az államhatalom jövőbeli átadásáról tárgyalásokba bocsátkozni. A románok aknamunkája a nemzeti hadsereg ellen. A románoknak, akik a rendetlen állapotok ürügye alatt tartják megszállva Magyarország nagy részét, nagyon kellemetlen a nemzeti hadsereg. Nagyon jól tudják, hogy az a szervezet a legrövidebb idő alatt képes konszolidálni a szétzüllött közállapotokat s igy kimászik a románok lába alól a mondvacsinált, hazugságokon épített talaj. Hogy megingassák az ország közhangulatában, a nemzeti hadseregbe vetett hitet, a legaljasabb eszközökkel dolgoznak. Igy a tisztességes magyar irányú lapoknak egyáltalán nem szabad irni a nemzeti hadseregről, mert az éber román cenzúra azonnal kitörli. Egyik rendeletük szerint Horthy nevét kiírni nem szabad. A zsidó sajtó azonban szabadon gyakorolhatja és rágalmazhatja katonáinkat a cenzúra jóakaratú támogatása mellett. Mi sem áll útjában, erkölcstelen munkájában. Minthogy a nyomtatott betűnek mindig van hatása, nem csoda, ha Budapesten a jóhiszeműek is olvassák megtántorodnak. Hátha mégis van valami igazság a rágalmakban ? Egyesek már gyanakodással is néznek a Dunántúl felé és bizonyos aggódással várják a nemzeti hadsereg bevonulását. A"~ budapesti közönségnek most alkalma lesz meggyőződni a hadsereg fegyelméről erős magyarságáról. Saját szemével fogja látni, hogy becsületes emkereknek nincs oka félni tőlük. Hogy pedig feleslegesen ag-