Esztergom és Vidéke, 1919

1919-02-02 / 10. szám

1919. február 2.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

lami nagy megnyugvással fogadnák őket. Egyik-másik külön kiváncsivá tett bennünket, hogy — miért és hogyan ? így Mátéífy plébános úr kinevezése, akit különben személyében nagy- rabecsülünk; de izgatóan fúrja az oldalunkat: mily alapon kerülhetett be a néptanácsba, mint a keresztény szociális párt embere ? Holott tudtunkkal nincs szorosabb összeköttetésben a nevezett párttal; ellenben sohasem csinált titkot függetlenségi pártállásából! Szóval: a kormánybiztos úr eljárásához nem egy szempontból férhet jogos bírálat. Meg vagyunk róla győződve, hogy ilyesmi nem fordulhatna elő, ha hellyel-közzel nem sajnálna közvetlenül érintkezni a néppel és a pártokkal. De a kormánybiztos úr szánt- szándékkal mintha nem akarna tudomást venni róluk. Ez legalább is furcsa valami a mai korban.

A birtokreform

és a tisztviselők.

Egy hónapja lehet, hogy néhány lap oly hirt közölt, mely szerint a 3Ó éven aluli tisztviselőket elbocsátja az állam, az 50 éven felülieket pedig nyúgdíjazza. Már másnap meg is cáfolták ezt a hirt. Azonban nem kell azt hinnünk, hogy ezzel az ügy befejezést nyert. Akár mennyire hiszünk is a békekonferencia igazságosságában, azzal már számolnunk kell, hogy a megszállott területek jó részén megszűnt a magyar állam kormányzása. Örülni fogunk, ha Ruszka-Krajnához hasonlóan oldjuk meg a többi nemzetiségi kérdést is. Még ebben a szerencsés esetben is nagyon sok, csak magyarul tudó, közszolgálati alkalmazottat kell a kormánynak visszavonni, akiket ezek az autonóm nemzetiségek nem alkalmazhatnak, de viszont a magyar kormány sem tudja őket állásban elhelyezni, vagy legalább is nem mindet.

Mi lesz ezekkel a tisztviselőkkel ?

Mit tegyen a hivatalnoki pályára készült ember, mire megy azzal a néhány fillér végkielégítéssel, különösen ha családos ? S mit tegyen a legfeljebb 60 °/o-al nyugdíjba helyezett tisztviselő. Még az egész fizetéséből sem tud megélni, hát akkor annak 60 °/o-ból ? Máshol nem remélhet alkalmazást, mert úgy is azért bocsátották el, mert sok az eszkimó, kevés a fóka. Gyárakban, magán-vállalatoknál nem igen talál alkalmazást, mert hiszen gyáriparunk nem lesz még cukorgyárunk is kevés lesz a végrehajtandó földreform folytán. Ezekre az emberekre a kilátás nagyon sivár, mondhatjuk : kétségbeejtő.

Minthogy a földbirtok-reform sok oldalról nem Ígérkezik üdvösnek, hát segítsen ezeken az embereken. De hogyan ? Talán az elbocsátandó tisztviselők is kapjanak 10 hold földet ? Ehhez nincsen fizikai erejük, de meg Kern Györgynek a Pesti Hirlap-ban irt cikke alapján a 10 holdas gazdálkodási rendszer csak veszedelmet jelent. S ez igaz is.

Egyetlen helyes, jövedelmes gazdálkodási terület a tisztviselők részére: szőlészet, konyha és gyű

mölcsös-kert, méhészet, gyógynövények termesztése. Tehát a birtokreformtervezet gondoskodjék arról, hogy a most említett gazdasági ágakra alkalmas területeket tartson fenn a tisztviselők részére. — Hiszen jól látjuk, hogy Magyarország erősen mezőgazdasági állam lesz és azt is sejtjük, hogy a 10 holdas rendszerrel a többtermelés csődöt fog mondani. Tehát tegyük intenzívvé a fenti gazdasági ágakat. — Nagykőrös uborkája, salátája, Kecskemét kaj- szinbarackja. Szeged paprikája, Makó hagymája, Tokaj, stb. bora nem európai hirű-e ? Gyöngyös nem gyümölcskereskedésből gazdagszik-e s a Budapest körüli városok, falvak szintén ? Úgy képzelem a dolgot, hogy a folyók partján, ahol a mesterséges öntözés megvalósítható, nagy telepek alakitassanak konyhakert részére s ezzel párhuzamban legyenek nagy gyümölcsös kertek. De ez nem elég. — Ugyanott alakuljanak az állam szorgalmazása és támogatása mellett konzervgyárak, melyek a konyhakerti és gyümölcskerti terményeket azonnal feldolgozhatják, ami nyers állapotban nem kél el. A budapesti tőkével föllendített rimaszombati konzervgyár bizonyítja, hogy ez lehetséges és dúsan jövedelmező. Két éve sincs, hogy ez a gyár ennyire fellendült s már is külön kis pályaudvart akart építeni. íme, hát tőke is kell, mert anélkül nincs ipar 1

Azután jön a méhészet és ezzel kombinálva a gyógynövények termesztése. Ez utóbbira égetően szükségünk van, mert nagyon is kétségbe vonható, hogy a Mecsek nekünk terem-e ezután is gyógynövényeket. A méhészet maga is gazdasági ág, de annál jövedelmezőbb, ha azzal gyógynövény termesztés van párhuzamban. Ez . ismét a vegyi ipart fogja föllendíteni. Minderre a bíbelődő, de különben igen jövedelmező gazdasági ágra a vérbeli földmives nem fogható, mert nála csak a búza és a kukorica a fő.

De ne elszórtan itt-ott egy-két tisztviselő legyen telepítve, hanem tömegben, hogy ott élénk társadalmi élet fejlődhessék ki és gondoskodhassanak művelt szellemüknek megfelelő szórakozásokról. Gazdasági fejlődésük tekintetében pedig a vasút elengedhetetlen. Enélkül nincs élet.

A gyümölcstermelései kapcsolatban lehetne szőlőművelés is, amennyit a munkaerő bírna.

Igaz, hogy mindez fizikai munkát igényel, de nem legyőzhetetlent. A víz, a khemia, stb. segíteni fog, amit csakis az intelligens elem tud türelmesen alkalmazni, fejleszteni.

Hogy mekkora legyen egy-egy családnak adandó terület és hol, mindez sok más egyébbel részletkérdés, melyről csak akkor lehet majd beszélni, ha soraim nemcsak az érdekeltek körében keltenek viszhangot, hanem a sajtóban is, melynek támogatása okvetlen szükséges.

Azt még megjegyezhetjük, hogy inkább az öregebb korosztályokból menjen több nyugdíjba, semhogy a a fiatalokat bocsássa el az állam. Ott már van nyugdíj, családi pótlék, lakbér, stb., míg emitt a néhány fillér végkielégítésen kívül semmi. Aki egész vagyont költött a tanulásra és feleidejét ‘iskolában töltötte, készült az államot a közt szolgálni, az most néhány hold üres földdel és tapasztalatlan fejjel induljon az életbe ? Míg az öregeknél (ha teljesen öreg, úgyis teljes nyugdíjat kap. Az öregség alatt a szolgálati évek számát értem) nagy segítség ám azaz 50—60 °/o nyugdíj.

Ha a napszámos követelheti az államtól, hogy ezután kis birtokos

legyen a jéghátára kitett tisztviselő is követelheti, hogy életét tovább tengethesse, annál is inkább, mert a fent vázolt módon a tiz holdasoknál hasznosabb és jövedelmezőbb munkát fog teljesíteni.

Csanády Sándor.

Kórházi alapítvány. Boronkay Jenő földbirtokos, tart. huszárkapitány a következő nevek alatt : „Boronkay Lajosné Keller Irma“ továbbá „Boronkay Jenő és neje“ két-két- ezer — összesen négyezer koronás kórházi alapítványt tett a Kolos közkórház javára oly módon, hogy az adományozott összeg a kórházigazgató, illetve kórházbizottság javaslata alapján a kórház valamely szükségletére felhasználható. Addig is mig ezen alapítványok azon módon megörökittetnek, mint ez a kórház építésekor — az úgynevezett ágy alapítványokkal is történt, a kórház igazgatósága ez úton mond egyelőre köszönetét a nemeslelkű adományokért.

Halálozás. Seres Ferenc nyug. táti főtanitó felesége szül. Scherer Terézia január 31-én, éleiének 63-ik évében elhunyt.

Igazgatósági ülés. Az Esztergomi Kér. Munkásbiztositó Pénztár ma d. e. 11 órakor igazgatósági ülést tart, melyen a pénztárt anyagilag és erkölcsileg érintő fontos ügyek kerülnek tárgyalásra.

A vármegye vagy a belügyminiszter ? Széles körökben nagy élénkséggel tárgyálják a Vili. néptörvényt. A törvény azonnali alkalmazása meglepetés számba megy és igazat megvallva mikor csütörtöki lapunkban hirt adtunk róla — mi sem hittünk annak ily gyors bekövetkezésében. — Munkatársunknak alkalma volt beszélnie egy a köz- igazgatás minden ágában jártas főtisztviselőjével aki is a következő érdekes következtetést szűrte le a VIII. néptörvényből. Az új néptör- vény legutolsó szakasza a r. t. városokban, tehát Esztergomban is közigazgatási bizottságokat szervez, amiből helyes okfejtés mellett az látszik, hogy az új néptörvény a városok között eddig fennállott jellegbeli különbséget megszüntetni. Ebből tehát világosan az következik, hogy a néptörvény életbelépésének napjától (jan, 30.) Esztergom város a megye felügyelete alá nem tartozik s minden ügyében éppen úgy, mint a törvényhatósági városok, közvetlen a belügyminiszter felügyeleti jogköre alatt állana.

Megnyílnak az iskolák. A városi elemi népiskolák fűtőanyag hiánya miatt már régebben beszüntették a tanítást. Most sikerült végre legalább ideiglenesen biztosítani a fűtőanyagot és igy 3-án a tanítás ismét kezdetét veszi.

Az élelmezési ellenőrző bizottság következő tagokat küldte ki napibiztosokul a jövő hét folyamára az élelmezési hivatalhoz: Február

3- án Galic András és Lojac János.

4- én Csernó János és Bartalos Vince.

5- én Jakobek Jenő és György János.

6- án Jakus János és Ispán István.

7- én Kralovszky Géza és Kubovics Ferenc. 8-án Miinek Zsigmond és Kiss Imre (Holop veje).

Ha igaz lesz! Párkányban székelő Cseh-Szlovák parancsnokság

8- 900 kg. húst Ígért Esztergomnak ami 9 koronás árban volna árusítandó. Az élelmezési hivatal azt

az utasítást nyerte hatóságától, hogy a legszegényebb néposztálynak adjon majd ezen húsra jegyet. Előre látjuk, hogy ebből ismét milyen bonyodalom fog származni, mert nagyon nehéz azt eldönteni, hogy ki a legszegényebb ember. No de nem vágunk a dolgok elé annál is inkább mivel erős a meggyőződésünk, hogy aligha nem csak az ígéretnél fognak szomszédjaink maradni.

Cukor, kávé, gyufa, szappan és petróleum kerül kiosztás alá hétfőn. Hogy a közönség cukor, gyufa és petróleumhoz jut ez alkalommal, ez kizárólag az alispán fáradhatatlan lelkiismeretes munkájának köszönhető.

Bejelentőhivatal. Csütörtöki számunkban közöltük, hogy a bejelentőhivatal már megkezdte működését. Most arról értesítik lapunkat, hogy technikai okok következtében csak tegnap nyílhatott meg, amelynél minden idegen, nem idevaló illetőségű, aki a háború alatt városunkban letelepedett köteles jelentkezni. A bejelentő hivatal nem mint jelentettük, hanem a szenttamási szegényházban (Imaház-utca) nyert elhelyezést.

A zsidó nemzetiségi mozgalom ellen, Az Esztergomi izraelita hitközség f, évi január 30.-án tartott közgyűlésén dr. Zwillinger Ferenc hitközségi ügyész indítványára egyhangúlag a következő határozatot hozta: A esztergomi izraelita hitközség köpviselőtestülete az egész hitközség nevében lángoló hazaszeretetének egész melegével testestől- lelkestől magyarnak vallja magát. Legmélyebb felháborodással tiltakozik minden — akárhonnan is jövő olyan törekvések, eszmék, vagy magyarázatok ellen, amelyek a magyar zsidóságot ebben az országban nem vallásnak, hanem külön nemzetnek, vagy nemzetiségnek tekintik. A magyar nemzet évezredes gyönyörű története a mi történetünk is ; részt- vettek hitsorsosaink a magyar nemzet minden harcában, minden dicsőségében, minden örömében ; megtört szívvel, de meg nem szűnő reménynyel férfiasán kitartunk szomorú, fájdalmas napjaiban is. Minden törekvésünk oda irányul, hogy a magyar nemzet többi felekezetével egy- gyütt rendíthetetlenül szolgáljuk drága hazánk minden ügyét, hogy leromboljuk az elválasztó — és megsemmisítsük az ellentálló akadályokat. Mindazon hitsorsosainkat, akik nem a válaszfal lerombolására törekszenek, akik nem a szenvedő szegény hazánk és egységes magyar nemzetünk boldogulására és felvirágoztatására fejtik ki egész erejüket, akik — bár csak elméletben is — bármiféle expanzív eszméket, vagy célokat szolgálnak a zsidó vallás legnagyobb ellenségeinek nyilvánítjuk. Buszkén valljuk, hogy ilyen az esztergomi izraelita hitközség kebelén belül nincs, nem volt és hisszük, hogy sohasem is lesz!

A meglopott borkereskedő.

Stern Márkus borkereskedő már régebben feljelentést tett rendőrségünknél, hogy ismeretlen módon eltűnt 38 ezer koronája. Rendőrségünknek bűnügyi előadója addig nyomozta az ügyet, amig letartóztatta Vojtek Máriát, Stern cselédjét, bátyja Vojtek József és mostoha atyja Majer Márton kesztölci lakosokkal együtt. A cseléd bevallotta, hogy a pénz egy részén 23 ezer koronáért egy házat 1700 koronán lovat és 1400 koronáért hízott sertést vásároltak. Meglévőn igy alapozva Máriának vagyoni állapota, mennyasszony lett és kezdte magát kelengyével is ellátni. 693